Magyarország, 1924. április (31. évfolyam, 76-83. szám)

1924-04-01 / 76. szám

MAGYARORSZÁG 3 .Budapest­, 1924 április 1. kedd. Közoktatási vita 11-től 3-ig Numerus clausus, elbocsátott tanítók* — B-iistolna képül a Q&PCC nyelv? — A nemzetgyűlés mai ülése (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését féltizenkettőkor nyitotta meg Svitovszky Béla elnök. A Ház harmadszori olvasásiján drogr.Ulll a földbirtokreform-novella új szakaszát. A középiskolai reform tárgyalásának az első szónoka Boztik Pál, aki a polgári is­kolái­ szaporítását kívánja. Pedagógiai abszurdumnak tartja, hogy a gim­názium első osztá­lyában latint, a másodikban németet, a harmadikban pedig görögöt kezdenek tanítani. A legjobb iskolák lesznek a humanisztikus gimnáziumok, mindkét val­lásfelekezetnél. Klebchberg Kunó gróf kultuszminiszter : .Nem Hiszem, hogy a városfelekezetek ragaszkodnának a hum­an­isz­t­ikus iskolákhoz. Bozsik Pál:­ A miniszter beszédéből azt látja, hogy a reálgimnáziumok­­lesznek az általános isko­latípusok és a humanisztikus gimnáziumok el fog­­nak tűnni, mert nem lesznek versenyképesek. Kelbelsberg Annó gróf kultuszminiszter : Ez félremagyarázása szavaim na!­, nem ex!, mondtam. Bossik Pál: A görög nyelv oktatása mellett, tör lándzsát. E tekintetben, nagynevű emberek Eötvös Lóránt, Szász Károly és Kunfalvy Pál érveire hivat­kozik. Kifogásolja, hogy a javaslat végrehajtásával 71 középiskolában megszűnik a görög nyelv tanítása. A.­­javaslatot, amelyben igen sok üdvöset lát, elf­ogadja, de fentartja magának azt a jogot, hogy a részletes vitánál beterjessze módosításait. Klebelsberg Sím­a gr­óf Flurttzszminisz­ter s Fszonyában sem volt azokat az érte­meket kisebbí­teni, amelyeket a katolikus egyház, különösen ú­ je­zsuiták szereztek a tanügy terén. Kéri a képviselő­ket, hogy ne lépjenek erre a térre, mert soha olyan nagy szükség nem volt Magyarorszá­ ,­gon a nagy felekezetek közötti egyetértésre, j . i . Clint­ most. "Beszédében került minden olyan momentumot, affi­­y kesersi kifakadásokra adhatott volna okot. • Egyéb­ként, ha • visszatekint munkásságára, számottevő pa­nasz nem hangzott el minisztersége ellen a katoliku­sok részéről. .Ha ezt a magatartást tanúsítjuk, ezzel leszűrik legnagyobb „szolgáimtól a­ katolikus és a pro­testáns egyházaknak is. (Helyeslés a jobboldalon.) Drozdy Győző : ’Az iskola mindig a politika eszköze volt és rendsze­rint az a politikai csoport alkotta a maga kópéra az iskolát, amely uralkodott az országban. A mos­tani javaslat is politikai kérdést tárgyal, bár kon­­­cedálja, hogy nem pártpolitikai szempontból, s ennek a javaslatnak meg kellett volna valósí­tania az ingyenes népoktatást. E­­z a javaslat antidemokratikus, mert nem teszi le­hetővé, hogy a középiskolákat a nép széles rétegei is látogathassák. A mai iskolarendszer az osztrák iskolarendszer lemásolása. Kulturális téren nem tör­tént hosszú ideig egyéb, minthogy szolgáikig át­vet­ítik az osztrák­ példákat. Tulajdonképpen világra­szóló magyar pedagógusunk alig volt. (Ellenmondá­­sok a jobboldalon.) Glob­enstein Mór: Például Hallér­ Istvánt. Drozdy Győző: Magyarországon igen sok mu­lasztás történt a népoktatás terén. Még ma is van többszáz község, ahol egyáltalán s­incs népiskola. Esztergályos János: Az orosházai határban csak egy népiskola van. Drozdy Győző: Szóvá teszi ezután a Hallér­ Ist­­ván-féle rendeletet, amely szerint az elemi iskola sikeres elvégzése után csak külön felvételi, vizsga letételével lehet belépni a középiskolába. Ez nem egyéb, mint külön kis numerus clausus, hogy az alsóbb fokot elvégzett tanulókat titkos be­avatkozással arra kényszerítsék, hogy közülük a zsidó tanulók távol maradjanak a középiskolától. A gyakorlat azonban megcáfolja ezt a rendeletét is, mert a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a zsidó tanu­­­­lók, akik általában jobb viszonyok között élnek, könnyebben elvégezhették az elemi iskolákat és­ így a középiskolákba is bejuthatnak. Szegény zsidó­­tanuló pedig úgysem megy középiskolába. Kis M.: Szegény zsidó? Olyan is van? Esztergályos János: Nemcsak szegény ébredő van, hanem szegény zsidó is. Kis M.: Az ébredők mind szegények .’ P­rop­per Sándor: A kandié foglalkozást miért nem­ sajátítják ki. (Zaj.) Esztergályos János: Szegény földművelő zsidók is vannak. Drozdy Győző: Szegény falusi gyermekek sínylet­ték meg a Halisy-féte rendeletét. E rendelet ellen az egész társadalom tiltakozik. Véleménye szerint a közoktatás reformját a népiskolával kellett volna k­ezde­ni. Nyolcosztályúvá kellett volna tenni az elemi iskolát és két típusra : városi és falusi iskolákra osztani, Scitovszky Béla elnök­öt megszakítja,­ a szóno­kot és a következő kijelentést teszi :­ .. . — A képviselő úr beszéde,, előbbi részében a kö­vetkező kitételt használta : iismeretekkel teletömött szamarakat állított ki, viszont gondolkodni tudó gyermekeket a mai középoktatás nem tud produkálni. A képviselő úr­ ezzel a kijelentésével megsértette a tanári kar­ összességét, valamint a középiskolát vég­zett polgárokat is. Nem tudom, végzett-e a képviselő úr középiskolát, mindenesetre ez­ért a kijelentésért a leg­határozottabban rendreutasítom. Akkor, amikor a képviselő úr ezt a kitételt használta, az elnöki székben mással voltam elfoglalva. Ha ezt akkor hal­lottam volna, úgy nemcsak rendreutasítom, hanem a szót is megvontam volna. Ezután elnök­ az ülést, öt percre felfüggeszti. AZ elnök ötpercnyi szünet u­tán újból megnyitja­­az ülést. Drozdy Győző megköveti a Házat, ha csak­ugyan a­ kifejezést használta, amelyért az elnök rend­reutasította. Szóváteszi a nitil­erus clausus ügyét is. Hivatkozik arra, hogy legutóbbi amerikai útján ismételten megkérdezték tőle, iglu-e,­ hogy Magyarországon numerus clausus van és hogy még most sem általános titkos választójog alapján vá­lasztanak­. Klárik Ferenc: A gyilkosságokról nem kér­deztek? Drozdy Győző: Azokról is kérdeztek, de kife­jeztem reményemet, hogy azok már megszül­tek. Szabó Ferenc: Látszik­. Drozdy Győző: Miután a kultuszminiszter úr legutóbb kijelentette, hogy elvben nem híve a nume­rus clasusnak, ezért azt kívánja tőle, hogy olyan javaslattal lépjen a nemzetgyűlés elé, amely a numerus clausus eltörlését célozza. Ezrekre tehető ugyanis azoknak a­ főiskolai hallga­tóknak a száma, akik e szégyentörvény miatt kül­földön folytatják tanulmányaikat. Ez mintegy 20 milliárdos kárt jelent az országnak. A numerus clausus tehát amellett, hogy a világ legreakciósabb törvénye, még tulajdonképpen hivatalos koroná­id csempészés is. Nem fáj ez a 21­ milliárd a kormány­nak? A tiszti főorvosra hivatkozik, ezután, aki nem­régiben jelentette ki, hogy a most végzett orvosok­ nem ütik meg azt a mértéket . . . Klárik Fe­renc: De megütik a zsidókat. Drozdy Győző: . . . amely szükséges. Biztosítja a nemzetgyűlést arról, hogy a­ külföldi egyetemeken végzett hallgatók meg fognak felelni. A külföldi diploma ugyanis többet jelent, mint a magyar. Felkiáltások a­ jobboldalon: Miért? Miért-­ Drozdy Győző : Azért, mert a külföldi egyeteme­ken, nem hősködéssel és verekedéssel töltik az időt, mint a mi főiskolai hallgatóinknak jórésze. Felkiáltások a szocialistáknál: A külföldön ta­nulnak és nem verekszenek. Drozdy Győző ezután több képviselő aláírásával határozati javaslatot nyújt, be a numerus clausus el­törlésére. A fegyelmileg elmozdított tanerők ügyével akar még foglalkozni. A kurzus elején Zilahi-Ries Jenő tanácsos és Hát­tér István kultuszminiszter száz és száz becsüle­tes, kitűnő pedagógust mozdított el, illetve fosz­tott meg állásától, igazságtalan, bornírt ítéletek­kel. Elnök­ figyelmezteti a szónokot, hogy az iti­lete­ket­ kritizálhatja ugyan, de ebben, a kritikájában parlamentáris kifejezést használjon. Drozdy Győző : Tessék egy szótárt adni, amely­ben szót találok arra, hogy aljas politikai bosszúból tisztességes, becsületes embereket állásuktól, kenye­rüktől, családi tűzhelyüktől megfosztottak. Gaz, bor­­nirt és aljas eljárás ez. Csodálatos dolog irta, iVIDFUCZ ZSIGM­­OND A csodálatos dolog­ az, hogy a jókedv nem pusztul ki az emberekből. •Sokat babráltam azon, hogy a háború alatt megrajzolgassam­ az élet képét, amint az lát­szott. Most már, hogy elmúlt a nagy veszede­lem hivatalos formája, a rendszeres gyilkolási folyamat, mindenki behunyta a szem­ét, s csak kínos emlékein keresztül emlékszik vissza ez időkre. De akkor senki sem látta oly nyomott­nak s szörnyűnek az életet. Annak érezte, de nem látta annak. Az emberben pezseg a vér m­ég akkor is, mikor a bárd alá hajtja a fejét az elítélt: a véresei­pék frissen­­futnak ki a megnyílt résen: az élet maga ilyen öntudatlan vagy inkább öntudat alatti működése az erők­nek: az a filozófiai elvontság­, ami az emberek­ben él, kevés, és csak néhány pillanatra hat: a fizikum megköveteli s kiharcolja, a lüktető, a szívdobbanások által, szabályszerűen szétáradó rendes életet. Ha az ember rérsft indol, borzasztónak találja a helyzetet!... tie- írom r­ondol rá, hanem vidá­man élt. Az előbb kimentem a konyhába, írás közben feláll ottam­ s kimentem valamiért. A feleségem dúdolt ,és­ saját,kezűleg töltött káposztát csinált.­A töltött­­káposztának nagyon megörül­tem, mert karácsony óta­ nem volt az asz­talon. Moln­ár professzor kitiltotta a ház­ból gyomor­bajom miatt, amely két hónapig koplaltatott. — Ejha, — mondtam — töltött káposzta! A feleségem egyszerre elkedvetlenedett: — A, hiába dolgozom vele, nem sikerül,­­ nem tudom tölteni, akármit is csinálok vele, széthull, már nem jó, tavasz van, puha. A munkaöröm hiánya továbbfokozódott. — S milyen árak, — mondta ajkbigy­­gyesztve — egy kiló hús 30.000 korona, más­fél kiló káposzta 10.000 korona, negyedkiló rizs 3000 korona, tessék : ötvenezer korona egy tál káposzta. Hatunknak elég egy ebédre, de hatan játszva el is fogyasztjuk. S ez még csak egy tányér étel. A filozófia: az élet dolgai felett való átte­kintés, ami elnehezíti a lelket: a filozófia az, ami az embert emberré teszi és súlyossá az életét. Hirtelen elmosolyodott s rám nézett: — Kedves szókat hallottam lent,­­az előbb... A. mészáros, ha jókedvű, igen jó­kat mond. Bejön egy helyes kis úrias lányka s nagy hegyesen azt mondja : /Ké­rek hatvan deka lovashúst./ /Milyet ?« / Mi­lyet?... szépet!« — felesel vissza. »Jó, — azt mondja a mészáros. *— olyan szépet adok, mint maga.« A lány elbiggyeszti a száját: --No aszal nem messze megy, ha csak olyat ad.« »Hát, olyan hamisat/­ A kis­lány hallgat, azt mondja: /Azt se..., az nem lesz jó.. .« Kedvessé teszi az életet a kedély játékos derűje, napfénycsillogás, tavaszi mocskos ol­vadáson. — Jó a lányoknak, —­ dünnyögöm — friss az életük... Hát bizony az asszonyokkal már Szánthó, a mészáros is nehezebben boldogul. Volt ott egy kis úriasszony, állt s nézte, nem tudott választani: »Szánthó úr adjon valamit, ami hamar kész, — mondta — már tíz óra, mit csináljak?....: /Fasírozottat, nagyságos asszony./ '»'Áh... nem/ /Miért? ma mindenki azt vesz, hétfőn, az hamar kész. »Áh­, nem.... Vár, míg ketten-hár­­man elmennek, akkor megszólal: :De mond­jon már igazán valamit, ami könnyű s ha­mar kész.c sBorjúpörkölt tarhonyával.« ;»Áh, nem: az uram nem szereti... xBorjú­­pörkölt tarhonya nélkül./ »Áh, nem; én nem szeretem./ /Töltött rostélyos... borjúmáj... Nagyon jó az, kérem, frissen sülve, tejföl­lel... Vesepecsenye... Gyönyörű darab... Mindenre az a válasz: »Áh, nem.../ Hát mit adjak, aranyos nagyságos asszony? Tudja mit Szánthó úr, adjon egy kis fasírozot­tat ••• • /Igen, nagyságos asszony, én is csak azt tudnám tanácsolni...« Finom megfigyelni, hogy minden elvillanó emberi, mosolyban benne van a mai napok fá­radt máznasága. Mit csináljon egy fiatal asz­­szony, higy nem lehet ma választani, élni: ezek a rettentő árak s minden, de az ember mégis mosolyba hirdeti az életét, mert ez a másik kvalitás, ami az állat fölé emel bennünket s em­berekké tesz: a nevetés... Tehát: filozófia s nevetés... Az egyik mélyre hangolja a lelket, a másik feloldja csillanó színekbe. Az embernek annyi szívszorongása van : oly jó kimenekülni a sötétből a kis világosra. Megérkezett a szobalány, aki a szabónál volt: a­ tavaszi ruhámat vasaltatni vitte. Ragyogó arccal, valamit rejtegetve a szem­bogara mögött, jön. Egyszer csak megszólal, minden beveze­tés nélkül: — Hogy »jó meleg van itt­­, mondom a szabónak... Hogy­ azt mondja:­­ha maga bejön, él­ már izzadok... Mi ketten lassan nevetünk... és ő is... Miért ?... hogy is van ez ? ... egy kis szél csapott, be? valami meleg szél, illatos?... Eros rögtön ott lebeg, ha egy fiatal lány s egy férfi összetalálkozik ? — Nohát mondom neki, — folytatja Ilka, — mert csak ott váratott,­­hát akkor először engem intézzen el, tegye félre azt a vasalást: mit gondol, hogy én akarom ma­gát, izzasztani ?« Nagyon jó sorsunkban, hogy van még más képessségünk is, ami az állat fölé emel: az erotika , az öröm lelki kiélése ? ... ...S e pillanatban a trianoni szerződés még érvényben van s a korona null pont alatt ezre­lékekben, és a­ tőzsde bedöglött, és a Piroskák vitézi telket kapnak, s a munkából senki se tud megélni, s egy késő kor, ha visszanéz ide ránk, egy sötéten összefolyó, szennyesen kavargó hullámzást lát... Csodálatos dolog, hogy mi pedig, bár a szí­vünk fájdogál, szemünk olykor sírdogál, de a szájunk nevetgél és életünk éldegél.

Next