Magyarország, 1899. június (6. évfolyam, 149-178. szám)
1899-06-01 / 149. (152.) szám
4 tény sürgősségét.. A tartománygyülés — ,úgymond — nem arra való, hogy a sajtót ükön re oktassa. .Miután mlég Koske a javaslat ellen, Scheider, Steiner és Wohlmeyer pedig a javaslat mellett beszéltek, a tartománygyülés 29 szavazattal 18 ellenében megszavazta a sürgősséget. MAGYARORSZÁG » * Budapest, 1899, csütörtök, junius 1. Visszapillantás a berlini tuberkulózis-kongresszusra. ■ — Interviewek. — Budapest, május 31. Az imént lezajlott berlini tüdővész-elleni kongresszus ötletéből fölkereste ma orvosi szakreferensünk dr. Korányi Frigyes, dr. Korti Károly egyetemi tanárokat? és dr. Friedrich Vilmost, akik a nagy konzíliumban részt vettek, hogy megbeszéljék a Koch-féle baczillus veszélyes aknamunkája elleni internvírzionális irtóháború haditervét. Visszapillantva a nagy fontosságú kongresszusra, kibontakozik előttünk a tüdővész mai szereplése hazánkban és az ország határain túl világszerte : a megmérhetetlen kár, melyet évről-évre okoz, dacára az ellene megkísérelt orvosszereknek és gyógyító módszerek sokaságának. Mint az egyedüli határozottan raczionális therápiára, a szanatóriumi gyógykezelésre utalt a berlini kongressus. Lázas tevékenységet fejtenek ki világszerte az ily szanatóriumok fölállítása érdekében s nekünk még nincs egy ily intézetünk sem. Bízvást hiszszük, hogy e kongresszus hatása alatt is az állam, a város, a kormányzat az iparvállalatok és a társadalom összessége vállvetve közre fognak működni a folyton terjedő tüdővész megfékezésében. Dr. Korányi Frigyes, aki mint a magyar kormány képviselője vett részt a kongresszuson és magyar társaival a német udvar részéről kiváló kitüntetésben részesült, a következőket mondotta: Ami az eredményt illeti, kétségbevonhatatlanul megállapíttatott, hogy a czivilizált világ legpusztítóbb betegsége , a tüdövész pusztításai olyan óriásiak, hogy az ellene való védekezésben minden czivilizált államnak saját érdekében és a czivilizáczió fejlődésének érdekében részt kell venni , hogy ezért ezt a nemzeteknek közös érdeke. Egyhangúlag igazolják az eddigi tapasztalatok, hogy a tüdővész gyógyítható betegség, és hogy elterjedésének meggátlása következetes közegészségügyi intézkedések és a népjólétnek fejlesztésére irányuló törekvések által elérhető. A gyógyítás eszközei a szegény osztályra vonatkozólag, akik között túlnyomóan pusztít a betegség, a népszumbóriumokban vannak meg. Ugyanezen szanátóriumok a betegség terjedésének gátjai közé is tartoznak. A terjedése ellen tapasztalatilag megállapított hatásos intézkedések : a lakásviszonyok javítása, az élelmezés előmozdítása, az iskolák felügyelete, a tuberkulotikus betegeknek más betegektől lehetőségig menő elkülönítése, a tuberkulotikus betegektől származó fertőző váladékoknak közvetetlenül a beteg körében ártalmatlanná tétele. Végül példákkal derítették ki ezeknek az intézkedéseknek sikerét ott, ahol azok már hosszabb idők óta megvannak, mint amilyenek Anglia, Poroszország és más országoknak egyes városai és vidékei. Dr. Kétly Károly régi támogatója a tüdővész leküzdésére irányuló mozgalomnak, s mint ilyen tevékeny részt vett az imént lefolyt kongresszuson, s azokat a jelentős impressziókat, amelyeket a tárgyalások reá tettek, a következőkben foglalta össze : Előrebocsátotta, hogy ily irányú mozgalom, különösen a tuberkulózis ragadósságának megakadályozása szempontjából a francziáktól indult ki, ilynemű, bár nem ilyen nagyszabású, részint kongresszusok, részint, értekezletek, Francziaországban már régebben is tartottak. Hasonló alapon, de sokkal nagyobb előkészületekkel és sokkal intenzívebb apparátussal láttak hozzá a berlini kongresszus egybehívásához, amelynek nagy fontosságát jellemzi az a körülmény is, hogy a kongresszus a nagyhatalmmú német államnak a császárja és császárnéja,védnöksége alatt is az ő részvételükkel folyt le. • A mozgalom, amely ebben az irányban megindult, nemcsak humanitárius, hanem kétségkívül nemzetgazdászati szempontból is egyike a legaktuálisabbnak és legfontosabbnak, a mennyiben a íösúlyt én, személyemet illetőleg s a legtöbb eredményt jövőben a preventív eljárásban látom. Ez pedig abban áll, hogy a tuberkulózis ragadósságát csökkentsük, megakadályozzuk, és e tekintetben a tudományos alapon elért eredmények, amelyek Pasteurnek és főleg Koehnak az érdeme, az utat helyes irányban jelölik ki. Ki lett ugyanis mutatva, hogy a legtöbb tuberkulózis nem veleszületett, hanem szerzett módon támad, és az átterjedésnek túlnyomó gyakorisága a köpetek útján kiürített baczillusok által jólétre. Ennek a tapasztalásnak gyakorlati értéke már most is részint kórházakban, részint általában a köpetek elleni védekezés által eléggé örvendetesen érvényesül, amennyiben majd minden czivilizált államban ma már mindenütt, a nyilvánosság közlekedési eszközeiben meg van tiltva a köpés, nyilvános helyeken a viszel telt köpőcsészék fölállítása által elejét veszik a köpetek elporlásának, s így a köpetekben foglalt cziklusok a levegő és por utján nem jutnak be baa szervezetbe. Természetesen ezen okból a betegeknek köpetei szintén kellő elbánásban részesülnek s a vízzel telt köpőcsészék kiürítése olyan helyen történjék, ahol ártalmat nem okozhatnak. Ezeknek az intézkedéseknek kézzelfogható haszna Cornetl legutóbbi kimutatása szerint Poroszországban már annyiban nyilvánul, hogy a legutóbbi évben tízezerrel kevesebb tuberkulotikus megbetegedés fordult elő, mint az előbbiben. Másodsorban jött és jön szóba a szanatóriumok kérdése. Ezen szigorúan tudományos és ideális intézkedés haszna már világos. Megmutatja ez, hogy kellő , gondozás, ápolás és diétás eljárás által, itt-olt orvosságokkal is élve, mily nagyszámú tüdővészes beteg javul, esetleg gyógyul. Mindezek a berlini kongresszuson az összes művelt nemzetek delegáltjainak közreműködése által manifesztálva és konstatálva lettek s így remélhető, hogy ama üdvös mozgalom meghozza áldásos hatását az összes czivilizált országokban. • Dr. Friedrich Vilmos, aki Budapesten a legnagyobb beteganyagok egyike fölött mint főorvos működik s kivált pedig oly helyeken, ahol a tüdővész leginkább követeli áldozatait: a munkásoknál, szintén részt vett a kongresszuson, nézeteire különösen az ipari megbetegedések fontosságánál fogva is érdeklődéssel lehetünk. Az ő nyilatkozata a következő : Teljesen megdönthetetlen statisztikai adatokkal igazoltatott, hogy az ipari munkások között a tüdővész sokkal gyakoribb, mint más foglalkozásbeliek között; hogy a foglalkozás minősége a tüdőgümő fellépésére bizonyos predispozicziót rejt magában. Megbízható oldalról rá is mutattak, hogy egyes foglalkozásokat űzök, •— mint a betűszedők, betűöntők, dohánymunkások, aranyozók, aczélköszörtísök — szerfölött szenvednek a gümőkórtól, hogy között a tüdővész jóval nagyobb mérvben van ezek elterjedve, mint a lakosság egyéb rétege közt, sőt mint más ipari foglalkozásbeliek között, úgy hogy ezek halálozási arányszáma a többi foglalkozásbeliek hasonló arányszámát háromszorosával, sőt négyszeresével múlja felül. A kongresszus nagy sikerét másrészt abban vélem találni, hogy most majd a hatóságok s törvényhozások a megbetegedési s halálozási esetek ijesztő nagy számának láttára mindent elkövetni, hogy munkás polgáraiknak jólétét s fognak egészségét annyira fenyegető eme veszélyes kór ellen ugy hathatós rendszabályokkal, mint munkásvédelmi törvényhozási intézkedésekkel, a gyakorlatban könnyen keresztülvihető helyes1 ipari törvényekkel a sikerrel biztató barctot fel fogják tenni. A harmadik meg nem vetendő, hazai viszonyainkat is közelről érdeklő mennehtuffinak tartom azt a tényt, melyet a kongresszuson annyikor s mindig kiváló oldalról hangoztattak, hogy a betegsegélyZolt pénztáraknak nemcsak általában a népek egészségügyének javításával kell foglalkozni, hanem hogy ezeknek főleg a gumókor terjedése üljeni barátban ,fontos szerep jut. Mindent el kell követni, hogy ezek a humánus intézmények megizmosodjanak, hogy oly anyagi helyzetbe jussanak, hogy nemcsak fő feladatuknak, a betegek tragadásának és segélyezésének kellően meg tudjanak felelni, hanem hogy a betegségek, de különösen a gümőkór terjedése ellen is működhessenek profilaktívve. Csakis a pénztáraknak áll módjukban megismerkedni a lakosság szegényebb rétegeivel, mert orvosaiknak be kell hatolniuk az ipari munkáscsaládok körébe, hogy megismerjék szokásaikat saját tűzhelyük körül,, hogy a lakosság ezen osztályában ott a helyszínen megismertessék az egészségügy legelemibb fogalmait, hogy megadják nekik a kellő útbaigazítást: miképp kell czélszerűen élni s védekezni, hogy visszatartsák e nagy tömeget az életet s egészséget fenyegető káros behatásoktól, hogy serkentsék őket, figyelmüket, a kellő észszerű életmódra irányítsák. A betegpénztárak kötelessége ilyenformán nemcsak a máris beteg tüdőbajos biztosítottja egészségének helyreállításáról s a vesztett munkaerő mielőbbi visszaszerzésének módjairól gondoskodni, hanem azon kell lenniök, hogy orvosaikkal felismertessék a bajt még a lappangó korban, oly időben, midőn az illető még foglalkozását elláthatja, épp abban az időszakban, melyben az illető kellő kezelés mellett még a teljes kigyógyulását várhatja; holott ha a betegség kifejlődik, könnyen oly résszé fajul, mely a lakosságot megtizedeli. A berlini tuberkulózis-kongresszus legszebb eredménye, hogy megismertette az egész világgal, hogy a tüdőgümőkór — mely a háborúnál is jobban pusztítja a lakosság javakorbeli részét — a népeket pusztító ama vész, mely kellő időben és megfelelő eszközök segítségével gyógyitható. A Dreyfus-ügy. , ■ .v Budapest, május 31. A tegnapi egész tárgyalást Ballot-Beauprés előadó jelentésre és Manau főügyész beszéde vette igénybe. Az előadó elmondta, hogy Mornard ügyvéd memoranduma három ok miatt kéri a reviziót: 1. Titkos akták előterjesztése miatt. 2. Henry és Du Paty de Clam hitelességének megingása miatt. 3. Dreyfus-per és az Esterházy-per szakértőinek ellentmondásai miatt. Azután a revízió elleni érvekkel azt mondta, hogy az a tény, hogy foglalkozott és a katonai törvényszék tárgyalótermébe titkos iratokat vittek, még nem bizonyítja Dreyfus ártatlanságát, hanem legföljebb azt, hogy törvénysértést követtek el. Ebből a törvénytelenségből csak az következhetnék, hogy az ítéletet megsemmisítsék, nem pedig az, hogy a bűnpert revideálják. Az előadó konstatálta, hogy a bíróság nem vonhatja felelősségre az első Dreyfus-per bíráit, de az egyik bíró, Freistädter önkéntes tanúvallomását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ami Henry hamisítását illeti, a revízió ellenségeinek felfogása szerint jóhiszeműleg történt. Du Paty és Henry üzelmeit a revízió ellenzői szerint Boisdeffre, Gonse és Cuignet megczáfolták. Az előadó ezeket különben sem tartja döntő bizonyítékoknak Dreyfus ártatlansága mellett. . . . Az előadó ezután újra rátért a revízió barátainak arra az argumentumára, hogy az írásszakértők jelentésében nagy ellenmondás van. Fölolvasott néhány részletet Bertillon jelentéséből, mely zajos derültséget támasztott a teremben. Ami a másoló papiros kérdését illeti, a revízió ellenzői azt állítják, hogy ilyen papirost könnyen lehetett szerezni és hogy Drevfus is szerezhetett, ilyen papirost. Tény, hogy azt a gyárat, mely nem lehetett kinyomozni, ezt a papirost készítette. — Már most az a kérdés merül föl — igy folytatta:— várjon az ítéletet új bíróság elé való utasítással, vagy a nélkül semisítsék-e meg. Ez utóbbi esetben előbb azt kellene bebizonyítani, hogy nem követtek el bűntettet. De a fenforgó esetben lehetetlen azt állítani, hogy a horderó elküldése nem állapit meg bűntettet és ez okitól úgy Momrd, ,