Magyarország, 1899. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-26 / 85. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1899. VASÁRNAP, MÁRCZIUS 26 VI. ÉVFOLYAM 85 SZÁM Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. A változás: Budapest, márcz. 25. Ha a tó közepébe követ dobnak, hát bizony idő kell ahhoz, míg a hullámgyűrűzés a partot eléri. A Bánffy-kormány megbuktatása volt az a kő, amely nálunk a rendszerváltozás hullámgyűrűit megindította; az első köröket a Széllkormány megalakulásában és a nemzeti párt fúziójában szemlélhetjük. Csakhogy ezek a hullámvetések még egészen középpontiak ; alig vetettek még gyűrűt túl keletkezésük helyén , a parlamenten. Az ország helyi kormányzata a maga állott, poshadt mivoltában még zavartalanul áll, sőt, úgy tetszik, a pigra massza erejénél fogva a középpontból jövő fris áramlat ellen bizonyos passzív ellentállást is tanúsít. Nagyon is sok exisztenczia találta meg a maga létfeltételeit a mások elnyomásában ; természetes dolog, hogy ezek a megsokasodott elemek nem egykönnyen nyugszanak bele ezeknek a létfeltételeknek megzavarásába. Önvédelmi törekvésükben tehát ezek elemek bizonyos nyomást gyakorolnak a helyi kormányzat szerveire, ami arra irányul, hogy a pártos hatalmi viszonyokban megtörtént átalakulás lehetőleg figyelmen kívül hagyassék, és a helyi kormányzatnak a jogtalan kedvezésekre és még jogtalanabb elnyomásra alapított iránya lehetőleg érintetlenül hagyassék. A törekvésnek a sikerét nagyon előmozdítja az a körülmény, hogy ezek az elemek a helyi kormányzat vezetőivel eddig is szoros, bizalmas viszonyban állottak. Most még szorosabban simulnak azokhoz, már csak azért is, hogy az eddigi bojkottot a nemszékbeliekkel szemben ezután is föntarthassák. Az, ami most országszerte a megyékben és városokban történik, nem más, mint országos összebújása a megbukott erőszakos rendszer híveinek arra, hogy a megtörtént átalakulást a parlamentre és a középpontra szigeteljék el, hogy az az ő gondosan megépített kortes, élősdi szervezetüket szét ne rombolhassa. Furcsa helyzet keletkezik ám ebből országszerte ! A volt nemzeti párt tagjai az országgyűlésen az új kormánynak a leghívebb, legodaadóbb támogatóivá lettek. Ugyanúgy lesz ez a vidéken is, azzal a különbséggel, hogy’ amíg az országos kormányt és annak irányát a legnagyobb buzgalommal támogatják, addig a helyi kormányzattal szemben ellenzéket fognak alkotni. A példát megadta Jászberény, a vezér kerülete , követi Hont és mindazok a vármegyék és városok, amelyekben a 67-es alapon álló ellenzék erős volt. Igen sok törvényhatóságban tehát az a helyzet fog bekövetkezni, hogy lesz ellenzék, amely a kormánynak barátja ; kérdés, nem fog-e ebből a kormányra nézve az a veszedelem keletkezni, hogy lesz sok olyan helyi kormánypárt, amely a kormánynak ellensége ? Ezt az ellenséget azért nem szabad kicsinyelnie a kormánynak, mert ez nyílt ellenség , vagyis ellenzék nem lesz soha, hanem lesz az, ami ennél sokkal veszedelmesebb : alattomos, gyűlölködő «jóbarát.» Ez a helyzet, minél jobban kifejlődik, annál tarthatatlanabbá válik a kormányra nézve. Egyszerűen megsemmisíti a legtöbb helyen az ő eddigi legnagyobb politikai alkotását: a fúziót. A parlamenti fúzió tovább is fönnáll ugyan, de nem válik országossá. Márpedig ennek az országnak nem parlamenti átalakulásra, hanem országosra van szüksége. A fúziót, vagyis a jó elemek részesedését a hatalomban országossá tenni : ez elöl a feladat elöl a Széll-kormány nem térhet ki. A rendszerváltozást következetesen, gyökeresen keresztülvinni, ezen fordul meg minden. Ha a kormány engedi, hogy az első megdöbbenésből fölocsúdva, országszerte szervezkedhessenek mindazok az elemek, amelyek az ő irányának ellenségei ugyan, de azért mégis az ő háta mögé gyülekeznek, hogy adandó alkalommal lelökhessék , hát akkor bizonyosan le is fogják lökni. Annál inkább megtehetik ezt, ha a helyi kormányzatok köré ezek az elemek sorakoznak, míg a kormány Mikulics bíró. — Bolgár történet. — — Vanda, nézz a szemeimbe, igy! Mikulics József bíró gyöngéd erőszakkal maga felé fordította a feleségét és egy ideig mereven nézte. Aztán megcsókolta kis, erőteljes kezét, jobbjával végigsimította vörösesbarna, hullámos haját, végül dühösen így kiáltott föl: — Mégis csak gyalázatos, ördögi munka! Vanda, aki férje e különös viselkedésének eddig kevés figyelmet szentelt és szinte közömbösen viszonozta beható tekintetét, most figyelni kezdett. — Félrebeszélsz, Josip? Mi az ördögi munka? — Bocsáss meg, aranyos, semmi, Istenemre mondom, semmi! És újra megcsókolta a kezét. A düh kitörése talán jelentéktelen volt, a gyöngédségnek okvetetlenül volt valami jelentősége. — Beszélned kell, Josip, az igazat kell megmondanod. Aki bíró, az az istenre való hivatkozással ne hazudjék. — Hazudtam én ? — Igen. Slovid szünet után Mikulics bíró nevetve szólt: — Hát igen. Téged nem lehet félrevezetni, Vanda. Tulajdonképp neked kellett volna bíróvá lenned. — Talán. De beszólj. Tudni akarom, hogy mi az az ördögi munka. Tudni akarom. És te meg fogod mondani. — Jól van. Miért, is ne mondanám meg ? Jogod van hozzá. Benyúlt tágas oldalzsebébe, jó ideig egy csomó papirost lapozgatott, majd végül egy levelet adott át a feleségének. — Olvasd , de maradj nyugodtan, kérlek. Én nem vagyok nyugodt ? Vanda azalatt már átfutotta a levelet. A férje folytonosan nézte , e pillanatban vizsgálóbírónak érezte magát, akinek a bűnösséget fel kell tételeznie. Ámde Vanda teljesen nyugodt maradt, nem sáppadt el, nem reszketett. Fáradtan nézett, mint rendesen. Mikulics biró meg volt elégedve. — Nos hát, ördöngösség ? Vanda szinte unottan adta vissza urának a levelet. — Kit gondolhatnak, Vanda? ■— Kit? Hát Franjót! — Azt a nut? — Hát ki más jár hozzánk ? Tudsz másvalakit ? Csak Franjo lehet, senki más. Te naponta elfelejtesz valamit a szobádban, olyankor kit küldesz át érte a bíróságtól ? Franjót. Éjjel néhány ügydarabot akarsz elintézni, kinek kell az ujjait véresre írnia hajnalhasadtáig ? Franjónak. — Hát ez már mégis ostobaság. Magam jöjjek át, ha valamit elfelejtettem? Ne írassak senkivel, amikor valamely ügy sürgős ? Borzasztó! Vanda, aranyos, mégsem lehet rám nézve közömbös, ha... — Ha? — Ha azt írják nekem, hogy jobban vigyázzak a feleségemre. Hallod-e, Josip, te sértegetsz. — Ugyan, hová gondolsz? Ostobaság! De mégis, gondold meg, hogy biró vagyok, az én magánéletemnek feddhetetlennek kell lennie. — És nem feddhetetlen többé, ha valami pimasz a feleségedet rágalmazza ? Védd meg! — Ki ellenében, Vanda ? Ki írhatta meg ezt a levelet ? — Ki? . . . Vanda nevetni kezdett, mintha valami bolondos gondolata támadt volna. — Hogy ki ma a levelet ? — Franjo! Mikulics biró kérdőleg nézett a feleségére, aztán érteni kezdte és falrengető kaczagásba tört ki. — Oh, az a gazficzkó ! Hogy ne kelljen többé féléjszakákon haja ? Hogy ne küldjem többé haza, ha valamit elfelejtek ? Vanda, az a Franjó kitanult gazember ! És most mindaketten nevettek. Mikulics biró a karszéken hátradőlve, lábait maga elé nyújtva, kezeivel hadonászva. •— Vanda pedig a csipkekendőjét a szája elé tartva, miközben bágyadt tekintetével időnkint végigmérte az urát. — Milyen gazember ! No megállj, ezért lakolni fogsz ! Az összes jegyzőkönyveket le fogod másolni, az egész Bulkován-esetet minden este le fogod írni ... no megállj ! Mikulics bíró oly igen természetesnek találta, hogy csak Franjó írhatta a levelet. Vanda így gondolja, az asszonyoknak pedig az ilyenek iránt igen helyes érzékük van. A dolog szerfölött mulattatta. Megcsókolta a feleségét és távozni készült. Az ajtóból mégegyszer visszafordult és nevetve tette szivartározását a kandallóra. — Vanda, ezt Franjo számára felejtem itt! — szólt kaczagva. Aztán elment. Vanda fölállt. Lassan bement a hálószobájába Szerkesztőség: Teréz-körút 19. sz. Kiadóhivatal: Teréz-körút 19. sz Előfizetési ár: & fi-° £• Egyes szám ára: helyben 4 fer. vidéken a hr. kapunk mai száma 16 oldal