Magyarország, 1909. szeptember (16. évfolyam, 206-210. szám)
1909-09-01 / 206. szám
e vételét hangsúlyozza, üres szólam marad. Mert hogyan vehetem én, mint tanár, az erős kalkuláló képességgel bíró növendékem egyéniségét különös figyelembe, ha őt épp azokra a disciplinákra — és ép oly mértékben —kell, hogy oktassam, mint azt, aki, mondjuk, nyelvek tanulására érez kiváló kedvet és hajlamot. E két tanulói típus — nyilvánvaló, hogy úgy a hajlamot, mint a pályaválasztást tekintve — szétágazó irányú tanítást és vezetést tételez fel. A franczia középiskola tényleg olyan szervezetű, hogy közös tanítási alapon (a középfokú oktatás első félidején) közös elemi ismeretekre tesznek benne szert a növendékek; a középiskola felsőbb fokán ellenben a tanuló, hajlamához mérten, egyik vagy másik szakcsoporttal foglalkozik intenzívebben. Nálunk a tanulók óriási percentje csak az érettségi vizsgálat után kezd a pályaválasztással törődni. A nyolcadik osztály tanulóinak túlnyomó része nincs tisztában azzal, hogy az érettségi vizsgálat után milyen pályára lép. A pályaválasztás az utolsó pillanatig mellékes. A franczia iskola irányító ereje e tekintetben is határozottságra készteti a tanulót. Nálunk meg éppen azért zsúfolják agyon gimnáziumainkat, mert aki ezt az iskolát elvégzi, az a közhit szerint „minden lehet". Ha a gimnáziumból kilépő tanuló nem „minden lehetne", ha a pályaválasztásban az iskola még tanulása közben hajlamai szerint irányítaná a növendéket : úgy pályaválasztásra is egészen más motívumok indítanák az ifjúságot, mint manap. A pályaválasztás a mai viszonyok mellett a legtöbb esetben így folyik le : a fiú érettségi vizsgálata után összeül a család, tanácskozik. Orvos, az sok van, ügyvéd is, tanár nem kevésbbé; vegyész, az kevés van, ez jó pálya, legyél vegyész. A fiú az lesz. Hogy erre a pályára hajlama van-e, azzal se a fiú, se a család, no meg a középiskola sem törődik, így szaporodnak fel aztán ezerszámra a pályájuk iránt lelkesedni nem tudó, fásult, tehetségtelen exisztenciiák, így hat ki kedvezőtlenül a helytelenül megállapított czél szolgálatában álló iskola az életre, ami szocziális szempontból is komoly figyelemre méltó dolog. A latin nyelv tanításának túltengése, a túlterhelés általában, és a mai iskolának sok más kisebbnagyobb baja, alapjában véve mind harmadrangú kérdés. Mert, például, a latin nyelv tanulása nem sok annak, aki halmifiát, kedvet érez iránta, akinek hivatásához ez is szükséges. Végtelenül terhes azonban annak, aki, hajlamait követve, más irányban óhajtana intenzívebb taníttatást. Íme, a túlterhelés, a tanítás eredménytelensége,... a középfokú oktatás majd minden ügyes-bajos dolga levezethető az iskola szervezetbeli hibájából. Kívánatos volna középfokú oktatásunk szervezetbeli hibáját a franczia középiskola példája nyomán mielőbb eltüntetni. Monda a fényes nemző, az istenek küldötte. Azzal bezárultak mögötte a felhők, csak egy sugár jelezte szárnya nyomát, amint visszaröpült az álom fekete világába... IV. S a király felébredt; a láz sötét, baljóslatú rózsái helyett az öröm piros fénye derengett orczáin; a halálfélelem helyett édes reménység fénylett a szemében. Ujjongva tárta karjait hitvese felé: — Én drágám, én édesem, enyém az élet! Felesége bámulva futott oda hozzá s kiváncsiam figyelt szavára: — Az istenek szive megesett rajtam s elküldötték hozzám követüket, aki sugaras ruhában szállott elém az égből, s elhozta a halhatatlanok üzenetét: ha lázas szívem fölé teszem egy olyan asszony hajfürtjét, aki férjéhez hitelen nem volt soha, azonnal visszatér tagjaimba az egészség és az élet. Ám ha az a hajfürt olyan asszonyé lesz, aki hűségesküjét megszegte, betelik rajtam a végzet s halálra fog gyötörni a kór... Én drágám, én édesem, enyém az élet! Az aranyhaju királyasszony még nagyobb álmélkodással nézett az urára s lelkét gonosz sejtelem fogta el. — Igaz, hogy áldozatomba kerül a gyógyulás, — folytatta a király. — Mert birodalmam minden erdejét, a karesti czédrusokat, a déli pálmákat szívesebben kitörettetném, mint hogy levágassam egyetlen hajfürtödet is... De ugye, te nem sajnálod tőlem ezt az áldozatot? Mert csak te menthetsz meg engem, én szerelmesem, mert te vagy az az asszony, aki urához nem volt hitelen, soha, ídég gondos szombathelyi nagygyűlés. Mint már közöltük, szeptember hónap 12-én lesz Dunántúl, Szombathelyen az önálló nemzeti bank ügyében a nagygyűlés. A «Vas megyei Független Hírlap» legutóbbi számában Gothard Sándor képviselő a szombathelyi gyűléssel kapcsolatban a következőket írja: A népgyűlés czélja vármegyénk közönsége előtt bebizonyítani a párt szilárd egységét, pártprogramjainkhoz való ragaszkodásunkat és vezérünkhöz való hűségünket, ki a párt elveiből sohasem engedhet, de egyúttal czélja demonstrálni a többségi elv érvényesülését, a _tőfeégben__teV_ függetlenségijzártatban sem! Mert te vagy a tisztaság, te vagy a szentség, te vagy, akire az istenek gondoltak, midőn kijelölték nekem ezt az egy módját a gyógyulásnak! És kaczagott a király, boldogan, üdvözülten — a felesége pedig sápadtan, remegve, tétovázva állt az ágy előtt... A király pedig sürgette: — Nos, nos! Mért nem nyúlsz az olló után! A királyné meg sem mozdult. — Hogyan? — kérdezte a király szorongó aggodalommal. — Sajnálod tőlem egyetlen fürtödet? Nem akarsz ez áldozattal megváltani a kínos haláltól? Igen! A szép királyné sápadtan, remegve, habozva állott az ágy mellett és szivét éles, gyilkos gyötrelem marczangolta. Mit tegyen, amikor ilyen kegyetlen próbát mértek reá az istenek? Vezeklő butibánattal boruljon a szegény ember lábaihoz és sírva kérje őt: Keress birodalmadban más asszonyt, akinek hajfürtje gyógyulást adhat. Az én hajam kárhozat és halál!... Vagy meghagyja őt hazug hitében és odaadja neki hajfürtjét, amelynek semmi hatalma nincs a végzeten? De hisz akkor a rettentő betegség lángja tovább pusztítja a férjét s akkor meg fogja az tudni, hogy akire imádságos rajongással gondol, megcsalta őt gonoszul, hitványul! A beteg fájó megdöbbenéssel nézett rá, szólni sem tudott kínjairól, csak a kezét nyújtotta csengve az aranyhaja felé... S az asszony az ollóért nyúlt... Az istenek tehát nem akarják, hogy bűne fölfedezetlen maradjon... A beteg gyötrelme egy perezre lecsillapult, amikor égő ajka a csillogó hajfürtöt érintette. Csókjaival halmozta el minden szálát, mohóitgyönyörtől ittasan, mint szerelmének lángolása közepette. S azért is odarejtette a hajfürtöt a keblére — és várt. Gyógyulását várta... De ime! A láz nem szűnt, de újra kitört. Mintha lángok tobzódtak volna a király belsejében, a rettentő kin tovább végezte gyilkos munkáját. S az asszony minden pillanatban azt várta, hogy a haldokló, erejének végső megfeszítésével fölemelkedik és rettentő átkot mond rá... S rémülten sikoltott föl és kétségbeesve vetette magát az ágyra s átkulcsolta a király vonagló térdét: — Ne hidd, ne hidd! Nem csaltalak meg soha... Hűséges voltam hozzád mindig... Ne átkozz meg a halálos ágyadon! A haldokló magához ölelte az asszony fejét. Szemeibe akart nézni. A nő reszketett. Az isteneknek fog-e hinni, vagy neki? És sírt az asszony, szívszaggatóan sírt. S a király ekkor, elkezdte simogatni a puha, a kedves, az imádott szőke fürtöket, beczézve, lágyan, szeretettel: — Ne sírj. Te jó vagy, tiszta vagy, szent vagy. Neked hiszek. Nem mondott igazat az istenek küldötte. Meg kell halnom, pedig szívemre tettem a hajfürtjét annak az asszonynak, aki nem volt hitelen az urához soha... A márványpalotára lassan ereszkedett le az alkonyat, mint a halottas lepel. S meghalt a király, akit boldoggá tett halálában az aszszonya hazugsága. Boldoggá tette szerelmének az az erős hite, amelyet nem voltak képesek megdönteni az istenek, — mert hatalmasabb volt náluk egy hazug asszony... MAGYARORSZÁG Budapest, 1909. szerda, szeptember 1. Budapest, augusztus 31. kormány kijutását, tehát a kizárólag függetlenségi kormány követelését és az általános választói jognak mentői hamarább bekövetkező életbeléptetését Bizonyítani akarjuk, hogy programmunk nem kivihetetlen, hanem igenis törvényben gyökerező jogunk, hogy a bank 1911. január 1-én való felállítása sem közgazdaságilag, sem politikailag nem lehetetlen, hanem igenis tételes törvényen alapuló jog és közgazdaságilag mindenekfelett kívánatos és lehetséges is. Bizonyítani fogjuk, hogy ez az ország önálló gazdasági és főképpen pénzügyi berendezkedés nélkül sohasem boldogulhat, hanem gyorsan elszegényedik. Bizonyítani fogjuk, hogy a bankközösséget és a közös gondoskodás, vámközösség intézményeit csak az osztrákok jóbarátai kívánhatják és a haza ellenségei! Bizonyítani fogjuk, hogy az önálló gazdasági berendezkedés, nemzeti bank és külön vámterület nélkül, mi folytonos elszegényedésünk mellett a nagyhatalmi állás által ránk rakott terheket elbírni nem tudjuk. Eladósodunk, elszegényedünk, és összeroskadunk a katonai és közterhek súlya alatt. Bizonyítani fogjuk, hogy minekünk nem tengeri szörnyetegek, nem százezrekkel emelt szuronyerdő, hanem nekünk iskolák kellenek, mert a jövő háborúját nem a szuronyerdő, hanem a szellem intellektuális ereje fogja megvívni és eldönteni. Hogy akaratunkat érvényesíthessük, ehhez a következők szükségesek: A népakarat és a többségi elv szabad érvényesülése. Nem tűrhető, hogy kisebbségi 67-es pártok akarják ezt az országot kormányozni. Nem tűrhető, hogy a kisebbség akarjon minket 67-es keblére ölelve bekebelezni. Nem tűrhető, hogy alkotmányos és parlamentáris államban még képviselőházi határozatokkal kelljen a többségi elvet biztosítani. Tehát követeljük a függetlenségi kormányt és a kizárólagos függetlenségi minisztériumot minden ízében. Követeljük az általános választójogot az Andrássy-féle törzsválasztók jognkkasztása és a hármas szavalok túlkapása nélkül, de meg akarjuk védelmezni mi is hazánkat a nemzetiségi túlkapá