Magyarország, 1899. augusztus (6. évfolyam, 210-240. szám)
1899-08-01 / 210. szám
Budapest, 1899. kedd, augusztus 1. MAGYARORSZÁG látható volt, hogy nem koszorúkötéshez szokott kezek kötötték. A két bőrszalag között egy szintén csokorba kötött nemzeti szalag csüngött alá, a melyből két pálmaág ágazott ki a koszorúra hajtva. A bőrszalag forrása ez: Palencsár Andor gépszíjgyárának munkásai ■— Petőfi Sándornak; a nemzeti szalagra pedig ezt írták: Tigye, az égben is hazád szabadságáért dalolsz! A vidéken. A vidéken rendezett Petőfi-ünnepről szóló jelentések közül ma a következőket közöljük : Karczagon szép ünneppel áldoztak Petőfi emlékének. A törvényhatóság Tassy-Becz Géza polgármester elnöklete alatt díszközgyűlést tartott, amelyen Papp Elek orsz. képviselő indítványára kimondották, hogy gyűjtést rendeznek a Petőfi-ház czéljaira. Az ifjúság zászlók alatt kivonult a pályaházba, ahol az érkező különvonatot, amely Segesvárra vitte az ünneplőket, nagy ovácziókkal fogadták. Az ifjúság és a honleányok egy-egy koszorút nyújtottak föl Bartók, Lajosnak, kérve, hogy helyezze el nevükben a segesvári Petőfi-szobor talapzatán. Kun-Félegyházán Petőfi gyermekkorának tartózkodási helyén, fényesen megünnepelték Petőfi halálának félszázados évfordulóját. Tegnap, vasárnap délelőtt 8 órakor ünnepi közgyűlés volt, melyen dr. Szerelemhegyi Károly polgármester szép szavakban emlékezett meg a nagy költőről. Ezután a közgyűlés testületileg, átvonult az ó-templomba, ahol Kolossvári plébános fényes segédlettel ünnepi missét czelebrált. Kolossvári plébános ezenkívül szép prédikáczióban emlékezett meg Petőfiről. Mise után több ezerre menő közönség vonult a Petőfi-térre, amelynek közepén sátort ütöttek. Itt az ünnepeta dalkör éneke nyitotta meg, utána pedig dr. Fazekas Kálmán ügyvéd szép megnyitó beszédet tartott. Ezután Móra István, lapunk tárczaírója szavalta el alkalmi ódáját. Most Holló Lajos, a város országgyűlési képviselője tartotta meg nagyhatású emlékbeszédét. A beszéd után, melyet a közönség zugó éljenzéssel fogadott, Haubner Károly szavalta el Szabados ódáját. Az ünnepet a dalkör éneke fejezte be. Az ünnep után a nőegyesület megkoszorúzta a Petőfi-emléktáblát, melyet ez alkalomra szépen feldiszitettek s a mely azon a házon van elhelyezve, amelyben Petőfi 1824—1830-ig töltötte gyermekéveit. Körmöczbányán egyszerűen, de nagy lelkesedéssel tartották meg a Petőfi-ünnepet a Szarvasszálló díszes nagytermében. A dalárda a Huber Károly által megzenésített «Talpra Magyar»-ral nyitotta meg az ünnepet; utána Maurer Mihály tartott lelkes és minden izében hazafias szónoklatot Petőfiről és ünnepeltetése jelentőségéről. Wargha k. a. hatással szavalta Endrődi Sándor alkalmi költeményét. A befejezést a Himnus elzengése képezte Antos Károly karmester vezetése alatt. Nyíregyházán az ágostai ev. templomban ma istentiszteletet tartottak, mely alkalommal Gudeli Henrik lelkész remek beszédben emlékezett meg Petőfiről. Az iparos-ifjúság tegnap sikerült Petőfi-ünnepet rendezett. Élőpatakon a fürdővendégek is megülték Petőfi ünnepét. Szombaton este az itt időző Mátrai társulata előadta a «Hadak útja» egy felvonását, Hegyessi Mari elszavalta Jókai «Apotheozisát», végül a társulat a közönséggel együtt elénekelte a Hymnust. Végül Száva G. igazgató gyűjtést indított egy a Petőfi-szoborra helyezendő babérkoszorúra. Nagykikindán két Petőfi-ünnep is volt. Az egyik, amelyet a Nagykikindai Nemzeti Szövetség rendezett, tegnap folyt le nagy lelkesedés közepette. A nemzeti szálló dísztermében szorongó nagyközönség előtt a polgári dalkör a Himnuszt énekelte, Ágh Károly Petőfi «Jövendölés» czimű versét szavalta, Németh Ödön Pósa egy versét adta elő, míg Jókai Apotheózisát Krausz Bella mondta el. Emlékbeszédet tartott Mayer János r.kath. lelkész, végül a polgári dalegyesület a Szózatot énekelte. — A másik ünnepet ma az Eötvös-önképzőkör rendezte az evangélikus iskolában, gazdag programmal. Szabadkán ma tartották a Petőfi-ünnepet. A Himnuszt és a Szózatot énekelte a szabadkai dalegyesület, dr. Balogh Lajos ügyvéd, Vojnich Andor joghallgató és Balog Lipót műegyetemi hallgatók beszédet mondtak, míg Temanovich Zoltán és Budanovich Béla szavaltak.* Simonffy Imre debreczeni polgármester ügyében, akiről Petőfi-gyűlölő polgármester czím alatt lapunk egyik előző számában azt írtuk a Debreczen egy közleménye nyomán, hogy Petőfi szobrára a koszorút megtagadta, ma a Debreczen szerkesztőségétől a következő nyilatkozatot vettük, amelynek hazafiaskészséggel adunk egész terjedelmében, helyet. Petőfi-ünnep és Simonffy polgármester czím alatt lapunk csütörtöki számában megjelent közlemény élesen disszonáns hangot vegyített a Petőfi-ünnepre folyó előkészületek templomi csöndjébe. Lovagias kötelességünknek ismerjük kiadni a városi tanácsnak erre vonatkozó közleményét, mely így hangzik: Nyilatkozat: A «Debreczen» czimű lap ez évi 145-ik számában «Petőfi-ünnep és Simonffy polgármester» czim alatt megjelent és városunk érdemekben megőszült polgármesterét teljesen alaptalanul sértő czikket a legnagyobb megbotránkozással olvastuk s alig tudunk szavakat találni a czikk elítélésére. Mert polgármesterünk nem csak hogy egy szóval sem akadályozza, hogy a segesvári Petőfiszoborra koszorút helyezzenek, hanem ő adta a koszorúhoz a szalagot, ő indítványozta a szalagra szánt fölirást és a koszorú még e hónap 26-án délben tényleg meg is rendeltetett s igy erkölcsi kötelességünk a szándékos koholmányt visszautasítani. A polgármester úr hazafiassága nem szorul ugyan a mi védelmünkre, de az ő hazafias érzelmét az is élénken igazolja, hogy az aug. 2-iki ünnepségre tekintettel, szabadságáról visszamaradt s a város közönsége nevében koszorút helyez úgy a honvéd sírokra, mint a Nagy Sándor emlékére. Különben a czikkre csakis azért válaszolunk, mert erre egyenesen felhivattunk. Debreczen, 1899. julius 27. A városi tanács. — Lapunk a felelős szerkesztő távollétében helyettes szerkesztője pedig e nyilatkozat következtében indíttatva érezte magát a következő nyilatkozat közzétételére: A «Debreczen» mai számában Simonffy Imre polgármester úrra vonatkozólag megjelent támadó czikk tudtam, hírem nélkül, sőt akaratom ellenére került távollétemben a lapba e téves informáczión alapuló közleményt, különösen annak hangját a magam részéről helytelenítem s minden kétséget kizáró hazafiasságában méltatlanul érintett polgármester úrtól a «Debreczen» szerkesztősége nevében ezennel bocsánatot kérek. Debreczen, 1899. julius 27. Benedek János, a «Debreczen» ideiglenes szerkesztője. Önként értetődő dolog, hogy e nyilatkozat folytán az esethez fűzött megjegyzésünk tárgytalanná vált és a polgármester ellen irányuló élét elvesztette, amit készörömest konstatálunk. KÜLFÖLD. Békés hóditás — hadi készülődés. Budapest, júl. 31. Mialatt az európai hatalmak azon fáradoznak, hogy a Balkán kérdés valahogy ismét napirendre ne kerüljön és hogy az európai Törökország status quo-ja, ameddig csak lehet, fentartassék, az ázsiai Törökországban a békés hódítások szünete kezdődött meg, amelyek a portát fegyverkezésre, háborús készülődésre indítják. Egyelőre csak békés vasúti sínek lerakásáról van szó, melyeket angolok, németek, oroszok, belgák vezetnek különféle irányból azemberiség bölcsőjén, Mezopotámia és nevezetesen a Perzsa-öböl felé. De azért itt épp oly ellentétes érdekek ütköznek össze, akár csak Keletázsiában. Az ellenfelek itt is ugyanazok, mint ott: Németország, Oroszország és Anglia. Első helyen itt Németország áll, amely — úgy látszik — a porta kiváló kegyeit élvezi. A német vállalkozást már a hetvenes évek elején egy osztrák mérnök előzte meg, aki a török kormány megbízásából egész sorát építette ki a kis-ázsiai apróbb vasutaknak, amelyek közül teljesen csak a haidarbasa-ismidi épült ki. Ezt a vasutat, mely Konstantinápolylyal szemben, a Bosporusnál kezdődik, német technikusok, német anyagból Angoláig, öt évvel később Kaniáig folytatták. Most a további kiépítést úgy tervezik, hogy most eufrátvölgyi vasút Bagdadon át, az Eufrátnak a Perzsa-öbölbe való beszökelléséig folytatódnék. A porta, mint azt két nap előtt hivatalos távirat is jelentette, már a megfelelő előkészületeket teszi a tervezet megvalósítására, egyik legderekabb admirálisát, Hamdibasa altengernagyot nevezvén ki a perzsa-öböli partvidék válisává, azzal a rendeltetéssel, hogy az ottani partvidéken letelepedett törzseket a vállalat iránt kedvezően hangolja. Törökországnak tengerészeti állását itt fokozza, az Eufráton létező hajózási társaságot újjászervezze, stb. Egyidejűleg a kis török flottát is lényegesen megújítják a Perzsa-öbölben. Német részről már hosszabb ideje dolgoznak azon, hogy e vasút kereskedelmi kiaknázására megteremtsék az előfeltételeket. Brémai Meggyilkolt elnök, Heureaux domingói köztársasági elnök meggyilkolásáról még mindig hiányoznak a közelebbi adatok. Hogy a meggyilkoltnak autokratikus hajlamai voltak, ezt már tudják. Talán túlkapásokra ragadtatta magát és ellenfelei ezért tették el láb alól, bár az sem lehetetlen, hogy halála egy csoport domingói politikus törekvéseivel függ össze, akik a köztársaságot az Egyesült Államokhoz szeretnék kapcsolni. A meggyilkolt elnök utódául Juan Isidore Jimenest emlegetik, kinek legtöbb esélye van az elnökségre. Ősrégi spanyol család sarja, ki már rég idő óta telepedett le Amerikában. Atyja a negyves évek végén és az ötvenes évek elején elnöke volt a dominigói köztársaságnak; fia, a mostani elnökjelölt élénk részt vesz a köztársaság politikai életében s belügyminisztere is volt. Gondos nevelésben részesült s csak nemrégiben utazta be Európát. Gyermekeit ez idő szerint is itt nevelteti. A köztársaság elnökeit egy választóbizottság 4 évre választja. han német pénzen kereskedelmi társaságot alapítottak. Romániával Berlinben megállapodás létesült, amely szerint, az osztrák kormány beleegyezésével, Berlin és Bukarest közt naponta külön, közvetlen vonat közlekedik Boroszlón, Krakón, Lembergen át, amely vonat a Bózen és Konstanze közt közlekedő vonathoz csatlakozván, a konstanzei konstantinápolyi vasúti összeköttetést közvetíti, úgy hogy Berlinből 48 óra alatt lehet Konstantinápolyba érni. Ha most az anatiliai vasút is elkészül, így 5 nap alatt Berlinből Mezopotámiába lehet eljutni, a Perzsa-öböl partjára és e területeknek egész kereskedelmét Németország javára lehet biztosítain. Oroszország, amely nagyobb érdeklődést tanúsít a Perzsa-öböl iránt és egyelőre vasúti vágányokkal igyekszik azt elérni, Perzsia északi részét egy bányatársasággal, rézbányászat czéljából hatvan esztendőre béreltette ki. Maga Oroszország Perzsián át igyekszik ide eljutni, míg Kapniszt Ivanovics Vladimir orosz gróf a Perzsa-öböl felé vezetendő vasút építési engedélyezéséért folyamodott, bár egyelőre sikertelenül. Harmadik sorban egy angol szindikátus kért engedélyt vasút építésére, amely Alexandrettetől, a Földközi-tenger partjától vezetne Mezopotániába és a Perzsa-öbölhöz. A szindikátus mögött maga az angol kormány áll. A török miniszter állítólag megadta már az engedélyt, csak még a szultán kádéja várandó be. Ha ez a terv megvalósul, Bombayt tíz év alatt lehet a Földközi-tenger partjáról elérni, így hát ez a három hatalom lassan kint állást foglal az ázsiai Törökországban és addig építik a vasutakat, amig egymásnak birtokára kezdenek féltékenykedni. Ezt előre látja és sejti a porta, mert reformjainak, melyeket a katonai ügyekben megvalósít, épp ide esik a súlypontja. TÁVIRATOK. A belgrádi statárium, Belgrád, július 31. Gruics tábornok tegnap külföldre utazott. A vizsgálóbíró még három embert bocsátott szabadon azok közül, akiket merényletben való bűnrészesség gyanúja miatt letartóztattak. Belgrád, július 31. A Malé Noviny kivonatoi közül Vuics volt pénzügyminiszter és Gruics pétervári követ leveleiből. Az egyik levélben, amely Rics Alexa lelkésznek szól, aki most szintén fogságban van a merénylet miatt, Gruics sértő hangon nyilatkozik Milán királyról és olyan dolgokat mond, amelyek a közrend megbontására irányulnak. Egy másik levélben, amelyet állítólag Petrovics Blázsó hozott Pétervárról Vesznicsnek, Gruics keményen elítéli a szerb kormány eljorrását és csodálkozik azon, hogy a szerb kormány olyan közönyösen veszi a szerbiai eseményeket, ami hősies múltjával sehogysem egyeztethető össze. Hivatalos szerb körök véleménye szerint Gruics tábornoknak ez a le*. 5