Magyarország, 1911. október (18. évfolyam, 233-258. szám)

1911-10-01 / 233. szám

Budapest, 9ТГ. vasárnap­, aRténer T. MAGYARORSZÁG emberi cselekedetek felett uralkodik, akkor ilyen vállalkozásnak a vége csak bukás lehet, s jutalma a történe­lem megvetése. Budapest, szeptember 30.­­A képviseőház ülése. A képviselőház hétfőn, e hónp 2-án délelőtt tartja legkö­zelebbi ülését, melynek napirendjére hét név­szerinti szavazó van kitűzve, azután kerülne csak sor a vsevőreformra. A miniszterei­ otthon. Khuen-Héderváry Károly gróf míniszterek­k ma délután hédervári birtokára utazik, ahonnét étfőn tér vissza Budapestre. Juth Gyula hegsége. A Pol. Hi­. jelenti: Justh Gyula, a fü­ggeínségi és 48-as párt elnöke tegnap este tornyai bókáról Budapestre érkezett, hogy a képviselőház haimai ülésén részt vegyen. Még az este folyamán pártkörbe is fellátogatott, ahol hosz­­szabb időt tölt. Panaszkodott ugyan, hogy nem érzi magát tétén jól és ettől tette függővé, hogy a képviselőhá tanácskozásain részt vehet-e szom­baton. Az éj gamán enyhe tü­dövérzés lépett fel, amely azonba oly kis mértékű volt, hogy J­u­s­th Gyula nem iátta szükségét annak, hogy még éjjel orvosi tanácst vegyen igénybe. Csak reggel 7 óra­kor hivatta h orvosát, dr. Dieballa egyetemi rn. tanárt, ki a bigét alaposan megvizsgálta és kijelen­tette, hogy sem­féle aggodalomra nincsen ok. .— A beteg közérzi, teljesen jó, azonban kezelőorvosá­nak tanácsát pár napig ágyban kell maradnia. — Ismételten hasályozzuk azonban, hogy a betegség enyhébb lefo­sa és Justh Gyula pár nap múlva már ismét melenhet a képviselőházban. Burián bárd­utazása. Burián báró közös pénzügy­miniszter, altegnap a boszniai vasutak ügyében tartott miniszi értekezletre Budapestre érkezett, ma ismét kiatért Bécsbe. A pártolottk­ függetlenségi képviselete értekezleten pártonkívüli függetlenségi képvi­selők csapja, mint a Magyar Tudósító jelenti, hétfőn este p­er órakor az Országos Kaszinó különtermés értekezletet tart. Papp Elet gondnokság alá helyezték­"A képviselő elnöksége ma vette a törvényszék végzését, an- Papp Eleket, a nádudvari kerü­let képviselt gondnokság alá helyezi. A gond­nokság alá­­ezést az elnökség a hétfői ülésen fogja a Ház bejelenteni, helyi m­egyeoktalan állatoknak nevez... Az oroszlán nagykien folytatta: — Én és népem fogunk gondoskodni el­látásodról .. Elpirult sz érzetes költő és tiltakozó moz­dulatot tette oroszlán kikorrigálta a be­szédét: —Ne gönc kegyelemkenyérnek, amit föl­ajánlottam. Tilok királya! Te dalolni fogsz nekünk s iltfogy megkapd a jutalmát. Te élvezetben rejtesz minket s mi megélhe­tést biztosita neked. Évi fizetésedet, mint­hogy ezennel evezlek udvari költőmnek, ter­mészetben nyak... — Mi is elárulunk! — csiripelték a madarak­. — Jól van, rólintott az oroszlán — nem akarom elzán­­ü népet, hogy az igazi művészetnek hódolhasson. Hát ki-ki a maga módja­­it__Én adom a húst! — Mi a tor — csicseregték­­a ma­darak. I — Én a mé.. — zümmögte a méh. — Én a ha.. — csobogta a patak. — Én a teje- mekegte a vadkecske. — Én a máh. — susogta a bokor. — Én barlangok! — bömbölte a medve. — Én takarj. — sóhajtotta a tölgyfa. — Én őrizniem!­­— hörögte a tigris. — Én világit. — ajánlkozott a szent­jánosbogár. — Én elaltat— czirpelte a tücsök. — Én föléletes... rrr. csicseregte a csar­ jogán». — Én a titkára leszek... —­ csörögte a szarka. És az oroszlán kiszolgáló inasnak a mókust rendelte. Beköltözött a költő a medve barlangjába s tüstént megtelt a tágas barlang elemózsiá­val. Az oroszlán pompás őzezombot küldött; a madarak tojást vittek, a méh­ meg mézet; a patak’ a rókától egy szép pisztrángot kül­dött; a bokor málnát adott, a kecske tejet, a cserfa párnát és derékaljat, a tölgyfa... még nyár volt, nem kellett takaró... A tig­ris posztot állt a barlangajtóban, és a kicsi mókus viaskodni kezdett... És amikor az ezüstös holdfény elömlött az égen, egyhangú danájával a tücsök álomba ringatta. És amikor az első napsugár felsütött az égre, a csalogány édes tirádájával fölébreszt­­ette, míg a boldogság barlangjába rózsailla­tot hömpölygetett a szellő... Eljövének pedig az erdő vadjai a barlang­­nyiláshoz. Beköszönt az oroszlán: — Jó reggelt, ég fia! Dalolj nekünk, mondj szép, verses éneket__ Kijött a költő és az erdő népének szép, verses éneket mondott az égről, a földről, az igazságról, a szerelemről, szép, verses éne­ket, mely hol susogva, mint a legszelidebb szellő, hol ujongva, mint a diadalmas hadikürt, hol zokogva, mint a bukott angyalok siráma, hol dörögve, mint a haragos égzengés, majd pedig, mint egy mélységes, fenséges, millió fájdalmú sóhajtás szállt végig az erdőn... ,L É~, M­arihosAop dala sem halt, meg. A sziklák ezerszeresen visszhangoztak, a szellők utána susogták, a patak utána mormolta... A bámulat és a hódolat hangja szakadt föl az erdő lelkéből. Mindenki mondott valami szépet, csak a majom nem szólt; töprengett a fán, mert a fülébe folyton suttogott vala­mit az ármányos kígyó... Csak a majom nem szólt, mert megirigyelte a költő dicsőségét. Azt suttogta fülébe az ár­mányos kígyó: ime, egy jött­ment elveszi a te népszerűségedet, ne engedd! Okosabb, ügye­sebb, mint te? Lesd el a mozdulatait, hiszen te nagy mester vagy ebben, tanuld el a da­lát, s egyszerre te lessz az erdő ünnepeltje... Csak figyeld meg erősen, vésd emlékezetedbe minden mozdulatát, minden szavát, éld bele magadat az érzésébe, hisz nem olyan nehéz valaki költészetét majmolni... Azonkívül з te képed szerencsésebb, azé torzonborz és szo­morú, a tied_ sima, elegáns és mulattató.. Csak rajta! Én is segíteni foglak, mert én a világ teremtése óta az ember mellett setten­kedem és ismerem az embert... Dél volt már. Eloszlott a ligetekben az erdő népe. Ebédelni mentek. A kígyó így bú­csúzott a majomtól:­­ — Ne téveszd szem elől, amit mondtam. Ne engedd neki a konczot. Jöjj el hozzám min­den nap. Szebbnél-szebb, gyönyörűbbnél-gyö­­egy hónap múlva téged ünnepel az erdő, csak azt kötöm ki, hogy a kecske tejét add nekem honoráriumként... A barlang elé seregle­ttek az állatok min­dennap. Szebbnél-szebb, gyönyörűbbnél-gyö­­nyörűbb. .verseket mondod a költő. Az y ne­. fi politikai helyzet. Az „erőszakos”-csoport végső erőlködése. A megegyezést keresők munkája. Egyheti szélcsend. — Saját tudósítónktól. — Budapest, szeptember 30. Az «erőszakot» lihegő csoport nem adta fel munkáját. Bár nagyon lehűtötte lármás ked­vüket az, hogy felülről a kompromisszumra való hajlandóság jelenségei mutatkoznak. De azért egyre-másra folytatják aknamunkájukat és nem szűnnek meg gyászos szándékukat a munkapárt soraiban propagálni. Ott végre is mindenre van hajlandóság. Ha kell, harczot kiabálnak, amikor vad erő­szakkal készek rátörni az ellenzékre. Ha pe­dig kell, egyszerre kezes bárányokká változ­nak, amikor szelíd ábrázattal keresik a béke módozatait. Minden attól függ, hogy felülről hogyan jön ki az erdré. Igazán tartogatják mind­­e­két Janus-arczukat. Dühöngenek és nyájas­kodnak. Nem akarják­ elrontani a szituácziót, mert az a fő, hogy ők semmiből ki ne marad­janak. Készek otthagyni Tiszát, ha a békére hajlók győzedelmeskednek és készek vakon kö­vetni Tiszát, ha megjön a h­arczra való­­pa­rancsolat. Szánalmas szerep ez a leselkedés, és a min­dent felülről való várás. Nincs semmi önálló gondolatuk és önálló akaratuk. Ahogyan fe­lülről rendelkeznek velük. Ezt abba a köpö­nyegbe burkolják, hogy­­alávetik magukat a vezér taktikájának». Igen, de még azt sem tudják, ki lesz a vezér: Lukács-e, Széll-e, Ber­­zeviczy-e, Tisza-e, vagy marad Kbuen és med­dig? Annál kevésbbe tudják, hogy az Új ve­zér váljon mit kíván tőlük? Egész bátran lehet tehát mondani, hogy még nincs semmi sem eldöntve. A kompromisszumos lehetőség épp úgy fenforog, mint az erőszak­kal való nyaktekerő próbálkozás. Az erőszakos csoport programmja, hír sze­rint, már egész végsőkig ki van dolgozva. Ha Bécstől megjön a parancs, mindjárt hozzálát­nak a kivitelhez. Ma a képviselőház folyosó­ján az eddig emlegetett sokféle variác­ió kö­zül ez emelkedett ki leginkább­: Nem lesz elnökváltozás. Megkísérlik ez­zel az elnökséggel tervük végrehajtását. Követelik, hogy minden ülésben először a véderőjavaslat- tűzessék ki első tárgynak. Azután parallel-üléseket kivonnak. Reg­gel 10—1-ig és 5—8-ig. Ezen az úton akarják keresztül erőszakolni a véderő javaslatokat. Az ellenzék körében lehetetlennek tartják, hogy ezzel a tervvel álljanak elő. A házsza­bályok világosan kimondják, hogy a névsze­rinti szavazás «másnapra» halasztandó. A házszabályok ti­let megsértése, lenne tehát, ha ennek a rendelkezésnek eleget nem ten­nének. Házszabálysértésre pedig a mostani elnökségnek egyik tagja sem vállalkoznék. De a házszabályok parallel ülések tartását sem teszik lehetővé. Ez már rég eldöntött kér­dés. Tudvalevőleg Tisza ellen a nagy harcz épp a parallel ülések alkalmával tört ki és a november 18-iki eseményekben nyert befe­jezést. Ha már erőszakról van szó, sokkal inkább valószínű, hogy valami brutális dologgal áll­nak elő. Egy erőszakos házszabályrevíziór­ akarnak — á la Perczel — keresztülhajtani. Akár így lesz, akár úgy lesz, az ellenzék mindenképp fogja tudni kötelességét. Ami a kompromisszumos dolgokat illeti, nagy valószínűséggel bír, hogy erre is tesznek kísérleteket. Lukács és Zichy kihallgatásának eredményeként még ma is tartja magát az a hír,­ hogy legközelebb a békés kibontakozásra vonatkozólag a tárgya­lások megindulnak. Valószínűleg a véderő terén valamiféle teherkisebbítéseket — ke­vesebb újoncz és kevesebb költség — és az általános választói jognál valami újabb ígére­teket fognak­ tenni. Az ellenzéken az a fel­fogás, hogy ez egyelőre csak aféle puhi­­sitása nélkül azonban az ellenzék az o kiir­­tási kísérlet lesz. A kitűzött czél bizzo­­delmét semmi esetre se fogja leszerelni. Most egy hétig szélcsend áll be a politikai életben. A nagyobb arányú akc­iók azután veszik kezdetüket.­­ 3

Next