Magyarország, 1904. július (11. évfolyam, 156-182. szám)

1904-07-01 / 156. szám

4 Olay Lajos: Az elnöki enuncziáczió helytelen, mert tudomásul venni nem lehet addig, míg le nem tárgyalják. Ugron Gábor: Az elnök tévedésben van, mert ha az ő indítványa a kinyomatásra, szétosztásra és napirendre tűzésre elfogadtazik, tudomásul venni az átiratot nem lehet, mert az ő indítványa kizárja a tudomásulvételt. Itt az elnök teendője csak az, hogy az elfogadott indítványra vonatkozó határoza­tát a Háznak kimondja, de nem az, hogy ezt meg is toldja. Kéri az elnököt, hogy ezt az enuncziácziót módosítsa. (Helyeslés balfelöl.) Tisza István gróf miniszterelnök. A királynak a kvóta ügyében hozott döntését kritika tárgyává tenni nem lehet, mert az úgy sem változtatható meg. (Tiltakozás balfelől.) Különben is az eddigi gyakorlat szerint így járt el a Ház elnöke ebben a kérdésben. Ha a királyi döntés nem törvényen alapul, a miniszterelnök felelősségre vonható. Neki nincs kifogása a napirendre tűzés ellen, de a tudomásulvétel ezt nem zárja ki. Polónyi Géza: Ha a királyi kézirat megfelel a törvényeknek, akkor igaz, nem változtatható meg. De az a kérdés megfelel-e ? Ez a Házban megvitat­ható s ha nem alapszik törvényeken a döntés, a Háznak intézkedési joga fenmarad. De itt nem erről van szó, hanem az elnök eljárásáról. Kéri az elnököt, mellőzze a tudomásulvételre vonatkozó enun­cziácziót. (Helyeslés balfelől.) Tisza István gróf miniszterelnök: Egyetért a felszólalókkal, hogy a királyi kézirat vizsgálat tár­gyává tehető. A dolog érdemére tehát nincs elté­rés. Az elnök kijelentése nem értelmezhető úgy, hogy vita tárgyává ne tétethessék az átirat. Elnök: A határozatot ebben az értelemben mondja ki. Jelenti, hogy Polónyi Géza két sürgős interpellá­­cziót jegyzett be. A Ház háromnegyed 15. órakor­­tér át az inter­­pellácziókra. ./I Következik az 'v'Y'-ív-vjv 1904. évi költségvetés tárgyalásának folytatása* '.­ Pintér Sándor­­ A harczmező, melyek » nemzel jogaiért küzdenek, nem egyenes, hanem hepehupás, sőt süppedékes is. Fájó szívvel nézi a beteg nem­zetnek még betegebb képviselőházát ezen a görön­gyös harczmezőn. A betegségnek oka az állam par­lamenti életének helytelen berendezése, melyben egy természetellenes állapot állott be, a kis erő, a par­lament megbénítja a nagy erőt, a nemzetet, (úgy van­ bal felöl.) Korona és nemzeti képviselet egyenrangú tényezők az állam életében. Ha ennek a két egyenrangú tényezőnek működése egyöntetű volna, az ország fejlődnék, de ha szemben állának egymással, a stagnáczió beáll minden téren. Míg a parlamenti többség a nemzet gondolkozásának hű kifejezője nem lesz, addig egészséges állami és nemzeti élet el nem képzelhető. (úgy van a balfelöl.) Foglalkozik a hadsereg szellemével és nemze­tietlen berendezésével. Az, aki el akarja hitetni a hát . . . hát ’ * 4 én önként felajánlom ma­gának azt a * * * büntetést. — Édes Erzsike­­ mondta az ifju­ lányait. — Én pedig nem leszek rosszabb magánál. És mivel olyan nagy büntetésnek tartja, hát elál­lok ettől a nagylelkű áldozatától. — De nem ! — A leány toppantott egyet a lábával. — Ha én mondom, hogy nem bánom. Jöjjön. Én a zsebkendőmmel körülkerítem az arczomat, s csak annyi helyet hagyok szabadon a homlokomon, ahol a maga ájka elfér. Jöjjön, ha mondom. Nem akarok adósa maradni sen­kinek. A fia érezte, hogy ízléstelenség lenne tovább is ellenkezni. Meghatottan lépett közelebb, s amikor a forró száját rátapasztotta a leány homlokára, egyúttal megfogta a két kezét is a maga erős jobbjával. A leány hagyta. Lehunyta a szemeit, hogy legalább ne lásson. Most, most valami rette­netes fog következni­ . * * A fiú azonban nem érte be a homlokával. Elvesztette a fejét. Lejött az ajakéval a sze­meihez is és aztán hirtelen magához ölelve őt mind a két karjával, erőszakosan megcsó­kolta a szájat. Meddig maradtak így összed­elkezve, soha­sem tudta megmondani senki. Sok, sok idő múlhatott el azalatt. A leány is megváltozott egészen. Mert amikor végre fölemelte a fejét és ránézett könyfátyolos szemeivel a fiúra, egyúttal halkan így szólt *: — Igaza volt, édes. A szerelem nagy és szent dolog és én soha, soha többé nem fogok gúnyolódni fölötte! . . . királylyal, hogy joga van alattvalóiból álló hadsere­gében a nyelvet megállapítani olyan módon, hogy e nyelv idegen legyen, megsérti a király felséges személyét. Mert a király akkor, mikor a szent koro­nát fejére teszik, legelső magyar emberré válik, aki alkotmánysértést követ el, ha a magyar hadsereg nyelvéül a németet határozná meg. A nyelv jogát korlátozni még a királynak sem lehet, amíg a nem­zet él és akaratereje fölött rendelkezik, a nyelvtől a nemzetet megfosztani nem lehet, (ügy van­ balfelől.)­­ A kilenczes bizottság programmját bírálja. Azt vitatják, hogy vívmány az, hogy a hadsereg iskolái­ban néhány tantárgyat magyarul tanítanak. Még abban az esetben is, ha minden tárgy magyarul taníttatnék. Vívmányról nem lehetne szó, mert a nyelv jogát csak érvényesítenék, nem pedig kegy­képpen kapnék azt. Amikor a kilenczes bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozott, ez volt a véleménye akkor is, ma is. Mert a nyelvkérdés nem közös ügy, ebbe beleszólása senkinek sincs, csak a nem­zetnek. (Ügy Van­ balfelől.) Abban az időben vé­gezte iskoláit, mikor ugyanazon szellem uralkodott a közéletben, mint ma a katonaságnak germanizálni a magyarságot. A német nyelv tanításával összeza­varták a stádiumokat úgy, hogy sem magyarul, sem németül nem tudtak, így van ez ma a hadse­regben. A magyar anyanyelvű katonákat németül tanítani nem e­élszerű és nem mutat fel eredménye­ket, mert a magyar anyanyelvű katonák, vagy katona­iskolai növendékek a német nyelv szertelen tanításá­val ellntittatnak , a fogalmakat összezavarják, így hát nem vivmány egynéhány lényegtelen tantárgy­nak a katonai iskolákban magyarul tanítása, mert az ebből következő eredmény nem lehet nemzeti szempontból hasznos. A jel­vény kérdésről szól. A magyar zászlónak színei, a piros-fehér-zöld, így összeforrtak a nép lelkével,­­ hogy azokat onnan kiirtani, azoknak­ tiszteletét csök j­t­lenteni semmiféle hatalom sem képes. Ezeknek a Színeknek sértése a magyar nép megsértése, melyért elégtételt szerezni mindig kész a magyar. Magya­rázza a szinek jelentéseit,­­ ismerteti a magyar nemzeti zászlónak keletkezését. Mindazok, akik a spiros-fehér-zöldet a sárga-feketével ősszé akarják zavarni, azoknak fozélja nem lehet más, mint a magyar nép lelkéből kiirtani a hazafias magyar érzületet, erényeket. (Ügy van a balfelöl.)­­ Ezeknek törekvése olyan, mint azoknak, akik a szent korona tetején teves kereszt helyett kétfejű sast akarnak látni. Jó is lesz. Ki kell cserélni a keresztet a kétfejű sassal, hadd teljesedjék a hatalomnak óhaj­tása, hogy a kétfejű Sas Uralkodik Magyarországon. (Tetszés bárfelek) Áttér a költségvetés bírálatára. Helytelen pénzügyi szempontok vezetik a kormányt a költségvetés meg­állapításánál. A többséget kell felelősségre vonni azért, ha megadja a kormánynak a kormányzás eszközeit nemzetellenes politikájának végrehajtásá­hoz. Eléggé jellemzi a pénzügyi bizottság jelen­téseiben foglalt siralmas panasz a financz-poli­­tika helytelenségét. (Így van­­ balfelöl.) A kor­mány nincs figyelemmel a népéletre és a nemzet gazdasági helyzetére. Mert Vannak az országban olyan pénzintézetek, melyek már betéteket el sem fogadnak, mert nem tudják elhelyezni tőkéiket. Ha a pénzügyminiszter egy kis fáradságot vett volna ma­gának, s szétnézett volna az országban, nem kellett volna külföldi konzorcibirtokhoz fordulnia a kölcsön megkötéséért. Egy részét a bankok fedezték volna, más részét a nagybirtokos-osztálynál lehetett volna összegyűjteni, s a sok millió kamat az országban maradt volna. Az egyes tárczák budgetjeivel­ foglalkozik, melyek a hadügyi tárcra költségvetéséhez mérten ugyancsak kis összegekkel rendelkeznek. Igen, mert a közös hadügyi czélok megvalósítására sok pénz kell, ma­gyar nemzeti czélokért keveset lehet áldozni. (Ügy van­ balfelől.) Nemzeti nevelési czélokra kellene nagyobb összeget befektetni. Sürgeti a katonás ne­velést, hogy lövésben, vívásban és testgyakorlásban gyakoroltassák az ifjúság. (Helyeslés balfelől.) Nem igyekszik a modern irányzat fejleszteni az ifjúságban az önérzetet s általában nemcsak a nevelés, de a közszellem is idegen irányban fejlődik, amit a nyelv rossz magyar kifejezései is bizonyítanak. A többség akaraterejét átruházta a miniszter­­elnökre, akinek helytelen politikája ismeretes. Azt a bizonyos nemzeti törekvést, amit sokszor hang­súlyozott a miniszterelnök, nem találja meg politi­kájában , ezért a költségvetést nem fogadja el, hanem csatlakozik Apponyi Albert gróf határozati javaslatához. (Helyes és bálfelől.) Tisza gróf beszéde. Tisza István miniszterelnök: Azt hiszem, az im­már meglehetősen hosszúra nvölt vita annyi érdekes és fontos témát hozott felszínre, hogy valóban elér­kezett az ideje annak, hogy a magam részéről is tőlem telhető rövidséggel megtegyem a vitában felnős voltakra észrevételeimet. Tőlem telhető rövidséggel fogom azt tenni, mert valóban nem szeretnék oda hatni, hogy a Ház tanácskozásai még mélyebben nyúljanak bele a késő nyárba, mint amennyire az így is, úgy is elkerülhetetlennek­­mutatkozik. Éppen­­ ezért lehetőleg kerülni fogok minden olyan témát, amely az előző diskusszió során már körülbelül ki­­meríttetett, de éppen ez a költségvetési vita annyi­ban üdítő oázisnak nevezhető, a parlament utolsó egy-két évi tárgyalásaival egybehasonlítva, amenyi­­bten itt igen komoly tanulmányra mutató, igen érté­kes fejtegetéseket hallottunk egyes, a nemzetre nézve valóban nagy fontossággal bíró, életbevágó gyakor­lati kérdésekről. Örömmel üdvözlöm e jelenséget, t. Ház, mert azt hiszem, valóban nagy ideje annak, hogy a nemzet figyelmét ne abszorbeálja mindig ugyanazon egy kérdés, hanem jusson erőnk, jusson figyelmünk a gyakorlati élet nagy problémáinak megoldásába is. (Élénk helyeslés.) Ez a bevezetés természetszerűleg vezet el ahhoz a szűz beszédhez, amelyet a Háznak egy eddig hall­gatagon maradt fiatal tagjától hallottunk. T. Ház! Én nem hiszetti, hogy jött volna e Háznak — kivált közöttünk, akik régebb idő óta vagyunk e Háznak tagjai­­-­ egyetlen egy olyan tagja is, akinek gon­dolatait és érzelmeit e beszéd vissza ne vezette volna egy olyan férfiú felé, akit, fájdalom, időnek előtte ragadott el a halál közülünk és akit mindnyájan tiszteltünk és Szerettünk. (Igaz ! ügy Van­­ a jobbfelől. Egy hang balfelől: Egész életé­ben üldözték!) Én hosszú időn keresztül voltam politikai ellenfele * jól esik most is visszagondol­nom ts, hogy soha Oly kifejezést vele szemben nem használtam, amelyet sajnálnom kellett volna azután, midőn politikai és egyéni szoros barátság fűzött össze bennünket. (Helyeslés jobbfelől) Én konstatálhatom, hogy azon — fájdalom, rövid — idő alatt, amelyet egy párt kebelében töltöttünk, a biza­lomnak, a becsülésnek, a barátságnak olyan jeleiben részesített, olyan jeleivel örvendeztetett meg, amely­­lyekre hálás szívvel fogok mindig visszagondolni. (Igaz , ügy van j jobbfelől) És, t. Ház, csak élénkebbé teheti ezen visszaem­lékezéseket azon beszéd tárgya, amelyet hallottunk, önért hiszen tudjuk mindnyájan, hogy az a probléma, amelylyel Horánszky Lajos­­, barátom itt foglalko­zott, boldogult édesatyjának is hosszú időn keresz­tül egyik kedvencz tanulmánytárgya volt s önkény­telenül is megragadja az ember kedélyvilágát az a körülmény, hogy ezen ügy éppen az ő fiának kezeiben méltó Utódra, méltó képviselőre­­talált. _­­ Én azt hiszem, senki sincs, ki a viszonyokkal ezen a téren behatóan foglalkozik, aki el ne ismerje azt, hogy általában a földbirtokos osztálynak és különösen a kisbirtokosoknak hitelügye igen beható, igen mélyreható gondozást igényel. Az én 1ó barátom igen nagy apparátussal festi meg e helyzet képét e tekintetben, s én a magam részéről az ő általa megfestett képét csak annyiban akarom kiegészíteni, amennyiben talán kissé túl sötétté festi azt, midőn a kisbirtokosok hitelügyi bajait és terheit kizárólag a viszonyok romlásának következménye gyanánt állítja oda. Fájdalom, az ország nagy részeiben ez a hely­zet, de igen sok helyen a kisbirtokos osztálynak, előretörélve igyekezete, amely földvásárlásban és más hasonló produktív erőmegfeszítésekben nyilvá­nul, idézte elő az említett bajokat. (Igaz! ügy van­ a jobboldalon.) Természetesen akármelyik forrásból eredtek légyen is azok, egyaránt beáll az államra nézve azon kötelesség, hogy minden módjában álló eszközt felhasználjon arra, hogy a kisbirtokos osz­tálynak ezen terheit, bárminő eredettel bírjanak is azok, lehetőleg leszállítani, lehetőleg könnyíteni igyekezzék.­­ Tévedés volna ezen hitelügyi politikának megol­dását egy panaceában keresni. Bármi legyen is az, én nem ismerek egyetlen egy olyan eszközt sem, amely alkalmas volna a kérdést a maga egészében megoldani, de úgy gondo­lom, hogy az intézkedéseknek, a társadalmi fak­torok működését elősegítő kormányzati politiká­nak. S ott, ahol szükséges, a törvényhozási akc­ió­­nak is egész lánc­olatára­­van szükség, amely ezután a maga egészében ölelte fel a kisbirtokos osztály hiteljegyének összes részleteit, s minden egyes ágánál, minden egyes neménél ennek a kér­désnek adja azt az orvoslást, amelyet speczializer az a baj igényel. (Helyeslés a jobboldalon.) Az első feladat a Ház, igénytelen nézetem szerint ■gondoskodni arról, hogy lehetőleg olcsó kamatláb mel­lett, lehetőleg könnyen hozzáférhető és mellékes költségekkel meg nem terhelt módon (Elénk helyes­lés.) a rendes jelzős*sm!Télét kielégíthessük a­ kisbir­tokosoknak, mert « . r­észétes, hogy minden kö* rülmények kö­­ött & levelekkel kapcsolatos jel- Záloghitel marad » legolcsóbb hitelnem, amely rendelkezésre áll és hiba volna ezt ki nem hasz­nálni addig a határig, ameddig az kihasználható. De azután előáll azon része a hitelszükségletnek, a­mely ezen a módon, t. i. kettős jelzálogi fedezet mellett nem fedezhető. És itt mindjárt meg kell jegyzzem, hogy a kisbirtokosok hiteligényeinek ezen része korántsem besz azon aggályos és komoly jettsggtel, mintha ugyanezek a bajok a nagybirtokos­nál is fennforognának, mert hiszen a kisbirtokos­nál a földterület nemcsak járadékot hajtó tőke,­­ hanem egyúttal munkakört is képez. Abban a földterületben­­ a maga egész munkai erejének gyümölcseit is megszerzi és érvényesíti, tehát egészen más hitelnek képezheti forrását egy MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. péntek, julius 1.

Next