Magyarország, 1923. július (30. évfolyam, 146-170. szám)
1923-07-01 / 146. szám
Budapest, 1923. július 1. vasárnap MAGYARORSZÁG A rendőrség jelentést fog kiadni a Reismann-ügyről és az erzsébetvárosi bombamerényletről is? Kik tudtak az ekrazit kiutalásáról ? — A királyi ügyészség a katonai ügyészséghez fordul. A mai hivatalos Jelentés az ekrazit-ügyről (A Magyarország tudósítójától.) Az Est mai számában megjelent Marinovich Jenő dr. budapesti főkapitány részletes beszámolóba arról a titokzatos bűnügyről, amelyet hetek óta csak mint a Kovács testvérek bűnügyét emlegetik. A rendkívül érdekes és fantasztikus kalandos tervekről, előkészületekről, puccsszándékokról, tömeggyilkossági terveztetésekről, a bombaakciókról, a titokzatos fekete autóról és az úgynevezett »gajdeszkázaa olyan szenzációs részleteket mond el hivatalosan a főkapitány, hogy a Magyarország is szó szerint a következőkben adja a rendőri hivatalos jelentést: A rendőrség hivatalos jelentése A m. kir. budapesti államrendőrség a Magyar Országos Tudósító utján közli a következőket: A rendőrség már hetek óta nyomozást folytat Kovács Kornél és társai ellen. A nyomozás azért indult meg, mert tudomásunkra jutott, hogy a Kovács testvérek a Magyar Nemzeti Múltúnk kulturális társaságot azzal a célzattal alapították meg, hogy annak révén — különösen nagyarányú gyűjtésekkel — pénzhez jussanak és ezzel maguknak fényes megélhetést biztosítsanak. A Magyar Nemzeti Múltúnk kulturális társaságnak tagjai egyáltalán nem voltak, csak tisztikara, az pedig a Kovács testvérekből és ezeknek közvetlen környezetéből került ki, így ügyvezető-igazgató Kovács Kornél volt, pénztáros Kovács Árpád, ellenőr Kovács Tivadar, könyvelő Szobodeczky Aladár. A gyűjtések útján befolyt összeg megközelíti a kilencmilliót, melynek legnagyobb részéről nincs elszámolás és nyilvánvaló, hogy azt a tisztikar saját céljaira használta fel. A Kovács testvérek gyűjtésük minél sikeresebbé tételére társelnököknek közéletünk egyes kiválóságait tudták — ezek megtévesztésével — megnyerni. A Kovács testvérek és társaik saját anyagi érdeküknek gyűjtés útján való előmozdításán kívül egészen képtelen fantasztikus tervekkel is foglalkoztak, melyek között legelőször a nagyváradi román állampénztár, kifosztását akarták megvalósítani. Itt is azzal az önös egyéni célzattal, hogy az ott elrabolandó pénzt maguknak szerezzék meg. Evégből el is utaztak Nagyváradra, azonban ez a terv a fölmerült akadályok miatt nem valósulhatott meg és így erről végleg le is mondottak. De a magyar kir. kormány egyes tagjainak erőszakos eltávolítását is tervbe vették a Kovács testvérek, így elsősorban Bethleni István gróf miniszterelnök urat, erőszakos úton helyéről eltávolítani, a felmerült nehézségek miatt azonban ezt a tervüket sem tudták végrehajtani. . Ugyancsak foglalkoztak a Kovács testvérek és társai a dohányuccai zsinagógának az uccai csatornákon keresztül való felrobbantása tervével, de amikor kiderült, hogy e terv végrehajtása a fővárosi csatornahálózatnak nagy részét is elpusztította volna, ezt a tervezgetést is abbahagyták. Anyagi helyzetük javítása végett a Kovács testvérek szokások hamisítását is megkísérelték. Evégből Szalay János társuk üllőiúti lakásán kliséket is készítettek, de minthogy ezek többszöri próbálkozás után sem sikerültek, négyhónapi eredménytelen munka után ezt a pénzhamisítást is kénytelenek voltak abbahagyni. Ugyanez a bűnszövetkezet egyes neki nem tetsző politikusok elnémításával és ezek esetleges meggyilkolásának tervével is foglalkozott. Ezen célból egy csukott autót és egy kültelki házat akartak vásárolni, hogy ideszállítsák és itt végezzenek a hazára szerintük ártalmas politikusokkal, de minthogy attól tartottak, hogy a rendőrség ezen üzelmeiket leleplezi, ettől is elállottak. Mindezen fantasztikus s a józan ész szerint szinte hihetetlen terveik azáltal váltak a közre különösen felette veszedelmesekké, mert az a szomorú helyzet forog fenn, hogy egyes katonai egyének vétkes könnyelműsége folytán már régebben hozzájutottak mintegy 18 kiló ekrazithoz, amely robbanóanyagot először a Nemzeti Múltüak kulturális társaság dohányuccai helyiségében Kovács Kornél íróasztalában tartogatta, ahonnan egy időre az ekrazil Becker István Pannónia-szállodai lakására, innen Szalay János üllői úti lakására került. Szalay a Kovács testvérek őrizetbevétele alkalmával kilettt kilogramot Kovrig Mártonnak, a másik felét Weinberg Sándornak adta át elrejtés végett, akik ezt Jób Fancsali Győző 19 éves magántisztviselő és Czigány Sándor, MÁV művezetőhöz juttatták el, akiknél azután az egész menynyiséget sikerült a rendőrségnek lefoglalni és eme . kalandortársaság ártalmatlanná tételével egyidejűleg megállapítást nyert az is, hogy a robbanóanyagból több már nem cirkulál. Ebben az ügyben a rendőrség az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. II. tc. 1. szakaszába ütköző, továbbá sikkasztás bűntette címén a következőket helyezte előzetes letartóztatásba: Kovács Kornél, Kovács Tivadar, Kovács Árpád, Becker István, Vas Titusz, Szalay János, Umlaut Szigfrid lovag, Szobodeczky Aladár, Tarnovszky Pál, Mayer Oszkár, Sztahó Szevér, Láng Ede, Kovrig Márton, Weinberg Sándor, Czigány Sándor, Jób Fancsali Győző, Márffy József. Nevezettek folyó hó 29-én adattak át a budapesti kir. ügyészségnek. Egyes katonai személyeknek vétkes könynyelműsége folytán már régebben a Kovács testvérek és társaik kezébe jutott robbanóanyag ügyében a kir. ügyészség fog a vétkes gondatlansággal terhelhető egyének elleni eljárás végett a katonai ügyészséghez fordulni. Budapest, 1923 június 30. Marinovich s. k., főkapitány. Terv a dohányutcai zsidótemplom felrobbantására Olyan adatok tömkelege sorakozik itt a Kovács testvérek és társaik bűnlajstromából, amelyekről a Magyarország két hét óta mindennap részletes tudósításban számolt be. Csak éppen a szereplő neveket nem említette, megvárva azt, hogy a hivatalos jelentés adja ki pontosan az összes szereplők neveit és a hivatalos jelentés approbálja azokat az információkat, amelyeket a tömeggyilkosságra készülő Kovács testvérek ügyéről szerzett a Magyarország munkatársa. Ez az approbáció a mai napon megtörtént. Hivatalosan is megerősítik összes információinkat és tudósításunkat. Sőt a hivatalos jelentés beszél a dohányutcai zsidótemplom felrobbantásának a szándékáról is, amelyről a nyomozás során a Magyarország munkatársa nem tett említést. Ez a robbantási terv csak az utolsó napok egyikén véletlenül pattant ki és körülbelül másféléves terve a Kovács testvéreknek és bűntársaiknak. Még élénk emlékezetében él a nagyközönségnek az az elterjedt hír, hogy egy pénteken este fel akarták robbantani a dohány uccai zsidó templomot. Akkor a központi nyomozótestület egy újpesti fiatal férfit, a feleségét és ennek egy-két barátját fogta le, gyanúba keverve őket a bombamerénylet előkészítésével. _ _ Akkoriban részletes tudósítások jelentek meg erről az elfogatásiból és több lapban az volt a tudósításoknak a tulajdonképpeni lényege, hogy újpesti kommunisták, akik állandó kommunista megbeszéléseket tartottak, bizonyos »„hazafias« egyesületek diszkreditálása céljából készültek a merényletre. Az volt a céljuk — mondották akkorra, jelentések — ezeknek a kommunistáknak, hogy a hazafias egyesületekre kenjék rá ezt a bombamerényletet és ezzel még jobban diszkreditálják a külföld előtt ezeknek a tevékenységét. Mint most kiderült, az egész merénylettervet nem azok az állítólagos kommunisták, hanem a Kovács testvérek és bűntársaik készítették elő. Akkor csak állítólagos kommunistákat fogtak el helyettük, akik azóta már igazolták magukat. Mi hiányzik a hivatalos jelentésből ? I Viaszkép írta: SZÍNI GYULA Giotto-ról, a Trecento nagy művészéről, fiú pásztorfiúból lett szobrásszá és a firenzeipásztor toronyé hatalmas alkotójává, olvastam valahol ezt a kis történetet. Húsz éves volt Giotto és szerelmes. Giannina volt a leány neve, többet nem tudunk róla, pedig talán arca vonásai ott vannak kőbe vésve a pásztortorony domborművein. Giotto boldog volt, mert szerelmét viszonozták és mert húsz éves volt. És történt egy nap, hogy Giotto, aki ájtatos lélek volt, bement a Santa Maria Novella templomba, hogy Szűz Mária oltára előtt imádkozzék. Amint végigment az oldalkápolnák során, a Brancacci-kápolna előtt meg kellett állnia, mert amit ott látott, attól szinte a földbe gyökeresedett a lába. A kápolna árnyékában Giannina térdelt, de nem egyedül, hanem egy fiatal férfi térdelt mellette és szerelmes szavakat suttogott a fülébe. Az fjú férfi, mint Giotto később megtudta, egy Severo nevű festő volt. Giotto csalódása rettenés volt: Giannina, akit a tántoríthatatlan női erények alabástromoszlopának tartott homályos kápolnák fülkéjében találkozott idegen férfival. Ez többszörös szentségtörés volt, ami Giotto hívő lelkét nagyon megrendítette. De még ezzel nem telt be megpróbáltatásainak mértéke. Giotto megtudta, hogy azokat a kisebb szobrait, amikkel Gianmninát olykor megajándékozta, Severo eladta, mégpedig mint saját műveit és hozzá még Giannina tudtával és beleegyezésével. A művészetét is megsértették tehát és kirabolták. Severo ellen nem lehetett fellépni. Nagyszerű összeköttetései voltak a mindenható Signoriával, és hatalmas testi erejével, görög atlétái termetével, mindig gyilkolásra kész tőrével a firenzei utcák réme volt. Severo szép volt, mint Apolló és gonosz, mint az ördög. Giotto most sűrűbben járt a Santa Maria Novellába, mint valaha. És amikor az egyik kápolnában imádkozott, feltűnt neki, hogy az oltár egy eldugottabb helyén kis viaszkép volt felfüggesztve, amely férfit ábrázolt. Giotto rögtön megértette, mit jelent ez, hiszen még pásztorkorából ismerte a viaszképpel való megrontás babonáját. Valaki, aki halálos ellensége volt annak a férfinak, akit a viaszkép ábrázolt, bárdolatlan ujjakkal kiformálta viaszból gyűlölt vetélytársa arcvonásait és kiszúrta a viasz-arc egyik szemét, a viaszképet pedig forró imádsággal Szűz Mária pártfogásába ajánlotta abban a hitében, hogy Szűz Mária teljesíteni fogja buzgó híve kérését és kiszúratja majd eleven ellensége igazi szemét. Giotto lelkét egészen elöntötte most ennek a babonának a mérge. Hiszen olyan csalódáson esett át, amely csaknem fölborította egészen a jó Istenben való hitét. Giotto hazament és agyagból kezdte kigyúrni Severo arcvonásait. A mintázó fa reszketni kezdett a kezében, mikor hozzálátott legújabb szobrához Severo fejének megmintázásához. Az a homályos érzése volt, mintha az ördög vezetné boszorkányos ügyességre ujjait, amelyek közül Severo képmása mind életelevenebben tökélesedetett ki. Giotto érezte, hogy a gyűlölet épúgy lehet ihlet forrása, mint a szeretet. Ide a gyűlölet alkotásaiban az ördög keze játszik. És Giottonak, mikor elkészült Severo fejével, az volt az érzése, hogy művét mégse az Az amúgy is izgalmas részleteket tartalmazó, őszintehangú hivatalos jelentésből azonban hiányzik minden részlete a Reismann-ügy és az Erzsébetvárosi bombamerénylet nyomozásának. A Magyarország munkatársa érdeklődött illetékes helyen, hogy miért nem adtak részletes felvilágosítást a nagyközönségnek hivatalosan a Reismann-ügyről és az erzsébetvárosi bombamerényletről, hiszen mindkét ügyben nagyon érdekes megállapításokat tett a rendőrség és közel egy hétig csak ezzel a két régi bűnüggyel foglalkozott a nyomozó detektívek egész serege. — A rendőrség — mondotta érdeklődésünkre az illetékes hivatalos tényező, — még mindig foglalkozik a Reismann-ügy és a bombamerénylet nyomozásával, bár a Kovács testvéreket és bűntársaikat az ügyészségre kísérték át. Hivatalosan pedig tudvalévően addig nem ad a rendőrség nyilvános közlést egy bűnügyben, amíg a nyomozás folyik. Ha ugyanolyan eredményt fogunk elérni ebben a két bűnügyördög ihlette meg. A gonosz, elvetemült Severo helyett egy szép, szelíd Severo került ki a kezéből. Ez a Severo jóságos, mélyen érző embernek látszott, aki igazán és odaadóan szereti Gianninát és az életét is odaadná érte. Giotto szeme valósággal káprázott, amikor végignézett legújabb alkotásán. Ez nem volt az, amit kifejezni akart, hanem ellenkezőleg: nem a gyűlölet alkotása volt, hanem a megbocsátó szeretete és megértése. Giotto úgy érezte, hogy művének alkotásába magasabb ihlet szólt bele szinte kívülről és valahogyan a Szűz Mária akaratának érezte ezt, annak a Szűz Máriáénak, akinek a szobrot föl akarta ajánlani. Giotto el is vitte a Severo szobrát a Santa Maria Novellába és abban a Brancacci-kápolnába állította föl, ahol Gianninát és Severot annak idején meglepte, leleplezte. Oda állította a szobrot az oltárra, buzgón imádkozott a Szűzhöz és elment. A többit rábízta az Istenanyára. A Signoria néhány nap múlva gazdag jutalmat hirdetett annak, aki elárulja, hogy ki készítette azt a szoborfejet, amelyet a Brancacci-kápolnában találtak é, amelynél szebbet, tökéletesebbet Firenzében még nem láttak. Severo maga jelentkezett, hogy a szobor az ő arcát ábrázolja és hogy alkotója valószínűleg Giotto. Giotto minderről nem turkolt. Settignanoban, Firenze közelében egy paraszt házába bújt meg nagy elkeseredésében. A Signoria emberei alig tudtak ráakadni, de aztán diadallal vitték Firenzébe. Szűz Mária meghallgatta kérését: fölgyújtotta Giottoban az isteni szikrát, a szeretet melegét, így van ez megírva régi krónikákban. 3