Magyarország, 1922. szeptember (29. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-08 / 204. szám

8 A százéves Brazília Ma ünneplik függetlenségének századik évfordulóját Magyarország tudósítójától.A brazíliai és cmilantálgatók Hottáinak a rio de jattéitói kikötőben horgonyzó hajói ma reggel ágyudürgéssel üötvözölék a Brazíliai Egyesült Államok szabadságünnepét, függetlenségének századik évfordulóját. 1822 szeptember 7-ig ugyanis Brazília portugál gyarmat volt, azon a napon azonban elszakadt az anyaországtól és független állam — császárság — lett. Történt pedig ez ugyanakkor, amikor VI. János portugál király éppen ott időzött, mert annak idején Napóleon seregei elől odamenekül. A függetlenség kikiáltása csöndes forradalom útján történt, János király fiát, Pedrote néven az elsőt kiáltották ki Brazília császárjának. A brazíliai császár,ság azonban csak 67 esztendeig állt fenn, mert a második császárt, 11. Pedrot 1880-ben ugyanolyan békés forradalommal detronizálták és Brazíliát köztársasággá kiáltották ki. Ercnek az oka maga a császár volt, akinek fia nem lévén, vejét, D'Eu grófot, egy Orleans herceget akarta trónörökössé megtenni. A lakosság azonban főképpen a hadsereg, mivel D*Éu gróf népszerűtlen volt, ellenezte ezt és így Fonseca tábornoknak, a köztársasági párt egyik vezérének nem volt nehéz megnyernie a maga részére az egész országot és a hadsereget. Katonai puccs segítségével detronizálták a különben szeretett császárt, akit családjával együtt hajára tettek és Európába vitték őket. A császár helyett ideiglenesen katonai diktatúra vette át az uralmat, majd nemsokára Fonsecát választották meg a köztársaság első elnökévé. Érdekes, hogy Fonseca, aki sokáig volt elnök, legjobb viszonyban vált Vilmos császárral és egyáltalán jó volt a viszony Brazília és Németország között, mégis Brazília, követvén az anyaország példáját, a világháborúban szintén az antanthoz csatlakozott és hadviselő fél lett. Különös véletlen, hogy D'Eu gróf, aki eleinte mint brazíliai trónkövetelő szerepelt, éppen a napokban halt meg, mégpedig hajón, amely útban volt Rio de Janeiro felé, amiből arra lehet következtetni, hogy ő is részt akar venni a szabadságünnepen. Ez természetesen csak úgy történhetett volna meg, hogy a brazíliai kormány meghívta. Ez a körülmény, valamint az a terv, hogy II. Pedro császárnak és feleségének Portugáliában nyugvó hamvait haza akarják szállítani Brazíliába, azt bizonyítják, hogy ott a monarchistáknak nincsen már talajuk és úgy a köztársaság vezérei nem láttak volna benne veszedelmet, ha az egykori császár holtan, az egykori trónkövetelő pedig elevenen tért volna vissza Brazília földjére. D‘Eu gróf gyermekei közül a legidősebb. Péter herceg életben van s jelenleg 47 esztendős. Felesége született Dobrsewsky Erzsébet hercegnő. H. Pedro császár egy izíben a 80-as években Budapesten is megfordult és az Angol Králynő-szállásban lakott. fyartos hajtallámokl Közvetlen hajmofilil _______________Váczinka 19. szám 32933msss&xmz&f ÁL-PETŐFI, LEHULLT CSILLAG FENEE Regény Irta : KRÚDY GYULA <23] Mi már sejtjük, hogy ki volt a férfin, akit Bujdosónak véltek híveink, ha Erdélyi Dani és Vadai uram, sőt maga a postamester is, az írás ellenére, meghatott, hosszú tekinteteket lövettek a szőlő körül az ismeretlen felé. Juliska eltakarta a szemét és jól aralt ideig nem merészelt fölpillantani, míg Steff Ügyvéd úr legműveltebb tagja a társaságnak: császárszakállát píhergetve, lassú léptekkel előre lépkedett. (Ő mindig kitett magáért, ha a társaság elveszítette a fejét. Szegény ember volt, ki kellett vágni a rezet.) — Engedelmet kérek, nem tudom, jó után megyek-e?... Sarlait, a takácsot keresem! — tette hozzá bizonyos titokzatossággal Amanda felvetette tulipiron fejét, megállóit derékra tett kézzel és végignézett Steff ügyvéd után. Ilyen lehetett markotányosnő korában. — Aztán mi keresni valója,volna az urnák a takácson? — kérdezte villámló szemmel. — Mert nem tagadom, itt lakott a takács a bátyámnál, amíg a zsandárok el nem ugrasztották. Steffer fölemelte a sétapálcáját és rámutatott a dohányvágó férfiúra: — Ez az ur,nem volna valami ija-ja az elbujdosott „takácsnak"? — szólt nyomatékosan Steffer. —• Megmondom őszintén, hogy nem akarok én mást, csak kezet akarok itten fogni valakivel, aztán tovább menni. Amanda a kendője alól vas villaszemeket vetett. — Bizony azt kell hinnem, hogy a Radics János Szőlője olyan, mint az országút, az jár benne, akinek kedvű torja. Kivel akar itt az ur kezet fogni? Szeszik.*** minden áldott éjszaka négykézláb megy haza a korcsmából? Az urnak a barátja az ország legnagyobb korhelye, a vén Vadai? (Nesze neked Vadai! nevette el magát Sióti ügyvéd ur, ele hangosan igy védekezett: Mindnyájunknak kettő az orra liba!) — Lássa az ur, hogy én ismerem magát, anélkül, hogy nevét megmondaná. Azt is tudja, hogy együtt szokott csaholni a Köpködőben, meg a Fülig a piszkosnál a többi jeles gavallérokkal, amikor az én szegény erkölcseimet kárpálják. Tudom in azt jól, hogy azzal gyanúsít egész Veszprémmegye, hogy én rejtegetem Petőfi Sándort, mert a szeretőm. No hát, elmondhatja az urr. pajtásainak, hogy látta Petőfi Sándor:.., de már erre a kistermetű férfiú talpraugrott ! —- 'Már megbocsásson Amanda, a lehullt csillagnak a nevét ne vegyük méltatlanul szájunkra . . . Isten mentsen, hogy én Petőfi Sándornak adnám ki magam. Eleget meggyötörtek a minap a zsandárok, amíg meggyőztem őket, hogy Széniy Gusztáv pesti zenetanár, jelenleg füredi fürdővendég vagyok. Nem vagyok én szélhámos, de még az apám se volt az, így szavalt, ágált sarkaira állva a bozontos emberke. Stoff ügyvéd úr tudta, hogy mit kell felelni. . . Elég híres ember , a tisztelt hazafi magáért, nem kell helyi idegen tollakkal ékeskedni. Daloskönyvecskéjét a „veszprémi gavallérok" is csiperik. Amanda most megrázta kezében a főzőkanalat: — De most már elég legyen a veszprémiekből, ügyvéd úr. Azt üzenem nekik, hogy az idei télen mindenki fagyyon bele a tehénnyomba, mint az a vereskesű Erdélyi Dani, akiben majd egyszer meggyullad a pálinka. Azt kívánom nekik, hogy lánya, asszonya igazán markol.Inyesné legyen,, aminten rólam híresztelik, de he a honvédeknél, hanem a cserepároknál. Addig csúfolják, gyalázzákRadics Máriát, amíg nagyobb csúfság éri őket, mint amit a leggonoszasbbt Radics Máriáról kitaláltak. Most pedig kifelé a szőlőmből. Stoff ügyvéd úr segítség után hátranézegetett, de hol voltak már akkorára azok, akiket a háta mögött sejtett! A kandi, hallgatózó fejek úgy eltűntek, mintha Amanda forró vízzel öntötte le volna őket. Legelőször a balatoni postamester ért a domb alá, mert attól félt, hogy a nyelves leányasszony végtére neki is üzen valamit. A tiszttartónő csak annyit mondott: — Jól felvágták a nyelvét! Ellenben Vadai uram elszólta magát: — Ha a hürcsökös asszonyt meg akarod szelídíteni, járd meg véle a táncot a mogyorósban. Sieti ügyvéd úr lassú, méltóságteljes léptékké ért a domb alá. — Mit szaladtatok? — kérdezte gúnyosan. Most kezdte kínálgatni a gulyáshúst, amit a tűzhelyen főzött. Nagyon kitűnő eledel volt az, csak egy marékkal több rózsapaprikát tett a lébe, mint a féla lángoló menyecske. — Tisztelem az ifiasszonyt" — dörmögte Erdélyi. MÁSODIK IGÉSZ VJH. Fejezet. " A „költőt" elfogják. Zug a Bakony és Sobri Jóskáról, a régi szép betyárvilágról, a szabadságos életről dúdolgat annak, aki álmatlanul hallgatja. Ott is virraszt valaki Mátyás király régi vadászkastélyában, egy földszintes, félig rombadőlt odúban és a gyertyavilágot a két kezével dugdossa, pedig nem látja azt a világosságot más, mint a hosszanti harsogó tölgyfák, amelyek olyan nagy lélekzettel fognak bele a szélzúgásba, minthalegalább is Vörösmarty Szózatát énekelnék; a sötét, szilaj bükkfák, amelyek úgy rázzák zöld sörényüket az erdő lombjai között, mint a bab rázkódik a tengeren; a fehérlevelű nyárfák, amelyek szinte megfutamodni látszanak, fehér talpukat mutogatják, amikor beléjük kapaszkodik a szélvész. És az érdi végtelen zúgással, az egész földet, lelket betöltő asszont, szomorú hanggal húg aites.^ LW&M. MAGYARORSZÁG Budapest, 1922 péntek, szeptember . Külföldi import helyett hazai export Milyen hangversenyek lesznek az idei szezonban? — Valutáris nehézségek a külföldi hírességek szerződtetése körül. — A hangversenyvállalatok mégis az összes nagynevű kül- és belföldi művészek koncertjeit ígérik (A Magyarország tudósítójától.) A naptár még nyarat mutat, de a közelítő ősz első futalmára aktuális lett a zenei szezon kérdése. Az utóbbi években a főváros őszi és téli társaséletének középpontjában állnak a hangversenyek és ma már Budapest zenei forgalma a nagy nyugati fővárosokéval versenyez. Az idei szezon már előkészületei közben megérzi a nehéz gazdasági viszonyok terhét, a valuta rettenetes áringadozása szinte lehetetlenné teszi a hangversenyvállalatok munkáját. Munkatársunk felkereste legnagyobb hangversenyvállalatainkat és a már kialakult tervekről, valamint a mutatkozó nehézségekről érdekes felvilágosításokat kapott. Az egyik vállalat igazgatóságánál a következőket mondották: — Az idén későn kezdhettük el a szezon előkészítését és még sohasem tartottunk úgy a kezdet kezdetén egy évben sem, mint most. A valuta következetlen és lázas áringadozása az idei nyáron lehetetlenné tette azt, hogy a külföldi szarokkal végleges szerződést köthessünk. A világjáró külföldi nagyságok a stabil valuták szerint igazodnak és nekik mindegy, hogy Párisban hangversenyeznek vagy Budapesten, vagy pedig történetesen Bécsben. Természetesen ezt az általános szempontból érthető kívánságot mi teljes mértékben kielégíteni nem tudjuk és ezért a szerződések bizonyos egyeztető tárgyalások útján válnak csak lehetségessé. Ez az oka annak, hogy a szezon képe még csak nagy vonalaiban alakult ki és még mindig javulni kell az általános gazdasági viszonyoknak ahhoz, hogy a tervezett programm lebonyolítható legyen. — A szezon elején beköszöntőnek Smirnoff Dimitrijt hozzuk, akit az orosz Carusonak szoktak nevezni. Smirnoff két évvel ezelőtt Vörös-Oroszországból szökött ki és azóta folytonos vándorlásban járja végig Európa és Amerika metropolisait. Október végén jön a Roseé-vonósnégyes társaság két hangversenye, Sauer Emilt, a zongora kedves titánját is viszontlátja a főváros zenevilága, éppúgy mint Bar mester Willyt, a hegedű Sauerjét. Az eddigi megegyezések szerint, hangversenyt rendeznek még: Gmeiner Irma dalénekesnő, Szántó Tivadar zongoraművész, aki most fejezte be „Taifun" című operáját, Hoehn Alfréd zongoraművész, Gerhard Eléna dalénekesnő, Hubermann Bronislav, Sittard Alfréd hamburgi orgonaművész, Koncz János hegedűművész, aki hatvan olasz hangverseny után jön Budapestre. A bécsi Opera tagjai közül ellátogat az idén is Hans Duhan, neves baritonista és Schumann Elisabeth, Bécs nagy Mozarténekesnője. Az új csillagok közül szerepelni fognak: Alma Moodie, holland hegedűművésznő, akit tavaly ismert meg, a magyar közönség és Harisné Isaye Carry. — A hazai művészek közül a külföldi nagyságokkal versenyezni fognak a műértő közönség tetszéséért Engel Iván zongoraművész, Kailhooda Olga dalénekesnő, Ney Gizella fiatal hegedűművésznő, Gábriel Ferenc és Kemény Rezső professzorok, Papp Miklós zongoraművész, az orgonisták közül Hammerschlag János, Zalánffy Aladár, Sugár Viktor és a Hollandiában tartózkodó Havas István. Sor kerül, azonkívül Siklós Albert szerzői estjére is.A második hangverseny vállalat ezekről a kérdésekről a következőképpen nyilatkozott: — A nehéz gazdasági viszonyok és a valuta lehetetlen ingadozása arra ösztönzött bennünket, hogy szakítva az eddigi zenei importtal, a magyar zeneexport fejlesztésére és megalapozására törekedjünk. Pár éves fennállásunk alatt e célból külföldi ügynökségeket létesítettünk Amerikában, Németországban, Csehországban, Romániában és Jugoszláviában s az idei szezonban már a súlyt a fiatal magyar tehetségek külföldi hangversenyeire helyezzük. Ezzel együtt Budapesten átutazó külföldi nagyságokat is közvetítünk a Balkán államaiba és igy kereskedelmi nyelven szólva: a tranzito-zene előnyeit is kivesszük Bécs kezéből. Nagy mestereink közül eddig megszerveztük Hubay és Szendy professzorok cseh és román turnéját, melyről a múltkoriban a Magyarország részletesen megemlékezett, ugyancsak cseh körútra megy Keárl-Szántó Imre zongoraművész is. Éppen most folynak tárgyalások a Kotányi-nővérek és más magyar zongoristák amerikai turnéjáról is, amely valószínűleg november elején indulna meg. Azért a külföldi művészek szerződését is minden erőnkkel igyekezünk perfektuálni s minden remény megvan arra, hogy az idén is lejön Kurz Zelina, a Wiesenthal-nővérek, Gesta Valesca, Alexander Brauer lettlandi zongoraművész, valamint László Sándor, aki nyolc év óta már szinte külföldivé lett és most Svédországból jön haza egy kis zenei látogatóba. Előadjuk az idén a Városi Színházban Hubay Jenő nagyszabású szimfóniáját, a Vita nuova-t és folytatjuk művészeti és irodalmi ciklusunkat is, amellyel az elhanyagolt ifjúsági oktatást igyekszünk pótolni. A harmadik nagy cég zenei programmját a gazdaságiterhek már nem befolyásolják annyira, mert ez a hangverseny vállalat majdnem kizárólag hazai művészek felléptetésével foglalkozik. Egyébként programmjukról a következőket mondották: — A magyar művészek közül hangversenyeinken fellépnek mindazok, akiket évek óta ünnepel a főváros közönsége. Meglesznek az idén is az elmaradhatatlan Dohnányi-esték, azonkívül a zongoristák közül hangversenyt rendeznek Keéri Szántó, Keleti Lili, SVeisz Margit, Baseli Sándor, Sándor Réné, Honfi József és Fehér Ilonka. Környey Paula és Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház tagjai közös szavalóestet tartanak. Természetesen a külföldi nagyságok közül is elhozunk néhányat, így Emden holland énekművésznőt, Hardorf Anna német dalénekesnőt, Flesch Károlyt, a soproni származású hegedűművészt, Friedmann Ignácot, akinek már nem kell jelző, Arsemieff orosz zongoraművészt és Gisekinget, Berlin Dolmányiját. A Filharmóniai Társaság és a Waldbauer-kvartett az idén is új zenei eseményekkel örvendezteti meg a főváros egyre szaporodó zenevilágát.