Magyarország, 1898. június (5. évfolyam, 150-179. szám)

1898-06-01 / 150. szám

2 nem tudjuk, de csak kettő lehetséges : vagy elő­készíteni az útját egy rossz kiegyezésnek, egy még rosszabb kiegyezés hirdetése által, vagy megbuktatni a kormányt az által, hogy az engedékenységben és szolgalelkűségben túlli­­c­itálja azt. De mind a két esetben a manő­ver eltévesztette a czélját. Mert a kormány is, de Apponyi gróf is, előbbeni nyilatkoza­taik által erkölcsileg kötelesve vannak arra, hogy a kiegyezési tárgyalások meghiúsulása esetén csakis az önálló vámterület mellett fog­laljanak állást, így báró Bánffy Dezső miniszterelnök 1897. deczember 22-én ekként nyilatkozott. Elismerem azt, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés Ausztriával fel lévén mondva, 1898 január 1-én szorosan véve a külön vámterület elvi álláspontján állunk; ezen törvényjavaslat ezen álláspontból indul ki, de nem zárja ki lehető­ségét annak, a­mi a kormány c­élja, s azt hiszem, az­ ország érdeke, hogy Ausztriával újabb vám- és kereskedelmi szövetséget hozzon létre az ország érdekeinek biztosításával és nem zárja ki azt, hogy ha nem sikerül, záros határidő után az ország érdekeinek szem előtt tartásával intézkedhessünk úgy, hogy szerződéses állapotot teremtsünk, a külön vámterületet is felállítva, minden körülmények között úgy, a­hogy az ország érdekei parancsolják. Ebből a nyilatkozatból világosan kiderül a «tertium non datur». Még sokkal világosabb és szabatosabb Apponyi Albert gróf nyilat­kozata, a melyet tudvalevőleg a magyar kor­mány is magáévá tett. Apponyi Albert gróf 1897 deczember 29-én a következőket­­mon­­dotta: «Ebből folyólag a sokszor idézett törvény 68. §-ának alapján történő rendezés más, mint külön vámterületi alapon, nem képzelhető, (Élénk he­lyeslés a szélsőbaloldalon.) nem­­ ezen az alapon is, hanem egyedül ezen az alapon, a­mi ki nem zárja, t. Ház, hogy szerződéses megállapodás Ausztriával létre ne jöjjön. Nem is prejudikál a szerződés tartalmának, sem egyáltalán a köve­tendő közgazdasági politikának semmi irányban, csak a szövetségi viszonyt zárja ki, tudniillik a két vámpolitikai egyéniségnek összeolvadását.» Magyarországon nincs komolyan számba­­vehető párt, vagy politikus, a­ki ezeknek az új terveknek alapján kötelezettségeket vállal­hatna. Más eredményt nem is ér el ez az oldaltámadás, minthogy a magyar álláspontot az osztrákkal szemben gyengíti, ha ugyan adnak rá, vagy érte valamit, akár a Lajthán innen, akár a Lajthán túl, A reichsrath megnyitása. Az osztrák parlament holnap kezdi meg üléseit. A kor­mány már a holnapi ülésen két új törvény­­javaslatot terjeszt elő, még­pedig a szesz- és a c­ukorfogyasztásra vonatkozó törvényjavas­latokat. Ha e javaslatok törvényerőre emel­kednek, Ausztria jövedelme 15 millió forinttal meggyarapodik. Az egyik legközelebbi ülésen a kormány egy új budget-provizóriumról szóló törvényjavaslatot is beterjeszt. A német haladó, német néppárt és az al­­kotmányhű nagybirtokosság holnap teljes ülés előtt tanácskozásra gyűl egybe. Drámai hét. — A Magyarország eredeti tárczája. — Az évad végéhez közeledik. A magyar kir. Opera már bezárta kapuit. Vajha ki se nyitná mint ál­lami intézmény többé ! Már közel húsz éve mon­dom, minden tónusból, hogy valóságos őrültség az állami adminisztrácziót föntartani az Operánál. Sem a művészeti niveau-ja nem olyan, hogy ily kolosszális áldozatokat megérdemelne, sem pedig nemzeti kultúránknak nem használ semmit. Leg­újabban Hubay Jenő, a­ki bizonyára szaktekin­tély a zenei téren, szintén odanyilatkozott a Pes­ter Lloyd hasábjain, hogy az Operát bérbe kell adni egy meghatározott szubvenczióval — 150.000 frttal — és az így fölszabadult 200.000 évi költsé­get egyes vidéki városokban alakítandó nemzeti operára kell fordítani. Minden pontjában helyeslem Hubay véleményét. Hisz mindig ezt tartottam a folytonos intendánsi krízis egyedüli megoldásának. Operánkra 150.000 frt segélylyel, azaz annyival, hogy a zenekar­, ének­karok és az adminisztratív személyzet fizetése kiteljék , okvetlen fog bérlő találkozni. Egypár évtized kell, míg a vidéken két­­három nemzeti operát bírunk fejleszteni, melyek nekünk kész énekeseket teremtenek. A budapesti Opera nem lehet a kezdők kísérleti állomása, sem az invalidusok tápintézete — mint a­milyen most. Azt a kis sérelmet, a mi nemzeti értelmünk­ben az által esnék, hogy idegen, olasz, franczia éneket is kellene pár évig az Operában hallani, bőven kompenzálná a nagy haszon, mely hazai művészetünket és nyelvünket as általamé, hogy p. o. Pozsonyban, Sopronban és Temesvárott meg tudnék teremteni az állandó magyar színészetet. — Hubay Jenő barátomnak őszintén köszönöm a segítséget, melyet felszólalásával régi eszmém megvalósítására hozott. A Vígszínház igen szerencsétlen egy idő óta darabjainak kiválasztásában. Ha benszülött íróról van szó, úgy értem, hogy egy igazgató kénytelen a selejtes műveket is játszani, most itt a konkur­­renczia úgyszólván ki van zárva. De mikor a világirodalom kincses ládája áll valaki előtt nyitva, hogy akkor mint lehet a Két Tempest kapitányra kanyarodni : ez már csakugyan a rejtélyek közé tartozik. Ez az angol bohózat egyike a legunalmasabbaknak. Még a mi türel­mes közönségünk is így találta, mert hisz alig adták, gondolom, három-négyszer. A Vígszín­ház most megint újdonság nélkül áll s miután a színházat egész júniusban nyitva fogják tartani, hallom, hogy nagy gyorsan készülnek a Hálókocsik ellenőrére. A Tempestek előadása különben elég jó volt. Mindig elfog bizonyos érzése a bánkódásnak, (meg a bosszúságnak is), mikor azt tapasztalom, hogy a művészek összes szorgalma hiábavaló munka. Vannak darabok, melyeknél a kudarc­ot nem lehet előre látni. Vannak azonban olyanok, még pedig szép számmal, a­hol a bukás csillagászati biztossággal következik be. A Két Tempest kapitány katasztrófájához nem kelletett vihar. Kimúltak ők a tenger sima tükrén. Rövid életük legyen intő példa arra, hogy ily ócska silányságokat a meg­érdemelt feledékenységből nem kell előszedni. Minek vele színészt és közönséget egyaránt fárasztani. A Népszínház szerencsés fogást csinált Jefet J7 feleségével. A könnyűvérű franczia operettének úgy szövege, mint zenéje mulattató. Nagyobb igényeket a szerzők nem támasztván, én sem óhajtok túl­­szigorúnak lenni bírálatomban. Egyszerűen konsta­tálom, hogy a közönség jól mulatott. Az előadás is jó volt. Szirmai egyéniségéhez illő szerephez jutván, ezúttal teljesen megállta helyét. A komi­kusok, Kassai és Németh exc­elláltak, Tollagi nem volt elemében. A női főszerepet Z. Bárdi Gabriella asszony személyesítette. Erős claque kísérte dalait, melyeket frissíroztattak vele. Virágokkal is bőven ellátták a fiatal soubrettet. Nekem úgy tetszett, mintha ez a győzelem nem lett volna egészen természetes. A Népszínházban valóságos pártok léteznek, melyek tüntetésszerűleg fogadják a választottjaikat. Van Blaha-, Hegyi-, Küry- és újabban Nádai- és Bárdi-párt. Nagyon helyes ! A k­valitás fokozza az ambícziót, ambí­­czió nélkül pedig nincs művészet .... Csak­hogy a könnyen elkomptált siker nem egyszer elkábítja a színészt, elbizakodottá teszi, minek következménye a negligenczia. Kívánom, hogy Z. Bárdi asszony maradjon meg továbbra is igyekvő s szorgalmas művésznőnek. Palóczy Bertha asz­­szony erős nyelvhibával küzd. Az s-et nehezen ejti ki. Hihetetlen mennyi serpítő van egy idő óta a magyar színpadokon! Reformálni kell a daj­kákat. A Magyar Színház valóságos orgiákat ül jelenben Feld Mátyás darabjával. Az Északsarki utazó a Fliegende Blätter-eknek színpadi illusztrácziója. Egy-egy ötletért vannak csinálva a jelenetek, a SKA­GYARORSZ­ÁG Budapest, 1898. szerda, juntos I Az igazságügyi orvosi tanácsból. Budapest, május 31. Már a múlt évi m­árcsiuSban, mikor az igazságügyi orvosi tanács oszlopos tagjai sorban kiléptek, rá­mutattunk arra, hogy miért nem állhat meg a leg­felsőbb igazságügyi orvosi testület jelen szerveze­tében ; hangsúlyoztuk azt, hogy azok a tudósok nem kellemetlenkedésből hagyták oda a tanácsot, hanem elvi okokból, s ezek között nem utolsó helyet foglal el az az elvi ok, hogy egy tudományos testület működésében nem lehet korlátozva a meg nem felelő ügyrend által. A Pulszky-ügy évfordulója alkalmából megmon­dottuk, hogy ezek az áldatlan viszonyok mindaddig az igazságügy nagy kárára változatlanul fenn fognak állani — a­míg a tanács jelenlegi személyi és ügy­szervezetében a legsikeresebb változások nem létesíttetnek. Addig pedig, ha az rövidesen be nem állana, Pulszky Károly bűnügyéhez hasonló jubileumok bizonyára még többször fognak ismétlő­dni. A tények ma nekünk adnak igazat. Hogy az igazságügyi orvosi tanács rekonstrukc­iója érdekében megindított akc­iónk nem volt alaptalan, igazolja az a körülmény is, hogy azóta a tanács élén oly szakférfi áll, mint Korányi Frigyes, kit feltétlenül, bizalom és tisztelet környez; a tanácsot oly tagokkal egészítette ki a miniszter a­kik abban előbb helyt nem foglaltak, de igazolja legfőképpen Korányi Frigyes professzornak, a tanács ezidei elnökének az a törekvése, hogy az ügyrend módosíttassék. A tények igazolásaként Korányi Frigyes egye­temi tanár a tanácsnak a napokban tartott összes ülésén — mint értesülünk — rendkívül érdekes és fontos nyilatkozatokat tett. Beszédének lényegesebb részei a következők : Attól a czéllel vezérelve, hogy az igazságügyi orvosi tanács hivatáskörét képező törvényszéki or­vosi felülvéleményezések nyomatékosabbak lehessenek, előterjesztést tettem az igazságügyminiszternek. Elő­terjesztésem két pontban foglalható össze. Az első az, hogy a felülvéleményezési tárgyak tudományszakok szerint csoportosításának lehetővé tétele végett engedje meg a miniszter, hogy a tárgyak felülvéleményezésének 2 hétre kiszabott határideje nemcsak, mint most az előadó kívona­­tára, tétethessék át a harmadik hétre, hanem ezt az elnök az ügyek szakszerinti csoportosítása ér­dekében is megtehesse. Ezen szaporításnak természetszerű következését képezi az, hogy megállapíttatván azon törvény­szék-orvosi esetek csoportjai, a­melyek szakrokon­ságuknál fogva egy tanácskozási ülés alatt vétet­nek tárgyalás alá, ezen szakokat képviselő tanács­tagok is állandó tagjait kell, hogy képezzék a megfelelő tanácsnak. A referensek a szaknak meg­felelő kijelölésére már ügyrendünk 1. §-a utasítja az elnököt és ez az észszerűség követelményeit is képezi. Az egyes törvényszéki eseteknek gyakran több­oldalú tudományszaki vonatkozása követeli azután azt is, hogy az alapszakok azon kiegészítő szakokkal legyenek ellátva az egyes tanácsokban, a­melyeket a tanács tagjainak megküldött iratom­ban összeállítottam. Ezen viszonyok folytán elérhetőnek láttam, hogy megszüntetve legyen azon eljárás, mely szerint az elnök minden egyes tanácsnak tagjait, minden egyes alkalommal külön jelölje ki és e helyett az egyes tanácsok állandó tárgyainak szakképviselőit hosz­­szabb időre — nézetem szerint czélszerűen egy évre — kértem kijelölhetni a minisztertől, kiegé­szítve a csoportot részint az állandó szerves ösz­­szefüggésben lévő egyéb szakok képviselőivel, ré­szint behívott tagok gyanánt azokkal, a­kiknek jelenlétét valamely konkrét eset éppen szükséges­nek feltünteti. A miniszter előterjesztésemet elfogadta, kijelent­­vén, hogy azt ideiglenesen életb­éptetendi és a gyakorlati élet tapasztalataitól teszi fűtővé, hogy annak állandósítását elrendelje-e. Egyszersmind meghagyta hivatati leiratában, hogy a tanácsot e­­ tárgyban meghallgatva és az ügyrendnek indítvá­nyozott módosításait kellően szövegezve , nagy­­méltóságának felterjeszszem. Egyébiránt, a­mint a miniszter is hangsúlyozza: a gyakorlati életnek kell a tervezett módosítások czélszerűsége vagy czélszerűtlensége fölött dön­teni s az ez iránybani vélemény­nyilvánítás termé­szetszerűen, de ügyrendünk szerint is a tanácsot fogja megilletni.

Next