Magyarország, 1919. szeptember (26. évfolyam, 114-115. szám)
1919-09-28 / 114. szám
**$f kormány Helyzete szilárd.'* r* mondja Huszár Károly !! »~ .... . _ ’ A kormány t helyzatérol Huszár Károly közoktatásügyi miniszter mimkatársunk előtt a követkeikben volt szives nyilatkozni: ~ «&■'&!* ; *f#' — Én a kormány helyzetét 'szilárdnak tartómn és nem következtetek semmit abból, .-targy.. a kokrmány, saját pártjain kívül más pártokkal is tárgyal. Minden kormány, minden időben, tárgyal, mindazokkal politikai tényezőkkel,, akiket erre szükségesnek tart. Arrta az ellenvetésre, mintha a kormány nem — Én régens cori leszek, Amelie, — mondotta — maga pedig az asszonyom! Itt fogok megöregedni maga mellett, már úgyis meguntam a vándorutakat. Nem akarok többé vendég lenni, vendégnek lenni szómnom! Most aztán vége lett mindennek. Az öreg pugris alighanem valami csúfságot tesz vele. De nem tett. Csak nem engedte a lányhoz. Elzárta, őrizte, vigyázta, leste. Lepiczki egy ideig ott ólálkodott a „Gránátos” környékén, de nemsokára abbahagyta.4 — Nem éri meg a lyukas bőrt, — álapította meg Hintenvien úr mordályára gondolva, aztán hozzátette: , — Egyedül is lehe élni!, fia szempillája se rebbent meg, amikorvasárnap a pap szájából hallá Amelie nevét. Borg Kelement, a Flórián-téri bábos fiát emlegette együtt vele, ki tisztes polgári erkölcsökben növekedik. Nem ismert se országutat, se messzi világot, nem értett a dalokhoz és az asszonyokhoz. Keze fehér volt, mert finom tésztával dolgozott, a szemeéber, mint a házinyúlé. Az emberek sajnálni kezdték Lepiczkit és elhatározták, hogy neki adják a rezesbandát, meg az orgonát. Meg is cselekedtek. Amikor Borg Kelemen az oltárhoz lépett Amelieval, keze megremegett a billentyűkön. Maga se tudta hogy, de egyszerre csak felzúgtak a hangok. Megtöltötték, a levegőt, megzörrentették az ablakot. Szivéből kibuggyant a keserűség és dallá' változott. És szólt, remegett lángolt 1 ^ pr-r -:v ? * * l ’ ' ‘'Megy a hajó fölfelé ^ v Öreg Komárom felé . Csak annyit látott, hogy odalenn egymásba, gombolyodik minden. Néhány halk, elfojttott asszonyt sikoltást ,halot. Nem tmődött estéken útszéli fogadókban énekelt az életért. És eszébe jutott, amit akkor, mondott Amelienak, amikor először énekelte ezt a dalt: — Ha akarom lakodalmi énekt, ha akarom halotti dal! ’ - n Halotti dalnak énekelte. Belesírta minden szomorúságát, fájdalmát, keserűségét. Alig tudta befejezni. A kezét így is lefejtették a hangszerszámról a nekibőszült pugrisok, de a torkához nem tudtak férni. Hogy elszállt az utolsó hang, lerázta őket magáról. Leteperte, mint a legyeket. Keresztültört a feléje meredő öklökön és kirohant a levegőre. A kőszentek, a lehajtott fejű Szüzek, a Nepomukosok gyöngéden, szeretettel, megbocsátóan, megértően néztek utána. Csak a pugrisok arca, volt teli gyűlölettel. Mind többen lettek, összeverődtek, egybecsődültek, nyomába törtek. 1: 1 ■ :’f A víz felé szaladt. A szél az arcába vágott, de megérezte benne a tavasz verítékszagát. A Dunán megindult a jég és a kimácsiázott hajók megmozdultak. Az egyik éppen most billent a vízre, elszakadt a partról. A hajóslegények csáklyával dicsködték a vizet Az egünket elkapta és a vizen keresztül a fedélre jutott. A hajósok észrevette a sokadalmat és megeresztették hangjukat Ujjongva, gúnyosan fújták a fenyegő ?Mtyko. - sök felé: Megy a hajó fölfelé Öreg Komárom fele . . . ^ Lepiczki nagyot húzott egy, pálinkásüv.cgba. Csak aztán kérdezte meg: * — Felfele megyünk? ' 'r'v -r-í Nem. Lefele, . íi.. _ Vállat vont: — .Ez is. jő. -SzabVétn meg. › T 'VTvvr v v’v y MaGY&R ORS ZAG ffélekre nm£g azoknak a követezvényeknek,amelyet Clémenceau jegyzékében felállít, az a válaszom, hogy ez nem áll, mert annak is megfelel. Tudtommal Clemenceau jegyzéke nem nevez még személyekéi, hogy kiknek kell benni lenfrti a kormányban. A megkívánt társadalom rétegek pedig képviselve vannak. A kabinet így fog maradi, teljesíteni fogja legsürgősebb feladatát, a nemzetgyűlés összehívását, terméke megkötését. Ezután a közoktatásügyi miniszter ríoszszásaslóban vázolta elöttünk azt a hangulatot, amelyről a kormány tud és amiből ő azt az impressziót nyeri, hogy a kormánynak a vidéken nagy többsége van. Az egyesült kereszténypártok, szerinte, a választásokból győzelenesorral fognak kikerülni. Azt hiszi, hogy az a parlament nyolcvamik százaléka a kérészdob-hlifthoz tartozó portáidból fog állani. lemenceau a békeszerződésről A szerződés csak a kezdet kezdete — Franciaországbefolyása a lehető legnagyobb lett — izgálnasvita Amerika magatartása miatt — A' radikálisok és szocialisták támadják Clemenceaut 1^’"?' Párja, szeptember 27. fMf Clemenceau miniszterelnök a kamara ^szerdai ülésén 'tartotta meg'beszédét a béke^''szerződésről, amely elé a kamara feszült vár .• Tokozással nézett -Fejtegetéseit azzal kezdte, a hogyi most már kötelessége, hogy a szerződésről folyó vitában szót emeljen, már a közeledő választásokrag való tekintettel is, . ••**»#~*• A szerződés —‘- mondotta a miniszterelnök—olyan dolgokat valósít meg, amelyek a maguk nemében páratlanok. Hogy a Ház ezeket az eredményeket kellően méltányolja, elég ha arra utal, hogy Franciaország a háború folyamán szívesen beérte volna olyan berkével is, mely Elzász és Lotharingia megszerzésén kívül mást nem hoz, Franciaországnak, a győzelem azonban képessé tette Franciaországot arra, hogy népeket, szabadítson föl és új államokat alakíton. Beszéde további folyamán harngstározta Cl- Vienceau, hogy ő is tisztában van azzal, hogy ne szerződés nem tökéletes. Ezért nem is kívánja, hogy isteniítsék. A háború előtt Franciaország Németország világuralma alatt állott. De még ennél is fájdalmasabb volt ránézve az, hogy még a háború során küzdenie kellett egy párt ellen, mely kompromisszumotkötött volna Németországga. A háború 1914-ben is meglepte Franciaországot, csakúgy, mint 1870-ben s ezért most úgy kell berendezkednie, hogy ilyen meglepetést többé ne érhesse. Franciaország a jövőben is számít Amerikára. Igaz,hogy Wilson a népszövetség ügyében nem aratott olyan sikert, amilyent szeretett volna, de ő találta meg a kulcsot, mely az újvilág kapuját megnyitja. Ami a békekonferencia munkálatait illeti, meg kell állapítania, hogy a konferencias rosszul fogott hozzá munkájához. Beszédeket tartottak, de semmi sem történt. Később azután változtattak a munka módszerén, megtenss£íették a négyek tanácsát, amely dolgozott s az eredmény' nem maradt el. A miniszterelnök ezután a szélsőbaloldal köz* beszólásai és nagy nyugtalanság, között folytatja* — Ha a szerződést diszkreditálják, akkor az életi eszköze helyett holt instrumentumot adnak Franciaország kezébe. A szerződés csak a kezdet kez-dete. A Rajna bal partjának lefegyverzésekor is,a szövetségesek szolidaritása volt előtte (Clemenceau előtt) a legfőbb szempont, amelyet sohasem áldozott volna föl, ha csak a szövetségesek elfogadhatatlan föltételeketnemköveteltek volna. .) A miniszterelnök ezután Martin képviselőnk arra a szemrehányására válaszolt, hogy a békeszerződés Franciaországot az őrködés politikájára kényszeríti. Martin téved. A béke sok áldozatot követel Franciaországtól, sok nyomort hoz, sok terhet és sok nehézséget és ez az állapott sajnos 9ftyi ^lig fpg'cetnás ' * * ■1' ^“ * 'í;*/vg y ■ y j’ ' ’ í • -^ yT* ' ■ •........ r - - § ! ' V 4 Izgalmas vita ' 3Sr A minisztáchiek után Renaudel (szotjcialista) szólalt fel, ahol szemére vetette a mifniszterelnöknek, hogy feláldozza a népszövetséget- Mivel a szerződés szerint az Egyesült* Államok elnöke hivatott arra, hogy a néjjj* szövetséget elsőizben összehívja, erre sohasem kerülhet sor, ha az Egyesült Államok nincsenek benn a népszövetségben. A népszövetség tárgyát mindenekelőtt a gazdasági viszony alkotja. El kell szánnunk magunkat: vagy mán vád a gazdasági háború, amely a másik hatiorút maga után vonja, vagy létrehozzák a világ kibékülésnek tartós békéjét. Nemzetközi vonatkozásokat kell teremteni Németország bevonásával. A népszövetség gazdasági téren nem érhet el semmit, ha százmillió németosztrák és porosz nem tartozik hozzá. Nemzetközi gazdasági szolidaritás nélkül éhínséget fogunk szenvedni. A szónok a békeköveteknek legfőképen azt veti szemükre, hogy a németektől elvették gyarmataikat, Németországot Oroszország kolonizálására kényszerítik. A német szocialistáktól azt követeli a szónok, hogy ők maguk büntessék meg a háborúért való felelősséget. A kormányok, úgy-mond a szónok, megcsinálták a maguk békéjét, a népek azonban más békét kívánnak. A Caillaux-ügyre áttérve, kifejti Renaudet, hogy a miniszterelnök mögött a parlamenti büntettek ötven esztendeje áll. Nem kíméli ellenfeleit -még akkor sem, ha elestek. Caillausnak a szemére veti az 1911. évi szerződést, de elfelejti, hogy ő maga aláírta az 1909. évi szerződést, amely Marokkót germanizálja. Ezután heves összeütközés támadt Clemenceau és a radikálisok között. Az össze-,tűzést Barthou képviselő provokálta. Amidőn ugyanis Tardieu azzal a megállapítással feljelelt Martin képyjsgjény . a sseggdcsieb.. .