Magyarország, 1920. november (27. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-25 / 278. szám
Budapest, 1920. csütörtök, novemflfeQr 25. XAQZAHOESZX9 Sándor László volt főkapitány nyilatkozik a rendcsinálásról, a rendőrségről, a rendőrtisztekről és a legénységről Budapest, november 24. (A Moticiarország ludasztójától.) Az ország és főváros ipgremljorck címyreálitásairől s a mindítöbb mrffferősödő ilkonszolidáció aktuális kérdéseiről fejfeélgetette'ma a Magyarország rerikatársa Sándor László dr.-ral, a forradalmak előtti Budapest utolsó királyság korabeli főkapitányával, aki az emlékezetes októberi éjszakáia végső pillanatig kitartott e kinje és hivatása mellett. A forradalmak alatt a rendőrség munkáját és munkájának eredményes lehetőségeit kizárólag a lógós, szökevény és visszaüzönlő katonaság fellépése bénította meg s a rendőrség működését a forradalmak alatt és a kommün bukása után is csak az akkor még egészen szervezetlen katonák, zavarták, katonaság csak segítségére lehet a rendőrségnek, amikor ez a rendfentorrtás munkájában segítségül hívja. A forradalom október-novemberében is az akadályozta meg a rendőrség erőfelziléréit, hogy a fegyelmét veszített katonaságnak egy része letért a törvényben körülírt útjáról; a törvény ugyanis tisztán előírja, hogy a katonasát a rendőrség mellett csak mint karhatalmi segítség szerepelhet. A rendőrség akkor bomba meg végleg, amikor a hátvédül képzel, katonai erők felmondták a solgálatot s a katonaság nagyrészt* nyíltan meglai.'-'.dia a parancsok teljesítését, söt a r. r.dörög ellen fordul’. Ez a bomlási processzus nyíti az első lökést a forradalomnak és biztosítóia sikerét az októberi puccsnak. A régi tanulságok alapján határozóibb megv'laj.ilihatom, hogy addig nincs törvényes rend. jogalapokén lejek! Jeti közbiztonság és konszolidáció, (rmig a katonaság nem bízza a közrend és közbiztonság seni óriását ■.teljesen makra a .••ft'iwV&rí’. amelykét erre a törvéig kirí a leli: a rémié •.•.égre és a csendőrségekre, amelyek , csívmil jogositonak eljárni a polgári ráké..séggal szemben. A rend fen tartására, a kalom.sá.• eTírvénypii: dlítta káros, hm rt Lénija a törvényes közi biztonságért küzdő rend Krrség munkájá'. — A konszolidáció megerősödését és a jogrend teljes viszháHit:«A a polgárság hitének megeröstklésétől várom, hogy minden bűn illetékes bírósága előtt kapja meg büntetését és minden bűn meg lesz torolva és senkit sem vonnak el a sugtorló igazságszolgáltatás keze elől. A jogrend megszilárdulásának legfőbb és legerősebb alapfeltétele az legyen, hogy a rendőrség vissza tudja adni a polgárságnak ezt a hitét. Ezzel egyidejűleg visszatér a rendőrség ereje-r ,öntudata is és a jövő rendjének és biztonságának ez az öntudat lehet az egyetlen fegyvere. Ha ez az öntudat újra megvan, a rendőrség képes lesz megküzdeni hatalmas és végtelenül fontos feladataival. A katonaság közbelépését a rend fenntartására a törvények és a törvényekben lefektetett szabályok értelmében kérheti a rendőrség, a katonaságnak csak akkor lehet szerepe a rendcsinálásban, amikor a rendőrség azt átadja neki, illetve felhívja a rendcsinálás átvételére. A katonaságnak polgári személyekkel szemben aktív szerepe addig nem lehet, amíg ezt a rendőrség kifejezetten nem kéri. — A rendőrség mostani munkáját a legjobb reménységgel és örömmel szemlélem és eredményeiből azt következtetem, hogy kezdi visszanyerni erejébe vetett öntudatát, visszakapja régi szerepét és ez a jelenség a jövőre nézve igen biztató. Ha az állami rendőrség tisztikarának nem kell küzdenie a megélhetéssel és a gondokkal s ha maga mellett érzi a közönség bizalmát, lelkes támogatását és szeretetét, akkor ez a tisztikar minden önfeláldozásra képes és feltétlenül biztosítani tudja Budapest közbiztonságát és rendjét, mert ezt a tisztikart az ország legelső szervezetének tartom és becsülöm. Az államrendőrség egész országra kiterjedő hálózatában is ők a biztonság pillérei. Legyen a rendőrség bázisa, egyetlen ereje a törvény, ettől s ennek egyetlen remelkezésétől senkivel szentben el ne térjen, semmi irányzat, kedvéért meg ne alkudjon és óvakodjék a politikától, mint a legborzasztóbb méregtől. Ida ez így lesz, akkor a régi idők egykor nagyon becsült és szeretett tisztikara újra az egész ország bizalmának osztályosa lesz, ezt pedig nagyon kívánnunk kell, mert a rendőrség az egyetlen erő, amely által Magyarországot a régi nyugalmas élet is-nmire vissza lehet állítani. Hangsúlyozom, a politikától és a politika testületet rothasztó befolyásaitól óvakodni kell s csak a törvény hitvallása legyen az irányadó. A politikai hangulatok feltétlenül nagy kárral voltak mindig a rendőrség munkájára, ettől óvakodni kell. A füzeiben az alapokon a rendőrség tényleg visszaállitttatja a polgárság, hitét s megszerezheti magának a bizalmat. Természetes, hogy ehhez az is kell, hogy azok a körülmények megszűnjenek, amelyek eddig munkájának ártottak, megnehezítették, úgyszólván lehetetlenné tették. Ezen kívül a legszükségesebbnek tartom az altiszti kar kiképzését és megerősítését, azert ezen nyugszik Budapest rendőrségének legfontosabb feladata, ez utcai rendészet, a polgárság élet- és vagyonbiztonságának megóvása. Ha az altiszti kar erős és megbízható pillér, az ügybuzgó legénység pontosan fogja teljesíteni feladatát és hiba nélkül felel meg a kivánalmaknak. A jó altisztikai képzése legyen az első és legfontosabb munka s e tekintetben teljes és feltétlen bizalommal vágyai, Ireniczkij Tamadhoz, a rendőrfőparancsnokhoz, akivel együtt éveken, át az altiszti kar kitűnő kiképzését és jó dotálását szolgálni aktuk. Az ő szakavatott tudása biztosítéka a jöveinek. Egyikíró a legénység kezd már igen becsmondó lenni, méltóképpen a régiek jóhíréjé hez s remélem, hogy a rendőrség kiépítésének nincsen semim akadálya, ettől Isten óvja hazánk érdekében ez az igazi magyar, becsületes testületet. — Nekünk az utolsó időben mindig az volt a célunk, hogy fölállítsunk egy ilyen minden követelménynek megfelelő altiszti kart, amely elégedetten és gondok nélkül álljon éjjel-nappal, tűzön és vizen keresztül rendelkezésre. Befejezésül az egykori főkapitány szemétyéről vezettütek volna megtudni valamit. Sándor László napáról nem akar mondani semmit. Másokra ugyanis egyre több teher hárul, amelyet lassanként nem fognak tudni elviselni. Ha a közgyűlés elfogadja a javaslatot, akkor a kötbéremelés ügyében az igazságügyminisztériummal is érinntkezésre lépek. Értesülésünk szerint a keresztény községi párt tegnapi értekeltetén foglalkozott ezel a kérőénél és az értekezleten a tanács javaslatának számos ellenzője akadt, úgy hogy nem lehetetlen, hogy a ma délutáni közgyűlés nem járul hozzá a Senacy határozatához. 40°c szájgerolás A víz emeli tv díjaiért — Borvendég, főjegyző / nyilatkozik ^ Brudapest, november 24. iA Macw/ország/tudósítóiéból.) A főváros tudvalevőleg W^Zráffebben elhatározta, hogy a vizdijat emelni fogja. A legutóbbi tanácsülésen azt is kimondották, hogy a felemelt vizdij illetéket június elsejétől, illetőleg november elsejétől visszamenőleg behajtják. Ebben a tárgyban a tanács felterjesztést intézett a belügyminiszerhez, amely felterjesztést a pénzügyi bizottság is magáévá tett. A felterjesztésben a főváros eddigi álláspontjától eltérőé.) A házierők védelmére kei és egész algnán ama véleményének ad kifejezést, hogy a vízditeszzelést a lakókra kell hárítani, ami annyit jelent, hogy a hiszbérek közüzemi pótlék címén verniven százalékkal emelkednének. A tanács felterjesztésében a következőket mondja: Méltányos, hogy a háztulajdonosoként az újabb térziét a víz fogyasztóira, diákokra áthárítsák. Megkérdeztük ebben az ügyben Borvendég Ferenc főjegyzőt, a vízvezetéki főosztály vezetőjét, aki a következőket mondottja: — A főváros tanácsának valóban az az álláspontja, hogy a háztulajdonosoknak az a kívánsága, hogy ezt az újabb terhet a lakók fizessék, teljesen jogos. A háztulajdo Tufipántos koporsó * Így igaz minden, amiképpen alább írva találjátok. Nem is szabadna teafánál ide írni, tajtékpiros Stradivariuson ezüst vonógit kellene belemuzsikálni a szivetekbe, olyan szép gyan megható, annyira csupa finom, halk Muzsika es a történet. Minden Csak akért történt, mert felbontják a régi óbudai temetőtT Az omlott százéves kövek között éles csákányok hasogatják a régi halottak földjét Harsogva, követelőzve tör új utakat a Sirkerten keresztül a Város, —■ az Élet nem kíméli a Halál szentimentális tiszteletét, mérnökök ónos zsinórja feszül át a ledöntött szomorufüzek között, hatottak fehérre szikkadt csontjai hevernek a kubikosok nehéz csizmái körül a sárban. Itt él közöttetek a Városban az Egyetem egyik európai hírű professzora. "A tudós professzor A .cégének dédanyját az óbudai temetőben hantolták el, ,e most a Nagyasszony sírját is felbontották. Hivatalos értesítés jött róla. Szigorú, határidős parancs. Szól pedig a hivatalos írás sikképpen, hogy vagy a család viteti át saját költségén a csontokat a farkasréti temetőbe- vagy pedig sírok gazdátlan halottak csontjaival együtt közös sírba helyeztetnél. A professzor felesége végigjárta a hivatalokat. Hiába járta. Elment a temetési vállalkozóhoz is. Itt már minden rendbe jött volna. Vállalta a szállítást, természetes, hogy vállalta, hiszen abból és ötezer koronát kért. Ezen a „kérésen" akadt meg minden... Ötezer korona nincsen. Honnan volna? Egyetemi tanárnak, tudósnak, európai hírűnek — Pesten! Hát az nincs, ötezer korona ruhára, cipőre, ennivalóra sincs is ha van,, ruhám, cipőre, ennivalóra és m még mi sokra másra-akkor sem elegendő... Megölte a gond a professzor házát. A régi vitrinek között, a kopott aranyu muzsikáló óra alatt megfeszült a csönd és hangtalanul sirt a nemes szivekben a bánat. . Csudára vártak a busongók és ha csakugyan arra vártak, az el is érkezett. Kopott festésű tufipántos láda hozta a csudát. A ládát a Nagyaszony hagyta örökbe. Ez a láda rejtette — hányszor tíz éve annak! — a Nagyasszony menyasszonyi kelengyéjét: — otthionszőtt patyolat vásznaikat, bécsi selymeket, brüsszeli csipkéket- gyöngyös násfát, aranyos kőszöntyűt, dúsan hímzett, százszorszép asszonyi pártákat... A vászon elszakadt, a selyem pillére foszlott, kibikottak a násfa gyöngyei, százszorszép asszonyi párták messzire tűntek ... A láda megmaradt. Ezt a ládát vitte ki a tudós felesége, a dédunoka, a régi óbudai temetőbe. Maga vitte ki. Maga rakta a Nagyasszony fehér csontjait a tufipántos ládába. Lezárta a ládát és egyedül ő vitte ki karján a tufipántos koporsót a temetőből... Jött a csöndes budai uccákon a késői unoka és ringatta karján a» Nagyasszonyt . . . A Fzsrkasrétre induló villamosra került a láda • » . A kocsi búgva rohant át az uccákon. Régi házak, régi uccák- Hzolt boltíves, rozzant kapualjak köszöntötték a száguldó halottat. Ezek az uccák, ezek a házak kökeleiük álmodó szivében bizonyára emlékeztek még a Nagyasszonyra, ki bársonytopánban tipegett erre egy havas estén a Duna felé, a csolnakosokhoz, mert bál volt a pesti Hét választó márványszobáiban.. Rohant a kocsi. Vitte magával a tufipántos koporsót .. . Ki tudott róla? ... A vezető a csengetyül verte. Autók szirénája búgott az utakon. A korai alkonyatban Pest fölött vörösen izzott az ég. Lámpák voltak ki a kocsiban. Zsivaj, tolongás, káromkodás A tulipántos koporsó a dédunoka karjaiban pihent... F. I. 3