Magyarország, 1908. február (15. évfolyam, 28-53. szám)

1908-02-02 / 29. szám

fei­dapesti, 1908. v­asárnap, Terruar b. , Matyakuksz 19­ 09 a második szakaszhoz egy általános tetszés­­sel fogadott módosítást. A Ház azután áttért a nagykikinda-aradi és a Szabadka-gombos-palánkai helyiérdekű va­sút tárgyalására s ezt Pogány Lajos elő­adó és Szterényi József államtitkár ..fel­szólalásai után elfogadta. Pap-C­sicsó István intézett még inter­­pellácziót a belügyminiszterhez egy aradme­­gyei főszolgabiró állítólagos­­visszaélése tár-,­gyában. I. 0'i ' ' ' 1 *'' , Ülés vége 2 óm után. i. 1 | Részletes tudósításunk a következői­g Justh Gyula elnököt. Délelőtt 10 órakor meg­nyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelenti, hogy Désy Zoltán pénzügyi államtitkár hozzáintézett levélben lemondott a ger­­nyeszegi mandátumáról. Jelenti, hogy Pallavicini György őrgróf és Teleky Pál gróf négyheti szabadságot kérnek. A Ház a kért szabadságot megadja. "Az interpellácziós könyvbe Pap-C­sic­só István jegyzett be újabb interpellácziót. A Ház ezután harmadszori olvasásban meg­szavazza az erdélyi birtokrendezésről szóló javaslatot, amelyet hozzájárulás czéljából át­­tesznek a főrendiházhoz. (Helyeslés.). Napirend szerint a bírói és ügyészi szervezet módo­sításáról szóló javaslat következik. Bizony Ákos előadó elfogadásra ajánlja a ja­vaslatot A bírói szervezetnek eddigi rendje tudva­levőleg 1871-ből való. Ez a szervezet reformokra szorul, a végleges rendezés előtt azonban a bírói és ügyészi szervezetet Polónyi ígéretéhez képest, a jelenlegi kormányzat újból rendezni óhajtotta. A bírák, albírák, ügyészek és alügyészek a javaslat szerint új osztályokba soroztatnak, miáltal a IX. osztályban kevesen maradnak. A javaslat értelmé­ben közel 700 biró és ügyész lép elő. A javaslat azonban a jegyzők és aljegyzők helyzetén is segít; az aljegyzői elnevezés egyszerűen eltöröltetik s min­den aljegyző jegyző lesz. Ha a jegyz­őbirói képe­sítéssel bír, megfelelő pótlékot kap. Az aljegyzők elnevezés egyszerűen eltöröltetik s minden aljegyző jegyző lesz. Ha a jegyző bírói képesítéssel bír, megfelelő pótlékot kap. Az aljegyzők, noha egye­temi képesítéssel bírtak, a XI. fizetési osztályba voltak sorozva eddig, a kezelő- és segédszemély­zettel együtt. A harmadik intézkedése a javaslatnak az, hogy jövőre nemcsak albírák, hanem bírák is lehesse­nek táblai elnöki titkárok. A budapesti táblai el­nöki titkárnak pótlékot juttat a javaslat. Az ötödik intézkedés, hogy bírói teendőkkel csupán ama jegy­zők bízassanak meg, akiknek birói képzettségük van. Az igazságügyi bizottságban messzebbmenő tervek is merültek fel, amelyek megvalósulása azonban pénzügyi akadályokba ütközött Óhajtották volna a VII. osztályú bírák és ügyészek előléptetését, az azonban félmillió korona többletet okozott volna. Az előléptetett alügyészek magasabb rangba jutot­tak az eddigi fizetésrendezés szerint, de előbb pót­lékuk elesett, úgy hogy az előléptetés folytán anya­gilag kárt szenvedtek. Ezt az anomáliát megszün­teti a javaslat. Ismertette azután a javaslat többi rendelkezéseit. (Éljenzés.) Szász József elfogadja a javaslatot. Meggyőző­dése, hogy a bírói és ügyészi kar viszonyai, az ál­lami erejéhez mérten, rendezést nyertek. Fel kí­vánja azonban hívni a kormány figyelmét a javas­lat hiányaira. (Halljuk!) Bízik az igazságügyminisz­terben, hogy a bírókra vonatkozó sérelmeket el fogja oszlatni. De az ügyészeken esett sérelmet azonnal orvosolni kell. Ecseteli ezután az ügyé­szek helyzetét s kifejti az ügyészi pótlékok elvoná­sának ügyét Az új törvényjavaslat csak a maga­sabb állásokban levő ügyészek és a csekély számú alügyészek helyzetét orvosolja, de nem segít a VIII. és IX. fizetési osztályban lévő bírákon és ügyészeken, akik az anyagiakkal kü­zdvén, már nem végezhetik hivatásukat azzal a lelkiismeretességgel, mint maguk is szeretnék. (Úgy van!) Az ügyészi kart vissza kell állítani arra a díszes magaslatra, ahová Kozma Sándor emelte. Azt hiszi, Günther igazságügyminiszter is emlékszik ezekre a szép időkre. Ha a katonatisztek fizetését emelni akar­ják, mennyivel inkább érdemlik ezt meg a mi kiváló buzgalmú hivatalnokaink?! (Igaz! ügy van!) Ezt a hivatalnoki kart éppen olyan függetlenné kell­­ tenni, mint a bírákat. (Helyeslés.) A javaslatot el-­­ fogadja, de határozati javaslatot nyújt be a máso­dik szakaszhoz, az ügyészi pótlék dolgában, mely­­ az ügyészek sérelmét képező szakaszok eltörlésére­­ irányul. (Általános helyeslés és éljenzés.) Bródy Ernő: Ha már a pótlékok tekintetében befejezett tények előtt á­llunk is, legalább azt az orvoslást adjuk­­meg­ az ügyészeknek, ami­­az előtte szóló határozati javaslatában foglaltatik. Üdvözli az igazságügyminisztert ezért a javaslatért, mely hi­vatva van függetlenné tenni a birákat és ügyésze­ket. A birói és ügyészi függetlenség országos érdek, s nem annyira a hivatalnoknak, mint a társadalom­nak van hasznára. Kívánja, hogy a birák előlépteté­sük alkalmával ne legyenek a kormánytól függők. A­ birák szerint legnagyobb sérelmük az ő titkos minősítésük s valósággal stréberkednie kell egy bírónak, hogy felebbvalója jóindulatát kivívja. (úgy van! Igaz.) A birók azt kívánják, hogy ez a titkos minősítés megszűnjön s ő mindig tudja, hogy miként vélekednek felőle hivatali főnökei. Áttér a javas­lat anyagi részére s kifejti, hogy az idősebb birák nem kapnak emelést. (Helyeslés.) Pesch­ Miklós jelzi, hogy a javaslatot elfogadja. Mindenek előtt kéri a minisztert, hogy a VI. fsz. osztályba tartozók létszámát 150 helyett 300-ban állapítsa meg. A jegyzőknek tervezett négyszáz ko­rona pótlékot kéri azokra is kiterjeszteni, akik később nyerik el az állást. Utal ezután a titkos minősítés hatályaira, melyet eltörlendőnek tart. Vé­gül felhívja a miniszter figyelmét arra, hogy üdvös volna, ha a bírák és ügyészek a területükön lévő idegen nyelvet értenék. (Helyeslés.) Az elnök öt perczre felfüggeszti az ülést. Batthyány Tivadar gróf: Lehetetlen a javas­latot egymagában elbírálni, hanem szükséges azon szocziális problémákat is belevonni a vizsgálatba, amelyek az összes állami alkalmazottak viszonyai körül felmerülnek. A múlt kormányzat mulasztásait erősen el kell, hogy ítélje. Az előz­ő kormányok sivár helyzetet hagytak maguk után s ennek min­den nehézségeivel a mostani kormányzatnak kell megküzdenie. (Úgy van! Helyeslés!) Ha a törvény­­hozás működése elé azonban nem vet gátat a horvát obstrukczió, reméli, a mulasztásokat lesz alkalom pótolni. (Élénk helyeslés.) Visszapillantást vet az állami alkalmazottak azon rétegeire, amelyek viszonyai eddig rendezést nem nyertek. Mint az ál­lami alkalmazottak vezetőjének (Általános élénk­ éljenzés.) erre kötelessége is van, főleg Schönaich­­nak a delegáczióban tegnapelőtt tett nyilatkozata folytán. Schönaich reményének adott kifejezést a katonatisztek fizetésemelésére nézve annak, hogy a katonatisztekkel szemben is oly bölcs és áldozat­kész lesz, mint volt a hivatalnokaival szemben. Ez tévedés. Elismeri, hogy a legnagyobb üzem, az államvasút alkalmazottainak fizetései, va­lamint a tanítóság jogos érdekei előnyös elintézést nyertek, épp úgy, mint a bírói és ügyészi kar tagjai. Ámde Schönaich nem tanulmányozta végig a költ­ségvetés összes rovatait, így figyelmét kikerülte, hogy az állami alkalmazottak mennyi rétegének kívánsága még nem teljesült... Sümegi Vilmos: A postásoké és napidijasoké például! (Helyeslés.) Batthyány Tivadar gróf: Igen, a napidijasoké! Akik csak két koronát kapnak és abból kénytele­nek élni. Legsanyarubb azon napidíjasok helyzete, akik más állással, keresetforrással nem bírnak. El­ismeri, hogy az állam pénzügyi helyzete nem bírja ki például ama kívánságok teljesítését, amelyeket a szegedi állami tisztviselői kongresszus hangoz­tatott. Konstatálja, hogy az igazságügyminiszteri sematizmus szerint vannak­ olyan irodasegédtisztek­ és irodatisztek, akik 1871. óta még mindig ugyan­azon rangosztályban vannak. Évtizedes mulasztások káros eredménye ez, melynek emgszüntetésére a kor­mány már megtette a kellő lépéseket, pl. az iroda­igazgatókra nézve. De ez nem elég. Az összes ba­jokat szanálni kell s erre szolgálhat «az automa­tikus előléptetés». Igaz, hogy erre átmeneti idő kell, amelyben nehézségek merülnek fel. Felhívja a kormány figyelmét az igazságügyi kezelőszemély­zetre nézve megkezdett fizetésjavítás kapcsán az összes pénzügyi fogalmazói kar, az adótisztviselők posta és távirdai alkalmazottakra. (Helyeslés.) Első­sorban azokon kell segíteni, akik leginkább rá van­nak szorulva. Elismeri, hogy a katonaság körében is, különösen az alsóbb osztályoknál, az illetmé­nyek nem kielégítők, de még mindig jobbak, mint a polgáriaknál. Áttér a lakáspénzekre és utal a kü­lönbségre, amely a katonatisztek és polgári tiszt­viselők lakpénzei közt van. A polgári lakbérnél IV. osztály van, a katonatiszteknél van Budapest és azonkívül 10 osztály. Ebből kitűnik, hogy a katonatisztek lakbéri viszonyai sokkal kedvezőb­bek!... (Mozgás.) Kmety Károly: Hát még a sok'pótilleték!! !­­ Nemes Bertalan : Ezért kell emelni a katonai tisztek fizetését ?! Batthyány Tivadar gróf: Nem kifogásolja, hogy a katonatisztek ilyen lakpénzeket kapnak, de azt sürgeti, hogy az állami tisztviselők is hasonló lakpénzben részesüljenek. Amíg a polgári tiszt­viselők anyagi kívánságait nem teljesíthetjük, a hadügyminiszternek a tiszti fizetésemelésre vonat­kozó kérelmét nem teljesíthetjük. (Általános he­lyeslés és tetszés.) Ha a hadügyminiszter kérelmét teljesítenék, 120.000 tisztviselő jogos indulatját idéznék elő. Kéri a pénzügyminisztert, hogy az ál­lami tisztviselőkkel szemben menjen el a lehetőségig. (Helyeslés.) Hiszen «bis dat, qui cito dat» ! A Fejér­­váry-kormány jelszavak behatásával felkeltette az » étvágyat s m­ost ennek hatását a jelenlegi kormány:«­zaz érzi • • . Eitner Zsigmondi Kegydijakat adnak a darabon­, toknak! Batthyány Tivadar gróf: Ha az állami alkal­mazottak jogos igényeinek eleget fogunk tennie kész a katonatiszti fizetésemelésekbe is belemenni. A javaslatot elfogadja. (Általános, élénk éljenzés és helyeslés.) Lengyel Zoltán: Elfogadja a javaslatot .Szük­ségesnek tartaná, ha a jogszolgáltatásból a német jog kiküszöböltetnék és helyébe, ha már idegen jog kell, angol jog vétetnék. Sürgeti a magánjogi tör­vénykönyv elkészítését. Az igazságszolgáltatást jo­,­g­osabbá kell tenni. Nemzetiségi vidékeken felügye­let alá kell venni a pénzintézeteket. Az elnök kéri a szónokot maradjon a tárgynál. Lengyel Zoltán ezután hamarosan befejezi be­szédét, ,L..I L (Az igazságü­gyminiszter leszélt.) Günther Antal igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon röviden kívánok néhány megjegyzést tenni az előadott beszédekre. Mindenekelőtt köszönettel veszem a támogatást, amelyben az általam előterjesztett törvényjavasla­tot részesítették. Azt hiszem, a magyar bírói és ügyészi kar megérdemli, hogy a törvényhozás gon­doskodjék helyzetéről (igaz! Úgy van!). Fájdalom, hogy pénzügyi viszonyaink nem engedik meg, hogy a gondoskodás nagyobb legyen. Az azonban, ami történhetett a rendelkezésünkre álló eszközökkel, megtörtént, és remélem, hogy az évek folyamán, akkor, amikor a bírói szervezetet megalkothatjuk, ez a segítség még kiadóbb és bővebb lesz. (Helyes­­lés.)­­ Gróf Batthyány Tivadar­­. barátom felszólalására megjegyzem, hogy nagy köszönettel veszem a tá­mogatást, amelyben engem részesített; arra vonat­kozólag pedig, amit ő a hadügyminiszternek a tiszti fizetések rendezésére vonatkozó nyilatkozatáról mon­dott-, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy hiszen a hadügyminiszter úr mindössze óhaját és reményét fejezte ki (Mozgás.), hogy a tisztek fize­tési ügye rendeztetni fog, attól pedig, aki élén áll egy nagy resszortnak, amelyhez e kérdés tar­tozik, ezt annál kevésbbé lehet zokon venni, mert ez a legszerényebb nyilatkozat, amely hasonló kö­rülmények közt egy ily resszort élén álló férfiútól várható. (Mozgás.) Méltóztassék megengedni, hogy az egyes észre­vételekre röviden válaszoljak. Ami a dijnokok kérdését illeti, a kormány ezzel foglalkozik (Helyeslés.) daczára annak, hogy 1906. végén a dijnokok sorsa már javíttatott. Foglalko­zunk ezzel és hiszem, hogy az 1908-i költségvetés keretében e tekintetben még több segítség lesz. De a társadalmi és hivatalszervezeti tekintetben mégis nagyon súlyos, nagyon aggasztó jelenségnek tartom, hogy akkor, amikor helyzetjavításról és fi­­zetésfelemeléséről van szó, itt sürgönyökkel, fel­iratokkal, deputác­iókkal, demonstrác­iókkal jönnek azok az urak. Mert méltózt­assék elhinni, az a jó­akarat, amely a segítésben nyilvánul, meg­van, de az impetuozitás, amely bizonyos oldalról nyilvánul,­­ennek az ügynek éppen nem válik hasznára. A tisztviselők lakpénzilletményei tekintetében je­lenthetem a t. képviselőháznak, hogy az 1909. évi költségvetésben a kormány szintén gondoskodni fog arról, hogy e tekintetben a létező anomáliák orvo­­soltassanak. . .­­ Ami az ügyészség kérdését illeti, Szász József t. barátom észrevételeire és módosítványára legyen sza­bad megjegyeznem, én az ügyészséget és a bíróságot a bírói szervezet keretében testvértényezőnek tekin­tem és mondhatom, igazán nem jól hatott reám­ azon, nem ugyan itt, hanem más oldalról elhangzott indokolás, mintha az ügyészségnek, nem tudom, bi­zonyos magasabb é­rt­­ke és a biró fölé emelkedő hely­zete volna. Én elismerem a magyar ügyészi kar szer­vezetének kiválóságát, e kar tagjainak munkaképes­ségét és jellemszilárdságát és daczára annak, hogy a birákkal testvértényezőkként tekintem őket és da­­czára annak, hogy a pótlék­rendszernek nem va­gyok barátja és azt fentartani nem akarom, mert minden szervezeti elvvel ellenkezik, hajlandó va­gyok — nem ugyan annak a módosításnak az elfo­gadására, amelyet az én 1. barátom előterjesztett, —­ hanem arra, hogy a részletes tárgyalás során magam tegyek módosítványt, amely az átmeneti rendezés­ből eredő bajokat orvosolja. (Helyeslés.) Felemlíttetett itt sok olyan dolog, amely valami­képp összeköttetésbe hozható ugyan a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal, amely azonban lénye­gileg nem ide tartozik. Nagyon szívesen nyilatkozom azonban néhány elvi kérdésre nézve. Azt hiszem, senki sem fogja tőlem várni­­azt, hogy a bírói függetlenség kérdésében ellenkező­leg nyilatkozzam, mint­­ képviselőtársam, Lengyel Zoltán, hiszen a bírói függetlenség kérdése Magyar­­országra nézve sokkal nagyobb érdek, mint a kon­tinens bármely államára nézve! (Igaz! Úgy van!) Nálunk alkotmánygaranczia az és mint alkotmány­­garancziának a kiépítése tekintetében én addig,­­míg ezt a helyet elfoglalom, meg fogok tenni annyit, amennyi erőmtől­­telik (Helyeslést, és meg !

Next