Magyarország, 1920. március (27. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-26 / 74. szám
Budapest 1920. péntek, március 26. MAGYARORSZÁG Milyen tisztviselőit bocsátja el az állam? * 11 . 11 Elbocsátják a szabadkőműveseket, a férjezett nőket és azokat a lányokat, akik nem családfenntartók — Vegyes bizottság rostálja a tisztviselői listát Egyes banktisztviselők újra bizalmi testületet akarnak — Drágasági pótlék és egységes munkaidő / Budapest, március 25. (A 'filagydronzúg^tudósítójától.) Köztisztviselők és magánhivatalnokok egyaránt érzik a hyornapdfo gazdasági helyzet súlyát. Az állami kiiviselők helyzetét különösen aggasztóvá teszi az a körülmény, hogy rövidesen elkerülhetetlenné válik a közhivatali tisztviselői létszám csökkentése. Illetékes körök és a tisztviselők rétegei most keresik a legmegfelelőbb megoldást a végrehajtás előtt álló redukció keresztülvitelére. A magántisztviselők szomorú helyzetét is felesleges hosszasabban ismertetni. Mindenki tudja, milyen küzdelmet jelent a fix fizetésű emberek mindennapi élete. Különösen nehéz a pénzintézeti tisztviselők gazdasági helyzete, akik az elmúlt napokban hiába próbálkoztak a bankintézetek érdekképviseletével, a TÉBE-vel érintkezést találni a tisztviselői kar létérdekeinek és a vállalatok álláspontjainakkölcsönös összeegyeztetésére. A köztisztviselők és a bankhivatalnokok legaktuálisabbproblémáiról következő tudósításunk számol be: Milyen tisztviselőket bocsássanak el az állam szolgálatából? Minthogy az állami tisztviselők is tisztában vannak annak szükségszerűségével, hogy az állami tisztviselők egy bizonyos hányadát el kell bocsátani az állami hivatalokból, arra kérték a kormányt, hogy a létszámcsökkentés , megoldására vonatkozólag hallgassák meg- az ii véleményüket is. A legnagyobb létszámmal bíró, a kereskedelemügyi minisztériumban választmányi ülés foglalkozott s a létszám - csökkentés problémájával. Ezen az ülésen a szakkörök és hivatalok kebelében kialakult álláspontot Adthardt- Arányi Árpád miniszteri titkár, a Magyar Állami Munkaközvetítő Hivatal igazgató-helyet- tese ismertette. Az előadás szerint két nézőpontból és pe-dig az állam kényszerhelyzete és az érdekelt alkalmazottak szempontjából kell a kérdést a vizsgálat tárgyává tenni. Arra kell törekedni, hogy a két érdekösszeütközés erejét minél jobban letompítsák. A létszámcsökkentés kérdését csak úgy lehet megoldani, ha a kormány mindenekelőtt részletes programmot készíttet arról, milyen új intézményeket akar létesíteni, mit kíván államosítani és az ország újjáépítésének nagy munkájában milyen új szervekre van szüksége? A létszámcsökkentés megvalósítását pontos statisztikai összeírásnak kell megelőznie. E statisztikai felvétellel kapcsolatban megállapítást nyerhetne az is, hogy egyéni sérelem nélkül hány állami alkalmazottat lehetne elbocsátani. Az előadó szerint jogilag is legindokoltabb volna a következő kategóriák el-bocsájtása: a szabadkőművesek és a nemzetre kártékony tanok követői, akiknek megélhetési biztosító vagyonuk van, akik elbocsátásaik után tűrhető nyugdíjat kapnának, vagy akiknek nagyon csekély szolgálati lábsuk van, a férjezni nők, ha nem családfen- tartők, minden leány, ha nem teljesen árva, vagy nem kifejezetten családfentartó, akiknek tanult mesterségük van, melyet újból folytathatnának. Sérelmes volna a tisztviselői karra nézve oly általános szabályok kimondása, hogy például 30 évesnél fiatalabb, vagy 50 évesnél idősebb tisztviselők en biok bocsátsindók el. Ily merev szabályok sok hasznos alkalmazottjától fosztanák meg az államot. Az elbocsátandók kiválasztását egy bizottságnak kellene elvégeznie, mely az állam érdekét képviselő tagokon kívül az érdekelt hivatal személyzete által választott két tagból állana. A bizottság döntéseit mindig a hivatal igazgatójának előzetes meghallgatásával hozná meg. A választmányi ülésen nagy megelégedéssel fogadott javaslatot az egyes szakkérdések részletes kidolgozása céljából a választmány a programbizottságnak osztotta ki, mely a kereskedelemügyi minisztériumban alakult. A T. É. B. E. asm tárgyai a P. T. C. E.-vel / A pénzintézeti tisztviselők országos egyesületének új Vezetősége elhatározta, hogy felajánlja,közreműködését a takarékpénztárak és bankók egyesületének arra nézve, hogy a tisztviselői kar létérdekeit érintő minden kérdést döntés előtt megvitassanak és az eltérő felfogásokat ily módon összeegyeztessék. A tisztviselők gazdasági érdekképviselete első beadványát január 24-én intézte a TÉBE-hez. Erre a beadványra a TÉBE azt a választ adta, hogy döntés előtt bevárják az egyesület új vezetőségének működését és a szerzendő tá.i 4 szi.d.fiók szerint határozzák el majd magukat állásfoglalásra. A PTOE február 12-én, majd február 20-án újabb átiratot intézett a TÉBE-hez és ezekben állandó jellegű beszerzési pótlék és az egyfolytában való munkaidő etevezdése érdekében tett előterjesztést a takarékpénztárak és bankok egyesületének. A memorandum részletesen ismertette a bakki tisztviselők kritikus helyzetét és nagyobb összegsgn, állandó jellegű beszerzési pótlék kiutalását kérte a tisztviselői kar részére. A munkaidő kérdésében pedig azt a követelményt állította föl a PTOE, hogy ismét térjenek vissza a pénzintézetek az egyfolytában való munkaidőre, ami nagy könnyebbséget szerez a tiszt- viselőknek. A TÉBE a tisztviselők memorandumaira azt a választ adta, hogy az egyesület illetékes szervei arra az elhatározásra jutottak a múlt tapasztalatain okulva, hogy a PTOE-val tárgyalásokba nem bocsátkozik és a pénzintézetek a tisztviselőket érintő összes kérdéseket közvetlenül intézik el. Kérdést intéztünk egy előkelő bankemberhez a TÉBE állásfoglalására vonatkozólag és tőle a következő információt nyertük: — A pénzintézetek azért határozták el magukat, hogy elutasító magatartást tanúsítanak a pénzintézeti tiszviselők egyesületével szemben, mert egyes banktisztviselőknek ismét az a törekvésük, hogy a bizalmi testületeke kiépítsék. A múlt tapasztalatai eléggé bizonyítják, hogy mire vezetnek az ilyen szervezkedések. A pénzintézetek és bankok vezetői, akik szem előtt tartják a nehéz megélhetési viszonyokat és a szociális szempontokat, esetről-esetre bizalmi testületek nélkül is elmennek a végső határig a tisztviselők jogos követeléseinek kielégítésében. Bizalmi testületekre semmi szükség nincsen. COGNAC Braun Testvérek Alapíttatott 1839 __________________Budapest 3 Két milliárd felülbélyegzett bankjegy Budapeston szaporították a kézisajtókat — A vidiksi nyomdák iárftülbélyegfeznek pénzt Hamisítják a bélyejfszít és a bélyegzést — / Bécsi és m asegedi bankok / Budapest, március 25. (A Mehgyarország tudósítójától.) A Pénzintézeti Központ tegnapi beérkezett jelentések szerint Budapesten és a vidéken eddig felülbélyegzett bankjegyek értékét kétmilliárdra becsüli. A felülbélyegzés most már rendes mederbe terelődő., a gépek elég jól működnek, ott ahol egyáltalában nem lehetett használni a gyorssajtókat, a pénzügyminisztérium úgy intézkedett, hogy a városban lévő nyomdák kézi- és gyorssajtóit használják a felülbélyegzés céljaira, a javításra szoruló gépeket pedig fölhozzák Budapestre. Budapesten az államnyomdában működő gyorssajtók hibátlanul dolgoznak, a kézisajtók számát szaporították, a székesfőváros házinyomdájában, az Országos Központi Hitelszövetkezetben is felülbélyegeznek bankjegyeket, így a Pénzintézeti Központban működő két kézisajtóval együtt a főváros területén hat kézisajtó dolgozik. A felülbélyegző gépeknek ilyen módon való szaporítása rendkívül meggyorsította a felülbélyegzést, ugyannyira, hogy a Pénzintézeti Központ már nem csak a budapesti, hanem a vidéki pénzintézeteket is elláthatja felülbélyegzett bankjegyekkel és ezek az intézetek már abban a helyzetben vannak, hogy főleg a kisemberek igényeit teljesen kielégíthetik. Nemcsak a vidékről hiányoznak még jelentések, de a fővárosi pénzintézetek sem sietnek bejelenteni a Pénzintézeti Központnak, hogy mennyi bankjegyet nyújtottak be pénztáraiknak felülbélyegzés végett. A fővárosi pénzintézetek közül mindössze huszonhat intézet adott jelentést, úgy hogy a fővárosibankok és pénzintézetek javarésze még nem jelentette be kicserélésre benyújtott bankjegyek menynyiségét. A Duna és Tisza közén nagymennyiségű bankjegyet mutattak be felülbélyegzésre, egyes vidékeken még a lebélyegzési határidő utolsó napjaim tartogatják a felülbélyegzést, úgy hogy ezeken a napokon bizonyára nag tömegekben fogják úgy a vidéken, mint a fő pirosban felülbélyegeztetni a bankjegyeket. Arról is van már jelentés, hogy, a bélyegzőt hamisítják és el is fogták már a hamisítót. De nemcsak a bélyegzőt hamisítják már, hanem a bélyegzést is utánozzák r . ■ )• v ? v ' ' v 'i ' Bécsben is hamisítják a magyar felülbélyegzést. Azok a szigorú büntetések, amelyekkel az effajta manipulációt üldözik, az ötévi börtön és 200.000 koronáig terjedhető pénzbüntetés a legkíméletlenebb módon talál alkalmazást azokkal szemben, akiket a visszaélésen rajtakapnak. Az összes hatósági közegek utasítást kaptak, hogy a legnagyobb szigorral és erélylyel üldözzék a felülbélyegzéssel kapcsolatban felmerülő bármely visszaélést.