Magyarország, 1909. augusztus (16. évfolyam, 205. szám)

1909-08-03 / 205. szám

Budapest* 1909­. keddi, ktfgtezfrust 31!‘A MAGYARORSZÁG kék is, amelyet fehér himpellérgallér ékesít. Az egész nemzetközi társaság mozgalmas, színes, ra­gyogó képet nyújtott, amelyet még vonzóbbá tett az elegáns és szép hölgyeknek bájos koszorúja. A karzatokat is zsúfolásig megtöltötték az érdek­lődő közönség százai.­­ Pont 11 órakor érkezett­ meg József főherczeg Roskoványi százados kíséretében. A főherczeget a Vigadó előcsarnokában Apponyi Albert gróf val­lás- és közoktatásügyi miniszter, Korányi Sándor báró egyetemi tanár és Grosz Emil dr. egyetemi tanár, a kongresszus főtitkára fogadták. Mikor a főherczeg a terembe lépett, zajos éljenzés hangzott fel. A főherczeg egyenesen az emelvényre ment, amelyen akkor már összegyülekeztek. ■ volt a kül­földi államok kormányainak küldöttei és a kon­gresszus vezetősége. Ott voltak a többi közt: Ko­rányi Frigyes báró főrendiházi tag, Molnár Viktor és Bezgrédi Viktor államtitkárok, Fül­öpp Kálmán főpolgármester, Bárczy István dr. polgármester, Chyzer Kornél és Tóth­ Lajos min. tanácsosok, to­vábbá a külföldi egyetemek tanárainak szine-java, köztük számos világhírű tudós, és a magyar tudo­mányegyetem orvosi fakultásának­ professzorai csak­nem teljes számban. Amint a főherczeg elfoglalta helyét az emelvé­nyen,­ felhangzott a Himnusz, amelyet az egész kongresszus állva hallgatott meg. Az ének befejez­tével Korányi Frigyes báró, a kongresszus tiszte­letbeli elnöke emelkedett szólásra. Mindenekelőtt sajnálattal tudatta, hogy Müller Kálmán dr., a kon­gresszus elnöke, hirtelen közbejött gyengélkedése miatt, nem jelenhetett meg a megnyitó­ ünnepélyen. Ezért neki jutott a megtisztelő feladat, hogy a világ minden részéből egybesereglett orvosokat kö­­­szöntse. Üdvözli a kongresszus minden egyes tag­ját és eredményes munkát kívánva, a XVI. nem­zetközi orvoskongresszust megnyitottnak nyilvá­nítja. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után József fő­­herczeg állott fel és a következő beszédet mon­dotta frateczia nyelven: József főherc­eg’ beszéde. Uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy nekem jutott a sz­erencse,­ hogy ő felsége képviseleté­ben a XVI. nemzetközi orvoskongresszust meg­nyissam. Uraim, az emberiség szolgálatában állami ösz­­szes fizikai erőnket és szellemi képességeinket, me­lyeket Isten nekünk adtott, embertársaink javára szentelni,­ ez volt és lesz mindenkor ideális czélja életünknek. Mindnyájan egymásra vagyunk utalva, sis minden ember egyéni értéke abban az arány­ban növekszik, amint munkájával embertársainak 0s az egész emberiségnek használ. Ami ily módon áll az egyes egyénre, fokozott mértékben érvényes egy egész hivatásra és ebben a tekintetben mindenkinek becsületesen be kell vallania, hogy kevés foglalkozási ág van, amely az egyénre, a családra és végső következményei­ben az államok egész életére oly mély és m­essze­­ható befolyást gyakorol, mint az önök mestersége.­­ Minden élő­lénynek megvan a vágya, — és joga van hozzá — hogy boldog legyen és minél hosszabb ideig legyen boldog. És nem új igazság, hogy a földi boldogság legfőbb feltét­el az egész­séges,­ megelégedett és hosszú élet. Valamint az egészséges családapa erős karja és gondolkodása előfeltételei az egész család boldogságának", úgy az egymásra következő generácziók egészsége és élettartama alapját képezi az államok és ennélfogva az egész­ emberiség boldogságának. , Amidőn tehát önök, uraim, azon fáradoznak, hogy tudományukkal az­­egyén egészségét veszé­lyektől megóvják, betegségéből kigyógyítták, mun­kaképességét helyreállítsák, amidőn egyetlen tojás hivatással össze nem hasonlítható­­erőfeszítéseik útján megóvni igyekeznek a lakosság összessé­gét mindattól, ami az egészséget és az életet fe­nyegeti,­­ érdemessé válnak nemcsak az egyének elismerésére, hanem joggal megilleti önöket az em­beriség hálája is. Ezen az áldáson kívül, amely az önök­ tudomá­nyos működéséből az emberiségre háramlik, el kell ismerni még róla azt, ami minden tudományos fá­radozást értékessé tesz, hogy az emberi művelő­dés előhaladását is előmozdítja. Nem szabad el­felejteni azt sem, hogy az önök működésének ter­mészeténél fogva minden szavuk és minden cse­lekvésük arra irányul, hogy a szenvedőkön se­gítsenek. Az önök hivatása, hogy a humanizmus érzelmét minden irányban ápolják. Önök tehát nemcsak a tudománynak, hanem az érzésnek és az egész emberiségnek szolgálatában állanak. Mindnyájan ismerjük­ a nagy haladást, amelyet az orvosi tudomány a legutóbbi időben tett. Mind­nyájan ismerjük a nagy sikereket, amelyeket a szenvedő emberiség az önök­ ismereteinek köszön­het. ' | |­­ || A legbensőbb hálával azokért az eredményekért, amelyeket önök eddig is elértek és abban a biz­tos reményben, hogy a m­ostani összejövetel is elő fogja mozdítani az orvosi tudomány fejlődését, hogy önök általában emelni fogják a czivilizác­ió színvonalát, enyhítik az egyének szenvedéseit, erő­­sítik­ az állam gazdasági alapfeltételeit, — ezekkel az érzelmekkel kérem a Mindenható dús áldását a kongresszus összes tagjaira és munkálataira, és ő cs. és apostoli kir. felsége nevében a kon­gresszust megnyitottnak jelentem ki. .­­ Az éljenzés csillapultává! Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter köszöntötte ugyancsak franczia nyelven a kongresszust a ma­gyar kormány nevében. A következő beszédet mon­dotta : r ('; ~; ; ' ' 1 Apponyi beszéde. Császári és kir. fenség! Hölgyeim és uraim! A magyar kormány és bízvást mondhatom, az egész magyar nemzet nevében a legszívesebb örömmel köszöntöm önöket. Szerencséseknek érezzük magun­kat, hogy vendégszeretetünket felajánlhatjuk e gyü­lekezetnek, amely az emberiséget látogató szenve­dések ellen fáradhatatlanul küzd, e gyülekezetnek, amelynek egyetlen czélja, hogy több világosságot terjesszen és jót teremtsen. (Lelkes éljenzés.) Ha az önök munkáját a m­agam szempontjából, mint a politikának embere és a kormánynak a tagja tekintem, bámulattal tölt el az a folyton növekedő befolyás, amelyet önök a népek­ sorsára gyakorol­nak. Régebbi időkben mérlegelés nélkül a Zókhals,­a népeknek tudomát ismerték el, amelyek a leg­jobban tudtak hadakozni; ma az elsőbbség az er­­r­kölcsi és szellemi képességeknek, a gazdagság és társadalmi jólét fejlődésének jut. De vájjon nem volna-e éppen ilyen helyes a nemzeteket a közegész­ségügy eredményei szerint osztályozni és azoknak fölényét elismerni, amelyeknek sikerül az exiszten­­cziáknak a lehető nagy számát lehetőleg sok éven át egészségben megtartani? Az egészség hova­tovább mindinkább nemzeti erővé lesz és alapjául kellene szolgálnia minden egyes nemzetnek. Akkor nem fognak versenyezni az existencziák elpusztításában, hanem csakis azok megtorlásában. Ez sokkal emberibb és észszerűbb és újabb lépés a nemzetközi verseny és nemzetközi egyesülés felé. Ezeket az eredményeket, hölgyeim és Uraim, az orvosi tudománynak köszönhetjük. Szabad-e azt állítani, hogy ennek a tudománynak a hősei a politikai higiéné egy prografum­án­ak l­egpezrdilésével küzdöt­tek végig Csatát csata után? Azt hiszen, nem. Fenséges hatalmat Sejtek, látok’; érzek, amely őket tettre serkentette, r­égi hatalmát, a szeretet ha­talmát. A világosság szeretetét, a műveltség ösz­tönét, amely felülemelkedik minden töprengésen, az emberiség szeretetét és a szívnek­ minden számí­táson felülemelkedő fenséges ösztönét. Ez egyrészt a minisztériumokba való behatolás és az igazsá­gok meghódításának a vágya, másrészt vágyako­zás a szenvedések enyhítésére, a boldogság ter­jesztésére, vagy legalább is a boldogságra való lehetőséget elérni. Ez a két szenvedély támogatja egymást és egy szenvedélylyé egyesül és az a fen­séges hivatás, amely az önök erélyét tettre váltja, amely önöket munkájukban bátorítja, amely önö­ket bölcsekké, fárad­hatatlanokká, gyakran a ver­te­miságig hősökké avatja. Ez az orvosi hivatás pszichológiája és ezt látom itt kongresszussá tö­mörülve. (Zajos éljenzés és taps.) Csodálható-e tehát, ha e kongresszust köszöntöm a nemzeti léleknek egész melegével, amelynek e pillanatban tolmácsa lehetni szerencsés vagyok; a nemzeti léleknek, amely az egyesülés szemlélésétől meg van hatva, meghatva az emberiséget mozgató nemes ösztönöktől, amelyeknek részük van az em­beriség ideáljáért törekvő czél elérésében Ismételten köszöntöm önöket magyar földön! Le­gyen a budapesti kongresszus az eredmények ál­tal, amelyeket el fog érni, a haladás által, amelyet hirdetni fog, nemkülönben a benyomás által, amelyet lelkünkben hagyni fog, emlékezetes. (Zajos éljenzés és perczekig tartó taps.) Ezután Fülepp Kálmán főpolgármester mondotta a következő franczia nyelvű beszédet:­­ A főpolgármester beszéde. Cs. és kir. Fenség! Hölgyeim és Uraim! a XVI. nemzetközi orvoskongresszus ez ünnepélyes meg­nyitása alkalmából van szerencsém önöket Magyar­­ország székesfővárosa nevében, mint kedves ven­dégeinket, tiszteletteljesen üdvözölni. Az emberi­ség szakadatlan, sohasem szűnő törekvése a hala­dásra és jólétünk előmozdítására,­ szövetkezve a közlekedés bámulatos vívmányaival, napjainkban le­döntötte a válaszfalakat, amelyek azelőtt a külön­böző nemzetek és országok közt fennállottak és létrehozta a nemzetközi összejöveteleket, amelyek­nek czélja az emberiséget érdeklő általános és kö­zös kérdéseknek együttes tanácskozás útján való megoldása. A művelt nemzetek minden eszméje,­­egész tudása és tapasztalatai érvényesülnek e­­kö­zös tanácskozásokon, a­­lyek nagyban hozzájá­rulnak ahhoz, hogy a világosság szikrája lángra lobbanjon. És le­s a szikra; ez a világosság, hölgyeim­ és uraim, ez a haladás. A nemzetközi kongresz­­szusok munkálkodása a böjtse, a népek közti egyet­értés és a világ haladásának nagy és fensé­ges munkája. És az önök kongresszusa,­ tisztelt uraim, kétségkívül a legfont­osabb és a legjelen­tékenyebb valamennyi hasonló nemzetközi tanács­kozás közötti. Egyik sem tűzött maga elé nemesebb és üdvösebb czélt, mint­ önök tisztelt uraim,­­akik mindnyájunk legdrágább kincsének, az egészség­nek" állanak szolgálatában. Azért­ a legnagyobb meg­elégedéssel vettük és büszkeséggel töltött el ben­nünket, hogy ez önök kongresszusa, eng­edve­l a­ magyar orvosi kar meghívásának, Budapestet, válasz­totta XVI. nemzetközi tanácskozásának színhelyéül. És ha végig tekintek e nagyszámú és fényes gyüle­kezeten, lehetetlen, hogy a legnagyobb örömmel nem töltsön el­ az, hogy annyi kiváló tudós, annyi buzgó és lelkes harczása az egészségügynek és annyi bájos hölgy tisztelte meg ez alkalommal látogatásaival fővárosunkat. Engedjék meg, hölgyeim és uraim,­­l­ogy önöknek tiszts él­etünket és őszinte rokonszen­­vü­nket kifejezhessem, de egyszersmind biztosítsam­ önöket arról is, hogy sehol sem fogadták önöket őszintébb és melegebb­ szívességgel, mint mi tesz­­szük. Szívem mélyéből kívánva, hogy jól érezzék­ magukat körünkben, ismételve üdvözlöm önöket. Isten hozta önöket Budapesten! (Hosszas, lelkes él­jenzés.) A főtitkár jelentése: G­r­ó­s­z Emil egyetemi professzor, a kongresszus érdemes főtitkára, jelentését a következőkben ter­jesztette elő: Mint a XVI. nemzetközi orvosi kongresszus tit­kárja, arra kérek engedélyt, hogy a kongresszus előmunkálatairól a szokásos rövid jelentésemet elő­terjeszthessem. A­­­isszaboni kongresszuson Tóth Lajos tanár, miniszteri tanácsos terjesztette elő ama indítványt,­ hogy a legközelebbi «Congréé de toutes les nations»; ahogy összejöveteleinket kezdetben nevezték, Ma­gyarország székesfővárosában, Budapesten tartsa üléseit. Az ő kezdeményezésének köszönhetjük, hogy m­a az orvosi tudomány képviselőit a világ minden részéből hazánkban üdvözölhetjük s az ő közben­i járásának köszönhetjük, hogy a kormány és fővá­ros az anyagi eszközöket rendelkezésünkre bocsá­totta. Az előmunkálatok már 1906 őszén vették kezdetüket s azokat mind mai napig a kongresszus elnöke személyesen vezette, s igy ama­ gazdag tan­pasztalatokat, melyeket mint az 1894-iki közegész­­ségi és demographiai kongresszus főtitkára szert tett, a mostani rendezés javára sokszorosan értéket­sítettek. A szervezet megfelelt az előző kongresszusoké­­nak. A szervező bizottság megállapította a sta­tútumokat, megalakította a különböző bizottságo­kat (végrehajtó, pénzügyi, fogadó, hölgy), az­­egyes szakosztályokat, melyek száma ezúttal 21-re emel­kedett, megválasztotta a titkárokat, kik páratlan önfeláldozással vettek részt az előkészítés mun­kájában. A külföldi szervezet orgánumai: a 38 nemzeti bizottság, melyek tagjainak száma meghaladja a 800-at. Minden fontos kérdésben hozzájuk fordul­­tunk, s mindannyian a legnagyobb előzékenység­gel támogattak bennünket, így sikerült előkészí­tenünk a nemzetközi állandó bizottság szervezé­sét, a kongresszus időközéről szóló javaslat­­tár­gyalását, úgy­hogy­ a záró ülésen mindkét­­ ügy­ben a kongresszus döntését­ fogjuk kikérhetni. Ugyancsak a nemzeti bizottságok hathatós támo­gatásának eredménye, hogy a szó szoros érteim®­ ­ .

Next