Magyarország, 1907. január (14. évfolyam, 1-27. szám)
1907-01-01 / 1. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1907. JANUÁR KEDD XIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM:" Előfizetési év« negyede»» 7 korona, egész évre 88 koron*. Föszerkesztő:^Szerkesztőség és kiadóhivatal Teréz-kirat 19.** Egyes szám ára Helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér* Holló K&j OB* Kin»Mi»k miUméttr Kioittnsai duiminuti^. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt szíveskedjenek lehetőleg gyorsan intézkedni, hogy a lap küldése fennakadást ne szenvedjen. A jövő. Budapest, deczember 31. 6000 esztendő bizonyítja az emberiség haladását. Nem emlékezünk, hol és mikor születtünk e földön, a kőkorszaknak nincsenek feljegyzései és hiába keressük a paradicsomot. De amióta emberek építettek, faragtak, véstek, írtak, festettek, régiségbúvárok és nyelvtudósok feltárták nemünk történeteit. A gyermekkor primitív naivsága kiinduló pontja annak a fejlődésnek, mely ma villámmal világit, dolgozik és siet előre.. Jó öreg Homér, mi volt Achilles dárdája Mannlicher úr fegyvere mellett. J Odysseus bárkája árboczával, vitorláival, evezőseivel miben hasonlít Montecuccoli pánczélos szörnyetegéhez, mely szenet pipál és tüzet okádik? És mily fölséges eset volt a trójai faló, hasában az ellenséggel, melynek kaput törtek Ilion bárgyú védői, a diplomácziai ügyességhez hasonlítva, melylyel Bécsbe csalták a magyarokat osztrák császárok és miniszterek, hogy törvénybe iktassák, amit esküdt ellenségeink kívántak és követeltek ? A változás óriási. Az ember mégis csak ember, születik és meghal, mint azelőtt, eszes és esztelen, jó vagy gonosz, szerencsés vagy boldogtalan és mindenkin uralkodik fajának ösztöne, melyből családok és nemzetek származnak, s a nagy tettek és a közélet rugója a nemes fajszeretet. A magyar fajnak csak ezer esztendő jutott a hatból. Istenem, milyen ezer esztendő. Kezdete hontalanság, keresése oly darab földnek Európában, hol egy, hét törzsből álló nomád nép letelepedhessen s biztonságban élhessen. Vérrel kellett hazát szerezni a magyarnak s vérrel tarthatta csak meg. Erősebbekkel kellett versenyeznie békében, háborúban, kultúrában; mindenki el akarta foglalni földünket tőlünk, mely nélkül mint hazátlanok elvesztünk volna. Móditok irtották a magyart, saját királyaink elkobozták a magyarok birtokait, hogy idegeneknek adományozzák. Betelepítettek hazánkba németet , szerbet, oláhokat és tótokat hoztak be az Alföldre, várainkat megszállották idegen zsoldosokkal, városainkban német polgároknak adtak szabadalmakat, kitiltották a magyar nyelvet az udvarból, a kormányzásból, a törvényhozásból, a hadseregből, még az iskolákból is, hogy veszszen a magyar. Él még a magyar? Él és van hazája! Nyelvében él és alkotmányában. Nemzet, szabad és független akar lenni. Tanul, dolgozik, küzd és iparkodik, hogy a XX-ik század műveltségével bírjon s a megújuló támadásokat viszszaverje. Amint földünk a nap körül kering, az év egy természetes korszaka életének. A csillagászok és természetvizsgálók millió évekkel számítanak, mi emberek egyenként veszszük őket és százanként, mivelhogy száz esztendő a leghosszabb emberi élet. És a históriának tanúsága megtalálja a folytonosságban a korszakokat a századokban. Különös karaktere van minden századnak. Harcz a kereszténységért a török ellen, harczok a politikai és vallásszabadságért, a XVII-ik században a nemzeti jogokért, műveltségért és franczia eszmékért. A XIX-ikben a magyar nyelv, Magyarország egysége, szabadsága, függetlensége teljes erővel hatotta át a szíveket, lelkeket és karokat. Most a XX-ik században élünk, kezdetben, nagy bizonytalanságban. Az első hat esztendő kínos vergődés volt. Az osztrák ármány felbérelte a pártos szellemet, igyekezett a nemzetet széttépni, magához ragadta a kormány hatalmát, felbujtogatta a nemzetiségek és a vagyontalanok dühét, fegyvert szegezett a parlamentnek s az árulást jutalmazta pénzzel és kitüntetéssel. Élet-halálharczot vivtunk, vívunk és kell vívnunk! A jövő titkát ki lebbenti fel? Csak maga az idő. Táltos jósok ma nincsenek. Államférfiaink s képviselőink tudhatják, mit akarnak, de azt nem, hogy mi fog történni. Mert ki a megmondhatója, hogy meddig élteti az isteni gondviselés a koronás királyt ? Ki tudja, mit eszelnek ki a bécsi udvarnál a rossz tanácsadók? Szövetségesünk, a mi ellenségünk: a Beck-kormány, Bécs polgármestere, az osztrák Reichsrath és a választók, a hadsereg és a börze mind ellenségei Magyarországnak, a magyar állam függetlenségének, a szabadságnak és a magyar fajnak. Gáncsot vetnek, törnek ellenünk; bátrak, mivelhogy nincs hadseregünk; elbizakodottak, mert szegények vagyunk; gyűlölnek ösztönből, érdekből és hagyományból s lesik az alkalmat, hogy ravaszsággal és kényszerrel meghódíthassák Magyarországot újra. Ez a germán politika 900 év óta. És a német veszedelem nem volt nagyobb soha, mint most, mert nem is volt a német oly egységes, mint amióta Bismarck helyreállította a német császárságot, nem is volt soha oly gazdag és oly művelt, oly fenhéjázó és oly nagyralátó. Világpolitikájának útjába esik hazánk. Amit az osztrák-németek elkövetnek velünk, az csak előkészület és előcsatározás, hogy gyönge és romlott legyen a magyar, csüggedt és harcra képtelen, ha majd elérkezik a germán eszme áradásának ideje. Nem fog késni sokáig, legyünk előrelátók. Figyeljük meg az osztrák dolgokat és hogy mi történik a Balkánon, ahol Koburg és Hohenzollern uralkodik német utasítás szerint. Ha Francziaország belső válságban úgy elgyengül, mint Oroszország, ki és mi állja útját akkor, hogy Németország meginduljon a Duna mentén. Vagy nézzük csak azt, hogy nálunk mi történik, hogy velünk mit tesznek még azután is, hogy Fejérváry és Kristóffy megbukott. Hallgassunk a hadseregről, az önálló vámterületről és önálló bankról. De hiszen most voltak a delegácziók s beszéltek az osztrák képviselők, miniszterek s közös miniszterek ! Minden kérdésben, a hadsereg szállításaitól kezdve a kiegyezés egész komplexumán végig, ha Dalmácziát, Boszniát vagy a külföldet vesszük, mindenütt akadályokba ütközünk és csalfa rosszakarattal találkozunk. Nehezen burkolják ezt a hivatalosak, nyíltan hirdetik, kik nem azok. És vannak segítőik most is még, kik nem okultak sem a G7 szomorú eredményein, sem a császári hazaárulók ezudai kudarczán, sem a nemzet kétszer megnyilatkozott szabadakaratának nem engedelmeskednek, hanem árulkodnak és cselt szőnek. Borús hát jövőnk, de nem reménytelen. Hát a törökvilágban jobb volt; hát a kuruczvilág után nem volt rosszabb; nem becsapták a magyart Mária Terézia és Kaunitz; nem elnyomták Ferencz és Metternich; nem behozták a német abszolutizmust József császár és Bach Sándor, és nem hamiskodtak Schmerling óta az osztrák miniszterek valamennyien? Nemde engedtek az udvari és osztrák befolyásnak nemcsak Fejérváry és Tisza István, hanem Széll, Bánffy, Szapáry és Tisza Kálmán is, mégis él a magyar és élni fog. Rossz időket ha élünk, jobbak következnek. Világosnál letettük a fegyvert, mégsem vesztünk el. Isten óvja meg drága hazánkat! Csak erkölcseit tartsuk meg és honszerelmét, hogy el ne adja földjét és el ne hagyja a nép magyar hazáját, az egyetlent. Művelődjünk, dolgozzunk, küzdjünk és bizzunk, az ocsmány elvfeladást kerüljük, mert aki saját lelkével meghasonlott s lelkiismeretét elveszítette, az nemzetének is elveszett. De hogyha őseinek vérét meg nem tagadják e hon polgárai, ha vitézség és becsület ki nem vesztek, a nehézségeket legyőzzük. Okos politikával megtarthatjuk !Lapunk mai «Kama 36 oldal».