Magyarország, 1922. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-25 / 20. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1922 JANUÁR 25. SZERDA XXIX. ÉVFOLYAM 20. SZÁM Darázsfészek A nemzetgyűlés tegnapi ülésén Beth*len István gróf miniszterelnök rámutatott a Habsburgok érdes tulajdonképpeni lénye* gére, amely Közép-Európa mai összetételében olyan darázsfészek, amelyet nekünk magyaroknak, esetleges végzetes következ* igények nélkül, megbolygatnunk nem lehet. Még azok is, akik nem érdekeik, ha nem tiszta meggyőződésük után indulva vallják magukat legitimistáknak, e kérdés mélyére tekintve, kénytelenek belátni, hogy tovább kísérletezni a Habsburgok magyar trónjának visszaállítására ma egyértelmű volna azzal az elkeseredett és utolsó lehel* létünket igénybe vevő • harccal, melyet szomszédaink ellen minden irányban meg kellene vívnunk. Eza harc reánk nézve egyelőre teljesen kilátástalan. Ez a harc elhozhatná a nemzet teljes elbukását, koc*kára dobása lenne annak a Csonka*Magyarországnak, amely minden vérveszteség után is erőtől és reményektől duzzadó talaja a talpraállás gondolatának. Még ha a jövendőbe nézünk, akkor sem látjuk rövid időn belül azt a helyzetet, amidőn a sabsburgi kérdés miatt, fegyverrel, szállhatnánk szembe egész Európával. A királyválasztás kérdésében, amidőn IV. Károlyrak vissza* hívásáról van szó, IV. Károlynak erőszakos trónraül intése, európai biztosítékok nélkül, IV. Károly, de az ország bukásit is jelentené. Hogy ez így van, arról a közel* múlt történelmi eseményei tanúskodnak, ha pedig így van, akkor Bethlen István, vagy bárki más, aki ezt a felfogást vallja, számíthat arra, hogy a Habsburg-kérdésben az ország közvéleményének zöme mellette áll. Miért ciki az mégis, hogy amikor Bethlen István álláspontja ezek szerint nemzet legfontosabb érdekeit képviseli, ugyanaz a Bethlen István ebben a nemzetben olyan tekintélyes ellentáborral áll szemben, amely szinte az egész nemzetet kétfelé szakítja? Most nem azokra gondolunk, akiket a merev legitimista politika választ el Bethlen Istvántól, hanem azokra, akik ugyanazt az álláspontot vallják a királykérdésben, mint Bethlen István és mégis szemben állanak vele. A felelet erre a kérdésre világos és érthető: Bethlen Ist* vánt politikájában olyan tényezők is tá*mogatták, amelyek azokat is visszariaszt* ják tőle, akik különben bíznak céljainak eredményében, s akik'a legfontosabb kér* elésben, a Habsburgskérdésben is egyet* értenek' vele. Itt mindjárt adva is' van Bethlen István további munkája eredmé* nyének és ugyanakkor a nemzetjövendő* jének kulcsa: igyekezzék Bethlen István kivonni • 'magát' ezeknek • a köröknek ha tása alól, amely körök •' megakadályozzák azt, hogy a nemzet erőteljesen álljon poli tikája mellé, amelyek a demokrácia és konszolidáció útján mint Súlyos akadá lyok méredeznek. Ha Bethlen Istvánnak meglesz a hite annak a támogatásnak erejében, melyet az egész nemzet közhan* gulata jelent, ha meglesz az ereje, hogy az úgynevezett mellékkormányok kötele* keiből kiszabadítsa magát, akkor' egy* Szerre kiszélesedik és kisimul előtte és előttünk az az" út, amelyen Csonka*Ma* gyarországnak haladnia kell — Magyar* ország felé. De addig, amíg nem nyitják fel a békés munka lehetőségének, a társa*dalom megértésnek, a régi magyar szabad*elvűségnek és a demokráciának kapuit, addig vergődve állunk egy helyben és folytonosan ebben a nyomasztó politikai atmoszférában fogunk fuldokolni. s J. 25. — 1922 .25. Krittkák a kétéves nemzetg&i Meskó - J Andrássy az outsidereket Meskó a koalíciós kormányzást, Szíj Bálint a faelyi Hatalmasságokat okolja a nemzetgyűlés csődjéért — Friedrcks „Keservesen csalódtam** — Windischgraetzs „Bretiánsok /buktatták meg a kurzust44 — Csak Malter dicséri a nemzetgyűlést Budapest, január 24. (A Magyarország tudósítójától.) 1920. január 25-én voltak a nemzetgyűlési választások. Holnap lesz ennek két éves évfordulója. Ezt az alkalmat felhasználtuk arra, hogy a pártok vezetőit megkérdezzük, mint vannak megelégedve a nemzetgyűlés kétesztendős munkájával és hogy arról kritikát mondjanak. Itt adjuk a nyilatkozatokat: Andrássy Gyula gróf: — Ha visszaemlékezem a nemzetgyűlés működésére, akkor azt kell konstatálnom, hogy nem a nemzetgyűlés volt a hibás, hanem a vezetés. Ha a nemzetgyűlés vezetése következetesen a többség vezéreire lett volna bízva, nem pedig outsiderekre, akkor egész más eredményt ■mutathatott volna fel. A nemzetgyűlés sok tekintetben jóakaratú, minden tekintetben vezethető volt és nem rajta múlott, hogy alkotásai nem sikerültek. Friedrich, István: —■ Amikor két évvel ezelőtt összeült a nemzetgyűlés, azt hittem, hogy nemzetem sorsa jobb utfikra fog terelődni ,fájdalommal kell elismernem, hogy keservesen csalódtam, mert úgy látom, hogy a mai restim az ország szerencsétlen helyzetén nem tud javítani, hanem csakis rontani. Háttér István: — Jobb sorsra lett volna fr.de-Mes.es a nem-zetgyülés, amelyben annyi jó szándék , és jóindulat volt, mint országgyülési elődeiknek alig egyben. Baj, hogy inkább ellene, mint vele akartak dolgozni. Meskó Zoltán: — A hiba az volt, hogy a választások nem adták meg egyik pártnak sem, a többséget, ilyenformán nem lehetett egységes kormányt alakítani, hanem koalíciós kormányzásra volt szükség, arról pedig a.múltból szólnom tapasz. Adataink vannak. Nagyban hozzájárult az is, hogy neha minden kérdésben tudtunk megegyezni és hogy a királykérdésben tisztázatlan volt a helyzet. Folyton azt hangoztatták, hogy a királykérdés kikapcsolandó, amellett állandóan napirenden tartották. Miután pedig a nemzetgyűlés most már vége felé jár, most már nem annyira a múltra, mint inkább a jövő felé nézünk és reméljük, hogy a jövő országgyűlés jobb lesz e nemzetgyűlésnél. Szíjj Bálint: ' 31 megvalósítottuk ezt, ami megvalósítható volt; ha azok végrehajtása nem úgy tööstént, mint ahogy történni kellene, annak nem mi vagyunk az oka, hanem úgy látszik, hogy az országban vannak még hatalmak, akiknek még nagy erő áll rendelkezésre. Nekünk fontos volt a földbirtokreform és a szabadforgalom megvalósítása, ez meg is történt. Hogy a földbirtokreformot azonban nem hajtották olyan gyors tempóban végre, az nem rajtunk állott. Most már csak egy kérdés van hátra: meg kell alkotni a választójogot, éspedig meg lesz. Hogy a, konszolidációt előre vittük-e, arról népi mi vagyunk hivatottak híjdentésekee térni, hanem maga a nép. '. . . , Windischgraetz Lajos herceg: — A kommunizmus bukása után az ország nagy lelkesedéssel állott a kurzus mellett és ma azt kell mondani, hogy a kurzus megbukott. Megbukott pedig azért, mert egyesek hiúsági és személyes kérdést csináltak belőle. Azok, akik jónak látták Friedrich Isvábra ráfogni a Tisza-gyilkosságot, azok, akik mindenkit kiszorítottak a politikai élet színteréről, old segulni tudott volna az országon, azoknak köszönhetjük azt, hogy külpolitikailag ilyett szerencsétlenül állunk, velük köszönhetjük, hogy a magyar állam és nemzeti egység egyáltalában nem tudott kifejlődni és hogy Magyarország kifelé nem tudott semmiféle eredményt elérni. Dilettáns urak és zártkörű klikkek irányították az ország politikáját, ennek köszönhetjük a mai álapotokat JJ Kisgazdapárt kiáltványt ad ki az Egységes Párt ügyében Fúzió vagy csatlakozás? — Formai ellentét a kisgazdák és a disszidensek közt - JJ disszidensek Bethlent, a kisgazdák Nagyatádit akarják pártvezérnek — Vass József és Prohászka tárgyalásai (A Magyarország tudósítójától.). Ha Klebelsberg Kúnó gróf belügyminiszter, amiről szó van, ma délután. Benyújtja a választójogról szóló törvényjavaslatot, akkor a Kisgazdapárt holnap este értekezletet tart, amelyen elsősorban a választójog kérdésében fognak határozni, másodsorban pedig megállapítják és kibocsátják az egységes párt megalakítására vonatkozó felhívást. A választójog kérdésében a Kisgazdapárt többsége a titkosság álláspontjára, helyezkedik, a párt meggyőződése, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök helyzetét ezáltal nem nehezíti meg, mert az eddigitárgyalásokból kétségkívül kiderült, hogy a kormány a titkosság kérdésében engedményeket hajlandó tenni. Nehezebb lesz a helyzet az egységes párt morg csapására vonatkozó felhívás megszerkesztése és kibocsátása kérdésében. Ez irányban ugyanis az történt, hogy a disszidensek a csatlakozás, illetőleg a belépés módozatai tekintetében bizonyos nehézségeket állítottak fel. A nehézségek eliminálása céljából Bethlen István gróf miniszterelnök — akinek a disszidensek az erre vonatkozó tárgyalások folytatására megbízást adtak — tanácskozott a Kisgazdapárt vezetőségével, mindeddig azonban nem sikerült a fennálló nehéz ellentéteket eloszlatni. A disszidensek elsősorban azt követelik, hogy a párt vezére Bethlen István gróf legyen. eizel szemben a kisgazdapártiak azt akarják, hogy Bethlen István gróf mint miniszterelnök tényleg irányítsa a párt politikájét, de a vezért szerep továbbra is nagyatádi Szabó Istvánt illesse meg. A disszidensek második követelése az, hogy ők a párt vezetőségében megfelelő számban vehessenek részt. A kisgazdák azonban csak a belépők számarányának megfelelő képviseletet akarnak adni a disszidenseknek a párt vezetőségében. Nincs továbbá egyezség még a belépés formáját illetőleg sem. A disszidensek ugyanis a fúziót hangoztatják, ezzel szemben a kisgazdapártiak magára a belépés fényére fektetik a súlyt. Ezen kívül a disszidensek követelik a Kisgazdapártban található szélsőséges elemek félretolását. Amennyiben a folyamatban levő tárgyalások kedvező eredményre vezetnének, Bethlen István gróf miniszterelnök a disszidensek egyik értekezletén fog referálni a kötött megállapodásról. Ugylát- Egyen slági ára 3 kimjön 1