Magyarország, 1920. május (27. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-23 / 123. szám

/ B­udapest, 1920. vasárnap, május 23. MAGYAROSSZIG Likvidálják, a háborús számlákat Magyar, osztrák és rasimét küldöttek tanácskozása Berlinben — Ausztria és a­­volt Hözsjern hadügyminisztérium liszt- és élelmiszertartozása ír Budapest, május­­22. (­ Mag­ya­rország tudósítójától.) A forra­dalom kitörte után Magyarország, Ausztria és Németország háborús központjai (a három­­Haditermény, Részvénytársaság) kénytelenek voltak megszakítani azokat a közös üzleteket, amelyek a háború utolsó hullámveréseként foglalkoztatták őket. Be kellett szüntetni a kartellszerű vásárlásokat, amelyekkel az egyes államok megbízták őket. A három háborús központ a háború fo­lyamán Hollandiában sajtot, Dániában vajat és egyéb tejterméket, Norvégiában marhát vá­sárolt együttesen, a Magyar Haditermény pe­dig ellátta a hadsereget élelmiszerrel, Ausztriát liszttel és ezekből a vásárlásokból és az Auszt­riának és a hadügyminisztériumnak ellátásá­ból származó követelések rendezése és likvi­dálása a három ország zavaros politikai viszo­­nyai miatt mindezideig nem volt lehetséges. Most azonban mint értesülünk, hozzáfogtak a számlák rendezéséhez. Magyarországnak a volt közös hadügyminisztériummal szemben a hadsereg élelmezéséért és Ausztriának szállított élelmicikkekért fennálló készpénzbeli követe­lését a magyar pénzügyminisztérium fogja be­hajtani. A volt közös hadügyminisztérium ed­dig kétszázmillió korona tartozást elismert, amely kétszázmillió korona követelés, a Ha­­ditermény által Norvégiából és Hollandiából behozott és a hadügyminisztériumnak átadott élelmiszerek vételárából származik, amely vé­telárt a Haditermény idegen valutákban fizette ki norvég koronákban és hollandi forintokban és ezeknek árfolyama az április 24-iki zürichi jegyzéseket véve alapul, közel kétszázmillió magyar koronának felel meg. A német-magyar és osztrák Haditermények közös vásárlásait most likvidálják Berlinben. Arról értesülünk, hogy Russo és Prager igazgatók Berlinbe utaz­tak, ahová megérkeztek az osztrák küldöttek is és hozzáfogtak a likvidálás előkészületeihez. A berlini tárgyalások csak előkészítik a végle­ges leszámolást, amely Budapesten fog meg­történni, ahova június elején megérkeznek az osztrák és német háborús központok delegá­tusai s akkor ülnek össze a magyarokkal ta­nácskozásra. Ugyancsak Budapesten fogják elszámolni a háborús központok által a Romá­niában a központi hatalmak seregei által tör­tént megszállás idején eszközölt gabonavásár­lásokat, amelynek céljaira a három központ hatvanmilliót adott össze, előbb azonban Bu­karestbe küldenek ki szakértőket, akik meg fogják állapítani, hogy melyik ország mennyit vett át a román gabonából. Az ukrán gabona­­vásárlások likvidálása csak később fog meg­történhetni, mert Kievbe még nem lehet lekül­­­deni senkit, ott még most is harcok folynak. A háborús számlák likvidálása tehát meg­kezdődött s a magyar kormány minden ren­delkezésre álló eszközzel arra fog törekedni, hogy a háború folyamán Ausztriának és a hadseregnek szállított liszt és élelmiszer kifi­zetetlen vételárát végre-valahára elszámolja és megkapja. xxxxxxxx X X X X X X X XXX xxxxx xxxxxx xxxxxxxx p XXX XX xxxxxxxx xxxxxx xxxxxxxx X XXXXXXX XXXXXX X XXXXXXXXXXXXX X XXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXX XXXXXX XXXXXXXXXXXXXX X XXXXXXXX X XX X X X X X X X X X X X X X X X X X XXXXXXXX X XXXX X XXXXXXXX X XXXXX XXXXXXXX X XXXXX XXXXXXXX X XXXXX XXXXXXXX X XXXXX XXXXXXXX X XXXXX XXXXXXXX X XXXX X XXXXXXXX X XXXXX XXXXXXXX X XXXX XX XXXXXXX X XXXX X XXXXXXX Végjelenet Írta: LAKATOS LÁSZLÓ A padconsul — Marcus­ Cenilius Plantus •— keser/i haraggal állapított meg a ház tete­jére ültetett kert szélértTekintete végigfutott a kelet/ház lépcsőztes homlokán, majd lesik­­lott a/völgyben/épült városra, a féreg mód­jára lamyanyázzál utcákra, piszkos kis vis­kókra,vidéken templomokra. Szivét gerjede­­lem töltötte el, mérges, mint e tartománynak sok növénye. Hogy gyűlölte ezt az országot, piszkos, szakállas, veszekedő népét, járatlan utait, sötét vizeit, vad virágait. A köztársaság szolgálatában töltött itt el öt esztendőt és e hosszú időnek nem volt egyetlen órája sem, amely kellemes emléket hagyott volna elmé­jében. Csupa barbár gyötrelem. Ez a levegő mérgezte meg, az ezzel a néppel való örökös civódás. Légiói ellanyhultak e tunya ég alatt, ő maga is szokásaiban megromlott. Orvosa ma reggel mondta neki, hogy betegsége ha­lált hozó. Hát nem! Nem fog itt tovább kínlódni. A kórság rettenetes esztendei, testben elro­hadni, lélekben elnyüvesedni. Nem! Nincs tovább! Most, hogy még tiszta elmével ura magának, elhatározta, hogy végez. Elmegy. Erős lesz és derűs. Még egyszer megáldoz az öröktől való isteneknek, azután magába ereszti a kardot, amit légiói élén vitt a paphta­­goniai hadjáratban. Még egy gondolat: haza­térni Rómába. Ott halni meg a hazai ég meg­­bocsájtó kékje alatt, a város bölcs férfiainak magasztos körében. De nem! Még ezt sem. Hogy, ellenségei lássák őt, testben megrokkanva, arca, mint valami beteg fauné. Hősként távo­zott és nem térhet vissza, mint taposott állat férfiúi teste, mely egykor a fórum legdicsősé­gesebb szobraival vetekedhetett, roncs, panasz és keserűség rokkant foglalata. Nem! Mesz­­szire elhajította magától aranytükrét, ez órá­ban kegyetlen ellenségét. Nem! Rómában nem fognak mulatni rajta, vetélytársai csufondá­­roskodni, mohó fiatalok kárörömmel ka­cagni. Csak hamvai térhetnek vissza és azo­kat diadalmenet viste nemzetsége temetkezési helyére. Még rendelkeznie kellett mindenféle dol­gokról. Ezzel sem fog időt vesztegetni. Bölcsen teszi, ha az, kinek mennie kell, ma indul és nem holnap. Tudós görög rabszolgájának tollbamondja végső akaratát. Még ma este. Azután megáldoz a penaterek előtt és . . . Már üzenni is akart a görögért. Vagyona Fluviáé lesz. A proconsul arca megsárgult, orra megnyúlt, mint a saskese­­lyűé. Az asszony hát túl fogja élni őt! Övé lesz római palotája, az etruriai földek, a nyári ház Bajacban, siciliai birtokai... Ah! A tenger arany, mit szerzett ebben a mocs­kos keleti tartományban, a szobrok, kardok, diszöltönyök, eleven és holt jószágai. Min­den az asszonyé,a ki csak keserűséget hárí­tott rá! Az asszonyé, kit magával hozott Ró­mából ifjan és akinek dacos húsában nem tett kárt a gyilkos Kelet. Ő elromlott miköz­ben hazáját szolgálta, zord és szűz római lényét elveszítette az idegen föld, amelyben a nő gyökeret eresztett és kivirágzott. Fluvia — ak — jól érezte magát e buja ég alatt, e vad földeken. Az idegen szokásoktól és élet­módtól kivirult, pompába borult. Hasonlatos lett e konok és lázadó ázsiaiak­ lusta, puha, telt némbereihez. Idegen harag dagasztotta a proconsul­ keblét. Ez utolsó napon ő is ázsiai emberré lett, hasonlatos azokhoz, kiknek földje, szo­kásai, ételei és italai elsorvasztották őt. Az idegen istenség beköltözött testébe, amit most fájón és tüzesen öntött el a gyűlölet. Hát tud ő is ezeknek a barbároknak a nyelvén! Egyszer az életben igen. Már túl volt azon,­ hogy­ megvesse magát. És boldog volt, hogy indulatban és gonoszságban tanítványa lesz ennek az idegen csürhének, amelynek feje fölött a lictorok vesszőnyalábját szerette su­hogtatni. Egyet mindenesetre tudnak ezek az emberek: gyűlölni. És a gyűlölet is lehet oly­kor bölcs, bölcsebb magánál a bölcseségnél. Ezek a keletiek gyakran igen helyesen cse­lekszenek, amikor vad és tajték­zó szokásaik szerint büntetik a nőt. Fluvia számára nem lesz öröm az ő el­menetele és temetésén haragosabban fog zo­kogni a sirató asszonyoknál is. Üvölteni fog, mint a sakál. A proconsul özvegye koldusán fog visszatérni Rómába. Meghal, de előbb minden mozgó vagyonát elpusztítja, aranyait a vízbe dobja, állatait felperzseli. Rendelkezni fog, hogy itáliai minden házát elhamvasszák. Fluvia fekete rongyokban fog visszatérni az apai házba. Lehunyta szemét. Dölyfös elégtétel úgy megremegtette testét, hogy belül fájt és égett mindene. Gonosz, nagy büntetés lesz ez. Kol­dusán hagyja maga mögött a hitvány és bí­borban kényes nőt. Túl fogja őt élni, de csak mint koppasztott páva. Előbb kivetkezteti mindenéből. Mindenéből!? Arca elborult. homloka® 3 Nem lesz magább a villamosjegy A szénhelyzet javulásával taecpi hosszabbítják a közlekedési időt a Tormjif'm­iniszteri biztos / myilatj­zata / Budapest, május 22 KA Mozszfarország tudósítójától.) Illetékes kör h­o­sszu többi időben sűrűn foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy miképpen lehetne Bu­dapest közlekedési viszonyain segíteni. Tény az, hogy a különféle bajok folytán a főváros közlekedési viszonyai mostanában meglehető­sen rosszak. A villamos vasutak nem tudnak elegendő számú kocsit járatni és ezeknek köz­lekedését is kénytelenek már (a pünkösd ün­nep kivételével) esti kilenc órakor beszüntetni. A Magyarország munkatársa a villamos vas­utak ügyében Tormai­ Géza miniszteri biztos­hoz fordult, akitől a következő felvilágosításo­­kat kapta: — A pünkösdi ünnepek idejére — mint ismeretes — kitoltuk a villamosok közlekedési idejét esti tíz óráig, hogy legalább ezen a két napon valami kedvezményt tudjunk adni a kö­zönségnek. Sajnos azonban, ez a meghosszabbí­tás csak az ünnepek napjára terjed, mert a szénhelyzet nem engedi meg, hogy a tíz órai közlekedést állandósítsuk.­ A szénkormánybiztos a legnagyobb erőfeszítéssel dolgozik azon, hogy bennünket olyan mennyiségű szénnel tudjon el­látni, hogy a villamosok közlekedési idejét meghosszabbítsuk, ám a szénhelyzet ezt még ma sem engedi meg. Úgy terveztük, hogy május végére okvetlenül megcsináljuk a közlekedés meghosszabbtását, de jelenleg az az akadálya a dolognak, hogy a mezőgazdasági rendkívüli fontosságú érdekre való tekintettel, a Máv. for­

Next