Magyarország, 1913. április (20. évfolyam, 77-102. szám)

1913-04-01 / 77. szám

Budapest­, 1913­. kedd,­­április Ts­ihagtaepesség térré. Kihallgatásának egyszerűen az volt a czélja, hogy javaslatokat tegyen a jövő föladatait illető­leg.A következőkben Lukács Andrássynak Zemplén- M megye közgyűlésén mondott beszédével polemizált és azt vitatta, hogy nagyobb pártabszolutizmust el se lehet képzelni, mint aminő a koaliczió ide­jében volt. ’A Désy-perre nézve megjegyzi, hogy nem tehetett többet, mint hogy független bíró­ságra bízta a döntést. 11 Nárvay Lajos » Kibontakozásról. f­fi Niá Vay Lajos, a képviselőh­áz volt elnöke,' A bécsi «Zeit» hasábjain elmélkedik a magyar par­lamenti béke lehetőségeiről ,és­­többek között eze­ket írja: Általános az országban az óhajtás, hogy a ma­gyar parlamentben helyre kell állítani a normális viszonyokat. Végzetes hiba lenne, ha politikusaink ezt a közóhajt figyelmen kívül hagynák. Mindent el kell követni, hogy a P­ártok között a megértés létrejöjjön. Titkos tanácskozások nem szolgálják a megértés ügyét. ! ! Azt hiszem, minden pártban vannak elfogulatla­nul gondolkodó, vezető szerepre hivatott elemek. Hát olyan nehéz lenne azt keresztülvinni, hogy a pártok küldjenek ki kebelükből arra hivatott férfiakat, akik az egymással való közvetlen érint­kezés útján megállapíthatnák, milyen feltételek mellett jöhetne létre az általánosan óhajtott béke? Ha ezeken a tanácskozásokon az a meggyőződés jut érvényre, hogy a tanácskozás konkrét ered­ményétől függnek a nemzet legnagyobb érdekei, akkor nem lehet kétséges a siker. Mint minden nagy elhatározáshoz, úgy ehhez is csak az első komoly és határozott lépés megtétele szükséges. Adja Isten, hogy ne kelljen sokáig várni erre a lépésre. Szabolcs vármegye a kormány ellen­ fogja megengedni, hogy ez a nem­ze­­tünkre életbevágó kérdés lekerüljön a szőnyegről, és minden erejével azon lesz, mi­szerint — amint a politikai élet felszabadul — a mai rendszer nyomása alól —­ alkotmányos tör-* vényrevízió útján valósuljanak meg a nemzetnek e kérdéshez fűzött jogos kívánságai. Az állandó választmány javaslatához M­e­z­ő­s­s­y Béla volt államtitkár szólalt fel és nagy­ tetszéssel fogadott hosszabb beszédben a maga,­ valamint Meskó László és társai nevében indítványozta, hogy az átirathoz a következő pótlást fűzzék. —* Nem hallgathatja el a vármegye közön­sége azt a meggyőződését, hogy az ország belső­­ békéjére és alkotmányos rendjének helyreállí­tására égető szükség van. Azonban ezt másként nem képzelheti el, mint hogy az a kormány, a­mely az áll­am pénzé,négy­oldalú p­­á­rt­­czélokra használta fel és ezzel a ténynyel eljátszotta minden tör­vénytisztelő ember becsü­lését és­ bizalmát, állását mielőbb ö­n k­­i hagyja. " A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az ál­landó választmány javaslatát, Mezőssy pótlásával együtt. Körülbelül százhúsz tag vett részt a köz­gyűlésen. köztük mintegy ötven munkapárti is. Az ellenzék győzelme megyeszerte nagy lelkese­dést keltett. M­­ Szabolcs vármegye szombaton tartott törvényha­tósági közgyűlésén tárgyalta Kassa város átira­tát a választójogi törvénytervezet ügyében. Mi­­kecz István második aljegyző ismertette az ál­landó választmány javaslatát. A javaslat kimondja, hogy az elfogadott törvény egyáltalában nem al­kalmas arra, hogy ezt a hazánkra korszakalkotó kérdést jól és a nemzetre nézve megnyugtatóan in­tézze el. Megdöbbenve tapasztalta a törvényhatóság, hogy a választójogi törvényt a parlamentáris for­mák mellőzésével az ellenzék távollétében szavazta meg a képviselőház. Meg­állapítja, hogy a választó­­jogi törvényalkotás úgy a törvény tartalma, mint a törvényalkotás módja tekintetében a legtávolabb­ról sem elégítheti ki azokat a várakozásokat, me­lyeket a törvényhatóság e nagy kérdés megoldás­hoz fűzött és azon reményének ad kifejezést, hogy a magyar nemzet közvéleménye nem * — Tanulni kell! —­ hangzott a parancs és becsapódott mögötte a tanulószoba ajtaja, mikor pedig kicsi szive majd elepedt a vágy­tól, hogy a nagy menyasszonybabával játsz­hasson. És így tovább. Mindent parancsszóra, min­dent órára... <— Férjhez fogsz menni, ■—■ mondták most és eszébe se jutott, hogy egyetlen szava is­­lehetne az újabb rendelet ellen. Hat hét volt az esküvőig. Ez alatt az idő­­alatt természetesen többet volt a vőlegényé­vel, aki most is olyan idegen volt neki, mint teddig. Csak néha-néha esett meg, hogy a férfi lopva megsimogatta a kezét és csendes, biztató hangon mondta : — Ke féljen. Jó lesz minden... Mária ilyenkor csodálkozva nézett rá, hon­nan sejti az az ember, hogy ő fél?... A hat hét is eltelt, mintha csak álom lett volna. Mire felocsúdott, már az egyházi szer­tartáson is túl voltak, már el is búcsúztak és vágtatott velük a kocsi, ki, az állomás felé... A már hervadt lomha ákáczok­ most mintha így suttogtak volna:­­— Megint rád ismerünk... Ezeket az ijedt Szemeket is láttuk már... Csakhogy akkor szomorú, zimankós hajnal volt... És a szép asszonynyal, akire mi emlékezünk, nem volt senki. _Egymagában járt le és fel a perro­­non, mindig türelmetlenebbült, a pesti gyorsra várakozva. Aztán nesztelenül siklott be a vo­nat és az egyik fülkéből, mint a prédára éhes vad, egy­ férfi ugrott le és csaknem az ölé­ben vitte be a zsákmányát... A szép as­­­szonyt pedig, aki éppen igy tűnt el egy le­függönyözött ablak mögött, mint te most, sohasem láttuk többé „2­ ■ , 1 J'-­ 1 IV. Kétheti olaszországi kóborlás után Fejér el­határozta, hogy szabadságának­ hátralevő ré­szét a­­szüleinél fogják eltölteni. Az öreg Fejér bányamérnök volt egy felvi­déki városkában. Már nyugalomba vonult ugyan, de annyira megszokta a helyet, ahol évek hosszú során át kutatott a föld rejtett kincsei után, hogy megpihenni is ott akart, ahol eddig dolgozott. A furcsa kis házukat, mely fecskefészek­ mód­jára lapult meg a hegy­ tövében, természetesen lázasan csinosítgatták a fiatal pár jöttének hírére. Az öreg asszony, aki maga volt a polgári tisztesség, de azért szelíd jóságáért és ir­galmas szívéért valósággal bálványozták­, az ő régimódi szürke lüszter-köntösében, bork­os, szalagos fökötőjében otthon várta be őket, m­íg a bohém természetű bányamérnök már messziről lengette puha, nemez­ kalapját a dö­­czögő viczinális felé... Mialatt pedig menyét a kocsiba segítette, lelkes dithiramb úszókat zengett a szépség és fiatalság hatalmáról, a podgyászokkal bajlódó fiáról egészen megfelejtkezve. Néhány nap alatt Máriát mintha kicserélték volna. Az öregek versenyeztek a kényezteté­sében és ő úgy adta át magát a soha nem ismert szülői szeretetnek, mint a kiéhezett, gazdátlan kis czicza, ha a zimankós utczá­­ról véletlenül meleg kemencze mellé jut, ahol fejecskével kínálják... ■ Az ura... Nem tudott volna magának­ számot adni az érzésről, mely hozzá fűzte. De ha a lelke mé­lyére tekintett, be kellett vallania, hogy sok félluden máskgPP­ van,, mint ahogy ő gondolta. Eleinte, igaz, hogy félt tőle. Később akarat­lanul is néhány olyan tulajdonságot fedezett fel benne, ami rokonszenves volt neki. Ekkor már becsülte is. Szeretni?­­ Ez a szegény, agyonfegyelmezett teremtés, akinek minden gondolatát, érzését a fegyel­mezettség vaspántjai közé szorították, nem lehetett tisztában ezzel a világokat alkotó és romboló érzéssel. Hallott és látott ő is. Hisz minden érzék© ép volt. De a külső­ világ mindez­ kdeig­­ágy­ tűnt fel előtte, mintha a többi, húsból és vérből való, boldog és boldogtalan, síró ka­­csagó, szerető vagy gyűlölködő embert légy vastag üvegfal választaná el tőle. Gyakran érzett kedvet hozzá, hogy betörje ezt az üvegfalat is összevérezve bár, közéjük rohanjon, hogy az ő életüket élje ő is. De a kellő pillanatban mindig megsuhogtattak fe­lette egy láthatatlan korbácsot, amiről nem­ tudhatta, hogy miből van fonva, mégis ösz­­tönszerű­leg, gyáván meghunyászkodott alatta,-, A láthatatlan korbács nem került át az óra kezébe, mint ahogy ő rettegte, de az idő még­ rövid volt ahhoz,­­hogy teljes felszabadulásá­ban hinni is tudjon, mig egyszer... IV. " Két napjuk volt hátra, mikor óriási sárga *és piros plakátok hirdették, hogy a fővárosi egyik cabaret-társaságának töredéke, a na­gyobb vidéki városokban aratott sikerek után," Istennek ebben az eldugott fészkében is tart néhány magasnívóju előadást. Úgy a fiatalja, mint az öregje, a tilalmas gyönyörök­­körzetétől bővülő szívvel olvasta; a furcsa ..é­­gokat ígérő művészi neveket ír.' ■ Budapest, márczius 31.: A kultuszminiszter Debreczenben. J­a n­k­o­v i­c­h Béla dr. vallás- és közoktatásügyi mi­­­niszter vasárnap délután Debreczenba utazott, hogy az ott felállítandó egyetem ügyében tanácskozáso­kat folytasson. 1 1 1 | Az adótörvények életbeléptetésének el­halasztása. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király az adótörvények életbelépteté­sének elhalasztásáról szóló törvényt szentesítette. Egyidejűleg a hivatalos lap közli a pénzügyminisz­ternek körrendeletét az 1913. évi egyenes adók ki­vetése tárgyában. A rendelet szerint hatályukat vesztik azok a körrendeletek, melyeket az új adó­törvény végrehajtása ügyében előzetesen a pénz­ügyminiszter kiadott, s érvényben maradnak az adókivetésre vonatkozólag ezen rendeleteket meg­előzően életben volt rendeletek. Egyben pedig el­­­rendeli a pénzügyminiszter a folyó évre az egye­nes adók kivetését a régi eljárás alapján, a rész­letes utasítást ad a pénzügyigazgatás­ágoknak az adókivetési előmunkálatokra és az adókivetésre vo­natkozólag, a dunavecsei mandátum". Plat­thy György dr., a szövetkezett ellenzéki pártok jelöltje tegnap kezdte meg körútját a dunavecsei kerületben. Va­­sárnap öt községben Dömsödön, Dabon, Sz­alkszent­­mártonban és Dunavecsén mondott programmbeszé­­det. Útjában Förster Aurél, Lovászy Márton, Kállay Uhui, Zlinszk­y István és Urmánczy Nándor orsz. képviselők, továbbá Horváth Pál kerületi pártelnök kísérték. A jelöltek a közsé­gekben mindenütt rendkívül nagy lelkesedéssel fo­gadták. Dömsödön a község egész lakossága megjelent a programmbeszéden. A nagy tetszés­sel fogadott programmbeszéd után Lovászy Már­ton és Förster Aurél ajánlották a jelöltet­ a kerület hazafias választóbol­gárságának. A választa­tok nagy tetszéssel fogadták a beszédeket és egy­hangú lelkesedéssel kijelentették, hogy valamen­nyien a függetlenségi párt zászlaja alá sorakoz­nak. .Tasson a községháza előtt tartotta meg Platthy programmbeszédét. Szál­k­­szent­m­­ár­to­nban ,a református pap üdvözölte a vendégeket. Dunavecsen a község határában zászlókkal várta a függetlenségi polgárság és a kisgazdapárt a jelöltet. Lovászy Márton, Zlinszky István és Kállay Adül az ellenzék valamennyi árnyala­tához tartozó polgárságot fölszólították, hogy a szövetkezett ellenzék közös jelöltjét támogassák. A választópolgárság nagy lelkesedéssel kimondotta, hogy csatlakozik a függetlenségi párt zászlaja alá. Hangoztatták, hogy az a körülmény, hogy valaki államtitkár, még nem képesítés arra, hogy egy kerületben, amely mindig függetlenségi volt és ahol senki sem ismeri, fölléptessék, platthy György dr. legközelebb folytatja körútját a kerü­letben és megválasztása egész bizonyosra vehető. a Távozó főispánok. Hir szerint a közeli na­pokban a főispáni karban több változás készül. M­e­c­z­n­e­r Gyula Zemplén vármegye főispánja a legutóbbi vármegyei közgyűlés bizalmatlansági ha­tározatából levonja a konzekvencziákat és beadja a lemondását. Ugyancsak otthagyja a főispáni szé­ket V­ay Tibor gróf Szabolcs vármegye főispánja, az ellenzéki May Gábor gróf testvére, aki Sza­bolcs vármegye szombati közgyűlésén már nem is vett részt­ .Wilczek Frigyes gróf, hontmegyei főispán szintén a távozásra készülő főispánok kö­zött van. Hir szerint az utódja is ki van szemelve N­y­á­r­y Alfonz báró országgyűlési képviselő szee­mélyében.

Next