Magyarország, 1916. november (23. évfolyam, 304-333. szám)
1916-11-01 / 304. szám
flö&fláx)ésTv 1916. szerda„ november 1. MAGY1EORSZÁG Oláhország bajáért a szövetségesek felelősek A a oláh kormány kommünikéje / Bukarest, október 31. A félhivatalos „Ijjflépmdance. Roumaine“ vezető helyén kijelenti, hogy méltatlan a szövetségesek részéről az a vád, hogy Oláhország csak a saját önző érdekeit nézte és ennek köszönheti vereségét. Oláhország nem felelős a történtekért. Soha az oláh hadvezetésiig nem válalkozott arra, hogy egymaga két fronton vegye fel a túlnyomó ellenséggel szemben gigászi küzdelmét. Az orosz hadvezetőségnek éppúgy, mint a többi szövetségeseknek tudnia kell, mire vállalkozóik Románia és mire ők Romániával szemben. A román fronton folyó harcokért a felelősség kizárólag a szövetségeseket terheli. Az ő kötelességük, hogy minél hatalmasabb támogatással jóvátegyék az eddig szenvedett kudarcokat. (Pol. Hir.) A dobrudzsai oláh vereségek következményei Zürich, október 31. (Saját tudósítónktól.) A Züricher Post katonai részről eredő kimerítő tudósítást közöl Oláhország katonai helyzetéről és a Dobrudzsában szenvedett döntő vereségek közelebbi következményeiről. A tengerhez való jutás megszakítását az egész további oláh hadjáratra nagyon fontosnak mondja. Oláhország most a már Oroszország által erősen igénybe vett kisenevi vonalra és a Bender-Beni-Braila dunai összeköttetésre van utalva. Eddigelé az oláh hadvezetőség, a kedvező vasúti hálózatra támaszkodva még sikeresen vezette az északi hajók védelmét, a legközelebbi héten azonban kiderülhet, hogy várjon ezt a feladatát a jövőben képes lesz-e tartósan teljesíteni. A csapatszállítás mellett döntő jelentősége lesz a muníciószállítás szervezetének. Ezeknek a küszöbön levő eseményeknek a menete lesz válasz arra a kérdésre, hogy váljon Oláhország ellátta-e magát idejekorán elegendő muníció-készletekkel. Végül a cikk arra mutat rá, hogy Konstanza új támaszpontul szolgál a német-török flottának, amely az új bázisról sokkal érzékenyebben zavarhatja az ellenséges dunai forgalmat, mint ahogy eddig várnai északkeleti támaszpontból tehette. Lemondás Törökország izolálásáról Genf, október 31. Berthaut tábornok azt írja a Petit Jourttal-ban: az antant nagy keleti haditerve, a Bulgária elleni offenzíva és Törökország izolálása örökre el van temetve. Plevna meg van beszulva! Konstantinápoly, október 31. (Saját tudósítónktól.) A lapok örömteli hangon imák a szövetségesek dobrudzsai győzelméről és büszkén emlékeznek meg a török csapatok pompás magatartásáról és a Tasviri-Eskiar diadallal hirdeti, hogy Plevnáért boszút állottak. A Soir szerint a dobrudzsai helységnevek a török történelem legrégebbi fejezeteit idézik emlékezetbe; abban az időben, midőn a török birodalom alapköveit fektették le, a török népcsaládnak egy másik ága, a türkmének éltek a Dobrudzsában. Innen indult ki jóval korábban, mintsem az ozmán törökök gondoltak volna rá, a törököknek Konstantinápoly meghódítására irányuló első terve. A lap ebből az alkalomból megállapítja, hogy Törökország még soha nagyobb hadsereget nem állított ki a mostaninál és helyzete soha sem volt kedvezőbb Ez az eredmény a jelenlegi kormány bölcseségének tulajdonítható. Lloyd George Oláhország segítéséről London, október 31. Lloyyd George az akóházban Csernavoda Konstanza elestére, valamint az újabb román visszavonulásokra vonatkozólag hozzáintézett kérdésekre a következő választ adta: Az oláh harctér — Semmi más értesülésünk ezekre vonatkozólag nincs, mint amit az oláh és orosz hivatalos jelentések tartalmaznak. Megismételhetem azonban, hogy szövetségeseinkkel együtt azon fáradozunk, hogy Oláhország minden lehető segítséget megkapjon. (Pol. Hír.) Az angolok féltik az oláh sereg jobbszárnyát ága, október 31. (Saját tudósítónktól ) Az angol lapok, mint Londonból táviratozzék, az oláh harctérről érkezett legújabb hírek következtében aggódnak az oláh sereg jobb szárnálának sorsa miatt, mert attól félnek, hogy ennek a Domavatra körül összeszorított seregnek helyzete válságossá válhatik. A Daily Chronicle katonai munkatársánakfejtegetése szerint a dormavatrai hídfő, kiugró pont lévén, csak nehezen védhető. Számításba kell vennünk, mondja, azt a lehetőséget, hogy szövetségeseink itt kurdarcot vallanak. A domavatrai hídon való visszavonulás nehéz és veszedelmes vállalkozás. A lap más helyén annak a reménynek ad kifejezést, hogy az oláhoknak sikerülni fog a Mackensen és Falkenhayn seregéből álló harapófogó két ágát szétfeszíteniük. Ha Hindenburg vezérei ezt a fogót össze tudják szorítani, akkor az ellenségnek Oláhország fele jutna kezére, nem is számítva a dobrudzsai területet. A dobrudzsai szerb sereg menekült Genf, október 31. (Saját tudósítónktól.) Hinkovics tábornok a dobrudzsai szerb csapatok parancsnoka, táviratilag közölte Sándor trónörökössel, hogy a németekkel és bolgárokkal való elkeseredett harcokból sikerült csapatait biztonságba helyezni, készek arra, hogy az orosz seregekkel együt talán újból támadásba menjenek át. 160.000 főnyi oláh veszteség a Dobrudzsában Szófia, október 31. A hadügyminisztérium lapja, a Voenni Izvesztia a dobrudzsai helyzetről a következőket írja: A dobrudzsai hadműveletek ugyan még nem értek teljesen véget, de már közelednek a befejezésükhöz. E hadjárat nagy jelentőségét majd csak akkor lehet egész terjedelmében látni, ha az utolsó ellenséges csapatokat is visszavetettük a Dunán. Dobrudzsai győzelmünk Oroszország és Románia megrendítését jelenti és szinte döntő a balkáni háborúra. Románia elvesztette virágzó tartományát, Dobrudzsát és a kijáratot a Fekete-tengerhez. Ez az utóbbi veszteség végzetes. Oroszország ugyan nem vesztett területet, de a vereség következményei rá nézve is súlyosak, mert tönkretették a konstantinápolyi álmokat. Oroszor- I szágra nézve ez a további háború céltalannálmát jelenti, kivéve ha valami más utas tud tajlódni a Dardanellákhoz. De tisztán katonai szempontból is igen nagy az ellenség veresége. Az oroszok ijesztően sok embert és hadianyagot veszítettek. Az ellenséges hadsereg a mai napig körülbelül 10.000 foglyot és 120.000 halottat és sebesültet vesztett. Akármilyen nagy is volt a dobrudzsai orosz-román sereg, az a része, amely a Dunán át megmenekülhetett, szétzüllött és további harcokban komolyan már nem számít. Viszont a mi részünkről felszabadult egy jól szervezett erős és győzelmes sereg, amely bizonyára nem fog élbetett kézzel megállani. A megvert orosz-román sereg pedig egyáltalában nem lesz abban a helyzetben, hogy a szövetséges seregek operációit ellensúlyozza. A dobrudzsai harcok szükségessé tették, hogy a szövetségesek egy hatalmas új sereget alakítsanak, amely most különösen veszedelmessé vált az antantra. Hogy hol fogják ezt a sereget felhasználni, most nem lehet megmondani, de akárhol fog is megjelenni, mindenütt biztosítja a győzelmünket és az ellenség vereségét. (Az Est.) A németek és bolgárok bukaresti légi támadásai Hága, október 31. (Saját tudósítónktól.) Egy angol ápolónő leírja a „Times“-ban a németekért bolgárok ama bukaresti légitámadását, melyek szeptember utolsó hetében mentek végbe. Egyik napon háromszor jelentek meg a repülőgépek a város fölött és csak azért tűntek el, hogy új bombákat hozzanak s így némi bizonyossággal lehetett előre megmondani, hogy mikor fognak visszajönni. Egyik kórházban, mely a város közepén van s így könnyen található volt, mégis csak néhány ablak zúzódott be. De azoknak a sebesült polgároknak az áradata, akiket a kórháziban kötöttek be, nem szakadt meg. Minden hatodik-hetedik órában új támadás következett. Éj jelenkint rendszerint egy Zeppelin jelent meg. Mihelyt a repülőik átjöttek a Dunán, jelezték őket, de a lakosság nem igen alkalmazkodott a légi támadásokkal szemben való magatartás dolgában kiadott rendeleteihez. Az orosz vezérkar jelentése Október 29. Romániai front: Az erdélyi harcvonalon ágyútüzünkkel visszaszorítottuk az ellenséget, amely Negre táján, Dornavatrától délre támadásra ment előre. Az Uzu-völgyben román csapatok támadtak és visszaűzték az ellenséget, mely alkalommal 10 tisztet és 900 főnyi legénységet ejtettek foglyul. A Buzeuvölgyben a románok eredményesen támadtak és visszafoglalták a Colu Deslui hegyeit. Kampolungtól északra szövetségeseink elfoglalták Altesti falut, mely alkalommal 300 németet foglyul ejtettek, öt gépfegyvert és kért aknavetőt zsákmányoltak. Az Olt-völgyben a románok Salatniktól tíz versztnyire nyomultak elő északi irányban. Az ellenség, amelynek elülső osztagai a Zsil völgyében Targuliiu felé nyomultak volt előre, az odasietett román csapatok által megerrelvén, a hegyek közzé menekült. A románok itt 900 bajor katonát fogtak el és két hegyiüteget, valamint 11 gépfegyvert zsákmányoltak. A dobrudzsai harcvonalon október 29-én nem volt változás. Az oláh vezérkar jelentései Október 30-ról: Északi és északi nyugati harcvonal. Tölgyestől Békásig a rossz időjárás minden tevékenységet megakadályozott. A Prahova-völgyben Clabuzetu Bajalui ellen Azugától intézett két támadást visszavertünk. Dragoslavele vidékén a balszárnyon kissé előnyomultunk. Az Olttől keletre a rossz időjárás folytán minden tevékenység nehézségekbe ütközik. A Jiu-völgyben üldözésünk tovább halad. 312 katonát elfogtunk négy gépfegyvert zsákmányoltunk. Orsova vidékén élénk tüzelés. Déli harc vonal: A helyzet változatlan. A tegnapi német jelentés Károly főherceg lovassági tábornok arcvonala: Az Erdős-Kárpátokban és a délről .