Magyarország, 1920. március (27. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-31 / 78. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPESTI 1920 MÁRCIUS 31. / SZERDA XXVII. ÉVFOLYAM 78. SZÁM göleszmélés / Mintha ■ ilá^Csodnának ■ syr' elmék, mintha jobbyyugodtabb/ magyarán szólvalinél^Tettebb — belátások kelnének ki a lellbikből, mintha kezdene ráeszmélni mindenki, hogy amennyire természetes volt, annyira tulpírtul elég is volt már a szélsőségek csongásáboz, az önkívületig izgatottlelkék szertelenkedéseiből. Mintha derengene, hogy ezt a szerencsétlen országot csak egy nagy treuga dei, csak egy nagy isten*békéje mentheti jeg, amely egyesít mindenkit, aki prodfikálni akar és aki keresztülvihetetlen, fantasztikus tér* vek megvesszőparipázása helyett dolgozni, dolgozni és harmadszor is csak dolgozni akar. Perényi Zsigmond báró a Magyar Nemzeti Szövetség vasárnapi közgyűlésén nagyvonasos programjával irányt jelölt: óvakodjunk a hangzatos programoktól, kerüljüka túlzásokat, szüntessük meg a belső harcokat, mert nekünk magyaroknak kifelé erőt és konszolidációt kell mutatnunk és mindenkinek minden energiáját egyetlen célra kell erősíteni: a nemzet és az ország megmentésére. Hadik János gróf bátor erővel mutat rá, hogy bele kell illeszkednünk abba a nagy szociális és gazdasági átalakulásba, amely az egész világon végigvonul. Magyarországot, — mondja, — egyedül az osztályok közötti szolidaritás és harmónia mentheti meg. E harmónia megteremtése ma harcot jelent. Elszánt, kemény harcot, mely kell hogy hatalmas táborba tömörítse mindazokat, akik a szélsőségek tobzódásával szemben az országot meg akarják menteni. Óvakodjunk attól, hogy bármilyen jelszó alatt szélsőséges irány érvényesüljön, mert ez további destrukcióra, sőt anarchiára vezet. Hadik meg is jelöli azt a bázist, amelyen a meg-sértés, a mérsékleten alapuló harmónia föléépíthető és ez szerinte a falu népe, amely miként a múltban, úgy a jövőben is kell, hogy az a védbástya legyen, amelyen minden szélsőség megtörik. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja igen értékes csoportjában is mind határozottabban, erőteljesebben és az idők parancsának megfelelően, mind kényszerítőbben alakul ki az a törekvés, amely a mérséklet politikáját akarja megszervezni. A Kisgazdapártra szegződik nemcsak a Hadikék, de a Klebelsbergék szeme is, akik itt látják legerőteljesebben kialakultnak azt az irányzatot, hogy a frázis és a terméketlenség helyett vegye át uralmát a konszolidáló, egyesítő, mérsékelt, dolgozók politikája., E párt vezető egyéniségei. —, hogy csak egy pár nevet említsünk fel. — Rubinek, Korányi, nagyatádi Szabó István, Gaál Gaszton, Bottlik József, Kováts J. István, Mayer János ez irány fölülkerekedésének készen kapott előharcosai. Amikor minden jel arra vall, hogy a lelkek feleszmélése megkezdődött, hogy megindul az agyakban az a folyamat, amely konszolidált, kifelé egységes, befelé akaratos erővel dolgozó Magyarországot akar kialakítani, akkor igazán csak a bátrak kezdeményezése, a szerteszéjjel forgácsolódott erők egymásra találása hiányzik és Magyarország megmenthető. Négy oldalról is föltörekedett egyszerre minden megrendezés és megszerveződés nélkül az okosság hangja, föltört egészen véletlenül és tudatosság nélkül szinte egy...Budapest,, március 30. (át Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyűlés tegnap húsvéti vakációra oszlott szét. A közel hathetes ülésezés alatt a hoszszúba nyúlt formaságok elintézése után mindössze két törvénynyel készült el. A kettő közül is az egyik nem teljes és legközelebb újra kénytelenek lesznek azt napirendre tűzni. Úgy a Huszár-kormány, mint a mostani Simonyi-Semadam-kormány számos törvényjavaslatot készített el. Ezek most benyújtásra és tárgyalásra várnak. Úgy látszik azonban, hogy a menzetgyűlés idejét nem a produktív törvényszolótás, hanem a személyi torzsalkodások töltik ki és így kérdéses, hogy az elkészített törvényjavaslatok egyáltalán tárgyalás alá kerülhetnek-e? Jelentettük már ugyanis, hogy több helyen fölvetették azt a kérdést, vájjon a nemzetgyűlésnek mai munkássága mellett megvan-e létjogosultsága. Sokan a kormány rovásslat kívánják írni a parlamenti tárgyalások meddőségét, de erről komolyan szó sem lehet. Az eredménytelenségnek a nemzetgyűlés öszszetétele és a politikailag nem iskolázott elemek meg nem felelő magatartása az oka. A kormány minden igyekezete és minden jószándéka meghiúsul a felesleges személyi harcokon és azon a hangulaton, amely minduntalan zsűrikövetelésekben robban ki. Vasárnapi számunkban már jelentettük, hogy mérvadó politikusok mozgalmat indítottak arra, hogy a nemzetgyűlés mérsékelt, komoly munkára áhítozó elemeit valahogyan közelebb hozzák egymáshoz, és megállapítsák jövendő magatartásuk irányelveit, főleg arra vonatkozóan, hogy hogyan fogjanak hozzá a gazdasági élet reorganizálásához. Abban a körbenazonban, ahonnan az akció megindul, nem fűznek olyan reményeket a munka sikeréhez, mint amilyenek a politikai közvéleményben a szárnyra keltek. Nem tűlenek párttamlásra, ujjha kialakításra, semmiféle kiválásra, egyedüli céljuk az, hogy alkossanak valamit a nemzetgyűlésből és megnyerjék a ki állásló napon. Most már még csak az hiányzik, hogy ez a parlamentben egymással szem*ben ülő vezető egyéniségekben élő akarat és a parlamenten kívül kényszerű vissza*vonultságban lappangó hatalmas erők megtalálják a módját annak, hogy egyesítsék törekvésben, céltudatos együttműködésben azt, amit a lelkük diktál és amely különböző helyeken, különböző formák között, de meglepő egyértelműséggel tör ki belőlük. A szakemberek segítségét és támogatását az eldöntés alatt álló nagy fontosságú kérdésekben. Ez az akció magába öleli azokat a politikusokat, akik a kurzus uralomrajutása után önzetlenségből félreállottak és lemondottak a nyilvános szereplésről, a kurzus embereink javára. Ezek táborával szemben most már radikálisabb felfogás kezd lábra kapni, amely nyíltan és határozottan hangoztatja a menezetgyűlés feloszlatásának szükségességét. Énre vall egy pártlap mai föltűnést keltős cikke is. De erre vall Rubinek Gyula földmvelésügyi miniszternek munkatársunk előtt tett következő nyilatkozata: — .A Kisgazdapárt a nemzetgyűlés munkásságának eddig nem sok eredményét konstatálta és nem talált abban a mám • • ' » számára semmi épületest. Ha a személyi kérdések forszírozása t»vább fog tartani, felmondjuk a barátságot, mert nem állhatunk szövetségben vagy blokkban egy mindenképpen ellenzékieskedni akaró párttal. Ha ellenzékieskedni akarnak, akkor fölforgatják a nemzetgyűlés egész struktúráját és nem marad más hátra, minthogy :« kUgazdapárt kérje a&f iít országos választások Mst ént. A politikusok hrmnadik csoportja Apjponyi hagajévőjeitől és az ennek kapcsán lefolytatandó tanácskozásoktól vár remédiumot. Politikai körökben beszélnek arról, hogy Apponyi Albert hazajövetele azzal áll összefüggésben, hogy ■4 Xeuillybe tartózkodó békedelegáció már nem bírja tovább tétlenül szemlélni , az itthoni eseményeket és részben külpolitikai tekintetből konszolidáltabb, rendesebb álinportokat kíván itthon teremteni. . . Ez a felfogás azonban nem mindennütt talál támogatásra Sokkal több realitása van annak a felfogásnak, amelyet illetékes helyen aövetkezőikben kört italoztak elöttünk: - A tekedelegáció hazajövetelének tisztára az a célja, hogy a delegáció tagjai az ülknpeket idehaza töltsék. A nagykövetek is Uj választások kiírását kérik a kisgazdák !A nemzetgyűlés feloszlatásának kérdése — Miért jön haza tipponyi/-- Húsvét után San Remoba megy a magyar békeküldöttség— Beszélgetés Rubinek Gyula földmivlészsügyi miniszterrel Egyes szám ára 80 fillér