Magyarország, 1898. március (5. évfolyam, 60-89. szám)
1898-03-26 / 85. szám
Tisztelettel leérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy alap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Thun gróf sikerei. Budapest, márc 7. 25. Minden baj nélkül megesett az osztrák képviselőházban a kvótabizottság és a delegáció tagjainak megválasztása. Még a felségsértő Hoferrel legújabban hat főre szaporodott Schönerer-csoport vad vezére, Wolf is csak elvi kijelentésekre és formális tiltakozásokra szorítkozott. A fiókdöngetéseknek, a szitkozódásoknak, a verekedéseknek híre, nyoma sem volt. Az osztrák parlament tagjai ordító farkasokból ezúttal nyugateurópai műveltségű államférfiakká változtak át, akik tisztelték a házszabályokat, alkalmazkodtak a napirendhez, és rendes, szabályos szavazás útján megválasztották azokat a bizottságokat, amelyeknek működése az alkotmány és a dualizmus integráns részét képezi. Mit jelent az osztrák parlament tegnap esti választása? Külső jelentősége az, hogy meg van adva a formai lehetősége az alkudozások továbbfolytatásának. A magyar kvótabizottság részben már meg van választva, nemsokára megválasztják a delegációkat is, így hát semmi sem fogja akadályozni, hogy a kiegyezési kérdések előkészítésére és a közös ügyek kezelésére az alkotmány szerint hivatott szervek működésüket újból megkezdhessék. A kiegyezés barátai tehát megkönnyebbülve sóhajthatnak föl. De mi a belső jelentősége, a pszichológiai magyarázata a tegnapi akadálytalan választásnak? Az, hogy az osztrák kormányzat, mely decemberben Magyarország részéről kapott respikumot, most a saját parlamentjétől is megkapja azt. Azt mondják ezzel az osztrák pártok Thun gróf miniszterelnöknek : mi engedünk téged alkudozni és cselekedni; megadjuk a módokat arra, hogy a magyarok kvótáját a végletekig fölcsavard, és a gazdasági kiegyezésben minden lehető előnyt biztosíts Ausztria számára ; ha megnyered a mi megelégedésünket, akkor kegyelmet nyersz a mi színünk előtt. De ha nem, akkor föltárnád megint az obstrukció viharra, és összetöri még a csontodat is. A mi nemes felbuzdulásunkat, a mi fölzaklatott nemzeti szenvedélyeinket csak az a zsákmány csillapíthatja le, amit Magyarországból magaddal hozol. A kiegyezés kérdése a békés megegyezés helyett mindinkább a harcz jellegét ölti magára, melyben számok, érvek, kimutatások helyett az erőhatalmi faktorok döntenek. Ebben a harczban az osztrák fél a támadó, mi vagyunk a védekezők. Deczemberben mi voltunk az erősebbek, megingathatlan várunk volt a törvény. Az ellenség kifogyott az időből és azon a ponton állott, hogy az ütközetet végleg elveszíti. A kormány jónak látta rést ütni a váron, időt engedni az ellenségnek és ellátni azt muníczióval. A támadás most friss és fokozott erővel újul meg. Valamikor az ozmán seregek bátorságát a kétségbeesésig fokozta az, hogy házuknak voltak szegezve a szultán ágyúi, amelyek a hátrálókat irgalom nélkül lekartácsolták. Ilyen ágyút szegeztetek most a hátába magának Thun gróf az osztrák parlamenttel. Az alázatos Badeni, a semmitmondó Gautsch helyett, akik könyörögve kértek hétrőldélre, majd napról-napra halasztást a magyar kormánytól, most egyszerre a követelő, a félelmes Thun gróf áll előttünk. Mi pedig elvesztettük legfőbb erősségünket. Nem hivatkozhatunk többé a törvény sérthetetlenségére : mi magunk sértettük meg azt, és pedig kétszeresen ; először azzal, hogy három hétig ,de facto, fentartottunk egy törvénytelen állapotot, másodszor, mert megkötöttünk egy kiegyezést, az osztrákok alkotmányos hozzájárulása nélkül. Az osztrák pártok taktikája teljesen érthető. Mit ér az az Ausztria, amely a nemzetiségek szabad fejlődését elfojtja, és nem nyújt kárpótlást a Magyarországon való élősködésben sem ? Azt csakugyan nem érdemes föntartani; robbantsuk tehát szét, legalább megnyerjük a szabad nemzeti fejlődést. Ez volt a helyzet a múlt év őszén. De tavaszra alaposan megváltozott a szituáció. Egy másik ország népén élősködni, ezért már érdemes föntartani az állami közösséget. Próbáljuk meg hát előbb, mit lehet Magyarországból kicsikarni . Ausztriát szétrobbantani ráérezünk — azután is. Thun gróf sikerei tehát eddig is igen nagyok. Sikereinek alapját nem a nyelvrendeletek megváltoztatása képezi — hiszen az nem elégít ki senkit sem Ausztriában — hanem a magyar provizórius törvény. Kezesség ez a jövőre nézve is, hogy programmjának másik részét, a kiegyezésnek és a kvótának az osztrák kívánságokhoz képest leendő megkötését is megvalósítja. Hiszen a dolog nehezén, az osztrák ellenállás legyőzésén, már túlesett, Bánffyval és az a kompakt, szolidáris többségével már könnyű lesz elbánnia. Itt nem kell megnyugtatni, alkudozni, pártokat és vezéreket, összebékíteni, itt csak szavazni kell. A kiegyezés barátai igazán megkönnyebbülve sóhajthatnak föl. V. ÉVFOLYAM. 85. SZÁM SZOMBAT, MÁRCZIUS 26 Budapest, márcz. 25. A kvóta. A hv. mai száma, a kvótabizottságok megalakulásáról szólva, a következőket írja : A tárgyalások Magyarország makacs magatartása következtében most sem fognak eredményre vezetni. Leghelyesebb lenne tehát ha a nunéziumokat és renunéziumokat elejtenék és egyszerűen a szóbeli tárgyalásokra szorítkoznának. Talán az lenne legczélszerűbb, ha ott kezdenék el, ahol máskor végezték, mert nagy szükség van a sietésre. Ausztria egyáltalán nem hajlandó a régi terhet még egy évtizeden át viselni. Az ev. ref. egyház és a kongniai javaslat. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márcz. 25. A reformátusok egyetemes konventje ülésezésének mai második napján foglalkozott a lelkészi jövedelmek kiegészítéséről szóló tör-* vényjavaslattal. Határozata teljesen megfelel annak, aminek azt mi tegnapelőtt előre láttuk : a ref. egyház jó képet csinál a rossz játékhoz, s nem lévén ereje érvényesíteni azt, amit jogosnak tart, az alamizsna elfogadása feletti szégyenét azzal takarja, hogy örvendezést szimulál. Így behajtani, a hajdan kemény kálvinista nyakakat, nem kis munka volt.A konvenchez egész sereg emlékirat érkezett, melyek az egyházmegyék és lelkész körök elégülellenséget tolmácsolták a konventnél. De igen hangos, zúgolódással beszéltek a javaslatról az egyes konventi tagok is, úgy, hogy a Tisza-Szászklikk, a kormánynak ez a protestáns egyházi faiseurje, nem látta tanácsosnak az ügyet előkészítetlenül vinni a konvent nyilvános ülésébe, hanem tegnap estére szűkebb körű pártértekezletet hívott össze. Itt azután hoszszas vita után megszületett a kompromiszszum. A megállapított határozati javaslat, illetőleg most már elfogadott határozat által a kormány is megkapja a magáét, amennyiben a konvent a miniszteri törvényjavaslat felett örömét fejezi ki s tartózkodik annak kritikájától; viszont az egyház eddigi szempontjai is, bár igen szerényen, elvileg fentartatnak. Közjogilag, vagy — ha úgy tetszik —erkölcsileg, megmenti az egyház álláspontját az, hogy kívánja az eddigi állami segélynek törvényes biztosítását, ami azt akarja jelenteni, hogy a lelkészeknek nyújtott szubvenczióval az egyháznak dotáczióra való igénye nincs kielégítve s financziális szempontból sem hagy emlíítetlenül két kívánságot. Az egyik az, hogy a kongrua-rendezés az egyházi adózás kérdésének megoldásával kapcsoltassék össze. A másik kívánság a 600, illetőleg 800 frt lelkészi szubvencziók folyósításának időpontjára vonatkozik. így tartja fönn a protestáns történelmi és jogi álláspontot az ev. ref. egyház határozata vagy alatta, vagy fölötte, csak benne nem. A magyarországi ev. református egyház konventje ma délelőtt folytatta tegnap megszakított gyűlését. A gyűlés iránt ma is nagy volt az érdeklődés. A konvent tagjai majdnem teljes számban jelentek meg. Ott voltak: Szász Károly, Kun Bertalan, Szász Domonkos, Antal Gábor és Kis Áron püspökök ; Tisza Kálmán, Darányi Ignácz, Szilágyi Dezső, Tisza István, gróf Degenfeld Lajos, gróf Degenfeld József, Kovács Albert, Adám András, Jarop Ferencz, Széll Kálmán stb. Szerkesztőség: Teréz körút 19. sz. Előfizetési ári egyes évre a frt SO to. Egesz évre 14 frt — to, Egyes szám ára: hilft« 4 kr. viAtkMi 0 hr. Kiadóhivatali Sándor-utcia 2« sí, JLstfmszk mai szám 8. oldal.