Magyarország, 1920. január (27. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-15 / 13. szám

MAGYA­RORSZÁG --!U1 LÜ-IÜL.— '- ...-...1-1 , ,-J ! jgHHIB-l-E ülü-1 ! B-BJ- .­­ LB BUDAPEST, 1920 JANUÁR 15. CSÜTÖRTÖK XXVII. ÉVFOLYAM 13. SZÁM Vörös kisértetjárás Szinte a kisértetjárás pontosságával, naptári évfordulóra akart tegnap Berlinben megismétlődni a csatornallázadás, a Spar­­tacus-zendülés. Csak órákig tarthatott, hála ama Noskénak,­­ aki megmentette Németországban az állami és emberi élet rendjét már olyan időkben is, amikor a mi biztonságunk — mint fő állami ható* Ságéria! — egy Böhm és Pogány kezébe volt letéve. Németország újra megmene­­kült a bolsevizmpustól, az emberiség törté* nelmének e vörös éjszakájától. De hogy esztendővel Liebknecht és Luxemburg bukása és sok hónappal a béke* tárgyalások befejezése után is megismét* lődhetett a szörnyű kísérlet, elgondolko­ zásra kell hogy késztessen mindenkit, minket magyarokat éppen úgy, mint a világ sorsát intéző legfőbb tanácsot. A párisi urak újra ráeszmélhetnek, hogy mi­ lyen nagyot hibáztak, amikor az eseménye­­ket az elfogultság szemüvegén át tekintve, a békeszerződésben megtiltották a néme­­teknek rendes hadsereg tartását, legalább akkorát, amilyen a belső rendet, minden, még a legveszekedettebb körülmények közt is biztosítani tudja. Talán a berlini puccs hathatósan fogja őket emlékeztetni erre a hibájukra most, hogy a magyar béke*­szerződés tervezetében meg akarják szabni a mi nemzeti hadseregünk létszámát is. Másik óriási hibája volt a legyőzött or­­szágoknak a világ forgalmából és terme*­­ léséből való erőszakos kizárása, ami egyet jelent a tömegnyomorúság és munkanélkü­­liség mesterséges tenyésztésével. A leges* legnagyobb hiba azonban az orosz kérdés­ nek megbocsáthatatlanul laza kezelése, az az érthetetlen türelem, amely Európa keleti felében engedélyezi az intézményes anarchiát. Csak azért, hogy a majdan lábra­ álló Oroszországot mentői olcsóbban kapja meg, megengedi, hogy a bolsevizmus mentői szegényebbre rágja a moszkvai birodalom testét.­­ Clémenceau eredeti koncepciója, az­­ Oroszország elleni expedíció, a kemény kéz­­ politikája volt. Ezt utóbb antant belpoli* t­tikai okokból kellett elejteni. Legfőbb ideje, hogy most végre visszatérjenek az eredeti tervre és Európa keletén megal­­kossák az antibolsevista gyűrűt, amely­­ben arra való tekintet nélkül, hogy a világ* háború melyik csoportjához tartozott, részt kell vennie minden egyes államnak, amelynek számára szent az élet, munka és tulajdon szentsége, a közerkölcsök há­­borútlan szabadsága, szóval mindazok az etikai és anyagi értékek, amelyek összessé­­gükben az európai kultúrát adják. Amíg a moszkvai haramia*társaság elvetemült ági­ tátorai kezén át szórja a rablott aranya* kát, állandó veszedelem fenyegeti az euró*­­paii műveit nemzeteknek a háborúban is,vagy is eléggé megviselt nyugalmát. V fod/ivg is azonban helyt kell állni. A -*'r'" " ......aaksi«.'««!-w berlini véres epizód fokozott vigyázatra serkent minket is. Nem mintha félnénk. A bolsevizmus mérges toxinja halált hozó lehet minden állami és nemzeti szerve­­zetre, csak arra nem, amely­ már túlesett rajta. A bolsevizmust a gyökeréig kikóstolt magyarság hála Istennek teljesen immunis ,­a vörös, nyavalya ellen. Nem félünk, de annál inkább őrködünk. A helyünkön ál­­lünk és vigyázva vigyázunk, hogy a ber­­lini puccs reflexe el­­é öntse vörös hódú* Budapest, január 14. (A MetisFtfaronzag tudósítójától.) A bécsi­­távirati iroda szenzációs és éppen nem örven­detes hírt közöl a párisi béketárgyalásról. A bécsi távirati ügynökség nem nevezi meg a hír forrását és ez mindenesetre csökkentheti an­nak jelentőségét, azonban több körülmény,, nevezetesen, hogy "Vajda-D ’ojvoda mégis Paris­ba utazott, Renner osztrák kancellár is oda készül, valószínűnek tünteti fel a bécsi infor­mációk egyes részleteit. E szerint a magyar békeszerződést körülbelü­l csak­ tíó nap múlva nyújtják át a békedelegá­ciónak. Az újabb késlekedés magyarázata, hogy állítólagos módosításokat végeznek a jóvátételi és katonai rendelkezéseken. Hogy i milyenek ezek a módosítások, azt a távirat nem magyarázza, de hozzáteszi, hogy a konferencia eddigi intézkedéseit, főként a területi határokra vonatkozókat, aligha fogja megváltoztatni. Ez a bécsi távirat minden­esetre igazolja azokat a baljóslatú aggodalmakat, amelyeket felelős államférfiak, elsősorban Huszár Károly miniszterelnök, Ap­pon­inek elutazása és Fran­­chet tábornok budapesti látogatása óta is is­mételten hangoztattak. Kemény békére, a kard diktálta békére lehetünk elkészülve. A várako­zás napjai keservesek. A párisi urak értenek ahhoz, hogy külsőségekben is megalázzanak minket és mielőtt a békeszerződést átnyújta­nák, időt és alkalmat adjanak az izgalomra, aggodalomra. A helyzetet, annak pszichikai részét még súlyosbítja, hogy Párából nem kapunk közvetlen információt. Ami ide érke­zik­, az mind Bécsen, Prágán át jön, tehát olyan helyeken, amelyek nemcsak, hogy irá­nyunkban nem jóakaratunk, hanem a béke­­­szerződésben egyenesen ellenünk érdekeltek.­­ Minden­esetre nehezek a várakozás napjai. Kínosan telik az idő, míg megtudjuk a bizo­nyosságot, a végső bizonyosságot, amellyel szemben azután egyöntetű álláspontot kell hogy elfoglaljon az egész magyar nemzet, lattal a még mindig­­lappangó bolsevisták agyát. Őrt állunk. Vigyázunk az élet rend­­jére, a műveltség nyugalmára. Kun Béláék förtelmes uralma annyira kifosztott, hogy még egy berlini délutánra való csetepaté izgalmait sem­­ tűrhetnék meg.. . A legből* csebb politika az előrelátásé. Minden ma­ gyar nyugodt lehet. Ez a politikája most kormánynak, hatóságnak, mindenki élén Horthy nagyszerű magyar, nemzeti hadse* regének. Itt­ rend lesz!­s . A békekonferencia­ egyéb problémái kö­zül minket legközlebbről a fiumei kérdés ér­dekel. Mi­ti olasz miniszterelnöknek a londoni tárgyalások után megnyilvánult optimizmusa ugyanis hiábavaló volt, mert a szövetségesek nem hajlandók Olaszország követelését­­telje­­síteni. Tervük szerint Fiume független állam lesz és hogy­ az olasz területtől izolálják, egy délszláv nyúlvány fogja tőle elválasztani. Ezt a nyúlványt eszerint az a tengerpart fogja szegélyezni, amely Fiume és a Monte Mag­­giore közt húzódik el. Ezen a parton feksze­nek Cantrida, Volosca, Abbázia, Ika, Lovrana és Moschenizza községek, amelyeknek bir­toklásához a délszlávok görcsösen ragaszkod­nak. Kitti­hir szerint már kénytelen-kelletlen hozzá is járult ehhez a megoldáshoz, de csak a saját személyében, de kijelentette, hogy ez valószínűleg a bukását fogja maga után vonni, így tehát D Annanzto napja ismét fölvirrad. A másik érdekes hír az, hogy a Népszövetsé­get mégis Wilson hívta össze, ami tekintve azt, hogy a szenátusban éppen a Népszövetség miatt fenek­lett meg a ratifikálás, még jobban fogja fokozni a republikánusoknak Wilson elleni gyűlöletét. Mai távirataink a következők : Bécs, január 14. A bécsi Távirati Iroda a forrás megneve­zése nélkül a következő párisi táviratot közli. Noha több lap azt jelentette, hogy a magyar békeszerződést csütörtökön adják át,­­ informált körökben azt hiszik, hogy ez a szertartás talán csak tíz nap múlva mehet végbe. A jóvátételről szóló, valamint a kato­nai rendelkezéseken állítólag bizonyos módo­sítást végeztek, amelyek új szövegezést tesz­nek szükségessé. A magyar delegáció addig előkészíti azt az ellenjegyzéket, amelyet a békefeltételek átadása után Budapesten fognak véglegesen kidolgozni. Nem hiszik, hogy azo­kat az intézkedéseket, amelyeket a konferen­cia megállapított, a jegyzék­váltása folyamán lényegesen megváltoztatnák. Főképpen a te­rületi rendelkezéseket tartják m­egváltozhatat­lanoknak. Még nem bizonyos, hogy Magyar- Csak tíz nap múlva adják át­­ a magyar békeszerződést Újabb halasztás — Új jóvátételi és katonai rendelkezések Vajda-Vojvoda Párisban — Renner is odautazik — J Az olaszoknak ki kell menniök Fiuméból Egyes szám ára 80 fillér

Next