Magyarország, 1904. július (11. évfolyam, 156-182. szám)
1904-07-01 / 156. szám
4 Olay Lajos: Az elnöki enuncziáczió helytelen, mert tudomásul venni nem lehet addig, míg le nem tárgyalják. Ugron Gábor: Az elnök tévedésben van, mert ha az ő indítványa a kinyomatásra, szétosztásra és napirendre tűzésre elfogadtazik, tudomásul venni az átiratot nem lehet, mert az ő indítványa kizárja a tudomásulvételt. Itt az elnök teendője csak az, hogy az elfogadott indítványra vonatkozó határozatát a Háznak kimondja, de nem az, hogy ezt meg is toldja. Kéri az elnököt, hogy ezt az enuncziácziót módosítsa. (Helyeslés balfelöl.) Tisza István gróf miniszterelnök. A királynak a kvóta ügyében hozott döntését kritika tárgyává tenni nem lehet, mert az úgy sem változtatható meg. (Tiltakozás balfelől.) Különben is az eddigi gyakorlat szerint így járt el a Ház elnöke ebben a kérdésben. Ha a királyi döntés nem törvényen alapul, a miniszterelnök felelősségre vonható. Neki nincs kifogása a napirendre tűzés ellen, de a tudomásulvétel ezt nem zárja ki. Polónyi Géza: Ha a királyi kézirat megfelel a törvényeknek, akkor igaz, nem változtatható meg. De az a kérdés megfelel-e ? Ez a Házban megvitatható s ha nem alapszik törvényeken a döntés, a Háznak intézkedési joga fenmarad. De itt nem erről van szó, hanem az elnök eljárásáról. Kéri az elnököt, mellőzze a tudomásulvételre vonatkozó enuncziácziót. (Helyeslés balfelől.) Tisza István gróf miniszterelnök: Egyetért a felszólalókkal, hogy a királyi kézirat vizsgálat tárgyává tehető. A dolog érdemére tehát nincs eltérés. Az elnök kijelentése nem értelmezhető úgy, hogy vita tárgyává ne tétethessék az átirat. Elnök: A határozatot ebben az értelemben mondja ki. Jelenti, hogy Polónyi Géza két sürgős interpellácziót jegyzett be. A Ház háromnegyed 15. órakortér át az interpellácziókra. ./I Következik az 'v'Y'-ív-vjv 1904. évi költségvetés tárgyalásának folytatása* '. Pintér Sándor A harczmező, melyek » nemzel jogaiért küzdenek, nem egyenes, hanem hepehupás, sőt süppedékes is. Fájó szívvel nézi a beteg nemzetnek még betegebb képviselőházát ezen a göröngyös harczmezőn. A betegségnek oka az állam parlamenti életének helytelen berendezése, melyben egy természetellenes állapot állott be, a kis erő, a parlament megbénítja a nagy erőt, a nemzetet, (úgy van bal felöl.) Korona és nemzeti képviselet egyenrangú tényezők az állam életében. Ha ennek a két egyenrangú tényezőnek működése egyöntetű volna, az ország fejlődnék, de ha szemben állának egymással, a stagnáczió beáll minden téren. Míg a parlamenti többség a nemzet gondolkozásának hű kifejezője nem lesz, addig egészséges állami és nemzeti élet el nem képzelhető. (úgy van a balfelöl.) Foglalkozik a hadsereg szellemével és nemzetietlen berendezésével. Az, aki el akarja hitetni a hát . . . hát ’ * 4 én önként felajánlom magának azt a * * * büntetést. — Édes Erzsike mondta az ifju lányait. — Én pedig nem leszek rosszabb magánál. És mivel olyan nagy büntetésnek tartja, hát elállok ettől a nagylelkű áldozatától. — De nem ! — A leány toppantott egyet a lábával. — Ha én mondom, hogy nem bánom. Jöjjön. Én a zsebkendőmmel körülkerítem az arczomat, s csak annyi helyet hagyok szabadon a homlokomon, ahol a maga ájka elfér. Jöjjön, ha mondom. Nem akarok adósa maradni senkinek. A fia érezte, hogy ízléstelenség lenne tovább is ellenkezni. Meghatottan lépett közelebb, s amikor a forró száját rátapasztotta a leány homlokára, egyúttal megfogta a két kezét is a maga erős jobbjával. A leány hagyta. Lehunyta a szemeit, hogy legalább ne lásson. Most, most valami rettenetes fog következni . * * A fiú azonban nem érte be a homlokával. Elvesztette a fejét. Lejött az ajakéval a szemeihez is és aztán hirtelen magához ölelve őt mind a két karjával, erőszakosan megcsókolta a szájat. Meddig maradtak így összedelkezve, sohasem tudta megmondani senki. Sok, sok idő múlhatott el azalatt. A leány is megváltozott egészen. Mert amikor végre fölemelte a fejét és ránézett könyfátyolos szemeivel a fiúra, egyúttal halkan így szólt *: — Igaza volt, édes. A szerelem nagy és szent dolog és én soha, soha többé nem fogok gúnyolódni fölötte! . . . királylyal, hogy joga van alattvalóiból álló hadseregében a nyelvet megállapítani olyan módon, hogy e nyelv idegen legyen, megsérti a király felséges személyét. Mert a király akkor, mikor a szent koronát fejére teszik, legelső magyar emberré válik, aki alkotmánysértést követ el, ha a magyar hadsereg nyelvéül a németet határozná meg. A nyelv jogát korlátozni még a királynak sem lehet, amíg a nemzet él és akaratereje fölött rendelkezik, a nyelvtől a nemzetet megfosztani nem lehet, (ügy van balfelől.) A kilenczes bizottság programmját bírálja. Azt vitatják, hogy vívmány az, hogy a hadsereg iskoláiban néhány tantárgyat magyarul tanítanak. Még abban az esetben is, ha minden tárgy magyarul taníttatnék. Vívmányról nem lehetne szó, mert a nyelv jogát csak érvényesítenék, nem pedig kegyképpen kapnék azt. Amikor a kilenczes bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozott, ez volt a véleménye akkor is, ma is. Mert a nyelvkérdés nem közös ügy, ebbe beleszólása senkinek sincs, csak a nemzetnek. (Ügy Van balfelől.) Abban az időben végezte iskoláit, mikor ugyanazon szellem uralkodott a közéletben, mint ma a katonaságnak germanizálni a magyarságot. A német nyelv tanításával összezavarták a stádiumokat úgy, hogy sem magyarul, sem németül nem tudtak, így van ez ma a hadseregben. A magyar anyanyelvű katonákat németül tanítani nem eélszerű és nem mutat fel eredményeket, mert a magyar anyanyelvű katonák, vagy katonaiskolai növendékek a német nyelv szertelen tanításával ellntittatnak , a fogalmakat összezavarják, így hát nem vivmány egynéhány lényegtelen tantárgynak a katonai iskolákban magyarul tanítása, mert az ebből következő eredmény nem lehet nemzeti szempontból hasznos. A jelvény kérdésről szól. A magyar zászlónak színei, a piros-fehér-zöld, így összeforrtak a nép lelkével, hogy azokat onnan kiirtani, azoknak tiszteletét csök jtlenteni semmiféle hatalom sem képes. Ezeknek a Színeknek sértése a magyar nép megsértése, melyért elégtételt szerezni mindig kész a magyar. Magyarázza a szinek jelentéseit, ismerteti a magyar nemzeti zászlónak keletkezését. Mindazok, akik a spiros-fehér-zöldet a sárga-feketével ősszé akarják zavarni, azoknak fozélja nem lehet más, mint a magyar nép lelkéből kiirtani a hazafias magyar érzületet, erényeket. (Ügy van a balfelöl.) Ezeknek törekvése olyan, mint azoknak, akik a szent korona tetején teves kereszt helyett kétfejű sast akarnak látni. Jó is lesz. Ki kell cserélni a keresztet a kétfejű sassal, hadd teljesedjék a hatalomnak óhajtása, hogy a kétfejű Sas Uralkodik Magyarországon. (Tetszés bárfelek) Áttér a költségvetés bírálatára. Helytelen pénzügyi szempontok vezetik a kormányt a költségvetés megállapításánál. A többséget kell felelősségre vonni azért, ha megadja a kormánynak a kormányzás eszközeit nemzetellenes politikájának végrehajtásához. Eléggé jellemzi a pénzügyi bizottság jelentéseiben foglalt siralmas panasz a financz-politika helytelenségét. (Így van balfelöl.) A kormány nincs figyelemmel a népéletre és a nemzet gazdasági helyzetére. Mert Vannak az országban olyan pénzintézetek, melyek már betéteket el sem fogadnak, mert nem tudják elhelyezni tőkéiket. Ha a pénzügyminiszter egy kis fáradságot vett volna magának, s szétnézett volna az országban, nem kellett volna külföldi konzorcibirtokhoz fordulnia a kölcsön megkötéséért. Egy részét a bankok fedezték volna, más részét a nagybirtokos-osztálynál lehetett volna összegyűjteni, s a sok millió kamat az országban maradt volna. Az egyes tárczák budgetjeivel foglalkozik, melyek a hadügyi tárcra költségvetéséhez mérten ugyancsak kis összegekkel rendelkeznek. Igen, mert a közös hadügyi czélok megvalósítására sok pénz kell, magyar nemzeti czélokért keveset lehet áldozni. (Ügy van balfelől.) Nemzeti nevelési czélokra kellene nagyobb összeget befektetni. Sürgeti a katonás nevelést, hogy lövésben, vívásban és testgyakorlásban gyakoroltassák az ifjúság. (Helyeslés balfelől.) Nem igyekszik a modern irányzat fejleszteni az ifjúságban az önérzetet s általában nemcsak a nevelés, de a közszellem is idegen irányban fejlődik, amit a nyelv rossz magyar kifejezései is bizonyítanak. A többség akaraterejét átruházta a miniszterelnökre, akinek helytelen politikája ismeretes. Azt a bizonyos nemzeti törekvést, amit sokszor hangsúlyozott a miniszterelnök, nem találja meg politikájában , ezért a költségvetést nem fogadja el, hanem csatlakozik Apponyi Albert gróf határozati javaslatához. (Helyes és bálfelől.) Tisza gróf beszéde. Tisza István miniszterelnök: Azt hiszem, az immár meglehetősen hosszúra nvölt vita annyi érdekes és fontos témát hozott felszínre, hogy valóban elérkezett az ideje annak, hogy a magam részéről is tőlem telhető rövidséggel megtegyem a vitában felnős voltakra észrevételeimet. Tőlem telhető rövidséggel fogom azt tenni, mert valóban nem szeretnék oda hatni, hogy a Ház tanácskozásai még mélyebben nyúljanak bele a késő nyárba, mint amennyire az így is, úgy is elkerülhetetlennekmutatkozik. Éppen ezért lehetőleg kerülni fogok minden olyan témát, amely az előző diskusszió során már körülbelül kimeríttetett, de éppen ez a költségvetési vita annyiban üdítő oázisnak nevezhető, a parlament utolsó egy-két évi tárgyalásaival egybehasonlítva, amenyibten itt igen komoly tanulmányra mutató, igen értékes fejtegetéseket hallottunk egyes, a nemzetre nézve valóban nagy fontossággal bíró, életbevágó gyakorlati kérdésekről. Örömmel üdvözlöm e jelenséget, t. Ház, mert azt hiszem, valóban nagy ideje annak, hogy a nemzet figyelmét ne abszorbeálja mindig ugyanazon egy kérdés, hanem jusson erőnk, jusson figyelmünk a gyakorlati élet nagy problémáinak megoldásába is. (Élénk helyeslés.) Ez a bevezetés természetszerűleg vezet el ahhoz a szűz beszédhez, amelyet a Háznak egy eddig hallgatagon maradt fiatal tagjától hallottunk. T. Ház! Én nem hiszetti, hogy jött volna e Háznak — kivált közöttünk, akik régebb idő óta vagyunk e Háznak tagjai- egyetlen egy olyan tagja is, akinek gondolatait és érzelmeit e beszéd vissza ne vezette volna egy olyan férfiú felé, akit, fájdalom, időnek előtte ragadott el a halál közülünk és akit mindnyájan tiszteltünk és Szerettünk. (Igaz ! ügy Van a jobbfelől. Egy hang balfelől: Egész életében üldözték!) Én hosszú időn keresztül voltam politikai ellenfele * jól esik most is visszagondolnom ts, hogy soha Oly kifejezést vele szemben nem használtam, amelyet sajnálnom kellett volna azután, midőn politikai és egyéni szoros barátság fűzött össze bennünket. (Helyeslés jobbfelől) Én konstatálhatom, hogy azon — fájdalom, rövid — idő alatt, amelyet egy párt kebelében töltöttünk, a bizalomnak, a becsülésnek, a barátságnak olyan jeleiben részesített, olyan jeleivel örvendeztetett meg, amelylyekre hálás szívvel fogok mindig visszagondolni. (Igaz , ügy van j jobbfelől) És, t. Ház, csak élénkebbé teheti ezen visszaemlékezéseket azon beszéd tárgya, amelyet hallottunk, önért hiszen tudjuk mindnyájan, hogy az a probléma, amelylyel Horánszky Lajos, barátom itt foglalkozott, boldogult édesatyjának is hosszú időn keresztül egyik kedvencz tanulmánytárgya volt s önkénytelenül is megragadja az ember kedélyvilágát az a körülmény, hogy ezen ügy éppen az ő fiának kezeiben méltó Utódra, méltó képviselőretalált. _ Én azt hiszem, senki sincs, ki a viszonyokkal ezen a téren behatóan foglalkozik, aki el ne ismerje azt, hogy általában a földbirtokos osztálynak és különösen a kisbirtokosoknak hitelügye igen beható, igen mélyreható gondozást igényel. Az én 1ó barátom igen nagy apparátussal festi meg e helyzet képét e tekintetben, s én a magam részéről az ő általa megfestett képét csak annyiban akarom kiegészíteni, amennyiben talán kissé túl sötétté festi azt, midőn a kisbirtokosok hitelügyi bajait és terheit kizárólag a viszonyok romlásának következménye gyanánt állítja oda. Fájdalom, az ország nagy részeiben ez a helyzet, de igen sok helyen a kisbirtokos osztálynak, előretörélve igyekezete, amely földvásárlásban és más hasonló produktív erőmegfeszítésekben nyilvánul, idézte elő az említett bajokat. (Igaz! ügy van a jobboldalon.) Természetesen akármelyik forrásból eredtek légyen is azok, egyaránt beáll az államra nézve azon kötelesség, hogy minden módjában álló eszközt felhasználjon arra, hogy a kisbirtokos osztálynak ezen terheit, bárminő eredettel bírjanak is azok, lehetőleg leszállítani, lehetőleg könnyíteni igyekezzék. Tévedés volna ezen hitelügyi politikának megoldását egy panaceában keresni. Bármi legyen is az, én nem ismerek egyetlen egy olyan eszközt sem, amely alkalmas volna a kérdést a maga egészében megoldani, de úgy gondolom, hogy az intézkedéseknek, a társadalmi faktorok működését elősegítő kormányzati politikának. S ott, ahol szükséges, a törvényhozási akciónak is egész láncolatáravan szükség, amely ezután a maga egészében ölelte fel a kisbirtokos osztály hiteljegyének összes részleteit, s minden egyes ágánál, minden egyes neménél ennek a kérdésnek adja azt az orvoslást, amelyet speczializer az a baj igényel. (Helyeslés a jobboldalon.) Az első feladat a Ház, igénytelen nézetem szerint ■gondoskodni arról, hogy lehetőleg olcsó kamatláb mellett, lehetőleg könnyen hozzáférhető és mellékes költségekkel meg nem terhelt módon (Elénk helyeslés.) a rendes jelzős*sm!Télét kielégíthessük a kisbirtokosoknak, mert « . részétes, hogy minden kö* rülmények köött & levelekkel kapcsolatos jel- Záloghitel marad » legolcsóbb hitelnem, amely rendelkezésre áll és hiba volna ezt ki nem használni addig a határig, ameddig az kihasználható. De azután előáll azon része a hitelszükségletnek, amely ezen a módon, t. i. kettős jelzálogi fedezet mellett nem fedezhető. És itt mindjárt meg kell jegyzzem, hogy a kisbirtokosok hiteligényeinek ezen része korántsem besz azon aggályos és komoly jettsggtel, mintha ugyanezek a bajok a nagybirtokosnál is fennforognának, mert hiszen a kisbirtokosnál a földterület nemcsak járadékot hajtó tőke, hanem egyúttal munkakört is képez. Abban a földterületben a maga egész munkai erejének gyümölcseit is megszerzi és érvényesíti, tehát egészen más hitelnek képezheti forrását egy MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. péntek, julius 1.