Magyarország, 1913. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1913-11-01 / 259. szám
Budapest, 1913. szombat, november T. MAGTAROESZI’G saját mandátuma költségeit -h «gondolom csekély kivételiek báróktól fizetetceti meg. ' ' t. t. 11 5u’40. i *ff Az esküdtszék és a sajtószabadság érdekében megindult nagyarányú mozgalom erős segítőt nyert aparlamenti ellenzék tegnapi sikerében. Tegnap óta mindenki tudja, hogy, nemcsak a munkapárt, de bálványnyá tett vezére is a mások pénzén megvesztegetett választók kegyelméből ül a törvényhozókszékében. • Gáládul meghamisított nemzeti akaratra hivatkozva ezek a nemzeti állami létének olyan pilléreit döngetik, amelyekhez soraikat megoldva sem volnának méltók még csak közeledni sem. A polgárság egyeteme összefog, hogy elverje őket onnan. ! Ennek a mozgalomnak első jele a vasárnap tartandó nagygyűlés. A kormány ezzel a vállalkozásával éppen olyan vereséget fog szenvedni, mint annak idején az adóreform kérdésében. Legjobban jellemzi Balogh Jenő javaslatait az, hogy véka alatt kellett azokat rejtegetni az utolsó perceiig. Egy világért sem volt tanácsos azokat, rendes szokás szerint, megküldeni a jogásztestületeknek, a hírlapírók és újságkiadók szakköreinek. És igaza volt Balogh Jenőnek. Mert, ime, javaslatai az kis szárnyrakelésnél már olyan megsemmisítő hahotát és olyan fenyegető fölháborodást keltettek, hogy azokból Ugyan’ Gerő százados sem szabdal többé valamirevaló törvényeket. ’ Icein fogják —s ha vannak Cserny úr kedvvéért támogatni és helyeselni. ír ■ ■ i if Rakovszky István [tegnap fényes sikert * ért el a képviselőházban mondott beszédével. Különös érdeme, hogy Tiszának a Désy-per egyik tanújával való —s nem egészen világos —i .vonatkozását lusra emlékezetbe idézte és hogy a margitszigeti «közvetítők» ügyében a tudókat egy határozott lépésmegtételére kényszeritette. - Tiszát a «tanu-tarácsolás» ügyének főtem'-1. litáse nagyon kinosan érintette. Szinte meg-* könnyebbült, amikor a dolog —i félben maradtel, teljesen föl nemvilágosodott. Közös miniszteri értekezlet. Bécsből jeletnik nekünk, hogy a jövő héten szerdán ismét közös miniszteri értekezlet lesz Bécsben, hogy a november 18-án összeülő delegál cziók ügyeit tárgyalásra előkészítse. Mándy leleplezése Kristóffyról. ,. Miándy Samu munkapárti képviselőnek a HáZ tegnapi ülésén tett leleplezése, hogy a margitszigeti játékbank engedélyezése érdekében Kristóffy volt a közbenjáró, a szenzláczió erejével hatott. Még tegnap nyilatkozott Mándy vádjára s azt valótlanságnak jelentette ki. Mándy azonban fentartja, amit kijelentett. Mándy Samu ugyanis ma a következőket mondotta egy hírlapírónak: — Sajnálom, de ebben az ügyben nem nyilatkozhatom, mert nem vághatok elébe az eseményeknek. Én a bejelentést megtettem, természetesen azzal a szándékkal, hogy állításomat föntartsam és bizonyítsam. A bizonyításnak pedig ebben a fontos ügyben illetékes helye van és ezért a hírlapi nyilatkozásnak ma még nincs értelme. Ha állításom valóságát nem tudom bebizonyítani, akkor Kristóffynak minden általa választandó elégtételt megadok. Meglátjuk, kerülhet-e erre sor. Kristóffy egyébiránt ma reggel váratlanul elutazott Budapestről. Nyilatkozatok az ellenzék sikeréről:" Az egész közvélemény az ellenzék nagyszerű föllépésének halása alatt áll. Általános a vélekedés, hogya kormány pozícziója megfingott. "Az ellenzék vezérei a következőleg i■ nyilatkoztak tegnapi ülés eredményéről: Juszlf Gyula, aki jelenleg Tornyán tartózkodik, telefonon mondta el véleményét: —! Természetesen, — ,volt a válasz — csak helyeselhetem, ami történt és nekem nem lehet más taktikám, mint az, amit a párt megállapít Örvendek, hogy, az ellenzék első fellépése ilyen sikeres volt és hogy a kormány bűneit ilyen határozott energiávaltárta az ország felé. . ..• Az esküdtszséki intézmény és a sajtószabad- ság megnyirbálását czélzó javaslatok hozzátartoznak ahhoz a rendszerhez, amely most uralmon van. Ez a kincsvergődés bizonyítéka. Szeretnék elfojtani a szabad bírálatot, de nem tudják, hogy mit csináljanak. Sajtó nélkül nincs alkotmány. És aki a szabad sajtót akarja elnémítani, az tulajdonképpen az alkotmányos élet megnyilatkozását teszik lehetetlenné. Nagyon helyes, hogy a polgárság. Ide elsősorban a szakláplő jogászi köszvélemány testületei, úgyszintén a hírlapírók síkra szállnak a kormány, reakcziója, törekvéseivel szemben. Károlyi Mihály gróf úgy nyilatkozott: — Amit akartunk, teljesedett. Azt akartuk, hogy a Házban vágjuk oda a kormánynak a bűneit, a panamáit, hogy a Tisza által sokszoremlegetett kontradiktórius eljárásban odaállítsuk vádlottnak a kormányt. Az ellenzék egyöntetűen és imponálóan viselkedett és az ülés eredményei büszkeséggel töltenek el. Az ellenzék továbbra is tudni fogja a kötelességét. Hogy mi a taktikánk, hogy mit csinálunk a jövőben,', vagy a legközelebbi ülésen, azt nem áruljuk el előre a kormánynak. A kötelességünket teljesíteni fogjuk. Kossuth Ferencz az ellenzéki harcsáról a következőket mondotta: — Ami a képviselőházban tegnaptörtént, azt bizonyítja, hogy az igazság még az olyan feldúlt országban is, mint amilyenné Magyarország lett, megteszi Hatását. De azt is bizonyítja, hogy az ellenzék jól tette azt, hogy a Házban megjelent és remélem, hogy a megjelenésnek meglesz az országban az erkölcsi hatása. Eltagadhatatlan tény az, hogy a mostani többség meg nem engedett módon összegyűjtött pénzekkel választatott meg. Ilyen többség nevében pedig erkölcsi lehhetetlenség a többségi jogoknak egész az abszurdumig fokozott érvényesítését büntetlenül keresztülvinni. Ezzel odajutott az ország, hogy vagy telnek a fatális rendszernek, vagy pedig az országnak kell összedőlnie. Az ellenzéknek gondja lesz rá, hogy a fatális rendszer dőljön össze. Andrássy Gyula gróf: — Az eredménynyel rendkívül meg vagyok elégedveés meg vagyok elégedve azzal is, hogy Ha pedig nem sikerül nekik pénzen szerzett, szíuronnyal megőrzött hatalmukat a független bírósággal és a becsületes sajtóval szemben is bebiztosítani, akkor, hiába éltek eddig olyan szépen, csúnyán kell elpusztulniok. Cserny Károly hasztalanul rohan ki a munkapárt értekezletén a «Zsidó ügyvédek» ellen: az esküdtszék és a sajtószabadság ellen intézett támadást még az antiszemiták Keskeny toronyszobába kerültek. A törpe -kagy esetlenül meghajtotta magát és eltűnt. Az ügyvéd szétnézett. Vaságy gyapjútarcaróval. Egy asztalka, két szék. Egy fehér mosdó. Egy fogas. A sarokban néhány könyv. Több semmi. Nincs-e sülyesztője a toronyszobának? A fegyverével minden deszkát kitapogatott. Valami kis szorongást érzett. A sülyesztést egy kis csavarral alulról is el lehet intézni, mert az emeleti szoba alatt bizonyosan szoba van... Nincs ablaka! Kínzókamra... Didergősen nevetett. Arra gondolt, hogy vigyáznia kell a fár hidegvérére. Jön, ami jön, talán semmi sem... Felöltőjét a fogasra akasztotta s leült az asztal mellé. Fegyverét a térdei közé fogta, ha Browningot az asztalra maga elé helyezte és gondolkozni kezdett a furcsa helyzetén. Sehogy sem ment ki a fejéből, hogy milyen borzadálylyal húzódtak el a szembe jövő parasztok a kapitány elől... A szobát jól szemügyre vette. Ezzel tisztában volna. Az ablakhoz ment és a szemközti toronyra tekintett. Ugyanolyan, mint az, a melyben ő lakik, egy emelet, rajta kétfélés két keskeny ablak, alacsony, lapos tetőzet, de mi lehet alul a földszinten, a fekete vasajtó mögött ?... A széles Udvart magas kőfal övezte. Valóságos vár. Inkább börtön. Ki tudja, micsoda titok börtöne ez a két torony? Arra is gondolt, hogy minek jött ide? Szinteérthetetlennek találta. Kíváncsiságát tételével is megfizetheti... Nem kíváncsiság. Valami nagy ködöt érez. Mintha valami sötét bűn leheletét érezné a ammyazobardohos„ levegőjében. Az a fekete vasajtó— ott van az a valami, és ő meg fogja látni, bizonyos, egészen bizonyos... — Vagy gonosztevő, vagy őrült! — mormogta magában s az ablaktól elhúzódva, a kapitány toronyszobáját élesen figyelte. Sok minden megvillant az agyában. A kusza lélektani szálakat csomóba szedte s éles analízissel bonczolgatta a rejtélyt. A fekete vasajtó mögött van a szfinksz! Kívül nesz hallatszott. A törpe belépett. Kenyeret, vizet és hideg húst hozott. A szalvéta alatt egy czédulát talált: «Ne tépelődjék. A fekete vasajtó mögött csak bor és zöldség van. Este ki ne mozduljon a szobájából, mert a vérebek szabadon csatangolnak.» Megdöbbent. Honnan tudja a gondolatát ? Kicsoda ?... Talán a lelkek ?... Eh ! A kapitány úr nem rossz pszichológus s igen helyesen következteti, hogy a kiváncsi idegent bizonyára az a csukott, fekete szájú ajtó érdekli leginkább ebben a különös környezetben ! Mulatságos. Milyen apró ötletekkel akarja megijeszteni! Megállj csak... Ahá! Miért. Írja, hogy ne menjen ki este? Ha a kutyákat eleresztik, azt meg lehet hallani a házban, s különben a bolond is tudja, hogy aki kutyát tart, azért tartja, hogy eleressze éjjel... Itt megállt. Itt a titok első láthatatlan lánczszeme... Valami történik azéjjel!.... Izgalom fogta el. A vadászember hamar izgul. Ez lesz csak az igazi! Sötét, nagy titokra vadászhat éppen a titok barlangjában... Beesteledett. A törpe gyertyákat hozott. - - Nem kérek... Lefekszem. Úgy gondolta, hogy ha világosságot gyújt, könnyen lelőhetik a másik toronyból. Egyet mégis meggyujtott. Még ott volt a törpe, s már vetkeződni kezdett. — Reggel hétkor kelek. A törpe bólintott és elment. Érezte, hogy az ablaküvegen keresztül nehéz tekintet hull reá. Az a vérfagyasztó zöldszem. .. Önkénytelenül kipillantott s úgy vette ki, mintha a kapitány a kivilágitatlan ablaka mögött állana. 1 *: ! 1 Lesi! Lesse. Az ajtót bezárta, fegyvereit az ágyba vitte, a gyertyát kifújta és lefeküdt. Valamivel később gyertya gyűlt a szomszédtoronyban. A kapitány Zord feje feltűnt az ablak mögött. Éktelen kutyaugatás harsant az udvaron. A vérebeket elengedték. És kibújt most dr. Bányay az ágyából. Nagy, óvatosan felöltözködött s Browningját a zsebébe sülyesztve, a fal mellé lapult ki figyelte az udvart. A sötétségen alig szűrődött át a holdvilág, de jól látott. A kutyák csaholva forogtak az udvaron. Csak azok az átkozott vérebek) nie volnának! Ha kimegy, letépik! Még a madár sem röpülhet át az udvar fölött, anélkül, hogy észre ne vennék. Árnyék jelent meg a torony alatt. A törpe volt. Kijött, szétnéztett az udvaron, azzal hátrafelé surrant. Várjon mit csinál?!... Egy sajtár vízzel jött vissza, fölvitte a toronyba. Csend. Úgy hallgatódzott, hogy még a vére csörgését is hallotta a nyaka erében. De úgy látszik, hiába figyel. A kapitány olvas, a törpe bizonyosan lefeküdt, a kutyák przsik a tor-