Magyarország, 1922. augusztus (29. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-01 / 172. szám
Budapest 1922 kedd, augusztus MAGYARORSZÁG Ezzel búcsúzom a Szociáldemokrata Párttól h áttérek* ? V ’•íz iderális pántok sivánságaira. A liberális képviselők közül elöl jár Rassay Károly, aki azt mondotta, hogy mi felülről csináltunk forradalmat, államcsínyt, mert törvényellenesen adtuk ki választási rendeletünket és ezzel meghamisítottuk a nemzet szabad akaratának érvényesülését. Azt is mondotta, hogy többséget létesítettünk ugyan, de ez nem lesz munkaképes, mert nélkülözi azt az erkölcsi presztízst, amely nélkül pedig eredményes munka nem lehetséges. Ami azt az állítását illeti, hogy törvényellenesen bocsátottuk ki rendeletünket, az a válaszom, hogy ez a kérdés a nagy nyilvánosság előtt már teljesen tisztába hozatott. A képviselő úr nem is tudott argumentumokat felhozni állításának bizonyítására, ha csak azt nem, hogy Poitier egyetemi tanár neki adott igazat. Ez sem áll, mert Polner kifejezését nem helyesen adta vissza. Polner ugyanis azt mondotta, hogy vagy a Friedrichféle rendelet, vagy a Tisza István-féle 1913. évi választó törvény alapján szabad választani. Márpedig Rassay Károly képviselő úr nagyon megköszönte volna, ha mi a Tisza István-féle törvény alapján rendeltük volna el a választásokat. Foglalkozni akarok azonban a jogfosztás kérdésével részletesebben. Igaza, lenne a képviselő úrnak abban az esetben, ha mi szűk választójogot statuáltunk volna. Az a választójog azonban, amellyel mi választottunk, nagyon is általános. Itt több polgár kapott aránylag választójogot, mint Franciaországban, a népességnek nagyobb százaléka jutott választói joghoz, mint Angliában. Ez nem egy szűk választójog, ellenben általános. És ha elismerem is, hogy voltak bizonyos megszorítások, azok csak a nők választójogára vonatkoztak. A férfiak választójoga terén alig történt valami kis redukálás. Mi nem teremtettünk ezzel lehetetlen helyzetet, mert csak azt léptettük életbe, amire az elmúlt nemzetgyűlésen az ellenzék vezér férfiaival az arra illetékes bizottságban megegyeztünk. Figyelmeztetni kívánom arra is a képviselő urat, hogy az ellenzékkel való tárgyalás folyamán ő maga mondotta, hogy a miniszterelnök messzemenő előrehaladást tett, és bár megelégedve a javaslattal nincsen, de azt erőszakos eszközökkel megakadályozni nem akarja. (Mozgás a baloldalon.) Vázsonyi Vilmos: Ez az ő privát véleménye volt. Bethlen István gróf miniszterelnök: Mi is az az állítás, hogy jogfosztás! Közjogi téren nincsen jogfosztás, mert szerzett joga nincsen senkinek. Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat arra is, hogy a Friedrich-féle választási rendelet csak a múlt nemzetgyűlésre volt érvényes. Csak erre az egyetlen nemeztgyűlésre volt statuálva. Maga a nemzetgyűlés mondotta ki, hogy új választói törvényt kell statuálni. De hangoztatták a képviselő urak azt is, hogy az csak szűkebb lehet, mint volt a Friedrichféle választói rendelet. Maga az ellenzék sem zárkózott el attól, hogy a választói jog szűkíttessék, csak az volt a baj, hogy ahányan voltak az urak, annyiféleképpen akarták a választójogot megvalósítani. ' Vázsonyi Vilmos: Nem így áll ez az egész dolog. . . .■ Bethlen István gróf miniszterelnök: Tehát a baj nem nálunk volt, hanem az ellenzéken. Felkiáltások a baloldalon: Mi van a titkossággal!? Bethlen István miniszterelnök: Kencepti után csak azt léptette a kormány életbe, amire az ellenzékkel megvolt a megállapodása. Ami azt a vádat illeti, hogy a Bánffy-féle választások alatt sem volt akkora erőszakosság mint most, csak azt felelhetem, hogy olyan mérvű izgatások, mint most, a Bánffy-féle választások alatt sem voltak. A választási küzdelem során bennünket király gyilkosoknak állítottak oda. A válási fanatizmus kérdését vetették be a kortesbeszédekbe. Azt mondották, hogy legfelsőbb helyen a katholikusokat a protestánsok el akarják nyomni, hogy a katho ■ likusok nyakára’ protestáns királyt akarnak ültetni. Lehetetlen lesz — hangoztatták — a katholikus vallás érvényesülése a jövőben. Volt ezenkívül osztály elleni izgatás, tulajdon elleni izgatás is bőségesen. Megalakították például egyes kerületekben a szegények és a szegénység pártját, amelyek olyan terrort fejtettek ki éppen a kisgazdák ellen, ami valósággal hallatlan. Azzal fényegették őket, hogy javaikat felgyújtják. Miután ez a tény bennünket akkor illethetne méltán szemrehányás, ha mindezeket az izgatásokat tétlenül néztük volna. Ha tétlenül néztük volna azt, hogy újból lángra lobbantsák azt a tüzet, amit mi két év nehéz munkájával oltottunk el. Ha egyik-másik esetben az egyes képviselőjelölteket, vagy korteseiket szabad mozgásukban korlátozták, úgy ez a magasabb gondolatok jegyében folyt le. (Mozgás a baloldalon.) Egyébként, ezek kivételes esetek voltak, hogy mi nem hamisítottuk meg a nemzet akaratát, ezt bizonyítani is fogom. Amikor az urak azzal érvelnek, hogy ha titkos lett volna a választás a falusi kerületekben is, akkor, az erőszakos eszközök nem használtak volna és nem lett volna többségünk, akkor a következőket kell válaszolni. Egészen eltekintve attól, hogyha az egész országban titkos lett volna a választás, akkor is eltérés lett volna a városi és falusi kerületek eredményei között, még más tény is bizonyítja, hogy az eredmény titkos szavazás esetén sem lett volna ránk nézve hátrányosabb. A városokban más a polgárok világnézete, mások a politikai irányok- Engedjék meg, hogy nyers számokkal stigmatizáljara az eredményeket. A titkos kerületek eredményeiből ugyanis leszámítom a szociáldemokratákra esett mandátumokat. A városokban ugyanis a szociáldemokratáknak szervezett ipari munkástömegek állanak rendelkezésükre. Ezeket a szervezett ipari munkásokat faluhelyen nem találjuk. Ha már most összehasonlítást akarok tenni a titkos és nyílt kerületek eredményei között, úgy a tény az, hogy a tizenhárom törvényhatósági joggal felruházott titkos választókerületek közül tíz olyan képviselőt választottak volna, aki a kormányt támogatja, hármat pedig olyat, aki az ellenzékhez tartozik. A falusi, tehát a nyílt kereületekben tíz kormánypárti képviselőre négy ellenzéki esik, tehát okoskodásuk itt is éppen fordítva áll. Egy taktikai hibából ne csináljanak odaát ellentéteket. Ez a taktikai hiba — sajnos — árthat a kormánynak, de nem szolgálhat bizonyítékul arra, hogy milyen eredményeket ért el az ellenzék. Azok a premisszák tehát, amelyekből Rassay Károly tisztelt képviselő úr kiindult és amelyből arra a konklúzióra jutott, hogy ennek a parlamentnek nincsen meg a kellő erkölcsi presztízse, nem helyesek. A mi meggyőződésünk szerint ennek a parlamentnek ennek a többségnek megvan az az erkölcsi presztízse, amelyre támaszkodva érvényes törvényeket hozhat, amelyeket a nemzet kötezőnek ismer el magára nézve. Ebben a tekintetben azonban teljes tisztelettel bár, de megjegyzem, hogy a legkevésbé fogadunk el kitarnítást Rassay Károly képviselő úrtól. Rothenstein Mór: Pedig nem ártana. Bethlen István gróf miniszterelnök: Őránézve meg kell mondanom, hogy az az út, amelyen jár, nem az, amelyen eddig járt és amelyet eddig hirdetett. Az ő pártja Kisgazdapártnak nevezi magát, de nincs benne egyetlenegy kisgazda, sőt úgy tudom, hogy a jelöltjei között sem voltak kisgazdák. Azt hiszem, hogy az a Kisgazdapárt, amely Budapesten szerzi mandátumait, oly távol áll áll a kisgazdatársadalomtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Sőt Rassay Károly tisztelt képviselő úr, liberalizmusa mögött nem is liberalizmus, hanem egész közönséges, modern radikalizmus rejlik. Programmot tőle sohasem hallottunk, hacsak nem lehet programmnak tekinteni a kormányzópárt programmjának negációját. Egy programmpontját mégis előadta Ralsay tisztelt képviselő úr az indemnitási vita során tartott beszédében. Ebben azt mondotta, hogy népszavazást követel a királykérdésben. Teljes tisztelettel bár, de mégis bocsánatot kell kérnem Apponyi Albert gróftól, mert én azt hiszem, hogy ő félreértette Rassayt, amikor Rassay álláspontját összehasonlítva a mi álláspontunkkal, szinte boldogan mondta, hogy ez milyen gyönyörű álláspont, és szinte gusztust csinált nekünk is ahhoz, hogy ezt az álláspontot elfogadjuk. De én azt hiszem, hogy Apponyi egyébként is félreértette Ralsay képviselő urat, mert ő nem a legitimizmus és a szabad királyválasztás kérdésében való döntést akarta a népre bízni, hanem az államforma tekintetében kívánta a népszavazást. Ez nem egyéb, mint rejtett nepubtikanizmus. Világítson fel bennünket Ralsay tisztelt képviselő úr, hogy a népszavazáson a királyság vagy a respublika mellett fog szavazni, illetőleg politikai híveinek milyen szavazásra fog tanácsot adni. _ Kézzük meg egyébként, s Rassay, Pás tisztelt képviselő úr pártjának összetételét A pártnak alig van tagja, aki az októberi forradalomban valami jelentős szerepet ne játszott volna. S ha itt optikai csalódásban lennék, akkor ugyanebben a csalódásban van. Jászi Oszkár is, aki erről a kérdésről cikket írt a Bécsi Magyar Újságban. Ebben a cikkben polemizál egy kolozsvári újságíróval arról, hogy a liberális ellenzék miért nem győzött a választásokon. A cikkben többek között úgy ír, hogy véleménye szerint terroron és kurzuson túl a liberális ellenzék taktikája is hozzájárult a balsikerhez. A liberális ellenzék túlzott óvatosságot tanúsítva nem vallotta az októberi programmot oly mértékben és olyan határozottan, amely megfelelt volna az ország jelenlegi közhangulatának. (Gúnyos derültség a jobboldalon és a középen.) A másik hiba, amelyet a liberális ellenzék elkövetett, az volt, hogy túl közeli relációkba került a keresztény ellenzéknek ellenzéki, de kapitalista és latifundiumos csoportjával. E mellett a régi levítézlett álliberálisokkal — ez Vázsonyi — . . . (Nagy derültség.) . . . való kooperáció szintén rontotta a liberális ellenzék helyzetét a radikális polgári elemek előtt. Vázsonyit tehát én — mármint Jászi — nem tekintem liberálisnak. Vázsonyi Vilmos: Soha nem is tekintett! (Nagy derültség.) Bethlen István gróf: A választások után a Rassay-párt maga állapította meg, hogy az Andrássy—Friedrich-féle demagógia őket hátbatámadta és a legtöbb helyen a keresztény ellenzék a kormánnyal szövetkezett ellenük. S Rassayék igy 40—50 kerületet veszítettek. De ha az én okfejtéseim szerint a közvélemény előtt nem álltak a liberálisok elég októberista alapon, hogyan magyarázható meg a Batthyány—Buza-csoport legteljesebb veresége. Először is Buza Barna nem az októberistákhoz, hanem a Rassay-párthoz tartozik, de itt keményen exponálta magát az októberizmus mellett. Bukása csupán annak tulajdonítható, hogy a gazemberek — köztük t. i. én . . . (Nagy derültség az egész Házban) kitoloncolták őt a kerületéből. Batthyány Tivadar állítólagos októberizmusa még sokkal óvatosabb, mint Rassayéké. Batthyányék állították fel a nemzeti és nemzetközi októberizmus közötti hajszálfinom disztinkciót, amely különben Károlyi Mihály gróf ellen irányult. Itt tehát egy szakértő állapitja meg . .. (Nagy derültség az egész Házban, Taps a jobboldalon.) ...egy szakértő rajzolja meg a hovatartozandóságát és természetrajzát annak a pártnak, amely Rassay vezetése alatt áll. Én sajnálattal állapítom meg ugyanezeket. Rassay Károly nem szorul rá arra, hogy levítézlett és kompromittált irányok az ő vállain keresztül emelkedjenek újból magasra. Azért hoztam fel, t. Nemzetgyűlés, ezt a kérdést, mert ha az országba a radikalizmust mint dugáru kisgazdalobogó alatt újra be lehetne csempészni, ezért a magyar kormányt is felelőssé lehetne tenni. Véleményem szerint semmi sem olyan veszedelmes, mint a Jászi Károlyi-féle radikális iránynak akár burkolt formában való feltámasztás. Akárhogyan gondolkodjunk is a liberalizmusról, kétségtelen, hogy elkövetett súlyos hibákat a nemzettel szemben, de mégis nagy és hatalmas tényező volt ötven éven keresztül ebben az országban. A radikalizmus ennek a liberalizmusnak satnya fattyúhajtása: ez csak rombolni tudott és a nemzet szellemét megmételyezni tudta. Veszedelmes ez a radikalizmus, mert forradalmasítja a polgári társadalom kisebb exisztenciáit, a szociáldemokrata ideákat polgári köpeny alatt árulja, nincs saját határozottan körvonalazott programmja, csak egy elv után indul, amely mindig licitációt parancsol neki a szélsőségek felé. Azt sejtem, hogy a Szociáldemokrata Pártot csak másodsorban terheli felelősség az összeomlásért. Náluk nagyobb bűn terheli a radikálisokat, mert szervezeteikkel, propagandájukkal, agitációjukkal a forradalom ágyát ők vetették meg. Ők voltak azok, akik az első különítményt létesítették, mert a Gallilei-kör is különítmény volt. Ők voltak azok, akik titkos szervezettel dolgoztak, mert egyik-másik szabadkőművespáholy az ő szervezetük volt. Azt kérem Rassay képviselőtársamtól, hogy revideálja álláspontját, mert a radikalizmus nem a magyar talajból nőtt ki. Az egész irány nem a magyar talajból fakadt és ha sikerülne újra feltámasztani és újra trikolórköpenybe burkolni, mint 1918-ban is próbálta, ez óriási NSfóoK© részletfizetésre is jálik. ® rAS a fogak, fogsorok, anerikai hidas rondszerrel-ron®' kaucsókban SOS*, aranykoronák 'KjTk/A' lyoksor) níni áron. - Viri--rek 24 óra alatt Druc'ter Bánslof és Sri!(ikcr 3 EL 3(? ) szinház-n. 46. Tizss. áUi !'.'Sui. teeboited mi t$. Kérem ? gMfrtfligytM I 3 , EÉszpá? ^©SHTA^-harisnya 1 helyettesit két másik párt. VARGA Kossuth Utca-utca 1