Magyarország, 1898. március (5. évfolyam, 60-89. szám)

1898-03-26 / 85. szám

Tisztelettel leérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyor­san intézkedni szíveskedjenek, nehogy alap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Thun gróf sikerei. Budapest, m­árc 7. 25. Minden baj nélkül megesett az osztrák képviselőházban a kvóta­bizottság és a delegác­ió tagjainak megválasztása. Még a felségsértő Hoferrel legújabban hat főre szaporodott Schönerer-csoport vad vezére, Wolf is csak elvi kijelentésekre és formális tiltakozásokra szorítkozott. A fiókdöngetéseknek, a szitkozódások­­nak, a verekedéseknek híre, nyoma sem volt. Az osztrák parlament tag­jai ordító farkasokból ezúttal nyugat­­európai műveltségű államférfiakká változ­tak át, a­kik tisztelték a házszabályokat, alkalmazkodtak a napirendhez, és ren­des, szabályos szavazás útján meg­választották azokat a bizottságokat, a­melyeknek működése az alkotmány és a dualizmus integráns részét képezi. Mit jelent az osztrák parlament tegnap esti választása? Külső jelentő­sége az, hogy meg van adva a formai lehetősége az alkudozások továbbfoly­tatásának. A magyar kvótabizottság rész­ben már meg van választva, nemsokára megválasztják a delegác­iókat is, így hát semmi sem fogja akadályozni, hogy a kiegyezési kérdések előkészítésére és a közös ügyek kezelésére az alkotmány szerint hivatott szervek működésüket újból megkezdhessék. A kiegyezés ba­rátai tehát megkönnyebbülve sóhajthat­nak föl. De mi a belső jelentősége, a pszichológiai magyarázata a tegnapi akadálytalan választásnak? Az, hogy az osztrák kormányzat, mely dec­ember­­ben Magyarország részéről kapott respi­­k­umot, most a saját parlamentjétől is megkapja azt. Azt mondják ez­zel az osztrák pártok Thun gróf mi­niszterelnöknek : mi engedünk téged al­kudozni és cselekedni; megadjuk a módokat arra, hogy a magyarok kvótá­ját a végletekig fölcsavard, és a gazda­sági kiegyezésben minden lehető előnyt biztosíts Ausztria számára ; ha megnye­red a mi megelégedésünket, akkor ke­gyelmet nyersz a mi színünk előtt. De ha nem, akkor föltárnád megint az obstrukc­ió viharra, és összetöri még a csontodat is. A mi nemes felbuzdulá­sunkat, a mi fölzaklatott nemzeti szen­vedélyeinket csak az a zsákmány csilla­píthatja le, a­mit Magyarországból ma­gaddal hozol. A kiegyezés kérdése a békés meg­egyezés helyett mindinkább a harcz jellegét ölti magára, melyben számok, érvek, kimutatások helyett az erőha­­talmi faktorok döntenek. Ebben a harcz­­ban az osztrák fél a támadó, mi va­gyunk a védekezők. Deczemberben mi voltunk az erősebbek, megingathatlan várunk volt a törvény. Az ellenség ki­fogyott az időből és azon a ponton állott, hogy az ütközetet végleg elve­szíti. A kormány jónak látta rést ütni a váron, időt engedni az ellenségnek és ellátni azt muníczióval. A támadás most friss és fokozott erővel újul meg. Vala­mikor az ozmán seregek bátorságát a kétségbeesésig fokozta az, hogy házuk­nak voltak szegezve a szultán ágyúi, a­melyek a hátrálókat irgalom nél­kül lekartácsolták. Ilyen ágyút sze­geztetek most a hátába magának Thun gróf az osztrák parlamenttel. Az alázatos Badeni, a semmitmondó Gautsch helyett, a­kik könyörögve kértek hétről­­délre, majd napról-napra halasztást a magyar kormánytól, most egyszerre a követelő, a félelmes Thun gróf áll előt­tünk. Mi pedig elvesztettük legfőbb erős­ségünket. Nem hivatkozhatunk többé a törvény sérthetetlenségére : mi magunk sértettük meg azt, és pedig kétszeresen ; először azzal, hogy három hétig ,de facto, fentartottunk egy törvénytelen állapotot, másodszor, mert megkötöt­tünk egy kiegyezést, az osztrákok alkot­mányos hozzájárulása nélkül. Az osztrák pártok taktikája teljesen érthető. Mit ér az az Ausztria, a­mely a nemzetiségek szabad fejlődését el­fojtja, és nem nyújt kárpótlást a Ma­gyarországon való élősködésben sem ? Azt csakugyan nem érdemes föntartani; robbantsuk tehát szét, legalább meg­nyerjük a szabad nemzeti fejlődést. Ez volt a helyzet a múlt év őszén. De ta­vaszra alaposan megváltozott a szi­­tuác­ió. Egy másik ország népén élős­­ködni, ezért már érdemes föntartani az állami közösséget. Próbáljuk meg hát­­ előbb, mit lehet Magyarországból kicsi­karni . Ausztriát szétrobbantani ráér­­ezünk — azután is. Thun gróf sikerei tehát eddig is igen nagyok. Sikereinek alapját nem a nyelv­­rendeletek megváltoztatása képezi — hiszen az nem elégít ki senkit sem Ausztriában — hanem a magyar pro­­vizórius törvény. Kezesség ez a jövőre nézve is, hogy programmjának másik részét, a kiegyezésnek és a kvótának az osztrák kívánságokhoz képest leendő megkötését is megvalósítja. Hiszen a dolog nehezén, az osztrák ellenállás legyőzésén, már túlesett, Bánffyval és az a kompakt, szolidáris többségével már könnyű lesz elbánnia. Itt nem kell megnyugtatni, alkudozni, pártokat és vezéreket, összebékíteni, itt csak sza­­­­vazni kell. A kiegyezés barátai igazán­­ megkönnyebbülve sóhajthatnak föl. V. ÉVFOLYAM. 85. SZÁM SZOMBAT, MÁRCZIUS 26 Budapest, márcz. 25. A kvóta. A h­v. mai száma, a kvótabizott­ságok megalakulásáról szólva, a következőket írja : A tárgyalások Magyarország makacs maga­tartása következtében most sem fognak ered­ményre vezetni. Leghelyesebb lenne tehát ha a nunéziumokat és renunéziumokat elejtenék és egyszerűen a szóbeli tárgyalásokra szorítkozná­nak. Talán az lenne legczélszerűbb, ha ott kezdenék el, a­hol máskor végezték, mert nagy szükség van a sietésre. Ausztria egyál­talán nem hajlandó a régi terhet még egy év­tizeden át viselni. Az ev. ref. egyház és a kongniai javaslat. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márcz. 25. A reformátusok egyetemes konventje ülése­zésének mai második napján foglalkozott a lelkészi jövedelmek kiegészítéséről szóló tör-* vényjavaslattal. Határozata teljesen megfelel annak, a­minek azt mi tegnapelőtt előre lát­tuk : a ref. egyház jó képet csinál a rossz játékhoz, s nem lévén ereje érvényesíteni azt, a­mit jogosnak tart, az alamizsna elfogadása feletti szégyenét azzal takarja, hogy örvende­zést szimulál. Így behajtani, a hajdan kemény kálvinista nyakakat, nem kis munka volt.­A­ konvenchez egész sereg emlékirat érkezett, melyek az egy­házmegyék és lelkész körök elégülellenséget tolmácsolták a konventnél. De igen hangos, zúgolódással beszéltek a javaslatról az egyes konventi tagok is, úgy, hogy a Tisza-Szász­­klikk, a kormánynak ez a protestáns egyházi faiseurje, nem látta tanácsosnak az ügyet előkészí­tetlenül vinni a konvent nyilvános ülésébe, hanem tegnap estére szűkebb körű pártértekezletet hívott össze. Itt azután hosz­­szas vita után megszületett a kompromisz­­szum. A megállapított határozati javaslat, illető­leg most már elfogadott határozat által a kormány is megkapja a mag­áét, a­mennyiben a konvent a miniszteri törvényjavaslat felett örömét fejezi ki s tartózkodik annak kritikájá­tól; viszont az egyház eddigi szempontjai is, bár igen szerényen, elvileg fentartatnak. Köz­­jogilag, vagy — ha úgy tetszik —erkölcsileg, megmenti az egyház álláspontját az, hogy kívánja az eddigi állami segélynek törvényes biztosítását, ami azt akarja jelenteni, hogy a lelké­szeknek nyújtott szubvenczióval az egyháznak dotáczióra való igénye nincs kielégítve s financziális szempontból sem hagy emlíítetle­­nül két kívánságot. Az egyik az, hogy a kongrua-rendezés az egyházi­ adózás kérdésé­nek megoldásával kapcsoltassék össze. A má­sik kívánság a 600, illetőleg 800 frt lelkészi szubvencziók­ folyósításának időpontjára vo­natkozik. így tartja fönn a protestáns történelmi és jogi álláspontot az ev. ref. egyház határozata vagy alatta, vagy fölötte, csak benne nem. A magyarországi ev. református egyház kon­­ventje ma délelőtt folytatta tegnap megszakított gyűlését. A gyűlés iránt ma is nagy volt az érdeklődés. A konvent tagjai majdnem teljes számban jelentek meg. Ott voltak: Szász Károly, Kun­ Bertalan, Szász Domonkos, Antal Gábor és Kis Áron püs­pökök ; Tisza Kálmán, Darányi Ignácz, Szilágyi Dezső, Tisza István, gróf Degen­feld Lajos, gróf Degenfeld József, Kovács Albert, Adám András, J­arop Ferencz, Széll Kálmán stb. Szerkesztőség: Teréz­ körút 19. sz. Előfizetési ári egyes évre a frt SO to. Egesz évre 14 frt — to, Egyes szám ára: hilft« 4 kr. viAtkMi 0 hr. Kiadóhivatali Sándor-utcia 2« sí, JLstfmszk mai szám 8. oldal.

Next