Magyarország, 1921. január (28. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

Budapest, 1921. szombat, január 1. K&a Y&SOBSSSfi Luxardfo dp., a Jegybank Ukvidátora az Osztrák"Magyan» Bank Hicvid­ácM$á­ i»ól, a konverptárt és be nem bélyegzett frank jegyekből nyilatkozott a „filagyaponszegi” munka­­társának — Tárgyal Hegedűs pénzügyminiszterrel Budapest, december 31. (A Magyarország tudósítójától.) A béke­szerződés értelmében megk­ezdőd­ött az Osztrák- Ma­gyar Banik felszámolása. A felszámoló bi­zottság Bécsben telepedett meg,­három tagja Iván, Luxardó, Wh­giman és Zeuceanu, akik a­­jóvátételi bizottság bécsi tagjaival állandó érintkezés­ben vannak és vezetik az Oszt­rák-­­Magyar Bank felszámolásának nem könnyű munkáját. Luxardó dr. tegnap Budapestre érkezett, magával hozta a feleségét is. A Hungáriában laknak és tegnap Halász Lajosnak, az Indus- Steria Bank igazgatójának társaságában vacso­ráztak a szállodában. Néhány napig marad­nak Budapesten, egyrészt azért, hogy Luxardó dr. hivatalos ügyeit elintézze, másrészt pedig, hogy Budapestnek gyakran hallott és sokszor emlegetett szépségeit megismerje. Munkatársunk ma délelőtt szállóbeli laká­sán felkereste Luxardó dr.-t, akit lekötelező szívességgel fogadott s kijelentette ugyan, hogy interjúkat nem szokott adni, az Osztrák-Ma­gyar Bank likvid­ációjáról nem is nyiatkoztha­­tu­k, mert ez nem kizárólag az ő dolga, két likvidátor társa is van, de azért készséggel nyilatkozik azokról a munkála­tokról, amelyek az Osztrák-Magyar Bank felszámolásával vannak összefüggésben. — December 27-ére — úgymond Luxar­­d, dr. — a Jóvátételi Bizottság intézkedésé­re egy értekezletet hívtunk össze Bécsbe, ame­lyen az osztrák-magyar monarchiából alakult­­államok képviselői és a bank hitelezői vettek volna részt s amely értekezletnek az lett volna a célja, hogy a likvidációval összefüggő intézkedéseket beszéljük meg. Azonban a jegybank hollandi hitelezői nem érkezhettek meg és igy el kellett halasztani ezt az érte­­­kezletet január 13-ára. — Miért jött doktor úr Budapestre? — Uramnak nincs hivatalos jellege. Én­­az Osztrák-Magyar Bank magyar kampány- fbiztosaival és természetesen Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter úrral akarok beszélni, akinek expozéját nagy figyelemmel olvastam a bécsi lapokban. Ezeknek a megbeszélések­nek nincs más célja, minthogy a január 13-i konferenciára vonatkozólag az érdekelt felekkel, tehát a magyar kor­mány tagjaival is érintkezésbe lépjek. Na­pok előtt érkeztem haza Pak­sból, ahol részt vettem a Jóvátételi Bizottságnak azon az ülésén, amelyen jelen voltak az osztrák pénzügyminiszter, továbbá Spitzmüller, az Osztrák-Magyar Bank kormányzója és a szakreferensek. Spitzmüller „előterjesztette a liikvidációra vonatkozó expozéját, ezt a Jóvá­tételi Bizottság meghallgatta, de egyes­ azután nem is történt ezen az ülésen. Az ülés után, amint az már szokásos, ugy­e, fesztelen be­szélgetések között telt el néhány perc, de sem az osztrák urak, sem a Jóvátételi Bizottság tagjai nem bocsátkoztak érdemleges tárgyalá­sokba. Budapesti utamnak szintén csak az a célja, hogy, mint már említettem, a pénzügy­­miniszter úrral és az Osztrák-Magyar Bank kormánybiztosaival érintkezzem, ezenfelül az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetébe is elmegyek­, hogy ott a főintézet üzletviteléről és forgalmáról szerezzek magamnak adatokat. — A likvidáció munkája halad előre? — Természetesen. Mindhárman dolgo­zunk, hiszen egy likvidáció nem könnyű munka, hát még az Osztrák-Magyar Bank fel­számolása. Annyi fontos kérdés kapcsolódik bele ebbe a munkába, amelyről természetesen egy interjú keretében nem lehet részletesen nyilatkozni. Ilyen !■■■* ■’flA ■ a bankjegyek ügye is. Az Osztrák -Magyar Bank az egykori osz­trák-magyar monarchiának leghatalmasabb pénzintézete volt. Bankjegyeit átvették az utódállamok és később a békeszerződés értel­mében saját pénzükkel konvertálták, — mert hiszen a különböző bélyegzőkkel való ellátás nem egyéb­ mint konvertálás, — ezek aztán az Osztrák-Magyar Bank aktívumából keres­nek maguknak kielégítést. — És mi történik a le nem bélyegzett bankjegyekkel? —­­A le nem bélyegzett bankjegyek termé­szetesen ma már csak külföldön vannak forgalomban, ezeknek sorsa is a likvidá­cióval függ össze.. A bankjegytulajdonosok az Osztrák-Magyar Bank hitelezői, akik azokból a címletekből nyernek majd kielé­gítést, amely címleteket az osztrák-ma­gyar monarchia volt államai a kibocsá­tott bankjegyek fedezetére a jegybanknál letettek. — Ebből is láthatja kérem, — mondta Luxardó dr. munkatársunknak,­­ hogy mennyi fontos és az utódállamokat, így Ma­gyarországot is közelről érintő fontos kérdés elintézése vár a jegybank felszámolóira, ame­lyekről természetesen nem érzem magam fel­­jogosítottnak nyilatkozni. Érje be ma ennyi­vel s azzal a kijelentésemmel, végtelenül örül­tem, hogy budapesti tartózkodásom alatt a magyar sajtó egyik jelentős orgánumának a rendelkezésére állhattam. Meddig marad doktor úr Budapesten? — Január ötödikéig, mert meg akarom nézni ezt a várost, amelyről olyan sok szépet hallottam. A gályarab -írta: LAKATOS LáSZLÓ (Ezt a kis jelenetet úgy kell olvasni, mint egy­­háromfelvonásos színmű zárójelenetét. Az előzménye­iket a szerző elfelejtette megírni, vagy nem írta meg­­azokat, mert nem volt érdemes. Megcsinálták előtte ezren. Ebben a pillanatban az a helyzet, hogy a férfi, v ali az előbbi jelenetben érkezett haza és... szóval­­kidobta a vetélytársát. Most egyedül maradt a nővel !Szinipad: ugyanaz a polgári szoba, — félig szalon stb. !— amiben az ilyen jeleneteket Európa minden szin­­­padán egyformán játsszák. Este van, a szobát csak a­­zongora melletti álló lámpa világítja. Ugyanis mielőtt­­a férj hazajött, a csábító Grieget játszotta a zongorán. Esetleg az asszony Csajkovszkyt. A dolog lényegére m­érve halálosan mindegy. Igaz, még valami. Az aszta­lton egy revolver fekszik.) A NŐ (hosszú szünet után): Kidobtad őt. A FÉRFI: Nem ért­ek. Talán itt­­kellett­­volna tartanom vacsorára. Ezek után! NŐ: Jó kedved van angyalom. Kidobtad és... (Az asztalon heverő revolverre mutat!) FÉRFI: Nos! Mit akarsz! Beszélj! NŐ: Beszéljek! Mit? Itt álltunk az imént , hárman egy rettentő helyzetben ! FÉRFI: Nekem veted szememre! NŐ: Te revolvert rántottál és aztán... FÉRFI: És aztán? NŐ: És aztán ő kiállt. Kezét leeresztette, fa­ mellét kitúrta és te ... FÉRFI: És én? NŐ: Letetted a revolvert az asztalra, ő­­azt mondta, hogy: jó estét és elment. FÉRFI: És? . . . Nem értlek. NŐ: Nem értsz! Hát nem tudod... (Ki­tör!) Nos, rettentő voltál abban a pilanatb­a. Bágyadt és merev. A szemedben egy mondat:­­„Nem érdemes". És befejeztél mindent. Der­mesztő voltál, csak úgy áradt belőled a fa­gyasztó hideg. Olyan voltál, mint egy cinikus halott. ) FÉRFI: Szememre veted, hogy nem öltem meg őt!__Nem az én stílusom. Nem veszek magamra ilyesmit, ölni!? Még a legutolsó embert sem, még őt sem. Nyakon csíptem, kisöpörtem az életemből, elég volt. Végeztem vele. Veled is. «■ ’ ~ NŐ: Velem! Engem megöltél! FÉRFI: Megőrültél! Téged! NŐ: Megöltél! A nyugalmaddal, a fáradt­ságoddal, a lankadt bölcsességeddel, a moz­dulatlan arcoddal, amivel öt perc alatt elintéz­tél mindent. Három életet. FÉRFI: És ez így van rendjén! Valamikor nem hoztál ki sodromból a szépségeddel, most nem bolygatod fel az életemet a rosszaságod­dal. Ennél többre tartom magam. Más hiva­tásom van, más munka vár, más célok. En­nél sokkal kü­löb­b tartozásaim vannak az élet­tel szemben. Egy nő miatt... Te miattad.... Eh . . . (Fölemeli a kezét, hogy legyintsen. De nem tudja, reszket. Behunyja szemét.) Te ... te... Hát azt hiszed, érdemes érted, hát azt hiszed, szabad! ?... Érted, egy nőért. (Kinyitja szemét, tág, bizonytalan tekintettel a nőt nézi.) Nő (farkasszemet néz­ vele, azután fel­­sikolt, szemét elborítja a könny, hisztérikus­­ kacagással megragadja a revolvert és a férfi lába elé dobja): Nesze! F­ÉRFI (agyát elborítja a vér): Te! Te! Nő: Gyáva! Tehetségtelen! Nesze! (A revolverre mutat!) Ott hever a lábadnál! A­­míg ő itt volt, nem merted! Most talán "igen, hogy itt vagyok, én egyedül, árva nő, gyenge és védtelen. FÉRFI: Te ... Te! ... NŐ, ő ,érte nem volt érdemes. És én ér­tem? Vagy tőlem is félsz? Mi? (Hisztérikus nevetéssel.) A revolvertől is? Ha nem félsz tőle, miért nem emeled fel! Nos! Lehajolni szépen, fölemelni, visszatenni az asztalra! Fogsz engedelmeskedni, vagy nem! (Pici szü­net.) Pokolba is, hát ennyi szavam sincs már előtted.­­ ■ b H-v : FÉRFI: De van! (Tompa, dörgő hangon!) Van szavad. Nagyon is sok! Most már látom, hogy, érdemes. (Fölemeli a revolvert!) Most! Ál Te! Te! . ■ ?§.■' rwj NŐ (iszonyú sikollyal fut előle): Meg­őrültél! Gyilkos! Segítség! Tedd le... Gyil­kos ... (A zongora mögé próbál menekülni, feldönti az álló lámpát. A színpadon teljes sötétség. Egy-két pillanatnyi szünet, azután tompa kis kattogás, revolverlövés. Szünet. Ne­héz, nyöszörgő hangok, hörgés, majd megint szünet.) FÉRFI (rek­edt, rémült hangon): Anna!.. .j­ó történt? Felelj ... Élsz!... Anita... Az Isten szerelméért... Mit tettem... (Görcsös, nehéz, elfulladó zokogásba tör ki. ’A sötétben elindul, tapogatózva keresgél, a zongora irá­nyába megy, négykézláb leúszik.) Anna . . . Az Isten irgalmára... (Csend. Azután a férfi könnyes, artikulátlan hangon) Itt vagy.. . Ó... A szád ... Még meleg... Istenem ... Anna! (Hosszú csend.) Anna ... Szerelmem .. . A szád ... (Szünet. Zokogást hallani, azután egy kétségbeesett, tompa csattanást. Egy csók volt. Szünet. A férfi hangja:) Anna!... Élsz?... Hát hol sebesültél meg?... Felelj!__Az Is­ten szerelmére, m­it tettem ... Orvost! Hamar!­­Szünet. Hallani, amint valaki feltápászko­­dik a sötétben. A férfi megtalálta a lámpát. Meggyújtja. A színpad kivilágosodik. A nő a szőnyegen fekszik, lassan feltápászkodik, egy Vörös abrosz mellett Luxushelyeknek minősítették a polgári vendéglőket Főzelék feltéttel csak a söntésben kapható A középosztály kiszorult a polgári éttermekből Razzia a luxushelyeken Budapest, december 31. (A Mad­yarország tudósítójától­.) Panaszos em­berek jártak ma szerkesztőségünkben. Kis,­polgári vendéglőkben étkeztek eddig aránylag elég olcsón,­ hiszen a „főzelék feltéttel" árát a legszerényebb zsebek is elbírják még. Tegnaptól kezdve nem va­csorázhatnak. Azt a szerény étkezdét, ahol eddig­­törzsvendégek voltak, ahol ismerték és megszokták szegénységüket, ahol tudták róluk, hogy vacsorá­jukért harminc koronát is keservesen ivónak csak kiizzadni, az adófellügyelőség este hat órától kezdve hixusvendéglőnek nyyilvánította, ami annyit j­elent, hogy az illető vendéglőre a maximális árak nem vonatkoznak, nem kötelezi őket az a rendelkezés sem, hogy főzeléket feltéttel és üres főzeléket köte­lesek kiszolgáltatni. Azokban a vendéglőkben ezen­túl a Vacsora száz koronába kerül, ami hivatalnok embereknek igazán elbirkatlan luxus. Elsősorban az adófelügyelőséghez fordultunk 3

Next