Magyarország, 1920. január (27. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

*____ Angol hang a kard békéje ellen Gjelleres változás az an­gol közvéleményben Lloyd öédíjfe térvesztése — Hogyan csináló­dott a béke? Budapest, január 13. Pomanhá­rruigöl 'liberális jollikus a „P. U“ ma kómáiban érdekes cikkben fejtegeti azt a változást, mely az angol közvélemény­ben az 1918-is ki­sválasztások óta végbeíllén­t.. Nagy tévedés setítte, a­zt mondja, — ha ezt histnék, Hogy Nagybritann­iában a központi­­hfttalb­akra ráérőszakott békeszerződések az általános büszkeség és megelégedés érzését­­keltették. Igaz, hogy Lloyd George ez idősze­rűit még nagy többség felett rendelkezik az akóházban. De ezt a többséget még az 1918-iki választásokon szerezte, amikor a há­borús hangulat volt az uralkodó. Azt azon­ban a külföldön nem tudják, hogy az utóbbi tizenkét hónap alatt meglepő átalakulás ment végbe a brit közvéleményben. Ez különféle jelenségben nyilvánul. Az időszaki választá­sok a közvéleménynek ezt a változását o­lyan módon juttatták érvényre, Műhely szinte pél­dátlan Nagybritannia politikai történetében. Ezekben az időszaki választásokban Lloyd George kormánya vereségeket szenvedett. A munkáspárt, mely teljesen elszakadt a kor­mánytól, az ország minden részében megerő­síti pozícióit, s a legutóbbi községi válasz­tásoknál valamennyi nagy ipari városban hódításai egyenesen szenzációsak. De a mér­sékelt irány is ellenségessé vált a kormány­­nyal szemben. Sőt az instellekciesek is kezdik észrevenni azokat a veszedelmeket, amelyek az országot fenyegetik. Előkelő férfiak, mint Loreburn lord és G. M. Keyne, könyveket adtak ki, amelyek­ben alaposan kimutatják, milyen végzetes kö­vetkezményekkel járhat a nagyhatalmak által létrehozott ügyfélélét­ béke. Az angolok fel­ocsúdtak a háborús mámorból. Most látják, hogy e katonai győzelem nem hozott nekik hasznot. Most megértik, hogy ez a „nemzetközi igazságért" folyatott hál-:rr. hajszálnyira hasonlít a régi bí­borukhoz. És bizonyos s.vé­gye­lerzettel ismerték fel szövetségeseik ag­resszív szándékait, mikor solt államfér­fi­i oly módon rácsatlak a győ­elem m­artalé­kaira. Tudják azt, hogy a saját boldogulásuk nem más népek romlásától, hanem vala­mennyi nemzet üdvétől függ. Nekti látják megnyugtató megoldását egyetlen európai­­problémának sem, ellenkezőleg, úgy látják, hogy a jövő háború magvait vetették el. Azt is észreveszik, hogy mialatt a legyőzött ellen­ség levetette magáról a régi, diszkreditált kor­mány­formák jármait, maga Nagybritannia továbbra is a régi militarisztikus, kapitalisz­­tikus és agresszív rezsim alatt él, amely to­vább folytatja önző terveit, a titkos diplomá­cia metódusa szerint. A sajtó hazudhatik és eltitkolhatja a brit nép előtt a legfontosabb dolgokat, Lloyd George az ő rendkívüli ké­pességeivel még egy ideig tévúton tarthatja a briteket. Az angol nép azonban, ha nehezen mozdul is meg, de ha egyszer megismeri az igazságot és megismeri teljes egészében a bé­keszerződések igazságtalanságát, megismeri a­­kiismeretlen államférfiak machinációit, nem fog nyugodni addig, amíg az elkövetett igaz­ságtalanságot jóvá nem teszi. Tényleg min ok arra a reményre, hogy Nagybritannia fel fog emelkedni a maga hatalmi áldásának magas felelősségére és hogy megtalálja az igaz utat arra, hogy megelégedést és békességet teremt­sen azoknak a drasztikus szerződéseknek ala­pos megváltoztatásával, amelyeket Párisban oly férfiak csináltak, akiknek kizárólag a dac, bosszú és győzelem rugói voltak a vezető eszméik.* Az angol közvéleménynek a békeszerződé­sekre vonatkozó felfogását jellemzi Wilson Harris „Hogyan csinálódott a béke“ című könyve is. Harris, aki érintkezésben volt a béketárgyalá­sokon részt vett vezető férfiakkal, azt magyarázza könyvében, hogy miért lett ez a béke, amelytől olyan sok jót reméltek, rossz békévé. A szerencsétlenségnek, amely az­ embe­riséget élte, az ítélt a kezdete Harris szerint, hogy közvetlenül a fegyverszünet után nem kötöttek prelimináris békét. A bekértek ilyetén, egyelőre való helyreállítása egy hét­ alatt meg­történhetett volna. De Clémenceau és Lloyd George, tekintettel a maguk politikai céljaira, minél távolabbra akarták kitolni a békekötést. Az is végzetes volt, hogy a konferencia szín­helyéül Parist választották. Azt a helyet, melynek lakossága oly rendkívül sokat szen­vedett a háború alatt, s amely ennélfogva a legkevésebbé volt engesztelékek­y hangulattal eltelve, így már kezdetben kedvezőtlen at­moszférát teremtettek a jó lökó számára. Nyomon követték azután egymást azoknak a vereségei, akik az igazi kiengesztelődésre töre­kedtek. Harris igen élesen támadja meg azokat a tanácskozásokat, amelyekben a „nagy öt“ Sokszor úgy viselkedtek, mintha egyáltalában nem is volnának érdekelve. A teljes üléseken Wilson, Clemenceau és Lloyd George egymás­nak anekdotákat mondtak, amelyeket azután tovább adogattak a résztvevőkn­ek. Később M­­után a „nagy öt“ száma redukálódott három­ra, s ezek közül egyik sem volt elkészülve a nagy és szilyos nemzetközi vitás kérdések megoldására. Wilson kész volt minden áldo­zatot meghozni a népszövetség ügyéért, de európai kollegáit nek­i tudta meggyőzni arról, hogy a tizennégy pont elfogadása fontosabb minden egyébnél. Harris rámutat arra a köny­­nyelmű­ségre, amellyel a tárgyalások rendjén a legfontosabb határozatokat, hozták. A helyzetet jellemzi egy diplomatának a mondása, aki az egyre nagyobb arányokban emlegetett kárta­lanítási összegek­­hallatára így szólt egy kolle­gájához : „Eggyel tisztában kell lennie: vagy pénzt, vagy bosszút kell követelnie, de egy­szerre mind a kettőt nem“. A könyv egyáltalá­ban igen erős vád a béketárgyalások ellen és lényege kifejezésre­­jut Smuts tábornok követ­kező szavaiban : „AZ isten fog majd szerző­dést írni, amely egészen más lesz, atíttt ez a szerződés. “ MAGYARORSZÁG Budapest, 1920. szerda, január 14. A politika Mi. Van-e választási paktum ? Budapest, január 13. (A Magyarország tudósítójától.) A Keresz­tény Nemzeti Egyesülés Pártjában a napokban mint befejezett tényről beszéltek az Országos Kisgazdapárttal tervbe vett választási paktum meghiúsulásáról. Ez a hír meglepte a kisgazda­pártot, ahol úgy tudják, sőt ezt állítják, még ma is, hogy a tárgyalások ne­m szűntek meg, ez időszerint csak szüneteinek és a maguk részéről a már kötött megállapodásokon kívül további megállapodásokat kívánnak. A paktum meghiúsulásáról kiadott kommüniké beszámol arról is, hogy hány kerületben tör­tént egyezség. Az abban közölt Számot a kis­gazdapártban nem tartják valónak s azt han­goztatják, hogy több kerületre nézve történt egyezség. Hogy mi rejlik ezek mögött az ellen­tétes kijelentések és megállapítások mögött, azt igen kevesen tudják. Végleges egyezség a két párt között, bizonyos, hogy nincsen. Viszont a tárgyalásokat a kisgazdapárt a blokk egysé­gének dokumentálása miatt tovább akarja folytatni. Emellett a választások ideje mindjob­ban közéig, a vidéken a korteskedések javában folynak,­­akár folytatják a tárgyalásokat, akár nem­, a két párt között sokhelyütt igen elkese­redett választási harcra van kilátás. Elhalasztották a minisztertanácsot A ma délutánra kitűzött minisztertaná­csot, minthogy a miniszterek a pártügyekkel vannak elfoglalva, elhalasztották. A miniszterelnök három kortes­beszéde Huszár Károly miniszterel­nek ma dél­után a főváros három választókerületében tart beszédet. Fél ötkor a Fehérvári­ út 25. szám alatt Bénárd Ágoston dr. mellett, hat órakor a Dohány­ utcai elemi iskola tornater­mében Barkóczy Sándor báró választói előtt, aki a napokban lépett fel Bárczy Istvánnal szemben, m­iu­tán az eddigi kereszténypárti jelölt visszalépett. Végül­­fél hét órakor a Mester­ utca 19. számd­ alatt Háttér József dr. érdekében. Visszaélések a választási igazolványokkal Az utóbbi időben többször előfordult, hogy a házakban ismeretlen egyének jelentek meg és különböző ürügyek alatt választóktól elkérték a választási igazolványokat, amelye­ket azután nem adtak többé vissza. Minthogy a választási igazolványokat jogos tulajdono­suktól elvenni senkinek sem szabad, a pol­gármester figyelmeitől­ a Választó­polgársá­got, a háztulajdonosokat és házfelügyelőket, hogy a most kiosztott választói­­igazolványo­kat tartsák maguknál és azt semmi körülmé­nyek között másoknak át ne adják, mert be­érkezett jelentések szerint bizonyos egyének a házakat sorba járják, a szavazó igazolvá­nyokat elkérik­­és ismeretlen célokra feljegy­zéseket kész kettek, sőt a szavazó-igazolván­yo­­kat ma­gutt­a­­ is viszik. A közönség saját ér­dekében erelékszik, ha az ilyen egyéneket át­adja a legközelebbi rendőrnek vagy karha­talmi közegnek. Válásit­ási sihózgalmak Rubiné­k Ovién filk­m­ű­velésügri miniszter fiot­­nap Vál és Bicske községben, csütörtökön Keszt­helyen, 17-ént Nagykörösön és 18-án Kecskeméten jelenek E ffieg és az ottani választói értekezleteken felszólal Az enyingi­ kerületben Festetics Sándor gróf, a Károlyi-kormány volt hadügyminisztere fellépett kisgazdapárti programmal Lovászy a S­ümegi-párt gyűlésén A Terézváros X. választók­örük tértek független­ségi és 48-as Sümegi Vilmos pártja tegnap este az Újságkiadók Otthonának nagytermében választó­­gyűlést tartott, melyen rendkívül nagyaláblú kö­zönség jelent meg, különösen sok ízó volt ott. Hajós Jenő dr. telkes, s­zép szavakkal nyitotta meg az ülést, majd Lovászy Márton tartott beszédet, melyben a kerület választóinak figyelmébe átjáh­­lotta Sümegi Vilmost, azt a férfit it, ki vele együtt több mint negyedszázadon át rendh­ülhetetlenül ki­tartott a politikai küzdelemben és mindig telkes harcosa volt a függetlenségi 48-as párt zászlajának. A konjunktúra politika sohasem térhette őt el egyenes és intralizilgiens h­ájától. Vázolta a függet­lenségi párt jelen helyzetét és megvilágította a párt magasztos feladatát, mely abban áll, hogy a jobb- és baloldali szélsőségek között a régi, hagyo­­mányos nemzeti és szalaidéivű politikának önzetlen képviselője, legyem. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Sümegi Vilmos a X. választókerület képviselőjelöltje emelkedett szólásra, beszédét Huszár Károly miniszter­eln­ök szavaival h­tzította meg: „Aki most széthúzást idéz elő, az hazaáruló Ezt a súlyos és megbélyegző szót elsősorban azok szívethetnék meg, kik a miniszterelnök pártjában szítják a gyűlölködés lángját és a nemzeti erők egyesítése helyett legreakcionáriusabb politikát folytatják. Ezek az urak, akik egész más hangon beszéltek a szabadkőműves páholyokban, s mint az októberi forradalom vezetői, ' ' '* ’ • * • a~. Fogjon össze minden becsü­ldés, hazafiasán gotótorkodó m­i gyar, hogy, megmenthessük azt, ami még megmenthető. A szónokot a zsúfolásig megtelt terem közön­sége viharos ovációiban részesítette. Utána Balás Elek dr. a székolyság üdvözletét adta át Sümegi Vil­mosnak, ki a Székelyföldnek négy ciktuson Át kép­viselője volt. Szivhezszóló szavai könnyekig megha­totta a hallgatóságot. Jambrik Gyula dr. a meg­jelent honleányokhoz intézett lelkesítő szavakat. Szűcs Ernő dr. és Révész Sándor* beszéde után Bartha József lelkes szavakkal zárta be az ütést és a közönség a Himnusz eléneklése közben lövő* nyít a teremből. Schnetzer tábornok visszalépett a képviselőjelöltségtől Szekszárdról jelentik: Schnetzer Ferenc tá­bornok, volt hadügyminiszter, akit a tolna megyei gyünk­ választókerület polgárainak egy része fel­­kerd a kép­viselő­jelöltség elfogadására, most vis­szalépett,­ mert a kerület választópolgárainak je­lentékeny része ragaszkodott Jeszenszky György báró jelöléséhez, aki Zámb­én az Egyesült­­Keresz­tény Nemzeti Kisgazda- és Földműves Párt pro­gramjával lépett fel. A magyarbarát tótok gyűlése A „Magyarbarát tóti néppárt", mely a magiat­ és a tót nép közötti érzelmi kapcsolatot minél bensőbbé kiépíteni, a két nemzetiség közötti jó vi­szonyt pedig állandósítani törekszik, e hó 15-én, csütörtökön délután 5 órakor a Gólyavárban (Mmn S­zenni-körúti gyűlést, tart, melyen a párt a felvidé­kieket és az ügy iránt érdeklődőket szívesen lát­ja.

Next