Magyarország, 1898. március (5. évfolyam, 60-89. szám)
1898-03-16 / 75. szám
Vér, örökszép rózsafája. Zord időket, viharos századokat éltünk át. Amióta trónunkon nem a mi vérünkből való királyok ültek, alig volt egy is, aki ne akarta volna megnyirbálni mindennél szentebb alkotmányunkat. De titokban tették. Hanem most ötven éve elérkezettnek látszott az idő, hogy az elcsigázott nemzetnek nyakára rakját a rabigát. De a nemzet fölébredt. Félistenek támadtak kebelében, akik nem engedték, hogy eltemessék a magyart. És föltűnt viharos történelmünk legnagyobb alakja, Kossuth Lajos, akinek pusztán nevére is büszkén dobban meg a magyar szív. Majd igy fejezi be szónoklatát : Apáink verítékkel szántottak, mi könnyen aratunk. Bajnokok, kiknek emlékére a hálás nemzet emelte e szobrot, legyetek haló porotokban áldottak. Emléketek, a mig magyar él a földön, élni fog. Sziveinkben oltárt emelünk nektek s azon naponta bemutatjuk a haza szeretet szent áldozatát. Drága halottak! Fogadjátok kegyesen, a mit hoztunk nektek. Szerény koszorút porladó hamvaitok fölé, lángoló szivünket nagy szellemeiteknek. . . Az ünneplő, lelkesítő beszédek elhangoztával Klein Pál koszorút tett a szoborra a rendező-bizottság nevében és Kun Béla, a debreczeni jogakadémia küdöltje szavalt. Bocsédot igy végezte, Petőfi pedig aluszsa örök álmát. Lelke fölszállt Teremtőjéhez s ott fönn könyörög a magyarok istenéhez, hogy «teremtse újjá e hazát.» Tegye nagyává, boldoggá a magyart! S ha látni fogja, mint vész nemzetünk, ha látja, mint homályosul egyre jobban szabadságunk fényes vállaga, ha látja, hogy karunk gyenge, ellenségünk hatalmas s már-már a sir szélén állunk, csillagsugáron robog el majd hozzánk s eldörgi újra a dalt: 'Talpra magyar!» A Petőfi szobor előtt. A honvédszobortól a Lánczhidon át, végig a Dunaparton, folyton hazafias, kegyeletes dalokat énekelve, Petőfi szobrához vonult az ünneplő város, mert sinte az egész város ott volt a szabadságharca hősi halált halt dalosának szobránál. Elsőnek Ufóivár’ Jenő dr. szólott lelkesen és ünnepelve: Uv. Mórnál' Jenő. Az 1823 ik évben örvendetes esemény történt a Petrovics házaspárnál: egy fiúgyermeket küldött az ég, egy hirnötöt, ki magával hozta egy egész nemzetnek szabadságát, vele fejlődött a remény, hogy a földön a szellem is szabad lesz és a nemzet minden fia egyenlő jogokat élvezhet és hogy ez a föld, melyet e nemzetnek mindig vérével kellett megvédenie, az övé is legyen. Ami addig titkos óhajtás volt, az megvalósult, a szabadság szellője viharrá változott, a villám felgyújtotta, azt a szikrát, mely minden ember szivében égett. (Éljenzés.) Petőfi volt a szabadság elsőhírnöke a márcziusi napokban, midőn hírét hozta a lajtántúli eseményeknek. A lelkesült költő felébresztette a szunyanyadó géniuszt, a hegyek visszhangzottak lelkesítő dalaitól, öregek megifjodtak, ifjak hősökké lettek és kitört egész erejével a nemzet akarata, hogy szabadság, egyenlőség, testvériség legyen (hosszantartó, lelkes éljenzés) ha lehet, békességes után, ha nem, véráldozat árán. A nemzet fegyvert ragadott, fiai győzelemről győzelemre vitték a szent jelszót. A véres küzdelmeknek egy nagy áldozata lett: elesett Petőfi Sándor; halálával megvallotta nemzete szabadságát, melyet oly forrón szeretett. Karddal kezében, mint hős lehelte ki lelkét, s felvitte a Mindenhatóhoz a nemzet fohászát, hogy az igazságos harcznak megérdemlett diadal jusson osztályrészül, legyen szabadsága, a melyhez joga az örök törvényen alapszik. (Zajos éljenzés.) Tévedés azt hinni, hogy mindazon intézkedések terveibe foglalása, melyek a nemzet nagy cselekedetei megörökítését czélozzzák, egyoldalú kegyelmi ténynek lehetnek eredményei. Alkotmányos államban birtokában van a kormány mindazon hatalmaknak, amelyek csak szükségesek a polgárok szabadságának és biztonságának megvédésére; Így van ez nálunk is, ügyesen kell tehát kezelni ezt az alkotmányos hatalmat, mertcsak így van a polgárok szabadsága biztosítva, de ha a kormányzó hatalom a nemzet, mint megbízója által felruházott hatalmat a nemzet jogai megnyirbálására használja fel a helyett, hogy a folyton változó viszonyokhoz képest a polgárok jogait kiterjeszsze, nem felel meg kötelességének. Az az állam, amit Petőfi Sándor képzelt, amit a 48-as törvények inauguráltak, nem állhat meg egy pillanatra sem az alkotmány biztosítékai fejlesztésében. Minden stagnálás egyforma a hanyatlással , a mai állam szükségletei folyton szaporodnak, így növekednek a polgárok igényei is az állammal szemben, a folytonos fejődés reá utalja az államot minden polgára filléreire és ha ez így van, akkor a polgár kötelességei nagyobbodásával szemben megkívánja jogai szaporítását is. Ne csak hasznot akarjunk húzni hazánkból, hanem szeressük ennek minden talpalatnyi részét és védjük meg mindenkivel szemben. Nagynak és dicsőnek látni e hazát, volt óhajtása Petőfi Sándornak. Legyünk méltók emlékére, szeressük hazánkat, ne szűnjünk meg azon eszmékért harczolni, melyekért ő elesett, akkor a nemzet bízhat jövőjében. Te, emlék, állj szilárdul az örökkévalóságig, hirdesd, hogy téged egy szabadságszerető hálás nemzet emelt dicső halhatatlan fiának, Petőfi Sándornak emlékére. Molnár Jenő után Víg Viktor lelkesítette a halhatatlan költő emlékével a közönséget. Utána pedig szólásra emelkedett az ifjúság szónoka, Komlóssy Imre joghallgató. Tavasz volt akkor is, mint most, mikor a nemzet félszázaddal ezelőtt megmozdult, fölkelt elnyomói ellen, harczolni elkobzott jogaiért s küzdött az igaz ügyért lángoló odaadással, hogy megvédje legnagyobb kincsét, a nemzeti becsületet. A dicső szabadságharcz kiinduló pontja 1848 márczius 15-ike volt. Szabaddá lett a szó, a gondolat. Pór és ur kezet fogott e napon, a szabadság születésénél. Ez a nap valóban a Petőfi napja volt. Lánglelke érezte a lázas napok közeledtét s ihletszerűen hirdető : « Véres napokról álmodom.» A vész kitört, megrendült a föld. A nemzetre ij hajnal hasadt s a költő szilaj kedvvel rohan, hogy kolduljanak meg a vészharangok. S megkezdődött a dicső harcz. Ő ágyudörej közepette, karddal kezében zengi hattyúdalát. A nagy tragédia véget ért, ő eltűnt, elveszett. Beteljesült vágya s holttestén fújó paripák szágultak át. Mi ifjak, igyekezzünk méltók lenni Hozzá, ki minden magyar ifjúnak ideálja kell, hogy legyen. Ünnepeljük minden évben növekvő kegyelettel márczius 15-ikét s a mit a törvényhozás felejtett, a nemzet szive ünneppé avatja e szent napot. A történelmet hamisítja meg, ki e napot ki akarja törölni a nép szivéből. Végezetül Mezey Péter megkoszorúzta a szobrot a rendező-bizottság nevében. Este 8 órakor a Vigadóban nagy szabadságlakoma lesz. Az Otthon hirlapírók köre, a fővárosi polgárság és az egyetemi ifjúság rendezi a lakomát, melyen való részvételre eddig is ötszázan jelentkeztek. * A Demokrata-kör ünnepe. A budapesti Demokrata-kör tegnap este tartotta meg a régi polgári lövölde nagytermében márcziusi ünnepét, amelyre közel 6000 ember gyűlt össze. Sümegi Vilmos megnyitó beszéde után Vázsonyi Vilmos mondott ünnepi beszédet. Előbb márczius idusának a jelentőségét méltatta, majd arról szólt, haladtunk-e ötven év óta ? Szabadság dolgában — úgymond — messzebb voltunk, mint ma, mert az akkori jogokat lassankint mind visszaszívták. A gazdasági rész se ejtsen tévedésbe, mert amit látunk, az nem a nemzeté, hanem egyeseké. Majd hosszasan foglalkozik a mai rendszerrel, melyet miniszterializmusnak nevez, s amely rosszabb, mint minden abszolutizmus. Ezután párhuzamot von a márcziusi pontok és a mai viszonyok között s kérdi, várjon nem kivánhatjuk-e ma épp úgy, mint 48-ban a sajtószabadságot és a cenzúra eltörlését és nem kivánhatjuk-e még ma is a közös teherviselést, mely azt jelenti, hogy mindegyik csak annyi terhet viseljen, amennyit elbír. Nagy jelzés között foglalkozik a lóversenyekkel, hol a jobb, gyorsabb és kitartóbb lovakat jobban terhelik meg, mint a gyöngébbeket. Ugyanígy kell lenni a megadóztatásnak is. Követeli a progresszív adó behozatalát, az úrbéri viszonyoknak valóságos megszüntetését, a hitbizományok eltörlését és a szegényk hitbizományának behozatalát és a fokozatos 8 órai munkaidőt, mert mindez megfelel a márczius szektoremének. A beszédet perczekig éljenezték. Sümegi Vilmos záróbeszéde után az ünnep véget ért. A Naschitzféle felsőbb leányiskola különös fénynyel és hazafias lelkesedéssel ülte meg márczius idusát. Roseth Arnold tanár tartalmas és lendületes beszéde és Bodánszky Jolán, Lobi Vilma, Löwy Józsa szavalata után a növendékek elénekelték a Szózatot és a «Boldogasszony anyánk» régi egyházi éneket alkalmi szöveggel. Az előadás második része Sebestyén Károlynál «Ünnepi költeménye» volt, melyet a hazafias igazgatóság ki is nyomatott. Az előkelő közönséget elragadta a növendékek értelmes és lelkes szavalata, melylyel a szabadság és alkotmány szeretetére, honleányi érzésekre és a király iránti hűségre buzdító verseket érvényre juttatták. Különösen Burnt Valéria (Hungária), Grünfeld Ilona (Démon), Entödi Ella (Költő), Mandel, Montag és Loki Piroska ragadták tapsra a közönséget, mely a kitűnő intézet nagyérdemű igazgatójának melegen gratulált a szépen sikerült ünnepélyhez. A VI. ker.első kereste, iskola ifjusága és tanári kara nagy kegyelettel ünnepelte meg a mai napot. Az ifjúság énekkara a Himnuszt és Szózatot énekelte, Sonnenfeld Zoltán Petőfi Talpra magyarját, Freund Zoltán, Petőfi a Nemzethez czímű költeményét szavalta és Balássy Dénes tanár hatásos ünnepi beszédet tartott. Az V. kerületi polgári leányiskola márczius 15-iki ünnepét ma délelőtt 10 órakor tartották meg. Az ünnepi beszédet Hekkes József tanár mondta. Ezután négy hazafias szavalat következett. Közben az ifjúsági énekkar működött, amely főleg Langer Viktor egyik kuruczdalával ért el nagy hatást. Böser János nyilvános felső-kereskedelmi, polgári iskolája és nevelőintézete sikerült ünnepélyt tartott szabadságharczunk 50 éves évfordulója alkalmából. Az ünnepélyt Millig Gyula szavalata nyitotta meg. Az ünnepi beszédet Tichy János tanár tartotta, majd Ábrányi alkalmi költeményét szavalta el Sauerpreis. A zene- és énekkar Juhász Károly tanár vezetése alatt hazafias dalokat játszott. Az ünnepélyt Röser János igazgató és dr. Payer Imre buzdító beszéde zárta be. A református gimnázium (Lónyay utcza) márczius 15-iki ünnepe a szokottnál is nagyobb érdeklődés mellett folyt le. Jelen voltak: Szász Károly, Farkas József, Szilassy Aladár, dr. Csiky Kálmán, Miklós Ödön, Sigray Pál, Oláh Gyula, Török Árpád, Vámossy Mihály stb. és díszes hölgyközönség, köztük: Szőts Farkasné, Molnár Sándoré, dr. Karácsonyiné, Glatzné stb. Az ünnepélyt Molnár Sándor igazgató beszéde nyitotta meg. Pruzsinszky Pál :1 A nap jelentőségére fejtegette, Szalay Károly pedig magasröptű ódáját szavalta el. Szász Károly püspök záró szavaiban a szabadságharczot átélt hős harczos honszerelme nyilatkozott meg a késő unokákhoz. Az ifjúság alkalmi felolvasásokkal, szavalattal, énekkel és hegedüjátékkal vett részt az ünnepségben. Jó gondolat volt, hogy a «Talpra magyar» szavalata közben, melyet Lénárt Dezső adott elő, távoli zeneként megrendült a Rákólczy-nóta halk szózata. A nevezett ifjún kívül Miklós Ödön és Glatz János tűntek ki jeleselőadásukkal. Az ünnepély a legsikerültebbek egyike volt. A budapesti IV. kerületi községi főreáliskola fiatalságának önképzű köre szép ünnepséggel emlékezett meg a nagy nap ötvenedik évfordulójáról. Az ünnepen díszes publikum volt jelen, Báthory Nándor megnyitója után az ifjúsági énekkar előadta a Nemzeti dalt, mire Kimpflen Ágoston elszavalta Petőfi Nemzeti dalát. Józsa József cirkodta ezután ünnepi beszédét, majd dal következett. Gumics Antal alkalmi költeményt szavalt. A budapesti VIII. ker. községi főreáliskola tanári kara és ifjúsága ma délelőtt az intézet dísztermében ünnepélyt tartott. Felsmann József igazgató szép beszédben ismertette a napjelentőségét, hazafiságra buzdította növendékeit. Két tanuló alkalmi költeményt szavalt, s az intézeti énekkar hazafias dalokat adott elő. Az V-ik kér. állami főreáliskola a szabadságharcz félszázados emlékére ma délelőtt ünnepélyt rendezett. Sloffer Károly kir. főigazgató megnyitó szavai után Prém József dr. olvasta fel alkalmi ódáját. Ezt követte ifj. Winter Rezső elnök és, Kell Dezső beszéde. Földes Imre drámai költeményét és ódáját Fleischmann szavalta el. Az ének- és zenekar pedig Zerkovitz Béla vezetése alatt hazafias dalokat adott elő. A III-ik kerületi iparos-ifjak köre tegnap este 8 órakor rendezett ünnepet a szabadság emlékére. Az ünnepen nagyszámú közönség jelent meg. Beszédeken és szavalatokon kívül előadást is tartottak. * Budapest, 1898 szerda, márczius 16 M MAGYARORSZÁG 9