Magyarország, 1904. július (11. évfolyam, 156-182. szám)
1904-07-01 / 156. szám
3 óránál fogja tartani, mert akkor lehet szó a vámszerződésekről és az önálló vámterületről. * Az oláhok felhagytak a passzivitással. Részt akarnak szerezni a választásokra és nemzetiségi jelölteket állítanak Bihar, Arad, Temes, Krassó, Hunyad, Alsó-Fehér, Szeben, Fogaras vármegyékben, mindazon kerületekben, hol többséget nyerni remélnek. Húsz, huszonkét mandátummal kerülnének saját számításuk szerint a parlamentbe. Ezt írják lapjaik. A tót nemzetiségi párt is mozog. Ezt hallottuk Vietorisz nyitrai szabadelvű képviselőtől. Mi lesz a szerbekkel s a délvidéki svábokkal váljon ? A pangermán izgatás megingatja-e ez utóbbiak régi hűségét a magyarokhoz? íme, a szabadelvűpárti uralom egységes nemzetet és valóban magyar államot nem tudott teremteni, de kormányaiknak sikerült elemeire felbontani a magyar társadalmat és a magyar nemzetet. Maguk a magyarok felekezetekre és pártokra szakadoztak. Az osztálykülönbségeket kiélesítette a szoczializmus, merkantilizmus és agrárizmus. A horvátokat ellenünk zúdította az osztrák, a nemzetiségeket a rossz közigazgatás. Mi pedig nem használtuk fel sem az iskolát, sem a templomot, sem a törvényhatóságokat, sem a törvényhozást, hogy a nemzetiségi kérdést javunkra megoldjuk. Ellenben kiadtuk kezünkből még a fegyveres erőt is a császárnak, a németnek, meg a horvátnak. Lássa minden oláh, minden sváb, minden tót, hogy a magyar állam milyen tehetetlen s hogy a magyar nemzet milyen gyámoltalan. Mikor végre a sok nyomorúság, nyomás és szégyen a magyar nemzeti érzést kitörésre késztette, jött Tisza István és kiszolgáltatta Magyarországot mindenestül az osztráknak s elnyomta idehaza a magyart furfanggal és erőszakkal. Ő volt, aki Aradon és Biharban az oláhoknak, Bécsben és Budapesten a németeknek udvarolt, hát csoda-e, hogy a magyarok közül sokan elcsüggedtek és a nemzetiségek vérszemet kaptak ?# Rajzik a szabadelvű párt. Neményi Ambrus is kerületébe ment, Szilágyba, beszámolni a pénzügyminiszter körül szerzett érdemeiről. Sándor János is Erdélyben iparkodik felvilágosítani választóit a Tisza-kormány hasznos és szükséges voltáról. Szekszárdon és Pakson újraalakult a szabadelvű párt és a miniszterelnöknek bizalmat szavazott. A képviselőházba minden napra esik egy kormánypárti szónok, a mocsár vize pedig nem mozog, ha nem fújja a szél! A választások szele fújdogál. Az ellenzéki pártok is mozognak, mert érzik a veszedelmet. Legélénkebb az új párt, mely most győzött Szegeden és legközelebb alakuló gyűlést tart Deésen és Veszprémben. Az újjászületett nemzeti párt Kassán készül összegyűjteni híveit Abaújból, Tornából, Gömörből, Sárosból. A néppárt népgyűlésekben agitál. Ilyenek voltak mostanában Pozsony, Bács és Zala vármegyékben és július elején zászlót bont Trencsénben. Tudja mindenik, hogy feje fölött kering a héjjá, mely minden perczben lecsaphat rájuk. Hát a függetlenségi pártról mit szóljunk ? Beteg Kossuth Ferencz és beteg a pártja. A választásokra nézve nincs paktum. Új választási törvény sincs, nem is lesz. Vagy ha lesz, az ellenzékre rosszabb lesz. Sem a kerületeket, sem a választókat vásárra vinni nem lehet. Gyermekek. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta : ifj. Lányai Sándorné. . . . Egyszer összevesztek valami semmiségen. A nap forrón sütött és az ég szinte fehér volt a nagy fényességtől. Csak a gyászruhás fenyők komor pompája rajzolódott rá, szinte feketén, a nyugati ég peremére. Jobbra, a nyerszöld petrezselyemtáblákon, a kékülő káposztapalántákon túl, gondozott, sárga kerti utak látszottak ; messzebb bent bársonyos farészletek s a bokrok között a távlatokban ezüstkérgű nyárfák, fehérlevelű juharok és egy-egy szomorú kőrisfa. A fiú huszonegy esztendős volt és a bírói pályára készült. A leány hat héttel ezelőtt jött haza ötévi távollét után egy nevelőintézetből, s most töltötte be a tizenhatodik évét. Ott álltak künn, a konyhakertben, a ribiszkebokrok mellett, s eleinte azzal mulattak, hogy az apró, érett szemeket feldobták a magasba és úgy próbálták újra elkapni azokat nyitott szájjal. Később megunták ezt és átmentek a felburjánzott spárgaágyakhoz s mivel nekik itt minden uj volt, megkisérlették kihúzni a földből a gyökereket. A fiúnak hosszú küzdelem után sikerült egy bokrot tövestől kiszakítani, de a leány ujjai végigcsúsztak a sima szárakon s ő egyensúlyt vesztve leült a földre. A budgetvitában végre megszólalt Tisza miniszterelnök is, és beszédében nyilatkozott a földhitelügyről s a nemzetiségi "kérdésről, polemizált Aisponyival, bejelentette az 1899. évi XXX. t.-cz. megszegését és szólt az uj választásokról. Először a saját pártjabeli szónokokat dicsérte meg Tisza. Üdvözölte Horánszky Lajost, aki — úgymond — méltó képviselője apja eszméinek. Ami általában a magyar föld, de különösen a kisbirtokok megmentését illeti, annak szükségességét elismeri. Túlzásnak tartja azt az állítást, hogy a kisbirtokos-osztály romlását csupán a hitel hiánya okozta. Szerinte a magyar emberek terjeszkedési vágya, földéhessége is sok anyagi bajt hozott egyesekre. De rajta lesz, hogy a teher lehetőleg leszállitta.A fiú természetesen egyszerre mellette volt s felemelte. De egy pillanattal — s ez is természetes — tovább tartotta a karjai között, semmint ahogy ez okvetetlenül szükséges lett volna. Ekkor a leány beszívta az ajkát és megvetően azt mondta neki: — Czudar! A fiú bűnbánóan hajtotta le a fejét. — Nem volt premeditáczió, —szólt halkan. De a leány fölényesen rázta meg a fejét. — Nem adok én a maguk tudományára semmit. Mikor megölnek is valakit, ezzel védik a gyilkosát: nem volt premeditáczió. Pedig az már egyre megy a szegény halottra, akár egy hétig gondolkodtak fölötte, hogyan törjenek az élete ellen, akár hirtelen gerjedelemből verték is agyon. — De nekem más mentségem is van. — Micsoda? — Az, hogy végtelenül szeretem. A leány hirtelen elfordította az arczát, azaz a napernyőjét fordította úgy, hogy a fiatal ember ne láthassa. Ebből a biztos menhelyből kérdezte aztán szigorúan: — Maga engemet? — Úgy van, — válaszolt a fiatal ember. — Én, Návay László, harmadéves jogász, őrülten szerelmes vagyok az unokatestvérembe, Návay Erzsikébe. Csend. Csak a méhek zümmögtek az édes, érett egreseken s néhány kopott szárnyú fehér lepke — egy egész proletársereg — legyeskedett a favirágok körül. — Fiatal ember, — szólalt meg végre a leány komoly hangon, melyet, hogy ünnepe MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. péntek, jul A képviselői ház ülése. Budapest, junius 30. sok, megfelelő hitelművelet utján. Azonnali törvényhozási akczió egész lánczolatára szükség, hogy felöleljük a kisbirtokos-osztály összes bajait. Olcsó kamat mellett, kevés költséggel kell jelzáloghitelhez juttatni a kisbirtokosokat. Ezen csak a jól vezetett hitelszövetkezetek segíthetnek. A nagy takarékpénztárakat és egyéb pénzintézeteket kell megnyerni arra, hogy támogassák a hitelszövetkezeteket s tőkéik egy részét náluk helyezzék el. — Az drága pénz ! Közvetlen hitelforrásokat kell nyitni! — kiáltozták balról. A birtokvásárlásból származó hiteligények kielégítése a telepítés okszerű rendezése útján történhetik legczélszerűbben. Ki kell szabadulni a telepítési sablonos teóriák spanyolcsizmájából. Olcsó telepítési kölcsönről kell gondoskodni. Összegezve az elmondottakat, a bajok szanálását háromféle orvosságtól várja, úgymint: a jelzáloghitel megkönnyítésétől, a hitelszövetkezeti ügy intenzív kifejlesztésétől és az okszerű telepítési politikától. Vietorisz Miklós beszédének kapcsán a nemzetiségi kérdésre tért át. A tót nemzetségi izgatások megfékezését elsősorban az egyháztól várja és kijelenti, hogy az egyházi főhatóságok ezen a téren számíthatnak a kormányzási hatalom legerélyesebb támogatására. A bujtogatás — úgymond — kívülről jön, ez ellen a legszigorúbban kell föllépni. Ami a szerbeket és románokat illeti, természetesnek tartja, hogy azok rokonszenvel ki-ísérik Szerbia és Románia fejlődését. De mindnyájuknak be kell látniok, hogy éppen a Balkánállamoknak áll érdekükben, hogy a magyar állam, mely barátságos érzülettel viseltetik irántuk és jogaikat tiszteli s fejlődésüket előmozdítani iparkodik, nemzeti ereje és hatalma teljességében álljon fenn. — Talán német nyelvvel ? — kérdik keserű gunynyal balról. Magyarország azonban — folytatja Tisza — délkeleti misszióját tartós szövetséges nélkül be nem töltheti. Ezért is kell egy nagy hatalomra támaszkodnia. Annak a nagy igazságnak, hogy a magyar nemzet és az országban élő nemzetiségek között teljes érdekközösség áll fenn, utat kell törni a nemzetiségek keblébe. A magyar nemzeti kultúrának teljes mértékben érvényesülni kell ugyan, de úgy, hogy a nemzetiségek számára biztosíttassék a szabad mozgás a saját kultúrájuk terén. A nemzetiségi törvény eltörlését tehát nem tartja szükségesnek.lyesebb legyen, igyekezett mélyebbé tenni, a fiatal ember, tanulja meg, ha eddig még nem tudná, hogy ez a szó: szerelem — hazugság. Ki kellene hagyni minden modern szótárból. Onámitás, illúzió lehet, melyet idegen virágokkal ékesítünk fel. A költők ábrándnak mondják, — de mi, felsőbb lányok, megértettük tulajdonképpeni jelentőségét: jó összeköttetések, befolyásos rokonság — s, hogy a maga szavaival éljek : »a jelen, konkrét esetben* — két szomszédos tanya — — De édes, — mondta az ifjú, s az ajka remegett az elfojtott nevetéstől — a mi tanyáink nem szomszédosak. Aztán még ha a mostohaapját még soká megtartja a — gondviselés, magának talán egyáltalán nem is lesz tanyája. — Mindegy. Akkor hát más tetszett meg rajtam: talán a ruhám, mert Árvaytól való, vagy a czipőm, melyet Párisból küldött a nagybátyám, s a kertikalapom, melyet egy előkelő váczi-utczai üzletben vettem. Ha egyszer kitört sarokkal, kóczosan látna, bizonyosan nem szeretne. — Kóczosan, édes ? Még jobban. Az a szép barna haja a vállára omlanék ... — Lássa, ez az. L’éternelle illusion. Csakhogy a «szép barna hajam] sohasem omlik a vállamra, annál az egyszerű oknál fogva, hogy mikor nincs föltűzve, mint most, akkor apró, sima fonatokba fonom, szorosan, éjszakára, hogy ne kelljen sütni és mégis hullámos legyen. A fiatalember türelmetlen mozdulatot tett. — Ejh, — mindig ilyen — mondta.— Miért akar mindenáron elhitetni velem olyan dolgot