Magyarország, 1920. május (27. évfolyam, 105-129. szám)
1920-05-23 / 123. szám
/ Budapest, 1920. vasárnap, május 23. MAGYAROSSZIG Likvidálják, a háborús számlákat Magyar, osztrák és rasimét küldöttek tanácskozása Berlinben — Ausztria és avolt Hözsjern hadügyminisztérium liszt- és élelmiszertartozása ír Budapest, május22. ( Magyarország tudósítójától.) A forradalom kitörte után Magyarország, Ausztria és Németország háborús központjai (a háromHaditermény, Részvénytársaság) kénytelenek voltak megszakítani azokat a közös üzleteket, amelyek a háború utolsó hullámveréseként foglalkoztatták őket. Be kellett szüntetni a kartellszerű vásárlásokat, amelyekkel az egyes államok megbízták őket. A három háborús központ a háború folyamán Hollandiában sajtot, Dániában vajat és egyéb tejterméket, Norvégiában marhát vásárolt együttesen, a Magyar Haditermény pedig ellátta a hadsereget élelmiszerrel, Ausztriát liszttel és ezekből a vásárlásokból és az Ausztriának és a hadügyminisztériumnak ellátásából származó követelések rendezése és likvidálása a három ország zavaros politikai viszonyai miatt mindezideig nem volt lehetséges. Most azonban mint értesülünk, hozzáfogtak a számlák rendezéséhez. Magyarországnak a volt közös hadügyminisztériummal szemben a hadsereg élelmezéséért és Ausztriának szállított élelmicikkekért fennálló készpénzbeli követelését a magyar pénzügyminisztérium fogja behajtani. A volt közös hadügyminisztérium eddig kétszázmillió korona tartozást elismert, amely kétszázmillió korona követelés, a Haditermény által Norvégiából és Hollandiából behozott és a hadügyminisztériumnak átadott élelmiszerek vételárából származik, amely vételárt a Haditermény idegen valutákban fizette ki norvég koronákban és hollandi forintokban és ezeknek árfolyama az április 24-iki zürichi jegyzéseket véve alapul, közel kétszázmillió magyar koronának felel meg. A német-magyar és osztrák Haditermények közös vásárlásait most likvidálják Berlinben. Arról értesülünk, hogy Russo és Prager igazgatók Berlinbe utaztak, ahová megérkeztek az osztrák küldöttek is és hozzáfogtak a likvidálás előkészületeihez. A berlini tárgyalások csak előkészítik a végleges leszámolást, amely Budapesten fog megtörténni, ahova június elején megérkeznek az osztrák és német háborús központok delegátusai s akkor ülnek össze a magyarokkal tanácskozásra. Ugyancsak Budapesten fogják elszámolni a háborús központok által a Romániában a központi hatalmak seregei által történt megszállás idején eszközölt gabonavásárlásokat, amelynek céljaira a három központ hatvanmilliót adott össze, előbb azonban Bukarestbe küldenek ki szakértőket, akik meg fogják állapítani, hogy melyik ország mennyit vett át a román gabonából. Az ukrán gabonavásárlások likvidálása csak később fog megtörténhetni, mert Kievbe még nem lehet leküldeni senkit, ott még most is harcok folynak. A háborús számlák likvidálása tehát megkezdődött s a magyar kormány minden rendelkezésre álló eszközzel arra fog törekedni, hogy a háború folyamán Ausztriának és a hadseregnek szállított liszt és élelmiszer kifizetetlen vételárát végre-valahára elszámolja és megkapja. xxxxxxxx X X X X X X X XXX xxxxx xxxxxx xxxxxxxx p XXX XX xxxxxxxx xxxxxx xxxxxxxx X XXXXXXX XXXXXX X XXXXXXXXXXXXX X XXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXX XXXXXX XXXXXXXXXXXXXX X XXXXXXXX X XX X X X X X X X X X X X X X X X X X XXXXXXXX X XXXX X XXXXXXXX X XXXXX XXXXXXXX X XXXXX XXXXXXXX X XXXXX XXXXXXXX X XXXXX XXXXXXXX X XXXXX XXXXXXXX X XXXX X XXXXXXXX X XXXXX XXXXXXXX X XXXX XX XXXXXXX X XXXX X XXXXXXX Végjelenet Írta: LAKATOS LÁSZLÓ A padconsul — Marcus Cenilius Plantus •— keser/i haraggal állapított meg a ház tetejére ültetett kert szélértTekintete végigfutott a kelet/ház lépcsőztes homlokán, majd lesiklott a/völgyben/épült városra, a féreg módjára lamyanyázzál utcákra, piszkos kis viskókra,vidéken templomokra. Szivét gerjedelem töltötte el, mérges, mint e tartománynak sok növénye. Hogy gyűlölte ezt az országot, piszkos, szakállas, veszekedő népét, járatlan utait, sötét vizeit, vad virágait. A köztársaság szolgálatában töltött itt el öt esztendőt és e hosszú időnek nem volt egyetlen órája sem, amely kellemes emléket hagyott volna elméjében. Csupa barbár gyötrelem. Ez a levegő mérgezte meg, az ezzel a néppel való örökös civódás. Légiói ellanyhultak e tunya ég alatt, ő maga is szokásaiban megromlott. Orvosa ma reggel mondta neki, hogy betegsége halált hozó. Hát nem! Nem fog itt tovább kínlódni. A kórság rettenetes esztendei, testben elrohadni, lélekben elnyüvesedni. Nem! Nincs tovább! Most, hogy még tiszta elmével ura magának, elhatározta, hogy végez. Elmegy. Erős lesz és derűs. Még egyszer megáldoz az öröktől való isteneknek, azután magába ereszti a kardot, amit légiói élén vitt a paphtagoniai hadjáratban. Még egy gondolat: hazatérni Rómába. Ott halni meg a hazai ég megbocsájtó kékje alatt, a város bölcs férfiainak magasztos körében. De nem! Még ezt sem. Hogy, ellenségei lássák őt, testben megrokkanva, arca, mint valami beteg fauné. Hősként távozott és nem térhet vissza, mint taposott állat férfiúi teste, mely egykor a fórum legdicsőségesebb szobraival vetekedhetett, roncs, panasz és keserűség rokkant foglalata. Nem! Meszszire elhajította magától aranytükrét, ez órában kegyetlen ellenségét. Nem! Rómában nem fognak mulatni rajta, vetélytársai csufondároskodni, mohó fiatalok kárörömmel kacagni. Csak hamvai térhetnek vissza és azokat diadalmenet viste nemzetsége temetkezési helyére. Még rendelkeznie kellett mindenféle dolgokról. Ezzel sem fog időt vesztegetni. Bölcsen teszi, ha az, kinek mennie kell, ma indul és nem holnap. Tudós görög rabszolgájának tollbamondja végső akaratát. Még ma este. Azután megáldoz a penaterek előtt és . . . Már üzenni is akart a görögért. Vagyona Fluviáé lesz. A proconsul arca megsárgult, orra megnyúlt, mint a saskeselyűé. Az asszony hát túl fogja élni őt! Övé lesz római palotája, az etruriai földek, a nyári ház Bajacban, siciliai birtokai... Ah! A tenger arany, mit szerzett ebben a mocskos keleti tartományban, a szobrok, kardok, diszöltönyök, eleven és holt jószágai. Minden az asszonyé,a ki csak keserűséget hárított rá! Az asszonyé, kit magával hozott Rómából ifjan és akinek dacos húsában nem tett kárt a gyilkos Kelet. Ő elromlott miközben hazáját szolgálta, zord és szűz római lényét elveszítette az idegen föld, amelyben a nő gyökeret eresztett és kivirágzott. Fluvia — ak — jól érezte magát e buja ég alatt, e vad földeken. Az idegen szokásoktól és életmódtól kivirult, pompába borult. Hasonlatos lett e konok és lázadó ázsiaiak lusta, puha, telt némbereihez. Idegen harag dagasztotta a proconsul keblét. Ez utolsó napon ő is ázsiai emberré lett, hasonlatos azokhoz, kiknek földje, szokásai, ételei és italai elsorvasztották őt. Az idegen istenség beköltözött testébe, amit most fájón és tüzesen öntött el a gyűlölet. Hát tud ő is ezeknek a barbároknak a nyelvén! Egyszer az életben igen. Már túl volt azon, hogy megvesse magát. És boldog volt, hogy indulatban és gonoszságban tanítványa lesz ennek az idegen csürhének, amelynek feje fölött a lictorok vesszőnyalábját szerette suhogtatni. Egyet mindenesetre tudnak ezek az emberek: gyűlölni. És a gyűlölet is lehet olykor bölcs, bölcsebb magánál a bölcseségnél. Ezek a keletiek gyakran igen helyesen cselekszenek, amikor vad és tajtékzó szokásaik szerint büntetik a nőt. Fluvia számára nem lesz öröm az ő elmenetele és temetésén haragosabban fog zokogni a sirató asszonyoknál is. Üvölteni fog, mint a sakál. A proconsul özvegye koldusán fog visszatérni Rómába. Meghal, de előbb minden mozgó vagyonát elpusztítja, aranyait a vízbe dobja, állatait felperzseli. Rendelkezni fog, hogy itáliai minden házát elhamvasszák. Fluvia fekete rongyokban fog visszatérni az apai házba. Lehunyta szemét. Dölyfös elégtétel úgy megremegtette testét, hogy belül fájt és égett mindene. Gonosz, nagy büntetés lesz ez. Koldusán hagyja maga mögött a hitvány és bíborban kényes nőt. Túl fogja őt élni, de csak mint koppasztott páva. Előbb kivetkezteti mindenéből. Mindenéből!? Arca elborult. homloka® 3 Nem lesz magább a villamosjegy A szénhelyzet javulásával taecpi hosszabbítják a közlekedési időt a Tormjif'miniszteri biztos / myilatjzata / Budapest, május 22 KA Mozszfarország tudósítójától.) Illetékes kör hosszu többi időben sűrűn foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy miképpen lehetne Budapest közlekedési viszonyain segíteni. Tény az, hogy a különféle bajok folytán a főváros közlekedési viszonyai mostanában meglehetősen rosszak. A villamos vasutak nem tudnak elegendő számú kocsit járatni és ezeknek közlekedését is kénytelenek már (a pünkösd ünnep kivételével) esti kilenc órakor beszüntetni. A Magyarország munkatársa a villamos vasutak ügyében Tormai Géza miniszteri biztoshoz fordult, akitől a következő felvilágosításokat kapta: — A pünkösdi ünnepek idejére — mint ismeretes — kitoltuk a villamosok közlekedési idejét esti tíz óráig, hogy legalább ezen a két napon valami kedvezményt tudjunk adni a közönségnek. Sajnos azonban, ez a meghosszabbítás csak az ünnepek napjára terjed, mert a szénhelyzet nem engedi meg, hogy a tíz órai közlekedést állandósítsuk. A szénkormánybiztos a legnagyobb erőfeszítéssel dolgozik azon, hogy bennünket olyan mennyiségű szénnel tudjon ellátni, hogy a villamosok közlekedési idejét meghosszabbítsuk, ám a szénhelyzet ezt még ma sem engedi meg. Úgy terveztük, hogy május végére okvetlenül megcsináljuk a közlekedés meghosszabbtását, de jelenleg az az akadálya a dolognak, hogy a mezőgazdasági rendkívüli fontosságú érdekre való tekintettel, a Máv. for