Magyarország, 1921. július (28. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

Budapest, 1521. péntek, július T, MAGYARORSZÁG 9 Tíz iskoláztatási kötelezettség kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot Szabó Jó­zsef (biharnagybajomi) előadó ismerteti és kéri elfogadását. Cserty József: Elsősorban az alsófokú isko­lákat kell szaporítani, a népiskolák szaporítása után következhet csak a középiskolák szaporítása. Sürgeti a tanítóság helyzetének javítását. A ma­gyar tanítóság a háborúból is kivette a részét és hazafiatlan elemet alig találni köztük. A magyar tanító minden támogatást megérdemel. Induljon meg végre mindenütt a munka, elsősorban a kul­­turmunka. A zsidókérdést kurzussal megoldani nem lehet Ezen csak a népiskolák fejlesztése se­gíthet. Az a baj, hogy a népnek nincs meg az a műveltsége, hogy a zsidósággal felvegye a versenyt. Csetty Ferenc: Úgy van! Cserty József: Tessék népiskolákat szervezni és a népet műveltségre nevelni. A javaslatot álta­lánosságban elfogadja. (Éljenzés a szélsőbalolda­lon.) ■válaszolt a vita folyamán elhangzottakra. Tudja jól, hogy nincsen rendben mindazoknak a dolga, akik a magyar kultúrát szolgálják, de az is bizo­nyos, hogy ennek a megtört nemzetnek egy rétege sincs, amelyiknek teljesen rendben volna a szénája. Az ő lelkéiben él és visszhangzik ez a panasz és cse­lekedni akar. A tanítóknak állami státusba való behozatala és a tanítói nyugdíj ügyében máris tár­gyalások indultak meg és türelemre kéri a tansze­mélyzetet. Ha a fajtáknak iskolázásra való készségét egybeveti a mag­yar faj iskolázási kedvével, arra a meggyőződésre jut, hogy a m­agyar fajba neni, ne­velték bele az iskolázás iránti hajlamot. Ezt a célt kell elérni, rá kell kényszeríteni a drága magyar fajt a boldogulásra, mert csakis az ö­ncélos magyar erejében rejlik a jövendő. Igaz, hogy óriási űrt en­gedtünk a város és a falu iskolázása között. Egyen­­lősíteni kell tehát e téren, de Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter Gerencsér István. Nem igaz, hogy a magyar nép nem szereti az iskolát, hanem a régi kormá­nyok nem tették meg azt, ami e téren szükséges lett volna. A múlt nagy közjogi harcaiban elsik­kadt a kultúrpolitika kellő érvényesülése. A vá­rosok iskoláit fejlesztették, a falun ellenben nem állítottak fel elegendő népiskolát. A régi törvénynek módosulnia kellett volna már régen több tekin­tetben, így a tananyag dolgában. Nem elég az is­koláztatást biztosítani, arról is gondoskodni kell, hogy egy tanítóra ne jusson 100—120 növendék. Statisztikai adatokat tár elő a népoktatást ille­tően. A 6 éven felüli lakosságnál sajnos a­z Alföldön és a Dunántúlon az írni-olvasni nem tudóik száma 39%. És ha azt nézzük, hol a legtöbb anal­fabéta, azt látjuk, hogy ott, ahol a nagybirtokok dominálnak. Minthogy ez a törvényjavaslat azt célozza, hogy a magyar fajta szellemi súlyát nö­velje, azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Éljenzés és taps. Szónokot Számosan üdvözlik.) Magyar házraér örömmel üdvözli a javaslatot. A tanyai iskoláik helyzetéről és azok szaporításá­nak szükségességéről szól. A javaslat büntető ren­delkezéseivel szemben kifogásai vannak. A kultusz­­miniszter iránt teljes bizalommal és szeretettel vi­seltetik, a javaslatot elfogadja. Schlachta Margit kijelenti, hogy miután több módosítást akar tenni, majd új részletes tárgyalás­nál szólal fel. Az elnök ezután a vitát bezárta és T­ (A Magyarország tudósítójától.) A nemzet­gyűlés mai ülését s,éll órakor nyitotta meg Bottlik József alelnök. Drozdy Győző mandátumát igazolják, majd az elnök jelenti, hogy Cserig Jó­zsef, Hornyánszky Zoltán és Bodor György sür­gős interpellációra kértek és kaptak engedélyt. Az interpellációkra legkésőbb 1 órakor térnek át. Ezután a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsíté­séről szóló törvényt harmadszori olvasásban is elfogadják. Hogyan szökhetett meg Mautner István? — Az igazságügy­­miniszter kicserélte a fegy­ház igazgatóját — M „ Váci Vörös Újság** — Tizennyolc kommunista szökése — Elfogadták a be­iskolázási javaslatot — Vass József a magyar kultúráért A nemzetgyűlés illése Interpelláció a váci fegyház ügyében szólt, biztosan másokhoz is, nemcsak hozzá, de mindaddig, míg nem voltak birtokában az adatok, nem akart interpellálni, nem akart alkalmat adni egy újabb lovaggáütésre. Amit mond az a való­ságnak megfelel és azt teljes reputációjával fedezi. .A váci fegyintézetben a bolseviki foglyok nagyon jól élnek, nagyon jól el vannak látva és nagyon meg vannak elégedve azzal a bánásmóddal, amely-­­ben részesülnek. Sziráky Pál: Újságokat is kapnak! Hornyánszky Zoltán: Váci Vörös Újságot ad­nak ki, mert minden meg van nekik engedve, úgy élnek mint a kiskirályok és most eljött mindennek a koronája. Mautner István, az egyik Lenin-fiú a sok közül, aki Vácott letartóztatásban van, megszö­­kött. Mautner István a kormányzó ellen merényletet követett el, halálra ítélték, a kormányzó azonban megkegyelmezett neki és a halálbüntetést életfogy­tiglani fegyházra változtatta át. Mautner úr, bár nem igen nevezhetném urnak... Szilágyi Lajos: Úri dolog volt, ahogy Vácon élt. (Derültség.) Hornyánszky Zoltán: Mautner, hogy ne unat­kozzon, nem magánzárkában volt, hanem két má­sik kompromittált zsidó bolsevikit eresztettek össze vele ... Az egyik dr. Varjas Sándor, aki lázítás­­ért és egyéb bűncselekményekért 12 évre volt el­ítélve, a másik Bársony Kornél, aki rablásért, mar­gánlaksértésért, izgatásért és zsarolásért volt nyolc évre elítélve. A büntetőtörvénykönyv és a fegyin­tézet szabályzata előírják, hogy ha valaki három évnél többre van elítélve, egy esztendőt magánzár­kában kell eltöltenie. Lehet, hogy az igazságügymi­niszter azt mondja, hogy nincs elég magánzárka, de az talán még sem volt feltétlenül szükséges, hogy a magánzárkára, ahol a három úr tartózko­dott, kiírják, hogy idegeneknek belépni és tartózkodni tilos. Usetty Ferenc: Biztosan tarokkoztak. Hornyánszky Zoltán: A fegyintézet igazgatója gyakran meglátogatta őket, valószínűleg azért, hogy tudakozódjon nincs-e valami kívánságuk, meg vannak-e elégedve? Mautner élelmes zsidó lé­vén beadta az intézet igazgatójának, hogy ő fel­találó. Bejelentette, hogy valami villamosgépet ta­lált fel és arra kérte a fegyintézet igazgatóját, ad­jon alkalmat neki, hogy találmányát értékesíthesse. A fegyhaázigazgató készségesen beleegé­zett abba, hogy kimehessen a fegyházból. (Mozgás és zaj.) Mautner kétszer volt Budapesten mielőtt megszökött volna. Harmadszor az volt a menetlevelére írva, hogy a fegyházintézet igazgatója megbízásából bevásárolni megy. Ez a kommunista gazember civilruhában jött be, holott az előírás egész világosan megmondja, hogy a raboknak a haját le kell nyitni és darócru­hában kell járniuk. Még egyéb megjegyzései is vannak a fegyházra vonatkozóan, azonban ezeken Mautner úr könnyen túltehette magát, mert hiszen csodálatraméltó módon, ez nem azt jelenti, hogy a városok iskoláit akarja deklasszifikálni, hanem inkább a fa­luét felemeli. Ezért i­s szükséges ez a javaslat. Minden rendelke­zésére bocsátott eszközzel arra törekszik, hogy az­­ állam teljesítse az iskolák terén kötelezettségét, de­­ figyelmezteti az iskolafenntartókat, hogy ők is kél­­­teltek e téren teljesíteni kötelezettségeiket. Még­­ nem tudja, hogy a tanyai iskolák kérdését, hogy­­­­ehetséges megoldani, de kéri, hogy vegyék tudó­­­­másul, hogy az egyes vidékek különleges helyzete­­ szerint fog cselekedni, hogy elérhessük azt, hogy­­ már a most kezdődő iskolai évben megkezdődjön a­­ tanítás, örömmel üdvözli Gerencsér Istvánnak gon­dolatát a tanyai, oktatást illetőleg, ugyancsak a népiskolai oktatást illetőleg ezeket megfontolás tárgyává fogja tenni és amint csak lehetséges, meg­valósítja. A modern pedagógia arra irányul, hogy a vizsgákat az egész vonalon eltörölje. Ennek az iránynak nem híve, mert igaz, hogy a fő cél nem lehet a vizsgálat és valamely ünnepély, mely ez­zel összekapcsolódik, nem ünnepelni akarunk, ha­nem a kultúrát föltámasztani, a fő cél a kultúra segítése kell hogy legyen. (Taps.) A tanyai interná­­tusokra vonatkozólag felhozott kifogásokat nem tartja annyira nehezeknek, mert a tanyai interná­­tusoknak nem az a rendeltetése, hogy kivonja a tanyai népiskolákból és a körülötte lévő kis kul­­tuszcentrumokból a gyermekeket, hanem, hogy az iskola mellett legyen egy napközi otthon, inkább napközi otthonnak nevezné, mint internátusnak, és ez azt a célt szolgálná, hogy a két félnap között ne kelljen a gyermekeknek hazamenni, de mégse maradjanak ellátás nél­kül, gondoskodni akar róluk meleg ebéddel és meleg szeretettel. (Helyeslés és taps.) —• Ilyenformán —­ végezte a miniszter beszé­dét — azt hiszem, sok haszonnal állíthatnék fel ezeket a napközi otthonokat. És most csak arra kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a javas­­­latot úgy, általánosságban, mint részleteiben elfo­­­gadni és nekem eszközt adni arra,, hogy az én nemzetemet és elsősorban elhanyagolt magyar fajomat mindenhol segítsem, ahol kultúrára szük­ség van, emeljem a kultúráját, idomítsam az élet­hez, hogy csakugyan magyar legyen az a kultúra,­­ amelyet minden gazdasági erővel is elő kell segí­teni. (Éljenzés és taps.) Gerencsér István visszavonja módosítását, majd a részletes vitánál, a hatodik szakasznál nyújt be módosítást. Ezután a javaslatot általánosságban elfogad­ták és Kenéz Béla alelnök napirendi indítványt­­ tesz. A legközelebbi ülés július elsején, pénteken­­ lesz, amelyen részleteiben tárgyalják a népiskolai oktatás kiterjesztéséről szóló javaslatot, azután a népjóléti miniszter törvényjavaslatát a betegség és balesetbiztosítás bíráskodása tárgyában. öt perc szünet után Bottlik József alelnök újból megnyitotta az ülést és áttértek az interpellációra. Cserfy József a boradó behajtásával kapcso­latos visszásságokat teszi szóvá. Már egyszer inter­pellált e tárgyban és most is csak azt kéri, hogy hajtsák végre a törvényt, ne adjanak alkalmat arra, hogy visszásságok előforduljanak. Várja a kormány sürgős intézkedését. Az interpellációt ki­adják a pénzügyminiszternek. A következő interpelláló Hornyánszky Zol­tán. A múlt év szeptemberében interpellációt inté­zett az igazságügyminiszterhez a váci fegyintézet­nél előforduló viszásságok tárgyában. Az igazság­ügyminiszter válaszában lovaggá ütötte a fegy­intézet igazgatóját, babérkoszorúval ajándékozta meg. A választ a Ház természetesen tudomásul vette, de ő maga is abban a reményben, hogy majd javulás jön. De az igazságügyi kormányzat elintézettnek vélte az ügyet azzal, hogy a fegy­intézet igazgatója felterjesztést intézett az igazság­ügyminiszterhez. Különben maradt minden a régi­ben és tovább folyt a játék. Jöttek újra a pana­ Úgy látszik, hogy a fegyőrök nem elégségesek, más­részt nem is megbízhatók. Amikor én ebben dol­goztam, hogy a csendőrséget és katonaságot hoz­zák vissza a fegyházba, akkor a fegyház igazgatója ellenem foglalt állást. Most már tudom, hogy miért. Azt mondják, hogy a kommunisták számára a váci fegyház eldorádó. Dinich Vidtor: Piatnik ingyen küldi a kártyát! Hornyánszky Zoltán: Csak felemlítem, hogy legutóbb megszökött Farkas István, Német Ist­ván, két kis, máshonnan János Andor, Heltai Vik­tor; pedig érdekes, hogy Friedrich István védője, Polonyi Dezső, felhívta a figyelmét az illetékes ha­tóságoknak beadványában arra, hogy tudomása szerint minden elő van készítve arra, hogy Heltai Viktor meg akar szökni az országból. Minden ha­tóságnál eljártunk, hogy a fegyencekkel szemben történjenek meg a biztonsági intézkedések. Rássay Károly: A fegyintézetből sohasem tar­tották szükségesnek az igazságügyminisztert erről értesíteni? Hornyánszky Zoltán: Azt nem tudom. Azért interpellálok most, hogy arra kérjem a minisztert, hogy nyúljon oda, ahol a tulajdonképpeni baj van. Szilágyi Lajos: Nem ér rá, a sajtónovella ügye elfoglalja őt! Hornyánszky Zoltán: Ha a fegyházi személy­zet nem elegendő, rendeljék vissza a csendőrséget. Ennek a Mautner Istvánnak szerepe lett volna a Friedrich István ellen most folyamatban levő 3 bűnper tárgyalásánál, mert hiszen a katonai tár­­gyaláson ő terhelő vallomást tett, azt mondta, hogy tud Friedrich ellen terhelő adatokat szerezni. Erre átkísérték a polgári hatóságokhoz, ahol azt ebben a Nőnapban a váci fegyintéristből megszökött tizennyolc kommunista kísérője, Balázs István is, aki a fegyház meg­bízásából kísérte őt, szintén civilruhában volt, oldalfegyver nélkül, nem fegyőri minőségben. Beértek Budapestre. Hogy itt mi történt, azt nem tudom. Sok mindenfélét beszél a fáma, de csak pozitívumról akarok számot adni. Délután há­rom órakor kellett volna találkoznia Mautner Ist­vánnak a f­egy­őrrel, addig, szabadon járhatott. Há­rom órakor el is ment a fegyőr a kijelölt helyre, de Mautner nem volt ott, most pedig Bécsből öltö­­geti a nyelvét a fehér terror ellen. Háromtól­ hatig várt ott a fegyőr Mautner érkezésére, de hiába, mire felment a főkapitányságra és ott bejelentette az esetet. Kilenc órakor avitálták a váci fegyinté­zetből, hogy egy kommunista eltépett. Úgy látszik, hogy Mautner a bevásárlás örve alatt bevásárolta magának a szabadságot. És most mi a helyzet? A f­egy­őrt elfogták, az igazgató pedig szabadlábon van Hát ne játszunk a szavakkal, mert különben kény­telen leszek más bizonyítékokkal jönni. Elég ha arra utalok, hogy

Next