Magyarország, 1902. december (9. évfolyam, 286-310. szám)
1902-12-02 / 286. szám
Budapest, 1902. kedd, deczember 2. MAGYARORSZÁG jobb érzelem kifejlődni. A szerb kérdést csakis az unionisták hozták felszínre. Hajdan szerb kérdés nem is volt Horvátországban. A tüntetések a rendőrség erélytelensége következtében fajultak el fosztogatássá. A költségvetést nem szavazza meg. Legközelebbi ülés holnap. A katonai javaslatok a pénzügyi bizottságban. A képviselőház pénzügyi bizottsága, decz. 2-án, délután öt órakor az országházban, a delegácziók üléstermében ülést tart, amelyen tárgyalják az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujoncz-létszámának megállapításáról és az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről szóló törvényjavaslatokat. Választ váró Interpellácziók Szederkényi Nándor interpellácziója — a miniszterelnökhöz — az olasz horvár, Krecsmarik Jánosé — a kereskedelemügyi miniszterhez — az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársaság fiume—mogadori hajójáratának beszüntetése tárgyában. Boda Vilmosé — a földmivelésügyi miniszterhez — a fiumei borkereskedők tiltakozása és Rátkay Lászlóé — a pénzügyminiszterhez — a biztosítéki okiratok bélyegzése tárgyában. , A képviselői ház ülése. Budapest, decz. 1. ,, Varsóban minden csendes“ — Beöthy Ákosnak ez a mai közbeszólása a leghívebben és a legmarkánsabb módon jellemzi a parlamenti szituáciiót. A nyilvános tárgyalás monoton, majdnem unalmas. A bizalmas tárgyalások pedig csöndben, szinte misztikus félhomályban folynak a teremben és a folyosón egyaránt. A szemlélő azt a benyomást nyeri, hogy készül valami; ha más nem, hát a leszerelés. Itt is, amott is vagy egy miniszter, vagy akormánypártnak valamelyik jól ismert alakja intim beszélgetést folytat egyik-másik temperamentumosabb honatyával, Lucs László Apponyival konferál hosszasan, s a beszélgetés után Apponyi fátyolozott hangon szólal meg. Ebből rögtön következtetést vonnak a profeszszionátus hirkovácsok. — Apfonnyi izgatott, a dolog jól megy, — konstatálják nagy gaudiummal a Bánffysták. Baján Géza átköltözik a baloldalra, s komoly képpel magyarázgatott valamit. Aztán siet vissza a miniszterelnök háta mögé és hosszasan referál neki. A folyosón nem kevésbbé mozgalmas az élet. Apró csoportok diskurálnak halkan, de heves gesztusokkal mindenfelé. Mindez érthető izgatottságot okoz a közönség soraiban. Az érdeklődés magas fokra emelkedik, mikor Fejérváry megjelenik a teremben. «Várjon tüntetnek-e mellette vagy ellene !» — kíváncsiskodik a közönség. Azonban «nincs semmi nesz, nincs semmi zaj.» Ezalatt a napirendhez Barta Ödön szól hoszszasan. Először a nemzetiségi kérdést, s főképpen a horvát dolgokat fejtegeti. Konstatálja, hogy a magyar nemzeti állam kiépítésében nemhogy előhaladás, hanem visszaesés tapasztalható. Polemizál Tomasitscsal, aki két hazát, horvát és magyar hazát különböztet meg, holott a magyar közjog nem ismer horvát államot, csupán horvát községi illetőséggel bíró magyar állampolgárokat. Tomasitsnak az a szemrehányása, hogy az ellenzék hazafiatlan munkát mivel, mikor a horvátországi állapotokat bírálja , a farkas és a bárány meséjét juttatja a szólónak eszébe. Azután erősen támadja a bánt, aki — szerinte — nem bír államférfiúi hivatottsággal és nem szolgálja híven Magyarország érdekeit s akinek indolencziája miatt polgárvér folyt. Elítéli a statáriumot, a hóhérkötéllel való fenyegetés — úgymond — nem a magyar állam kiépítésének munkája. Jól tudják ezt Pécsben és onnét inszczenálták a zavargásokat, valamint a bán egész politikáját Bécsből sugalmazzák. A bán politikájának szellemére és egész tendencziájára különben elég világot vet az a tény, hogy a magyar lanokat minduntalan elkoboztatja, addig a magyarellenes lapokat nem bántja, sőt dédelgeti. Végül áttérve a gazdasági viszonyokra, kimutatja, hogy a horvátok valósággal kitartatják magukat Magyarországgal. Beszédének további részében a paktummal és a Széll-formula magyarázásával foglalkozik Barta, s arra a konklúzióra jut, hogy a magyar kormány mindenkor bűnös gyöngeséget tanúsít, midőn a magyar állam gazdasági önállóságát kellene kidomborítani. Egy órakor szünetet kért Barta s szünet után pihent erővel folytatta beszédét és kibeszélte az ülést. Követelte a magyar önálló vámtarifa beterjesztését és beszéde végén határozati javaslatot nyújtott be. A beszédet nagy helyesléssel és éljenzéssel kísérte a függetlenségi párt. Vészi József és Barta Ödön szóltak még személyes kérdésben mire a ülés V.3 órakor véget ért. Részletes tudósításunk a következő : Apponyi Albert gróf elnök : Megnyitva az ülést, felolvasták és hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. Az irományok előterjesztése után : Szőts Pál jegyző: Felolvassa a függőben levő interpellácziók jegyzékét. Az indemnity. Elnök: Következik az indemnity-javaslat tárgyalásának folytatása. Barta Ödön: A vita egész eddigi anyagával akar foglalkozni. Három tételt fejt ki. A bizalmatlanságot a kormány iránt, mely a nemzeti állam kiépítése érdekében nem tesz semmit. A másik tétel az, hogy ki akarja mutatni a miniszterelnökkel szemben, hogy a függetlenségi pártnak van igaza. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A harmadik kérdés az lesz, hogy ha az ország gazdasági önállóságáról van szó, a kormány mindig gyengének mutatkozik Ausztriával szemben. Támadja a horvátokat, különösen a horvát tartománygyűlési ellenzéket, mely az ország területét akarja megtámadni. Tomasits horvát képviselővel szemben bizonyítja, hogy nem itt zavarják a vizeket, hanem odabenn Horvátországban. Nem ismer horvát hazát és magyar hazát, mint Tomasits. A törvény is csak magyar hazát ismer. Horvátországban a viszonyok 1888 óta nem hogy javultak volna, hanem hátrányunkra változtak. Szükséges tehát, hogy a horvát képviselők odalenn Zágrábban a magyar érdekekért munkáljanak. Néhány éve a magyar képviselők lementek Zágrábba, ott hűvösen fogadták őket. A horvát képviselők viszonozták is ezt a látogatást. A közeledésnek azonban hamar vége szakadt. Horvátországban nincsenek rendezett viszonyok, azért került a szerbek és horvátok között összetűzésre a sor. A Házat teszi felelőssé ezekért az állapotokért. Államférfihoz méltó dolog-e az, hogy a bán a zavargások kitörésekor eltávozott tengeri fürdőre, Zágrábban pedig hónapokig fennállott a statárium. A mostani zavaros horvát állapotok hasonlítanak a boszniai okkupáczió előtti viszonyokra. A bán magának Bécsben neveli az embereket. P rendezett kitörése volt a zágrábbi forrongás egy forradalmi mozgalomnak, amelynek szitása Bécsből indult ki. (Így van szélsőbaloldalon). Ne érzékenykedjenek a horvát képviselők, ha Horvátországgal foglalkoznak itt a Házban. Hiszen ez az ügy a magyar állam belügye, itt tehát nekünk szólásjogunk van. Az érzékenység csak a függetlenségi párttal szemben nyilvánul, nem olyanérzékenyek ők másokkal szemben. Felolvassa a »Reichswehr« egy czikkét, amelyben a legélesebb gunvnyal mutat rá arra, hogy mi történt Zágrábban. Konstatálja az intrikákat és előkészíti a bűnbakot. A horvát viszonyok alakulására befolyással lszmost a horvát nemzeti párt. Vannak jó hazafiak is ezen a párton, de vannak olyanok is, akik hirdetik, hogy olyan legyen a viszony köztünk és Horvátország között, mint amilyen köztünk és Ausztria között van. A horvát nemzeti párt szeptemberi gyűlésén szó volt arról, hogy a magyar országgyűlésen interpellálnak és határozati javaslatot akarnak benyújtani a magyar országgyűlésen a zágrábi zavargások miatt. A nemzeti párt sokat hangoztatott otthoni akciója az, hogy megtagadták a magyar országgyűlésnek ezt a jogát. (ügy van! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Egy német lapból olvassa fel a pártgyűlésről szóló tudósítást, mert hiszen a bán hivatalos lapja német. Hosszasan foglalkozik a horvát pénzügyi viszonyokkal. Mintegy 180 milliót űzetett már Magyarország Horvátországért, az ország másik részéért. A bán vezetése alatt álló nemzeti párt követelőzik mindig mi ellenünk. A horvátok kérték, hogy külön tárgyalja a magyar országgyűlés a horvát pénzügyet s most mégis azt hirdetik, hogy mi elraboltuk az ő jogukat. Ilyen viszonyok mellett nem elégedhetünkmeg a horvát képviselők egy-egy hazafias nyilatkozatával, hanem hazafias munkát várunk tőlük itt és lenn Zágrábban. Rátér a paktum kérdésére, foglalkozik Nagy Ferencz beszédével. Rossz szolgálatot tesz Nagy Ferencz, ha tagadja, hogy az intenczió s a ráczió, az előzmények nem jönnek számításba a törvény magyarázásánál, alkalmazásánál. Hová jutnánk mi akkor Ausztriával szemben, annak perfidiája folytán? Ez az állítás nem igaz; ha igaz lenne, még akkor sem lenne szabad ezt kimondani, annyira veszedelmes. (Úgy van a szélsőbalon.) A miniszterelnök kijelentette, hogy meghatározza a törvény, mikor kell tárgyalni a vámtarifajavaslatot. A miniszterelnök azt mondta egy beszédében, hogy 1903 előtt létre kell jönni a vámszövetségnek s a közvéleménynek el kell söpörnie azt a kormányt, amelyik a törvényt meg nem tartja. Továbbmegy s azt mondja, hogy a miniszterelnök igazságérzete követeli, hogy megtartsa a meghozott törvényt. Széll Kálmán miniszterelnök: Hisz meg is teszem! _ Barta Ödön: Hivatkozik a miniszterelnök beszédeire s a félhivatalos Magyar Nemzet egy czikkére, amely azt mondja, hogy szégyenkezhetik majd a függetlenségi párt, ha meglátja azokat a vívmányokat, amelyeket a kormány a kiegyezés terén elért. Most szeretne már szégyenkezni a függetlenségi párt, szeretné látni az elért vívmányokat. A függetlenségi párt részéről benyújtandó határozati javaslatban a leghatározottabban fogják követelni, hogy az olasz borvámszerződések okvetetlenül felmondassanak. Felháborodik nálunk a közvélemény, ha a 14. §. alapján oktrojálni akarják a kiegyezést. Nem létező vámszövetség számára nem készíthet a miniszterelnök közös autonóm vámtarifát. Nem érti, hogy lehet ez. Szóló a törvényből magyaráz. Fejtegeti, hogy Ausztria közvéleményének is hasonló a véleménye. Jobb a halál, mint a hosszas betegség. Az önálló vámterület pedig nem lehet halála a nemzetnek, az szabadulás lenne a mostani szolgaságból és rabságból. (Igaz! ügy van a szélsőbalon.) A pozsonyi gazdakongresszus határozati javaslatában is 1902. decz. 31-ike szerepel határnapul. Az a képviselő, Rubinek Gyula, aki ezt a határozati javaslatot szerkesztette, most is ezen a véleményen lehet, mert különben dezavuálni kellett volna neki ezt a javaslatot. A függetlenségi párt benyújtandó határozati javaslatát elvárják és remélik hát, hogy azok, akik ezt a javaslatot csinálták, támogatni fogják a függetlenségi pártot. Az olasz borvánklauzula fentartása beleütközik az állam pénzügyi viszonyaiba is, mert hiszen államsegélylyel telepítik a szőlőket. Fontos érdeke es a magyar szőlőtermelő közönségnek, a kormány mulaszthatatlan kötelessége hát felmondani ezt a szerződést. Kötelezni akarja a függetlenségi párt a kormányt, hogy a borvámklauzulát törölje el és terjessze elő az önálló vámtarifát (úgy van ! Úgy van! a szélsőbalon.) Magyar kormány azonban anyavira gyenge, hogy felsőbb helyről még nem is kért engedélyt arra, hogy előterjeszsze a képviselőházban a vámtarifa javaslatát. (Felkiáltások a szélsőbalon: Igaz! Úgy van! Fájdalom.) A miniszterelnök azért nem akar, nem mer nyilatkozni ebben a kérdésben, mert nincs meg a függetlensége hozzá. A határozati javaslatban utasítani akarják a kormányt, hogy az önálló vámtarifa javaslatot terjeszsze elő és tárgyaltassa le, mert biztosítva akarja látni az országot a következményekkel szemben. Hátha Ausztriában már ott áll az asztalfiókokban készen az önálló osztrák vámtarifa ? (Az elnöki széket Dániel Gábor alelnök foglalja.) Rátér beszéde harmadik részére, a gazdasági önállósággal kapcsolatos kérdésekre. Öt percz szünetet kér. Elnök: Az ülést 5 perczre felfüggeszti. Szünet után Barta Ödön: Az összes közös ügyeket nem bolygatja meg, mert az beszéde keretébe nem férne be. 1867-ben a politikai öngyilkosság útjára léptek. Politikailag öngyilkos nemzetekre nézve pedig nincs feltámadás. Az önállóság hiányát mutatja az, hogy Ausztria államadósságának egy részét 1867-ben magunkra vállaltuk s még ma is fizetjük a kamatokat. Ezt a kérdést napirenden fogják tartani (Ugy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarország nem tartozott Ausztriának semmivel, nem is tartozunk. Hogy össze ne roskadjon Ausztria, azért vállalta el azt az adósságot Magyarország. Ausztria sokat fejlődött eddig, Ausztriának fizetjük az évi járulékot, a hitelezőkkel nem állunk összeköttetésben, az sérti a függetlenséget. Nem akarja, hogy Magyarország Ausztria tributum-fizető tartománya legyen. Ez nem pártügy, hanem országos ügy. Ezt a szégyenletes ügyet ki kell törölni törvénykönyvünkből. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez tisztán pénzügyi ügy!.. Barta Ödön: A tőkeodaadás által meg kell szüntetni az évi járulékfizetést. Kölcsönt kellene felvenni e czálból, akkor legalább a magunk hitelezőjének fizetnénk s nem lennénk Ausztria tributáriusa. Követeli a miniszterelnöktől, hogy az ország önálló- e