Magyarország, 1901. szeptember (8. évfolyam, 207-231. szám)
1901-09-01 / 207. szám
2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1901. vasárnap, szeptember 1. képviseletébe, csak oly férfiakat küld, kik nem állanak klikkek és nemzetellenes érdekek szolgálatában, hanem akiknek szeme előtt csak egy czél lebeg: a haza boldogulása és fölvirágzása. Rendesen jól beavatott politikai körökben azt beszélik, hogy a mai szabadelvű párt fogja az új Házban a legnagyobb változtatásokat föltüntetni. A miniszterelnök környezetéből kiszivárgó hírek szerint maga, Szell Kálmán sem óhajt olyan túlságos nagy pártot, mert a legközelebbi múlt eseményei megtanították arra, hogy ily nagy tömeget" az egyéni érdekek kielégítése nélkül egyöntetűen és harmóniában összetartani nem lehet, amiből pedig csak a kormányra származnak nehézségek, mihelyt egyik vagy másik árnyalat bármely okból elégedetlenkedni kezd. Széll tehát nem fektet nagy súlyt túlnyomó nagy többségre, de annál nagyobb figyelemmel lesz arra, hogy a kormányt támogató elemek megbízhatók legyenek. Minden jel arra vall, hogy az új kormánypárt nagy része a régi nemzeti párti elemekből fog állani. Ezért meglehetősen nagy az antagonizmus a máris szervezkedő új és a liberális elemek között. Tisza Kálmán a, szeptember 4-én elmondandó ,nagyváradi beszédében is ezzel a kérdéssel fog foglalkozni. A Tisza-csoport ezt az alkalmat akarja még egyszer fölhasználni arra, hogy Szélit viszszatérítse a régi szabadelvű párt karjaiba. Ez azonban aligha fog sikerülhetni, mert Nagyváradról-T-igy mondotta ma a kormánypárt egyik igen kimagasló tagja — Magyarország politikáját nem fogják többé irányítani. -* Horánszky Nándor Szepsi után Rátóton járt. A szepsis beszámoló különösen gazdasági részé-ben nagy hatást gyakorolt az országra. Ez volt a, haldokló országgyűlés utolsó jelentőségteljes politikai szózata. A kormány szándékairól és terveiről ugyan ez a beszéd sem világosította fel az országot, de,igen, érdekes pretutdiuma volt a közeljövőben elhangzandó kormánynyilatkozatoknak. A kormány jövendő politikájáról elsősorban az országgyűlést feloszlató trónbeszéd fog tájékoztatást nyújtani. Ebben fogja a kormány a jövőben követendő politikájáról, létesítendő alkotásairól, legiszlatorikus terveiről az ország közönségét tájékoztatni. De , a trónbeszéd nemcsak a belügyi politikáról fog fontos kijelentéseket tartalmazni, hanem: lesznek benne fölvilágosítások a külügyi helyzetről is. A közelmúlt jelenségei okvetetlenül szükségessé tették, hogy a monarchia népei a külügyi bonyodalmak mibenállása felől megnyugvást nyerjenek. E tekintetben is fontos nyilatkozatok várhatók a trónbeszédtől. Érdekes megfigyelni, hogy míg annak idejében az egész sajtó, még a külügyi kormányhoz legközelebb álló is nagy nyugtalanságot tanúsít az orosz-román határon és a Balkánon egyáltalán történő dolgokkal, szemben, addig a németországi sajtó, a Beschwichtigungshofrath szerepére vállalkozik és humorizál a Magyarországon észlelhető nyugtalanság fölött. Ez könnyen érthető, miután Németországban egyelőre nem hagyják a dolgot a czárral elrontani, aki Danzigból— hol Vilmos császárral ölelkezni fog, — egyenesen a franczia hadgyakorlatokra utazik, hogy ott megpecsételje a franczia-orosz szövetséget. Ezért nem szabad, hogy az osztrák-magyar monarchia bármiképpen is rontsa a danzigi császártalálkozás ünnepi hangulatát. Hogy is szabad Ausztria- Magyarországnak, mely pedig szintén tagja a hármas-szövetségnek, a maga érdekeinek hathatós védelmére számítani? Ez a monarchia csak azért foglalhat helyet a hármas-szövetségben, hogy áldozatokat hozzon annak érdekében, derekompenzácziókra ezért ne számítson,— mert külömben elvesztjük a német császár jóindulatát, rokonszenvét, és nem mondanak rólunkgyújtó hatású pohárküszöntöket. * Wekerle megerősítette egy interviúban, azt amit róla a múlt héten írtunk. Hogy egyyelőre nem akar visszamenni a politikai küzdtérre, majd csak akkor, ha reá szükség lesz. Erre vonatkozólag közli velünk a szabadelvű párt egyik tagja a következőket: Szilágyi Dezső halálával felszabadult egyes emberek ambícziója. Néhány oly méltóság betöltése is csak azért okozott nehézséget, mert amíg Szilágyi élt, vele mindig számolni kellett, hogy a viszonyok új alakulásával egyik fontos helyre ő állitassék. Most azonban Szilágyival nem kell többé számolni. A Ház elnökségére (melyre Perczel Dezső minden kombináczión kívül esik, — ezt ő maga is kijelentette baráti körben) új embert keresnek. Széll Kálmán egy időben tényleg Wekerlére gondolt, akit a képviselőházban szeretett volna tudni, amikor a kabinet rekonstrukciójának ideje be fog következni. Csakhogy eddig nem találkozott kerület, mely Wekerlének felajánlotta volna a jelöltséséget. A pozsonyiak országos kapacitást óhajtottak ugyan, de Molecz váratlan nagy sikere megdöntötte azt a kombinácziót is, hogy az új választásoknál Pozsony I. kerületében Wekerlét léptetnék fel. Ez azonban még megtörténhetik. Ha sikerül időközben a Wekerle ellen Bécsben még mindig fennálló averziókat leküzdeni, akkor Wekerle mandátumot vállal, és valószínűleg házelnök lesz. Ebben az esetben Horánszky Nándor mindaddig, míg a kabinet újjáalakítása meg nem történik, megmarad egyszerű képviselőségében mindaddig, míg valamely miniszteri tárcza meg nem üresedik számára. Ha pedig Wekerle nem jön be a Házba, akkor Horánszky lesz a házéinak. A kabinet rekonstrukcziója az 1902-iki költségvetés letárgyalása után várható. Mint oly minisztereket, kik minden valószínűség szerint távoznak, emlegetik a pénzügyminisztert, kit betegsége kényszerít a távozásra (minden cáfolatellenére is) és az ő felsége személye körüli minisztert, ki Bécsben nem tudott talajra találni. Eddig az illető politikus nyilatkozata. Nincs okunk jólértesültségében kételkedni, mert informácziói még mindig beváltak. A száműzött. ^ ' — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta: ifj. Lónyay Sándorné. Még egyszer titkon visszatért, úgy jött ide ősei régi portájára, mint egy idegen. Senki se várta, senki se tudta érkezését. Mint ahogy a gyilkost valami ismeretlen törvény készteti, kényszeríti arra, hogy újra fölkeresse szörnyű bűnének színhelyét, úgy ő is valammely legyőzhetetlen kényszerűségnek engedett, midőn még egyszer, annyi idő múltán, utoljára visszatért arra helyre, amely, hogy idegen kézre került, egyedül az ő hibája volt. Most, hogy újra itt van a régi nemesi kúrián, melynek hozzátartozó szántóföldjét, Isten tudja hány részre parczellázták föl azóta — egy perezre visszatért hozzá egész múltja. Az otthonában töltött utolsó idők, a vig czimborák társaságában lezajlott vad tivornyák emléke most legyőzhetetlen undort ébresztenek benne. Pedig mennyi emlék köti ezekhez a kopott falakhoz! Mennyi ifjúkori ábránd és illúzió született meg közöttük, mennyi olyan eszme, amelynek kivitelére szenvedélyesen vágyott, amelyért lelkesült, s amely a múltnak fátyolán át oly távolinak, oly meseszerűnek tetszik előtte, hogy nem is hisz már jóformán a létezésében ... Csak messziről néz a sárga falakra , — most nincs ereje hozzá, hogy fölhaladjon a széles lépcsőfokokon, hogy végig menjen a hosszú, téglával kirakott, fakorlátos tornáczon, fél a saját lépteinek zajától. Fél azoktól a kísértetektől, amelyeket sóhajának visszhangja föl-' ébresztene álmukból... Csak hadd aludjanak azok tovább, csöndesen... Megkerüli a százados gesztenye-alléet és ol- ■dalról, a rozoga petite entrée felől jut be a kertbe. Olyan ez az elvadult park sötét bokraival most, mint egy szent berek, melyben hajdanra az Aphrodité papnői kisértettek. A magányos fasorok mintegy belefutnak a sötétség hullámaiba.: titokzatos labirintusaik mint enyhülést kínáló, hívogató menedékhelyek csalogatjáka magános férfit, aki úgy érzi, hogy a levelek összezörrenése, a lég langyossága s a némaságnak végtelen zenéje tele van régen eltűnt, újra élő szerelmi csábbal. Apró, futkosó, ringatózó fénysugarak lüktetnek a fák között, mintha távoli örömünnepek itt, felejtett hírnökei lennének. És a tündéries kis tavacskákból, melyeknek mokéeszinü felülete mintha képzeletének alaktalan látományait tükrözné vissza a gondozatlan pázsitból, az összefogózott cserjékből oly elhódító, izgató illatok szállnak felé, mintha ez az egész kert nem lenne egyéb egy óriási sachet-nál. A nagy nyárfák susogása annak az alvó asszonynak a csöndes lélegzetvételére emlékeztette, akit mindenekfölött szeretett s ez az egész, elhanyagolt, pusztulásnak indult kert olyan végtelen melankóliába ringatja, oly megindultsággal tölti el a lelkét, hogy közel áll a síráshoz s szinte szédülést érzett a nagy erőfeszítéstől, hogy kényeit visszatartsa. Amott a háttérben kéken váltak el a hegyek a rejtelmes égtől, amely olyan fényes és látományszerű volt, hogy szinte várta az ember a pillanatot, midőn bizonytalan mélységeiből fehérruhás arkangyalok jönnek elő. A közeli fenyvesből pedig mirha- és tömjénillatot hozott a szellő s egyszerre fájdalommal nyilait szívébe egy emlék: az egyszerű, fehéroszlopos templomban szinte beburkolva az illatos füstbe, ott állott, ismét lelkének egyetlen álma, a vézna termetű kis leány oldalán s szerelmi esküvel felelt remegő szivének titkos, édes vallomásaira ... Oh be régen volt mindez! May végtelen,beláthatatlan távlatok választják el ettől az órától, a beteljesült reménytől, az ifjú boldogságtól, amely csakhamar gyászszá változott... Pedig,, hogy szerette őt! Mintha tükörből látná azt a rövid, mámorteljes múltat, mintha újra előtte állna feleségének törékeny, leányos alakja, suttogását hallja most is, s szemének álmodozó, gyöngéd tekintete, amely mindig egy-egy ismeretlen, veszélyekkel teli tájékra emlékeztette, újra lelkébe ég s fölszakitja szivének hegedni kezdő sebét. — Oh, mért hagytál árván, én gyönyörűségem ?! Végtelen vad fájdalom, de egyúttal szemrehányás is van a hangjában, mert tudja, érti, hogy a korai halálamiatti bánat, a mindenáron való feledés vágya kergette a romlásba. De kiáltására nem válaszol emberi hang, csupán egy vércse ijedt rikácsolása, mely éppen a feje fölött száll el egy fa tetejéről. — Ott fönt, a városházzá átalakított kastélyban történik valami: fekete öltözetű férfiak, fehérruhás leányok lepik el a fakorlátos tornáczot. Önkénytelen harag támad a férfi lelkében, öklei összeszorulnak: — Ide jönnek! Ide, hívatlanul! És őt meg sem kérdezik! Majd magához tér s szomorúan lecsüggeszti a léjét. Áh, a való, a való keserűbb, mint hitte . . Most először van itt ama emlékezetes nap óta,hogy — mert ifjan elhunyt felesége emlékétől minden áron menekülni kívánt — a községgel megkötötte a szerződést ősei birtokára. Késő ősz volt akkor, s hogy aláírta nevét az eladási okiraton, egyszerre meg is bánta már, s hirtelen fölugorva az asztal mellől, kettétörte tollát s a kályhába dobta. Azután se jobbra, sa Budapest, aug. 31. A képviselőház- mint már jelentettük —, a folyó évi szeptember hó 3-án kedden de. 10 órakor ülést tart.