Magyarország, 1909. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1909-03-02 / 51. szám

Budapest* 19­09. kedd, márczius 2. A €?- Y A Bt of.sz.£ szó, amely évek során érvényben marad. Ennek keretében olyan határidőt kell megállapítani, hogy azzal ne zaklassuk a polgárokat. Polonyi Géza félreértett­­szavainak helyreiga­zítása czimén szól. . . , Wekerle Sándor miniszterelnök válasza után a Ház a­­szakaszt változatlanul elfogadja. A 47-ik szakaszt is változatlanul elfogadja. A 48-ik szakasznál Polónyi Géza az 5 százalékos adópótléknak bün­tetés alakjában való kirovását igazságtalannak tartja. Módosítást nyújt be, hogy ez a büntetés egy szá­zalékban állapíttassák meg és ha a tulajdonos újabb­­ felhívásnak se felelne meg, akkor sújtsák 4 szá­zalékkal. Wekerle Sándor miniszterelnök hozzájárul a mó­dosításhoz. A Ház a szakaszt Polónyi Géza módosításával fo­gadja el. A 49-ik szakasznál Polónyi Géza módosítást nyújt be, amely a főbérlők visszaéléseinek meggátolását czélozza. Wekerle Sándor miniszterelnök hozzájárul a módosításhoz. A Ház a szakaszt Polónyi módosításával fo­gadja el. ... ülnök az ülést tíz perczre felfüggeszti. Szünet után. Justh­ Gyula elnök az ülést újból megnyitja. Az 50. szakasznál Polónyi Géza módosítást nyújt be, hogy adó­szakértő ne lehessen, aki az érdekelttel szolgálati vagy alkalmazotti viszonyban van. Wekerle Sándor miniszterelnök hozzájárul a módosításhoz. A Ház a szakaszt Polónyi módosításával fo­gadja el. Az 51—58. szakaszokat változatlanul elfogadják. Az 59. szakasznál. Polónyi Géza: A rendbírságot csak abban az esetben tartaná kirovandónak, ha az illető azt a cselekményét adócsökkentés czéljából követi el. Ki­fogásolja azt is, hogy a bírságot a följelentő kapja, mert ezzel a spiezli-rendszert iktatjuk tör­vénybe. Mivel ez nem bizalmi kérdés, azt hiszi, ezt az intézkedést el lehet ejteni. Az erre vonat­kozó pont eltörlését kéri. (Helyeslés.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Németország­ban megpróbálták a följelentő-jutalék eltörlését, de nem vezetett eredményre. A visszaéléseket kor­látozni másképp nem lehet, ha a föl­jelentőket va­lami jutalomban nem részesítik. Arra ígéretet tesz, hogy a visszaéléseket minden erejével meg fogja gátolni. (Helyeslés.)'.. . .­­ .­­ A Ház a­­ szakaszt az eredeti szövegben fogadja, el. Az '09—66. szakaszokat ’, változatlanul­­fogad-­ ják el. A 67. szakasznál Polónyi Géza módosítást nyújt be, hogy a ház­­adóról szóló törvény 1910-ben lépjen­­­étbe. Wekerle Sándor miniszterelnök hozzájárul a módosításhoz. . • .. •­­ A Ház Polónyi módosításával fogadja­ el a sza­kaszt. A 68. és 69-ik szakaszokat változatlanul fogadja el a Ház s ezzel a javaslatot részleteiben is el­fogadta. Következett a tőkekamatadóról­ ­ szóló javaslat tárgyalása. ,­­Über Antal ismétli a pénzügyi bizottságban­ el­foglalt álláspontját. A tőkekamatadónak 10 száza­lékban való megadóztatását nagyon súlyosnak tarja, mert ezzel ,a takarékosságot adóztatjuk meg. Hosz­­szasan bizonyítja, hogy ezt az adót nem a takarék­pénztár, hanem a betevő fizeti. Nem tartaná he­lyesnek, ha a miniszterelnök úr intenc­iója elenére , is ilyen magas százalékban állapítanék meg a tőke­kamatadót. A legutóbbi négy esztendő alatt 500 millióval emelkedett a betétek összege, nem sza­bad most magakasztani ezt a szépen megindult ta­karékossági hajlamot. Polemizál Búza Barnának azzal az állításával, hogy mindegy annak a betevőnek, ha egy-két száza­lékkal több vagy kevesebb kamatot kap. Statisz­tikával bizonyítja, hogy az a kisember igenis tö­rődik azzal, hogy mennyi kamatot kap a pénzére. Majd azt bizonyítja, hogy a takarékpénztárak vagy az adósra vagy a betevőre hárítják át­ az adót. Igaz, hogy nálunk a takarékpénztárak terén túltermelés van, de a tőkekamatadó felemelésé­vel nem lehet a bajokon segíteni. A javias-, lat 12. szakaszánál indítványozni fogja, hogy a tőkekamatadó a miniszterelnök eredeti álláspontja szerint­­10 százalékról 5 százalékra szállíttassák­­ le. A függetlenségi párt tradíc­ióinak is ez az álláspont felel meg. (Helyeslés.) ülnök a­­tárgyalás folytatását a legközelebbi ülésre halasztja. A következő ülés idejének és napirendjének megállapítása után, az ülést két órakor berekeszti, ^ t ‡•.« fefkr' *£‹ .----------- •• ‡• Szerbia engedékenysége. Budapest, márczius T. Amióta megtörtént az osztrák-magyar-tö­­rök egyezmény aláírása, a Szerbiával való konfliktusban is nagy változás állt be. Min­den jel arra mutat, hogy Szerbia csöndesen visszavonul és csupán szégyenérzetből vona­kodik derekát egyszerre beadni. A békés for­dulat két okra vezethető vissza. Az első ok, és ez a legfontosabb, az, hogy Törökország, mi­után az annexió ügyét rendezte, megtiltotta török területen Szerbia részére a hadiszerek szállítását, Így tehát, miután Románia és Bul­gária már rég­ebb­en hasonló tilalmat adtak ki, Szerbia ezen a téren teljesen el van szige­telve. A másik fő ok a visszavonulásra Oroszország «barátságos» intése, amely Francziaország ta­nácsára történt. Oroszország kivonta Ugyan magát a közös akc­ióból és ezzel a coup-val azt remélte elérni, hogy Szerbiában fentartja presztízsét, de ez aligha sikerül neki, mert a szerb sajtó már Oroszországot is épp úgy árulással vádolja, mint Angliát és Franczia­­országot. Immár biztosra vehető, hogy Szerbia elej­tette a területi kárpótlás követelését, és lát­ván a «splendid isolation» helyzetét, meg fog elégedni azzal, amit jóakaratukig jut­tatni fogunk neki. A hónapokig tartó harczi lármának pedig valószínűleg az lesz az apo­­theozisa, hogy Mihály fejedelem belgrádi szobra előtt, ahol nemrég Aehrenthal bárót in effigie felakasztották, I­z v­o­­­s­z k­i­lógó alakja körül fogják járni a hólót. * ; ' Mai jelentéseink a következők': Még a «Pravda» is, mely közel áll Novak­o­­vics miniszterelnökhöz, így kiált fel: «Hazugság és szédelgés volt minden, még a trónörökösnek és Pasicsnak pétervári fogadása, is. Most nem marad, hátra más, mint a véres háború, amelyet Szerbiá­nak folytatnia kell, azért, hogy az ország becsületét és tekintélyét megvédje». Szerbia enged (?) Berlin, márczius 1. (Sat. tud.) A «Berl. TagH», jelenti Péter­­várról: Oroszország Novákovics jegyzéke alap­ján, amelynek itt nagy jelentőséget tulajdoní­tanak, elhatározta, hogy S­z­e­r­b­i­á­h­o­z j­e­­g­y­­zéket intéz. Ezzel a válság éle pillanat­nyilag el volna véve, a­n­é­l­k­ü­l, h­o­g­y O­r­o­s­z­­ország az intervenczió-javaslathoz csatlakozna. Sőt a válság megoldását is lehet remélni. Minthogy többé nincs szó területi kárpótlásról, biztosra veszik, hogy a konfliktust elintézik. A külügyi hivatal egy vezető személyisége is ebben az értelemben nyilatkozott. Kiábrándulás Szerbiában. Belgrád, márczius 1. .(Saj­tud.) A kormány egy kommünikében, amelyet az összes lapok közölnek, figyelmezteti a polgárságot, hogy bárha Ausztria-Magyaror­­­szág különböző katonai­­ intézkedéseket tesz a viszony Ausztria Magyarország és, Szerbia között korrekt és a szerb kor­mánynak az az óhaja, hogy ezt a korrekt vi­szonyt továbbra is fentartsa. Az afféle hírek,­­ hogy osztrák és magyar csapatok betörtek Szerbiába és nem várva be Európa döntését- Belgrádnak vagy más szerb pozíc­ióknak meg­lepetését tervezik, teljesen alaptalanok. A kor­mány inti a polgárságot, hogy viselkedjék kor­rektül és nyugodtan. A belgrádi politikát, kö­röket nagyon elkeserítette az a hír, hogy Oroszország csatlakozott a német-franczis in­ter­venczió-indítványhoz. A szerb sajtó csak­nem­ egyhangúlg Oroszországnak Szer­bia ellen elkövetett újabb árulá­s­á­­ról beszél. A Politika ezt írja : «Nem ez az első eset arra, hogy Oroszor­szág Szerbiát elárulta. Szerbiának élet-halál­­harczot kell majd folytatnia». A szerb hadiszerszállítás megtiltása. Köln, márczius 1. A «Köln. Ztg.». belgrádi jelentése szerint Tö­rökország Francziaország lépéseire m­e­g­t­i­­l­totta a szerbiai rendeltetésű hadi­anyag tranzitó szállítását. Ausztria ,Magyarország feltételei. Berlin, márczius 1. (Saj. tud.) A «Berl. Tgb­­.» jelenti Bécs­­ből. Minthogy Ausztria-Magyarország és Tö­rökország közt létrejött az egyezség, jól ér­tesült körökben számítanak rá, hogy ezek u­tán a monarchia és Szerbia közt is elsimítják a konfliktust. Mindenekelőtt bevárják a hatal­mak esetleges közbenjárásának az eredményét és ha az kedvező lesz, akkor Ausztria-M­agyar­­orság részéről meg fogják formulázni azokat a gazdasági előnyöket, s melyeket Ausztri­a-M­agyarország S­z­er­bi­ána­k h­a­j­l­an­d­ó megadni, de csak a következő feltételek mellett:. 3. Szerbia megkezdi a­ demobilizálást. 2. Szerbia kijelenti, hogy lemond a területi kárpótlásról. • 3. Azt a követelését, hogy Bosznia és Her­­czegovinának autonómiát adjanak, elejti. 4. Biztosítékokat nyújt arra nézve, hogy a nagyszerb­ mozgalmat, amennyiben azt Bel­­grádból vezették, úgy Boszniában és Hercze­­govinában, mint Szerbiában beszüntetik. Két magyar félhivatalos kommüniké. A Magyar Tudósító és a Budapesti Tudós­ító czímű kőnyomatosok a követ­kező kommünikét közük: Ausz­tria-Magyaror­­szágnak követnie kell, hogy Szerbia a Bosznia autonómiájára és a terület­­szerzésre irányuló követeléseiről mondjon le, és nincs joga az anne­xi­ó­v­a­l szemben állást foglalni. Ha Oroszországnak sikerül Szerbiát ilyen nyilat­kozatra bírni, evvel úgy Szerbiának, mint a békének szolgálatot tesz. Ausztria-Magyaror­­szág sohasem törekedett a hatalmak formális közbelépésére Belgrádban; ezt méltóságon alu­linak tekintette volna. Egészen másképpen ala­kult volna a helyzet, ha a hatalmak Belgrádban arra törekszenek, hogy őszinte és okos maga­viselet követtessék. De ha ugyanezen eredmény Oroszország tanácsai révén elérhető, annál jobb. Mindenekelőtt meg kell várni, hogy Szerbia ezeket a tanácsokat meg­fogad­ja-e? Ez esetben azonban a szerb kor­mány a bécsi külügyi hivatallal szemben köz­vetlenül és formálisan ki kell, hogy nyilatkoz­tassa, hogy­ az elkerülhetetlenbe belenyugszik: meg fogja tartani a békét, korrekt po­litikát fog követni és önmaga fogja maga előtt azt a kérdést felvetni, hogy minő gazdasági előnyöket lehetünk hajlandók neki adni. A to­vábbi tárgyalásokat Ausztria-Ma­gyarország­nak és Szerbiának kell azután közvetlenül maguk között folytat­n­­­o­k. Izvorazsei ugratta be Szerbiát. Belgrád, márczius 1. (Magántár.) Kitűnő di­plomácziai forrásból s közük, hogy a szerb kormány, köreiben Dies .

Next