Magyarország, 1904. május (11. évfolyam, 104-129. szám)
1904-05-01 / 104. szám
Budapest, 1904 rasimnap, május 1. Magyarországi segítségünkre jó, hogy e jogunknak érvényt szerezzünk. De e köszönetben nincs és nem lehet benne a lemondás azokról a jogokról és törekvésekről, amelyek a nemzetet nemzetté teszik. Budapest, április 30. Országgyűlés és delegácziók. A szabadelvű pártkörben az a hír jár, hogy az országgyűlés harmadik ülésszakát csütörtökre vagy szombatra hívják egybe. A képviselőház az ülésszak megnyitása után elsősorban a bizottságokat alakítja meg, alelnököket és tisztikart választ. A delegácziók egybehívását tartalmazó királyi kézirat a képviselőház első üléseinek egyikén kerül felolvasásra, így a delegáczió tagjainak megválasztása is azok közé a teendők közé fog tartozni, amiket a képviselőház érdemleges tanácskozásainak megkezdése előtt kell elvégezni. Kormánypárti képviselők azt beszélik, hogy a képviselőházat a delegáczió megválasztása után elnapolják addig, amíg a delegácziók befejezték tanácskozásaikat. Bécsi politikai körökben ma azt beszélik, hogy a delegácziókat május 11-ikére hívják egybe. A kereskedelmi szerződések: Németország szerződési jegyzékét már tanulmányozzák a magyar kormány szaktanácsosai is, akik tegnap megkapták a jegyzék egy-egy példányát. Mint értesülünk, a jegyzék két fő részből áll. Az egyik a német kormány általános óhajait tartalmazza, a másik a szerződési tárgyalásokra alapul ajánlott vámtételek felsorolásából áll. Kiemelkedő momentuma a jegyzéknek az a törekvés, hogy a mezőgazdasági vámok minimális tételeit mint feltétlenül elfogadandókat tüntesse föl. A N. Fr. Pr. berlini levelezője egy ottani szakférfiútól azt tudta meg, hogy a német kormány az agrárvámok terén ma még messzebb ment, mint ezelőtt két évvel, mikor a német birodalmi gyűlésben az agráriusok keresztülhajtották az érdekeiknek megfelelő vámtarifát. Akkoriban a német képviselők azt az utasítást adták a kormánynak, hogy a minimális vámokat nem kell éppen föltétlenül fentartandó követelménynek tekintenie. Most azonban azon az állásponton van a német kormány, hogy a minimális vámokhoz mindenképpen ragaszkodnia kell. A vasutasok demobilsz moztója. Miután teljesen megszűnt az ok, mely a hadkötelékben álló vasutasok katonai szolgálatra való behívását előidézte, födél alatt lenni annak az asszonynak a gyermekével, aki miatt én a poklok minden kínszenvedését átéltem ? Gyermekkorom óta csak téged szeretlek, hozzád fűződött ifjúi leánykorom minden álma, reménysége. A menyasszonyod lettem és őmiatta cserbenhagytál. Gyötrelem, szégyen, megaláztatás volt az osztályrészem, amiért mint az Istenemet imádtalak. Irtózatos idők voltak azok. Később áttört az éjszakán egy-egy fénysugár is: mesélték, hogy nem vagy boldog. Nem vagyok szent. Bevallom, hogy nekem gyönyörűség, földöntúli kéj volt ezeket a biobhireket hallanom. A romba dőlt tündérvárat titokban újra kezdtem építgetni, mert még mindig nagyon szerettelek. Mikor aztán bekövetkezett, amit mindenki előre megjósolt, valóságosan felujjongtam. Szabaddá lettél hát újra, már nem volt bűn reád gondolnom. Büszkeség, rátartiság, az nem volt bennem semmi, csak szerelem, határtalan szerelem, amely mindent megbocsát, mindent felejt. És ennek az én nagy szerelmemnek delejes hatalmával újra magamhoz vontalak. A tiéd lettem végre. És most, hogy a feleséged vagyok, első, hogy ide hozod nekem azt a gyermeket, hogy legyen, aki mindig rá emlékeztessen, hogy volt egy nő, akit szerettél, akiért megcsaltál, aki a feleséged volt, aki. .. Ei, nem akarom, nem akarom ! Érted ? Nem akarom ! . . . Eörv odalépett az asszonyhoz. — Hallgass meg, Piroska ! — Nem ! Az a gyermek bizonyára hajszálra az anyja. A szeme , az ő megbabonázó szeme, a haja, az a bűvös, aranyháló, amely szép fehér arczát körülragyogta, a szája . . . És hír szerint tegnap ment szét a hadügyminiszter rendelete az összes hadkiegészítő kerületi parancsnokságokhoz, amely a vasutasok demobilizációját elrendeli. Ezzel a vasutasok mozgósítása, amely amúgy is csak részben volt végrehajtva, véget ér és a teljesen normális szolgálat helyre van állítva. Huszonnégy óra leforgása alatt eltűnnek az utolsó kopott katonai egyenruhák is a sok szenvedésen átkergetett vasúti alkalmazottakról és külsőleg semmi sem fog többé arra emlékeztetni, hogy Magyarországon öt napig nem közlekedtek vonatok. Egyezmény Hohenlohe herczeg és a magyar állam között. — Saját tudósítónktól. — Budapest, április 30. Előttünk fekszik az az okmány, amelyet a magyar állam és Hohenlohe porosz herczeg kötöttek egymással a Tátra birtokba vételére nézve. Bármilyen jószándék is vezette Darányit ezen szerződés megkötésénél, nem lehet tagadni, hogy ez a megegyezés méltatlan és lealázó a magyar államra nézve. Semmiképpen sem lett volna szabad egy idegen főúrral, mint egyenrangú féllel a magyar államnak eféle szerződésre lépni. És semmiképpen sem volt szabad a magyar államnak magát kötelezni, hogy az idegen herczegnek a magyar állam egyes területeinek megszerzésére vonatkozó törekvéseit elősegíteni és támogatni fogja. Ez egy rendkívül elszomorító egyezmény, mely igazolja e tárgyban már régebben elfoglalt álláspontunkat és kifogásainkat. Ezúttal különben csak a nagy horderejű okmány közzétételére szorítkozunk . A m. kir. földmivelésügyi minisztérium és Hohenlohe Keresztély herczeg között a tátrai birtokok ügyében létrejött egyezmény. (Bemutatva a képviselőháznak 1904. évi április hó 14-én 4457. jkvi sz. alatt hozott határozata folytán.) Herczeg Hohenlohe Keresztély Kraft javorinai birtokos között egyrészről, másrészről a m. kir. földmivelésügyi miniszter képviseletében gróf Csáky Zenó Szepes vármegye főispánja között a m. kir. földmivelésügyi miniszter ur jóváhagyásának fentartásával alább kitüntetett helyen és napon következő megállapodások jöttek létre: mindig előttem legyen az arca, mely lázálmaimnak réme volt egykoron ? Kívánhatod ezt tőlem ? — A feleségemtől igenis megkívánhatom — válaszolt Eöry ünnepélyes komolysággal — a feleségemtől, akinek könyörületes szivét ismerem, akinek nemes lelkéhez mindenkoron hű maradt az én lelkem, még akkor is, mikor érzékeimet az a másik tartotta fogva. Annak a gyermeknek senkije sincs rajtam kívül, nem lökhetem ki a világba. Az asszony könyörgésre fogta a dolgot. — Adjuk be valami intézetbe. Gondoskodunk róla, ellátom dúsan mindennél, úgy fogom intézni, hogy olyan dolga lesz, mint valami herczegkisasszonynak, csak a szemem előtt ne legyen ! Eöry tagadólag rázta a fejét. — Nem lehet. Gyenge szervezetű, beteges, fejletlen gyermek. A legnagyobb vigyázatra, a legodaadóbb ápolásra van szüksége. — Így hát csak ápold magad. — Ez az utolsó szavad ? — Ez, Isten veled ! — Piroska ! ! Az asszony, mintha nem hallotta volna az ura reménykedő, félő, haragos, kétségbeesett kiáltását, hátra sem tekintve ment végig a szobákon és tenger keserűséggel szívében, roskadozó lábakkal, de látszólag büszkén, hidegen hagyta el nemsokára a kedves, szürke, ódon házat, ahová csak ma reggel lépett be, mint boldog menyasszony . . . — Szép, napsugaras őszi délután künn sétáltam a hegyek között — mesélte később Eöryné a barátnőjének, aki ott ült mellette a Herczeg Hohenlohe Keresztély Kraft kötelezi magát arra, hogy jövőben a Magas-Tátra déli lejtőjén, illetve az idefűzött térképen sárga szűznél jelzett, alább részletezett területen a magyar kormány beleegyezése nélkül ingatlant vagy vadászati jogot sem örök áron, sem pedig bérlet útján, sem közvetlenül, sem közvetve szerezni nem fog. Kivételt képeznek a Szepesbéla és Késmárk városok birtokából, valamint a Forberg község volt úrbéresei tátrai birtokából herczeg Hohenlohe Keresztély Kraft által az u. n. «Turista út» felett eddig is vadászati czélokra bérben birt területek, valamint Rókusz községnek a most nevezett út felett fekvő, úgyszintén Zsoltár községnek egész területe, amelyeknek vadászati bérlete jelen megállapodás által nem érintetik ; azonban a most felsorolt területek tulajdonjogilag a herczeg részéről a m. kir. földmivelésügyi miniszter hozzájárulása nélkül szintén nem szerezhetők meg. (Ezután következik azoknak a területeknek a felsorolása, amelyekre nézve jelen pont első bekezdésében foglalt megállapodások vonatkoznak.) II. Herczeg Hohenlohe Keresztély Kraft készséggel kijelenti, hogy a Magas-Tátrában levő birtokait magyar szellemben az országos érdekek méltatásával fogja kezeltetni és ezen birtokainak igazgatásánál és kezelésénél addig is, míg esetleg általános törvényhozási intézkedések másként nem rendelik, a legközelebbi 10 éven belül fokozatosan emelkedő arányban, azután pedig lehetőleg kizárólag magyar honos egyeneket fog alkalmazni. Ilj. Herczeg Hohenlohe Keresztély Kraft kinyilatkoztatja, hogy a magyar turisztika érdekeit a Magas- Tátrában ottani birtokait illető összes intézkedéseinél méltányos figyelemben fogja részesíteni a magyarországi Kárpát-egyesület ez irányú törekvéseit jóakarólag támogatandja. E végből a herczeg tátrai birtokán és az ott általa bérelt területeken : a) A Magas-Tátra északi, úgyszintén déli lejtőjén a szabad közlekedést gátló tilalmat jövőre nézve beszünteti és nemcsak a közutak jellegével bíró és régi gyakorlat folytán a közlekedésnek biztosított útszakaszokon, de az alább részetesen felsorolt összes egyéb utakon, átjárókon, illetve ösvényeken a Magas-Tátrát látogató közönségnek a szabad járást, illetve ezen útvonalak szabad használatát minden előzetes bejelentés, illetve engedélykérés, valamint az uradalmi alkalmazottak által való kisérés feltétele nélkül megengedi. b) Ezen utakat tetszése szerint vagy maga fogja jókarban tartani és a magyarországi Kárpátegyesület által követett gyakorlatnak megfelelő útjelző táblákkal ellátni, avagy pedig megengedni, hogy az utak karban tartását és jelzését a magyarországi Kárpát-egyesület az általa szükségesnek ismert mérvben eszközölhesse. c) A tátrai birtokán fekvő «Podzpadi»-n, a «Bielavoda polanas-n, a «Fagyostó» felső környékén és a «Tengerszem» alatt a «Békási-tavaknál egy-egy menedékházat fog tetszése szerint vagy maga felépíttetni vagy ilyennek építését a magyarországi Kárpát-egyesületnek megengedni. Menedékház alatt e helyütt egy, legalább két turista-felszereléssel ellátott szobát magába foglaló ház — korcsmáltatási jog nélkül — értetik. keleti sátor alatt és kedvtelve nézett a virgonéz leányka után, aki most futott ki az ő fiacskájával a másik szobába — mikor találkoztam velük. Akkor már hat hónap óta nem láttam az uramat. Hogy hogyan telt el az az örökkévalóság, máig sem tudok számot adni róla. Csak annyit tudok, hogy valahány reggelre felvirradtam, mindig megkérdeztem magamtól: hát ezzel kinek tartozol? Erre a napra mi szükséged van ? Érdemes volt reá felvirradnod ? A nővérem már nem tudta nézni a vergődésemet. Vitt erővel is, czipelt az emberek közé. Mit ért vele ? Akár egy automata mozgott volna az oldalán. Bele is unt szegény. Magamra hagyott aztán, hogy tegyek hát, amit akarok, készüljek el magammal, ahogy tudok. Ez volt a legjobb. Órákig bolyongtam egyedül, a legelhagyatottabb helyeken, ahol egy lélek sem járt. Az az érzésem volt, hogy így talán egyszer, egészen észrevétlenül megmenekülhetek saját magamtól. Ha ez nem is sikerült, de legalább nem volt terhemre senki, nem fúrta kiváncsi, vizsgálódó tekintetét az arcomba minden közönyös ember, nem üldözött tettetett részvétével; nem voltam kénytelen beszélni,ha torkomat fojtogatta a keserűség, egy szóval a magamé voltam. Egy ilyen bolyongásom alkalmával jött velem szembe az uram, kézenfogva leánykáját. Amint így egészen váratlanul megpillantottam őket, minden csepp vérem mintha a szívemre tolult volna, az agyamat meg jéghidegség lepte el. A lábaim úgy remegtek, hogy nem tudtam jóformán egy lépést előre tenni. Azért csak mégis vonszoltam magam tovább, nehogy ott, előttük essem össze. ”