Magyarország, 1899. június (6. évfolyam, 149-178. szám)

1899-06-01 / 149. (152.) szám

4 tény sürgősségét.. A tartom­ánygyülés — ,úgymond — nem arra való, hogy a sajtót ükön re oktassa. .Miután mlég Koske a javaslat ellen, Scheid­er, Steiner és Wohlmeyer pedig a javaslat m­ellett­­ be­széltek, a tartom­ánygyülés 29 szavazattal 18 ellené­ben megszavazta­ a sürgősséget. MAGYARORSZÁG » * Budapest, 1899, csütörtök, junius 1. Visszapillantás a berlini tuberkuló­zis-kongresszusra. ■­ — Interviewek. — Budapest, május 31. Az imént lezajlott berlini tüdővész-elleni­­ kon­gresszus ötletéből fölkereste ma orvosi szakreferen­sünk dr. Korányi Frigyes, dr. Korti Károly egye­tem­i tanárokat? és dr. Friedrich Vilmost, a­kik a nagy konzíliumban részt vettek, hogy megbeszéljék a Koch-féle baczillus veszélyes aknamunkája elleni inter­nvírzionális irtóháború haditervét. Visszapillantva a nagy fontosságú kongresszusra, kibontakozik előttünk a tüdővész mai szereplése hazánkban és az ország­­ határain túl világszerte : a megmérhetetlen kár, melyet évről-évre okoz, dac­ára az ellene megkísérelt orvosszereknek és gyógyító módszerek sokaságának. Mint az egyedüli határo­zottan raczionális therápiára, a szanatóriumi gyógy­kezelésre utalt a berlini kongressus. Lázas tevé­kenységet fejtenek ki világszerte az ily szanatóriumok fölállítása érdekében s nekünk még nincs egy ily intézetünk sem. Bízvást hiszszük, hogy e kon­gresszus hatása alatt is az állam, a város, a kormány­zat az­ iparvállalatok és a társadalom összessége vállvetve közre fognak­­ működni a folyton terjedő tüdővész megfékezésében. Dr. Korányi Frigyes, a­ki min­t a magyar kormány képviselője vett részt a kongresszuson és magyar társaival a német ud­var részéről kiváló kitüntetésben részesült, a követ­kezőket mondotta: A­mi az eredményt illeti, kétségbevonhatatlanul megállapíttatott, hogy a czivilizált világ legpusztítóbb betegsége , a tü­dövész pusztításai olyan óriásiak, hogy az ellene való védekezésben minden czivilizált ál­lamnak saját érdekében és a czivilizáczió­ fejlődésé­nek érdekében részt kell venni , hogy ezért ezt a nemzeteknek közös érdeke. Egyhangúlag igazolják az eddigi tapasztalatok, hogy a tüdővész gyógyítható betegség, és hogy el­terjedésének meggátlása következetes közegészségügyi intézkedések és a népjólétnek fejlesztésére irányuló törekvések által elérhető. A gyógyítás eszközei a szegény osztályra vonatko­zólag, a­kik között túlnyomóan pusztít a betegség, a népszumbóriumokban vannak meg. Ugyanezen sza­­nátóriumok a betegség terjedésének gátjai közé is tartoznak. A terjedése ellen tapasztalatilag megálla­pított hatásos intézkedések : a lakásviszonyok javí­tása, az élelmezés előmozdítása, az iskolák felügye­­lete, a tuberkulotikus betegeknek más betegektől lehetőségig menő elkülönítése, a tuberkulotikus be­tegektől származó fertőző váladékoknak közvetetlenül a beteg körében ártalmatlanná tétele. Végül példákkal derítették ki ezeknek az intézke­déseknek sikerét ott, a­hol azok már hosszabb idők óta megvannak, mint a­milyenek Anglia, Poroszor­szág és más országoknak egyes városai és vi­dékei. D­r. Kétly Károly régi támogatója a tüdővész leküzdésére irányuló mozgalomnak, s mint ilyen tevékeny részt vett az imént lefolyt kongresszuson, s­­ azokat a jelentős impressziókat, a­melyeket a tárgyalások reá tettek, a következőkben foglalta össze : Előrebocsátotta, hogy ily irányú mozgalom, külö­nösen a tuberkulózis ragadósságának megakadályo­zása szempontjából a francziáktól indult ki, ilynemű, bár nem ilyen nagyszabású, részint kongresszusok, részint, értekezletek, Francziaországban már régebben is tartottak. Hasonló alapon, de sokkal nagyobb előkészületekkel és sokkal intenzívebb apparátussal láttak hozzá a berlini kongresszus egybehívásához, a­melynek nagy fontosságát jellemzi az a körülmény­­ is, hogy a kongresszus a nagyhatalmmú német államnak a­ császárja és császárnéja,védnöksége alatt is az ő részvételükkel folyt le. • A mozgalom, a­m­ely ebben az irányban megin­dult, nemcsak humanitárius, hanem kétségkívül nemzetgazdászati szempontból is egyike a legaktuá­­lisabbnak és legfontosabbnak, a mennyiben a íösúlyt én, személyemet illetőleg s a­­ legtöbb eredményt jövőben a preventív­­ eljárásban látom. Ez pedig abban áll, hogy a tuberkulózis ragadósságát csök­kentsük, megakadályozzuk, és e tekintetben a tudo­mányos alapon elért eredmények, a­melyek Pasteurnek és főleg Koehnak az érdeme, az utat helyes irányban jelölik ki. Ki­ lett ugyanis mutatva, hogy a legtöbb tuberku­lózis­­ nem veleszületett, hanem szerzett módon támad, és az átterjedésnek­ túlnyomó gyakorisága a köpetek útján kiürített baczillusok által jólétre. Ennek a ta­pasztalásnak gyakorlati értéke már most is részint kór­házakban, részint általában a köpetek elleni véde­kezés által eléggé örvendetesen érvényesül, a­men­­nyiben majd minden czivilizált államban m­a már mindenütt, a nyilvánosság közlekedési eszközeiben meg van tiltva a köpés, nyilvános helyeken a viszel telt köpőcsészék fölállítása által elejét veszik a kö­petek elporlásának, s így a köpetekben foglalt cziklusok a levegő és por utján nem jutnak be ba­a szervezetbe. Természetesen ezen okból a betegeknek köpetei szintén kellő elbánásban részesülnek s a vízzel telt köpőcsészék kiürítése olyan helyen történjék, a­hol ártalmat nem okozhatnak. Ezeknek az intézkedéseknek kézzelfogható haszna Cornetl legutóbbi kimutatása szerint Poroszország­ban már annyiban nyilvánul, hogy­ a legutóbbi év­ben tízezerrel kevesebb tuberkulotikus megbetegedés fordult elő, mint az előbbiben. Másodsorban jött és jön szóba a szanatóriumok kérdése. Ezen szigorúan tudományos és ideális in­tézkedés haszna már világos. Megmutatja ez, hogy kellő , gondozás, ápolás­ és diétás eljárás által, itt-olt orvosságokkal­ is élve, mily nagyszámú tüdővészes beteg javul, esetleg gyógyul. Mindezek a berlini kongresszuson az összes művelt nemzetek delegáltjainak közreműködése által mani­fesztálva és konstatálva lettek s így remélhető, hogy ama üdvös mozgalom meghozza áldásos hatását az összes czivilizált országokban. • Dr. Friedrich Vilmos, a­ki Budapesten a legnagyobb beteganyagok egyike fölött mint főorvos működik s kivált pedig oly helyeken, a­hol a tüdővész leginkább követeli áldozatait: a munkásoknál, szintén részt vett a kon­gresszuson, nézeteire különösen az ipari megbetege­dések fontosságánál fogva is érdeklődéssel lehetünk. Az ő nyilatkozata a következő : Teljesen megdönthetetlen statisztikai adatokkal igazoltatott, hogy az ipari munkások között a tüdő­­vész sokkal­­ gyakoribb, mint más­ foglalkozásbeliek között; hogy a foglalkozás minősége a tüdőgümő fellépésére bizonyos predispozicziót rejt magában. Megbízható oldalról rá is mutattak, hogy egyes fog­lalkozásokat űzök, •— mint a betűszedők, betűöntők, dohánymunkások, aranyozók, aczélköszörtísök — szer­fölött szenvednek a gümőkórtól, hogy között a tüdővész jóval nagyobb mérvben van ezek el­terjedve, mint a lakosság egyéb rétege közt, sőt mint más ipari foglalkozásbeliek között, úgy hogy ezek halálozási arány­száma a többi foglalkozá­sbeliek hasonló arányszámát háromszorosával, sőt négyszere­sével múlja felül. A kongresszus nagy sikerét másrészt abban vé­lem találni, hogy most majd a hatóságok s tör­vényhozások a megbetegedési s halálozási esetek ijesztő nagy számának láttára mindent el­követni, hogy­ munkás polgáraiknak jólétét s fognak egész­ségét annyira fenyegető eme veszélyes kór ellen ugy hathatós rendszabályokkal, mint munkásvédelmi tör­vényhozási intézkedésekkel, a gyakorlatban könnyen keresztülvihető helyes1 ipari törvényekkel a sikerrel biztató barctot fel fogják tenni. A harmadik meg n­em vetendő, hazai viszonyain­­kat­­ is közelről érdeklő mennehtuffinak tartom­ azt a tényt, melyet a kongresszuson annyikor s mindig kiváló oldalról hangoztattak, hogy a betegsegélyZolt pénztáraknak nemcsak általában a népek egészségügyének javításával kell foglalkozni, hanem hogy ezeknek főleg a gumókor terjedése üljeni barátban ,fontos szerep jut. Mindent el kell követni, hogy ezek a humánus intéz­mények­­ megizmosodjanak, hogy oly anyagi helyzetbe jussanak, hogy nemcsak fő feladatuk­nak, a betegek­­ tragadásának és segélyezésének kellően meg tud­janak felelni, hanem hogy a betegségek, de különösen a gümőkór terjedése ellen­ is működhessenek profi­­laktívve. Csakis a pénztáraknak áll módjukban meg­ismerkedni a lakosság szegényebb rétegeivel, mert orvosaiknak be kell hatolniuk az ipari munkáscsaládok körébe, hogy megismerjék szokásaikat saját tűz­helyük körül,, hogy a lakosság ezen osztályában ott a helyszínen megismertessék az egészségügy legele­mibb fogalmait, hogy megadják nekik a kellő útba­igazítást: miképp­ kell czélszerűen élni s védekezni, hogy visszatartsák e nagy tömeget az életet s egész­séget fenyegető káros behatásoktól, hogy ser­kentsék őket, figyelmüket, a kellő észszerű élet­módra irányítsák. A betegpénztárak kötelessége ilyen­formán nemcsak a máris beteg tüdőbajos biztosí­tottja egészségének helyreállításáról s a vesz­tett munkaerő mielőbbi visszaszerzésének módjairól gondoskodni, hanem azon kell lenniök, hogy orvo­saikkal felismertessék a bajt még a lappangó kor­ban, oly időben, midőn az illető még foglalkozását elláthatja, épp ab­ban az időszakban, melyben az illető kellő kezelés mellett még a teljes kigyógyulását vár­hatja; holott ha a betegség kifejlődik, könnyen oly rés­szé fajul, mely a lakosságot megtizedeli. A berlini tuberkulózis-kongresszus legszebb ered­ménye, hogy megismertette az egész világgal, hogy a tüdőgümőkór — mely a háborúnál is jobban pusztítja a lakosság javakorbeli részét — a népeket pusztító ama vész, mely kellő időben és megfelelő eszközök segítségével gy­ógyitható. A Dreyfus-ügy. , ■ .v Budapest, május 31. A tegnapi egész tárgyalást Ballot-Beauprés előadó jelentésre és Manau főügyész beszéde vette igénybe. Az előadó elmondta, hogy Mornard ügyvéd memo­randuma három­ ok­­ miatt kéri a reviziót: 1. Titkos akták előterjesztése miatt. 2. Henry­­ és Du Paty de Clam hitelességének megingása miatt. 3. Dreyfus-per és az Esterházy-per szakértőinek ellent­­­mondásai miatt. Azután a revízió elleni érvekkel azt mondta, hogy az a tény, hogy foglalkozott és a katonai tör­vényszék tárgyaló­termébe titkos iratokat vittek, még nem bizonyítja Dreyfus ártatlanságát, hanem leg­följebb azt, hogy törvénysértést követtek el. Ebből a törvénytelenségből csak az következhetnék, hogy az ítéletet megsemmisítsék, nem pedig az, hogy a bűn­­pert revideálják. Az előadó konstatálta, hogy a bíróság nem von­hatja felelősségre az első Dreyfus-per bíráit, de az egyik bíró, Freistädter önkéntes tanúvallomását nem lehet figyelmen kívül hagyni. A­mi Henry hamisí­tását illeti, a revízió ellenségeinek felfogása szerint jóhiszeműleg történt. Du Paty és Henry üzelmeit a revízió ellenzői szerint Boisdeffre, Gonse és Cuignet megczáfolták. Az előadó ezeket különben sem tartja döntő bizonyítékoknak Dreyfus ártatlan­sága mellett. . . . Az előadó ezután újra rátért a revízió barátainak arra az argumentumára, hogy az írásszakértők je­lentésében nagy ellenmondás van. Fölolvasott né­hány részletet Bertillon jelentéséből, mely zajos derültséget támasztott a teremben. A­mi a másoló papiros kérdését illeti,­ a revízió­­ ellenzői azt állít­ják, hogy ilyen papirost könnyen lehetett szerezni és hogy Drevfus is szerezhetett, ilyen papirost. Tény, hogy azt a gyárat, mely nem lehetett kinyomozni, ezt a­ papirost készítette. — Már most az a kérdés merül föl — igy foly­tatta:­— várjon az ítéletet új bíróság elé való uta­sítással, vagy a nélkül semisítsék-e meg. Ez utóbbi esetben előbb azt kellene bebizonyítani, hogy nem­ követtek el bűntettet. De a fenforgó esetben lehetetlen azt állítani, hogy a horderó elküldése nem állapit meg bűntettet és ez okitól úgy Momrd, ,

Next