Magyarország, 1898. szeptember (5. évfolyam, 240-271. szám)
1898-09-11 / 241. szám (251. szám)
MAGYARORSZAG —W TTT^Trrwnn— nwi— wwmwiiriiimi w ii*’T~**Tffl*tTTiTr»nirrTr»rfW TM fwwM >TBm «M TM W »w»rrrm M winTirwnrwM U-H‘i^iiii TiV rv-—■■iininn^TT-rri‘"»iii|i-iiiiiBiiii]in'iLUHwi—|mrTmiiiiB»n— ii’m i|n»inii"~'7 ■ mbubbm eoti BUDAPEST, 1898. VASÁRNAP, SZEPTEMBER II. V. ÉVFOLYAM 241. SZÁM. A képviselőház ülése. Budapest, szept. 10. A napirend-vita, ez a méltóságos demonstráczió a nemzet örök jogai mellett, ma czéljához, eszközeihez méltóan fejeződött be. Két fényes, nagy beszéd képezte ezt a méltó befejezést : a Hodossy Imréé és a Holló Lajosé. Ezekben a beszédekben megint megnyilatkoztak azok a régi hagyományok, amelyek a magyar nemzet szellemének sajátos termékei, és amelyek már régen olyan fájóan hiányzanak a közéletből : az egyikben Deák Ferencz, a másikban Kossuth Lajos hagyományai. Úgy tetszik ebben a pillanatban, ennek a két beszédnek a közvetlen hatása alatt, mintha a nemzeti szellemnek ezen üdvös reaktiválása folytán még ez a degenerált parlament is visszanyerte volna rugalmasságát; mintha mégis joga volna a nemzet jobbjainak bízni és hinni a jobb jövőben . . . Szinte csodálatos az a tisztaság és átlátszó helyben 4 *1. vidékén t av. Kiadóhivatal: Teréz-körút 19. sz. Szerkesztőség: Teréz-körút 19. sz. Előfizetési ár: negyed évre 3 frtB- ra, egész évre 14 írt — ki Egyes számára: Lapunk mai száma 23 oldal A valami. Budapest, szept. 10. Van-e biztosítéka a miniszterelnök úrnak arra, hogy a Reichsrat tárgyalás alá veszi és elfogadja a közgazdasági javaslatokat ? Ha van, akkor rendben vagyunk. Lesz egy parlamentáris küzdelem azok között, kik a vámuniót szeretik és azok között, kik a gazdasági függetlenséget óhajtják. De ha nincs ilyen biztosíték s a Reichsrath összehívása csak kísérlet a kvótabizottság megválasztásának komédiájához , akkor az eszmecsere elveszti a parlamentáris küzdelem természetes tengelyét. Miért ? Egyszerűen azért, mivel nem az előterjesztett javaslatok képezik a megfontolás komoly tárgyát, mert ezeknek előterjesztése csak taktikai felvonulás , hanem anyagot és alkalmat a vitához azok a tervek adnak, melyek a Reichsrath munkaképtelensége esetében kerülnek napirendre. Nincs olyan bomlott elméjű parlament a világon, mely beható komolysággal tárgyalhatná azokat a javaslatokat, melyekről kilencztizedrésze a képviselőknek hiszi, egytizedrész pedig tudja, hogy azokból úgy sem lesz semmi. De miután valaminek mégis csak kell lenni, ez a valami az, amire a közfigyelem súlyt fektet. Súlyt fektet nem puszta kíváncsiságból, hanem mivel ettől a valamitől függ hazánkban az egyéni boldogulás és a közjólét. Foglalkozni a javaslatokkal annyi, mint zabot hegyezni. De az a valami szabadságot is jelenthet, gyámságot is. Szerszámot jelenthet az önálló, akadálytalan munkássághoz , de bilincset is jelenthet a nemzeti munka kezén-lábán. Ilyen jelentőség mellett természetes, ha a Házat nem a zabhegyezés foglalkoztatja, hanem az a valami, melynek kockáján gazdasági és közjogi életkérdések dőlnek el. És itt jön az az ok, mely kiemeli a parlamenti küzdelmet a rendes mederből. Ugyanis, senki sem tudja, hogy mi legyen az a valami. Egyik képviselő azt állítja, hogy mindenki tudja. Tehát ő is. Furcsa, hogy mégsem mondta meg. A másik mondott róla egyet-mást. A harmadik rácáfolt a másodikra. De a törvényhozás szempontjából az a mindenki egy nagy senki. Mert lehet, hogy a kormány felvilágosítást adott bizalmasabb politikai barátjainak. Az is lehet, hogy valamennyi nyugdíjas, minden vicinalista, sőt az inkompatibilisták is igen sokan ismerik azt a valamit. Tovább megyek. Talán megsúgta a kormány minden liberális párttagnak, az ország minden új grófjának és új bárójának, valamennyi belső titkos tanácsosnak, az összes királyi tanácsosoknak, az állami és alapítványi bérlőknek s ráadásul a főispánoknak, pénzügyigazgatóknak, tanfelügyelőknek, dijnokoknak, községi bábáknak — szóval annak az egész szervezetnek, mely veszett működésbe esik, mihelyt a párturalom részére föl kell az asztalt teríteni. Mondom, lehet, hogy a pártnak tisztes hívei épp úgy, mint az a kitartott csőcselékje, mely arra látszik betanítva, hogy minden pillanatban készséggel végigtaposson az alkotmány vetésein, talán valamennyien ismerik annak a valaminek a tartalmát. Ez lehet, ámbár nem hiszem. De ha így volna, akkor is annyi, mintha senki sem ismerné azt. Mert a képviselőház nem ismeri. Márpedig mindenki előtt elrejthető ez a kérdés, csak éppen a képviselőház előtt nem. Ez a titkolózás a törvényhozás létalapját rendíti meg. Nyílt és egyenes támadás ez a képviselőház tekintélye ellen. Azt jelenti, hogy a hatalom nem törődik a képviselőház hivatásával, nem érzi annak súlyát, és nem tartózkodik attól, hogy porig alázza ezt a testületet. Igenis, lehetnek kérdések és vannak is gyakran, melyekről sem az alkudozás állapotában, sem a befejezéskor tüzetes fölvilágosítás nem adható, mert a hallgatás veszélyt hárít el és eredményt biztosít. De a fenforgó valami nem esik az ilyen titkos természetű kérdések sorozatába. Már csak azért sem esik, mivel Gaják képviselő szerint mindenki tudja. Külömben sem esik, mert az «ellenség», amint Pulszky úr ismert tapintatával az osztrákot elnevezte, amúgy is tudja. Hiszen együtt állapodott meg a két kormány. A kormányok hivatalos jelentései szerint ez a megállapodás végleges. A közzététel tehát nem változtat rajta. Ha jó , megmarad jónak , ha rossz , megmarad rossznak. Oka tehát a kormánynak az eltitkolásra nincs. Még azzal sem fedezheti eljárását, hogy nem kerül sor az előterjesztésre. Mert hiszen a Reichsrath munkaképtelenségéről ő is meg van győződve. Máskülönben nem állapodott volna meg abban a valamiben. Mégsem közli a megállapodást az egyedül illetékes tényezővel, a törvényhozással. Miért ? Mivel úgy tekinti ezt a testületet, mely csak arra való, hogy bevégzett tényeket gépiesen regisztráljon. Neki a többség alkalmatlan, mert egy része sokba kerül, a másik része félelmes ; a kisebbség szintén alkalmatlan, mert fejét nem hajtotta szolgaságba. Ezt a testületet tehát végképp meg kell törni. Megalázni, hogy ne legyen önérzete ; egyik szégyenből a másikba kergetni, hogy a nemzet elveszítse iránta hitét és bizalmát. Példát alkot a kormány ezzel a titkolózással arra, hogy a parlament egy semmiházi testület. Ne várjon tőle senki semmit. Ne tekintse senki a nemzeti akarat letéteményesének és a közerő centrumának. Hadd győződjék mega nemzet, hogy csak a kormány gondolkozik, csak ő tervez, csak ő cselekszik , hogy nincsen a hazában más erő és más akarat, mint a kormány ereje és akarata. Ne reméljen a parlamenttől semmit, ne bízzék benne, ne higgyen annak se megfontolásában, se bölcseségében, se tekintélyében, se szenvedélyében. Tekintse azt lomha, élettelen masszának, mely gyúrható, idomítható a kormány tetszése szerint; avagy luxus-kutyának, mely meglapul urának parancsára, apportíroz egy kézmozdulatra, szájat lát, ha tápszert mutatnak föl és farkát csóválja, ha simogatják! Mert az ország a kormány tulajdona. Patrimonium, mely megterhelhető, csonkítható, elalkudható a gazda tetszése szerint. Kinek mi köze hozzá, hogy mit cselekszik Bánffy a maga privátvagyonával ? És mi köze a képviselődáznak, hogy mit cselekedett Bánffy az ország közjogával és vagyoni érdekeivel ? Ne hitegessük magunkat az alkotmányos élet értékeivel. Ha akár a most folyó vitában, akár e vita tulajdonképpeni magvának újra fölvetésénél a magyar képviselőház nem tudja kicsikarni a kormánytól annak a valaminek a tartalmát , akkor hazánkban a személyes uralom felülkerekedett s a parlament egy merőben fölösleges, mert tekintélyt vesztett testületté vált, mely nem hivatást, hanem cselédszolgálatot teljesit. Bariha Miklós.