Magyarország, 1900. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-26 / 84. szám

magánkihallgatáson fogadta, a­melyben a ma­gyar miniszterelnök a folyó ügyekről tett elő­terjesztést. Ezután a miniszterelnök Ooluchowsk­i gróf közös külügyminiszterrel tanácskozott. Dél­után dr. Ktörber osztrák miniszterelnök láto­gatta meg Széll Kálmán miniszterelnököt a bank-gassei magyar minisztérium épületében és hosszabb ideig értekezett vele. Széll Kálmán miniszterelnök valószínűleg még ma este vissza­utazik Budapestre. Közgyűlések. Budapest, márczius 25. A budapesti ügyvédi kamara. Ma délelőtt 10 órakor tartotta meg a budapesti ügyvédi kamara évi rendes közgyűlését saját palo­tájában. A közgyűlési terem a szorongásig megtelt ügyvédekkel, a­kik meglehetős harczias hangulatban vettek részt a tanácskozásban. A kamarai választ­mány jelentését erős kritika alá vették s a vita többször olyan heves volt, hogy az elnök alig tudta a csendet helyreállítani Körülbe­lül féltizenegykor Győry Elek dr. az ügyvédi kamara elnöke megjelent az elnöki emelvé­nyen és üdvözölve a nagy számmal megjelent ügy­védeket, a közgyűlést megnyitotta. A jegyzőkönyv hitelesítésével Vasskó Endre és Pollák Illés kamarai ügyészt, ügyvédeket bízta meg. Ezután elnöki meg­nyitójában visszatekintést tesz a kamarai intézmény 25 éves múltjára, s oda konkludál, hogy a törvény, mely a kamarai intézményt megalkotta, nem adta meg a szükséges eszközöket és módot arra, hogy sikere­ket érhessen el a kamara, s hogy megfelelhessen az önkormányzati testület czéljainak. Lendületes be­szédében rámutat a bajokra, melyek miatt ez in­tézmény nem áll azon a magaslaton, mint a­mily magaslaton ezen előkelő társadalmi állású em­berek testületének állania kellene. Rámutat arra az anomáliára, hogy a testület tagjai az ügyvédi diplomájukat rajtuk kívül álló közegtől nyerik, a fegyelmi ügyeikbe beleavatkozik a bíróság. A süni helyesléssel fogadott beszéd után az elnök bejelen­tette, hogy Szivák Imre dr. folytonos betegeskedé­sére való tekintettel lemondott a választmányi tag­ságáról. Most következett a kamara jelentésének ponton­ként való tárgyalása. Elsőbben a jelentésnek a sta­tisztikai adataira vonatkozó részét tárgyalták. E ponthoz először Rácz Géza dr. szólott. Utána Admétó Géza dr. sürgeti az ügyvédi rend­tartás reformját. Nagy Dezső dr. kamarai titkár ref­lektál a felszólalók beszédeire. Ő is kívánatosnak tartja az ügyvédi rendtartás reformját. Az ügyvédség szaporodásával szemben csak egy remediumot tart czélszerűnek, és ez a tagok megrostá­lása. Ezután áttértek a nyugdíjügy kérdésére. Nagy Dezső dr. titkár felolvassa az igazság­­ügyminiszternek azt a határozatát, melylyel a mi­niszter megtagadta a budapesti ügyvédi kamarának a nyugdíjintézet heryében kidolgozott alapszabálya jó­váhagyását. A miniszter elutasító határozatát nagy elégedetlenséggel fogadta a közgyűlés és kemény hangon követelte, hogy újabb felterjesztés útján és erős hangon követelje a kamara az alapszabályok jóváhagyását. Fóllák Illés dr. kamarai ügyész hosszabb beszéd­ben fejtegette, hogy mi az oka annak, hogy a mi­niszter az alapszabályokat nem hagyta jóvá. A mi­nisztert az ügyvédek megdöbbentő szaporodása tar­totta vissza a jóváhagyástól, mert szerinte a nyug­díjintézet valóságos melegágya lett volna az ügyvédek számának növelésére. Ezután a közgyűlés úgy határozott, hogy újból felterjesztést intéz a miniszterhez a nyugdíjintézet alapszabályainak jóváhagyása iránt és átiratot kül­denek a vidéki ügyvédi kamarákhoz is a nyugdíj­intézet létesítése és az alapszabályok jóváhagyása iránt tett felterjesztés támogatása érdekében. Dr. Balog Imre konkrét indítványt nyújt be a ka­mara 25 éves jubileuma ünneplésére. Dr. Sebestyén József ellenzi az indítvány elfogadását. Azzal nem sokra megyünk, — mondja — ha magunkat ámít­juk, hogy van okunk ünnepelni. Ellenkezőleg, búj­junk el a mulatság és külső zaj elől s dolgozzunk azon, hogy az ügyvédség bajain segítsünk. Zajos helyes­lés közt fejtegette a magyar ügyvédség bajait, s oda konkludál, hogy az ügyvédi tekintély sülyedé­­sének az ügyvéd-képviselők az okai jórészben, kik a képviselőházba beválasztatván magukat, diplomá­jukat irodájuk növelésére és vagyongyűjtésre hasz­nálják, de ügyvédi sérelmekről ők a világért sem panaszkodnának. Dr. Gruber Gyula indítványozza, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy tiltakozik a pénzügyi hatóságok ama eljárása ellen, hogy az ügyvédre kirótt rend­bírság behajtását azon felhívással eszközük, hogy behajthatlanság esetén a birság fogházbüntetésre fog átváltoztattatok Dr. Ödönfi Miksa felhívja a közgyűlést, hogy a jelentésben a budapesti kir. tábla 6. számú polgári határozata és azon határozata ellen foglaljon állást, hogy a budapesti tábla a végrehajtási törvény alap­ján kinevezett ügygondnokot saját személyében mondja marasztalhatónak a költségben. Az indít­ványhoz hozzászóltak dr. Berczeli Antal, König Vilmos dr., Zsigmondy Jenő dr., kiknek pár­toló nyilatkozatai után a közgyűlés a beterjesztett indítványokat elfogadta. Ugyancsak elfogadta a köz­gyűlés dr. Zsigmondy Jenő előadása mellett a költ­ségvetést is. Néhány apróbb ügy tárgyalása után a közgyűlés délután 3 órakor Győry Elek kamarai elnök éltetése mellett berekesztetett. Az Otthon közgyűlése. Az Otthon írók és hírlapírók köre ma délelőtt tartotta IX. rendes közgyűlését. Rákosi Jenő elnök 11 órakor megnyitván az ülést, beszédében röviden elmondotta, hogy több mint 30 esztendő óta nap­számosa a sajtónak és mindig a legnagyobb szere­tettel csüggött pályáján és pályatársain. Gondos­kodni szeretett volna az újságírók anyagi és erkölcsi érdekeiről és törekvésében, mely arra irányult, meggyőződött arról, hogy az ideális czélok között, melyek az újságírókar konszo­lidálására vezetnek, két alapvető czél van: a karnak anyagi konszolidálása és társadalmi szer­vezkedése. Kéri a kör tagjait, karolják föl a kört, hogy anyagilag virágozzék. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után elnök felkérte Soltész Adolf dr.-t és Tábori Róbertet a jegyzőkönyv hitelesítésére, majd felolvasta Beöthy Zsolt alelnök levelét, melyben az távolmaradását menti ki. Ezután a választásokra került a sor. Négy szava­zatszedő bizottság működött és pedig a következő­képpen : Az elsőbe A—G betűkig Balázs Ignáczot és Gáspár Arthurt, a másodikba H—L betűkig Béla Henriket és Balla Miklóst, a harmadikba M—P be­tűkig Baumann Miksát és Őszi Kornélt és a negye­dikbe O—Z betűkig Szeredai Leót és Mandovszky Richárdot jelölte az elnök szavazatszedőkül. A­míg a szavazás tartott, az ülés szünetelt. Háromnegyed 12 órakor nyitotta meg ismét az elnök az ülést, és mialatt a szavazatszedő bizottság összeszámlálta a szavazatok eredményét, a főtitkári jelentést fölolvasottnak véve, az abban foglalt indít­ványokat a közgyűlés elfogadta. Lendvay Sándor indítványára a közgyűlés köszö­netet és elismerést szavazott Fálk Zsigmond lovag­nak a köz vagyonának önzetlen kezeléséért. Most Balázs Ignácz dr. beterjesztette a választás eredményét, mely a következő: Beadatott összesen 143 szavazat. Elnök lett Rákosi Jenő, alelnökök Bek­­sics Gusztáv, Beöthy Zsolt, Fenyő Sándor, főtitkár Radó Antal, titkár Sajó Aladár, gazda Gelléri Mór, pénztáros Faik Zsigmond lovag, ellenőr Lendvay Sán­dor, ügyész Gonda Dezső dr., építő tanácsadó Márkus Géza, könyvtárosok Balassa József dr., Toboz Andor, számvizsgálók Fái Béla, Keszthelyi Ernő és Vidor Pál. A választmány tagjai lettek a következők: Ador­ján Sándor, Ambrus Zoltán, Balla Mihály, Barna Izidor, Bársony István, Benedek Elek, Bede Jób, Beöthy László, Bródy Sándor, Csajthay Ferencz, Cziklay Lajos,­ Erős Gyula, Evva Lajos, Farkas Imre, Gajári Ödön, Gárdonyi Géza, Gracza György, Guti Soma dr., György Aladár, Hegedűs Lóránt, Heltai Ferencz, Herczeg Ferencz, Hevesi József, Hock János, Holló Lajos, Kálnoki Izor, Kemeczey Jenő, Kiss József, Korbuly József, Kovács Dénes dr., Kulinyi Zsigmond, Lipcsey Ádám, Lövik Károly, Luby Sándor, Lukáts Gyula, Makai Emil, Márkus József, Márton Miksa dr., Molnár Antal, Molnár Géza, Őszi Kornél, Papp Dániel, dr. Pap Dávid, Peiszner Ignácz, Porzsolt Kálmán, Pósa Lajos, Rá­kosi Viktor, Rothauser Miksa, Salamon Ödön, Sebők Zsigmond, Strausz Adolf, Sturm Albert, Schwarcz Ármin, Szávay Gyula, dr. Szécsi Ferencz, id. Szinnyei József, Szokolay Kornél, Szomaházy István, Tábori Róbert, összesen 60-an. A közgyűlés tudomásul vette a választás eredmé­­ nM MAGYAR­ORSZÁG Budapest, 1900. hétfő, márczius 26.­ ­ fogva tökéletlenebb szervezetek lépnek fel rajta; a fajok a maguk körében egyidejűleg tökélete­sednek, majd hanyatlanak és végre kivesznek, de evvel egyidejűleg már más fajok jelennek meg, melyek később szintén elszaporodnak, ha­nyatlanak és kivesznek.* A természettudományok, jelesen a chémia ujabbkori fellendülése sok oly ismeret birto­kába juttatott bennünket, melyeknek segélyével a természet titkos műhelyébe némi be­­palantást nyerhettünk; ismereteknek, melyek­nek létezéséről azelőtt álmodni sem mertünk volna. Azt mindenki tudja, hogy a halállal szervezetünk nem vész el végképpen, ha­nem tovább él fiainkban, leányainkban, uno­káinkban. A sejtek tudniillik, melyek valamely szervezetből kiváltak, ugyanazt az életet foly­tatják, mint amaz ; kifejlődött, csira- és nemző­képes egyedekké lesznek, nőnek és elhalnak, kiválasztván ismét ama sejteket, melyek ön­állóan tovább élnek. De ez még nem minden! Az anyagrészecskék örökös körfutása követ­keztében nincs oly növényi vagy állati szerve­zet, mely bizonyos idő múlva megújulás által teljesen meg nem változnék és hogy e teljes, habár érzékeink által nem észlelhető megújulás alig vesz igénybe egynéhány hónapot. Vegyük csak önmagunkat. Az anyagrészecskék, molekulák, me­lyek ma testünk szövetét alkotják, holnapra vagy holnaputánra már nem mind maradnak meg bennünk; két hónap múlva kevés, három vagy négy hónap múlva pedig már egy sem lesz meg belőlük. Egészen mások lesznek testünk molekulái, mint voltak az előbbiek. Más lesz arc­unk, más a szemünk, más az bajunk, mert anyagrészecskéik teljesen kicserélődnek, meg­újulnak, a­nélkül, hogy mi azt értékeink által észrevehetnék. A szerves élet működése hozza ezt ma­gával. Az emberi szervezetet a táplálkozás és lélegzés tartja fenn. Mindaz, a­mit megeszünk és megiszunk: a gyümölcs, hús, tészta, főzelék, bor, pezsgő, az emésztő szervek és nyirok­, vagy vérerek útján jut felhasznált részében a vérbe, innen pedig a sejtekbe. Az úgynevezett vérerekben keringő nedv, a nyirok, tiszta, átlátszó és barnás színű, fehérjét, czukrot, ammóniakot és sókat tartalmaz, s lélekzés által alakul át az ütőerek piros vérévé. A vér az egész anyagcserét közvetíti és a nyirokerek tápláló nedve a vérkeringés útján válik szerve­zetünk lényeges alkatrészévé. Másrészt a levegő beléplezése által nyerjük a nitrogént, oxigént, szénsavat és a levegő egyéb vegyi részeit, me­lyek táplálékunk jó kétharmad részét teszik ki és k­émiai összetételeikben alkotják testünk szövetének anyagát: a fehérjét, fibrint, gelatint, stb. Ezzel egyidejűleg azonban a már előbb fölvett anyagok egy része a szervezetből ismét eltávolíttatik. Az elhasznált vagy fölösleges anyagokat, miket bomlási anyagoknak szokás ne­vezni, a nyirokerek a vérbe viszik vissza, mely viszont a kiválasztó szervekhez juttatja őket. A kiválasztó szervek közül a tüdő szén­savat, nitrogént és vizgőzt, a vese pedig víz­ben oldott szilárd anyagokat: húgyalkatrésze­­ket, ammóniakot, konyhasót, foszforsavas és kénsavas sókat választ ki. Ezek a szétbontott és átváltozott anyagok, előbb állati testrészek, a testből részint kilélegzés, részint izzadás, ré­szint más után csakhamar eltávoznak és elve­gyülnek a levegővel, a vízzel és a földdel. Ámde ne feledjük, hogy a nagy mindenség minden atomja örökös vándorlásban van; a­mit mi kilélegzünk, azt belégzi más: ember, állat, növény. Mert a növény is lélegzik és táp­lálkozik; tápanyagát a szénsav, ammóniák és le­­génysavas sók szolgáltatják, melyeket a leve­gőből, vízből és földből vesz magához. Ezek az anyagok azután a nap melegének hatása alatt a növény szerves alkatrészeivé alakulnak, hogy mint ilyenek bizonyos idő múlva ismét emberi vagy állati táplálékul szolgáljanak. Az ered­mény egy. A hús, a­mit megeszünk, nem egyéb, mint átalakult növény, a növény pedig át­alakult, megsűrüsödött gáz! Flammarion sze­rint «levegőbe öltözött lélek» vagyunk; a Ha­lotti beszéd szerint: pur es chomur vogmu c­­íme, a természeti alakok szétbomlása új alakokat hoz létre. Az alkotó alapanyagok el nem pusztulnak, hanem csak megváltoznak, újabb és újabb összeköttetésbe lépnek és ez­által más és más szerves vagy szervetlen alakok létrehozására és elenyészésére vezetnek. A felosz­lás és újjáalakulás, a halál és élet tehát nem ellen­mondások, hanem kölcsönös hatásai és folyomá­nyai egymásnak, szüntelen változásaikban pedig okai az örök fönmaradásnak! Aztán vannak a természeti világban átalaku­lások, melyek ott folynak le közvetetlenül sze­meink előtt. Ha csak poétikus lélekkel felru­házva nem vagyunk, nem érintenek bennünket. Észre sem veszszük őket, mert megszoktuk. Ilyenek például az évszakok változásai és ilye­nek azok. a sajátságos átalakulási proc­esszu­

Next