Magyarország, 1924. július (31. évfolyam, 129-155. szám)

1924-07-13 / 140. szám

tennapest, 11­24. július 13. vasárnap MAGYARORSZÁG Öt világrész szépasszonyai és milliárdosai előtt folyt le a saintcloudi gyepen az olimpiai lovaspóló-mérkőzés A Argentina 6: 5-re győzött Jimerisca felett Párizs, július elején. (A Magyarország külön tudósítójától.) Saint Cloud 50 kilométeren fekszik Paris szívétől. Itt ren­dezik a legelőkelőbb olimpiai versenyeket, a lovas­­póló-mérkőzéseket. Leh­etetlen megközelíteni máskép­pen, mint autón, az autó órája pedig 70 frankot mutat, mire az érdeklődő lekerül a városba. Nem akarnak villamoson járókat látni a Saint Cloud-i pályán. Akinek nincs, 100 frankja erre a kis kirán­dulásra (30 frank a legolcsóbb belépő), ne nézze meg a­­lovaspólót. Nincs is szükségük a népre,­ mert a rang- és pénzarisztokrácia özönlik végig a Ghamps Elisée-n, a­ Bulogne-on és azután fel a Saint Cloud-i hegyre, melynek tetején terül el az erdőkkel határolt gyeppálya. Csak autót látni, gyalog idejönni lehe­tetlen, más közlekedési eszköz pedig nem jár ez erre. A hegyipálya közepén már olyan a torlódás, hogy lehetetlen előrejutni, Polis-Itok­e-ok, Hispanos-k és Delage-ok tömege torlaszolja el az utat, a kellemet­len benzinszagba perverzen vegyül a Guerlin-, Poti- és Houbignut-illat. Mindenki nyugodtan váramig utat kap, nincs vita, káromkodás, itt mindenki tü­relmes ebben a boldog országban. Fent a síkon impo­náló erdeje áll a gépkocsiknak. Szerény taksálás sze­rint 10.000 gép szorong a beláthatatlan mezőn. Sok szép versenyt látott franciák állítják, hogy ilyen előkelő közönség még nem gyűlt össze Párizs­ban. A világ minden­­ szép asszonya eljött, hogy ta­núja legyen a nagy­ küzdelemnek, vagy inkább hogy megmutassa ruháit és ékszereit, melyekben ugyan­csak bővelkedik a tribünök tarka közönsége. Az öt világrész minden kincse itt van, szinte uniformis itt a 4—5 sorban felrakott gyöngy­sor. Úgy­ látszik, a csúnya nőket visszaküldték a hegyipályáról, mert itt minden nő egy-egy látványos­ság. Udvarlók társaságában fogyasztják a tribünök előtt elhelyezett, asztalkákon a párolgó teát,a míg benn a gyepen elkeseredett harc folyik Amerika és Argentína pólóreprezentánsai között. A milliárdos amerikaiak és az argentin főurak 1­5 lóval és lová­szokkal jöttek át a tengeren, mert a küzdelem oly fárasztó,­hogy­­ percenként váltják lovaikat a küz­. dok. A téglaalakú gyeppályán, mely alacsony deszka­­fallal van határolva, nyolc lovas vágtat szédületes iramban a labda után. Amerika tiszta fehérben, Argentína kék testben fehér csíkkal lovagol. A karok szabadok, a kézen kis fehér glacé-keztyű feszül. A kiváló szabású bricseszek szinte összeforrnak a ló­val. Hosszú rúdon kis kalapács, apró fehér kaucsuk­­labda és két kapu a mezőny rövidfalán, — ezek a lo­vaspóló főkellékei. A lovas vágtat a labda után, ha­talmas ívben­ lendül kezében a kalapács és eltalálja a száguldó lóról azt a kis labdát, amely 100 méterről már alig látszik. A labda irányát hajszálra kormá­nyozza bele a keskeny kapuba. Minden hajsza a labda után egy-egy lóverseny, többnyire csak 2 lovas küzdelme a labda mielőbbi el­érésére. Csodálatosan gyönyörködtető látványt­ nyújtanak a kultúr cow­boy-ok, akik a vágtató lovat pillana­tok alatt lefékezik, forgatják össze-vissza, mélyen meghajolva saját lovaik lába között paskolják a lab­dát, majd ismét nekierednek a repülő labdának, szinte versenyt repülnek vele, a ló pedig szenvedély­­lyel fut a labda után és ráveti magát, mint kiéhezett vad a zsákmányára. Nem ritka eset, hogy a könnyű telivérek futva viszik maguk előtt a labdát. A küzdelem egyébként nagyon izgalmas, ettől a mérkőzéstől függ az olimpiai győzelem. A közönség két pártra szakad. A hölgyek a szép argentin fiúk győzelmét kívánják, az urak a francia nép előtt szimpatikusai­!) amerikai csapatért lelke­sednek. Szinte viszi a közönség a játékost állandó biztatásaival, lelkesíti közbekiáltásaival. Mellettem egy 6 éves gyermek fölényes gesztusokkal kritizál 5 n ép mamája mellett, úgy érti a játékot, mint egy nagy.­­ A verseny egyébként 7 periódusból áll, minden periódus 8 percig tart, utána 2 perc szünet követke­zik­ A Szünet csak arra való, hogy a versenyzők lovat váltsanak, ami minden alkalommal meg is jól­ténik. A periódusok végét harangozással jelzik, melyre mint egy test áll meg a vágtató mezőny, a labda pedig ott marad, ahova az utolsó ütés vitte. Szünet után a kezdő ütést felváltva ítélik a csapa­toknak. ... . Az első félidő egyenlő gólaránnyal végződik. Le­­csengetés után az eredmény 1:1. A második és har­madik periódot amerikai diadalt szerez és a negye­dik leváltás előtt Amerika már 1:2-re vezet. A hölgy­­közönség nagyon, elégedetlen, nem­ látja szívesen kedvencei vereségét és a negyedik félidőben csengő hangon ösztönzik küzdelemre az argentin fiúkat. Úgy látszik, a kedves hangok hallatára­­felébred bennük a győzniakarás és elkeseredett küzdelemmel 8 perc alatt kétszer találnak amerikai kaput. Argen­tína kiegyenlített. 4:1! Az ég mély borújával már percek óta esővel fe­nyeget, amely most megéred , és lelketlenül füröszti meg a csodás ruhák selymeit. Esztelen rohanást vártam a kijárat felé, ijedt kiáltásokat s ehelyett csodálatos nyugalmat tapasztaltam. Mindenki állt nyugodtan a szakadó zápor köze­pette esernyő nélkül és nem vette le szemét a rohanó pólózókról. Szerencsére az eső alig 10 percig tart és így nem történt nagy baj. Előkerülnek a kis tükrök, a rouge, a pouder, arcfesték és az eső utáni első verőfényben ragyogó tükreik mellett hozzák rendbe toalettjüket a hölgyek. Közben a pálya elkeseredett küzdelem színhelye, a csapatok felváltva szerzik meg a vezetést, míg a 7-dik félidő végén Argentína egy biztos dobással győz Amerika felett 6:5-re. Lecsöngetés után a közönség beszalad a gyepre és úgy szedi le lovaikról a győztes argentin fiúkat. Órákig tartott, míg a hatalmas autóparkban mindenki meglelte kocsiját és keresztül vergődhe­tett a szabad pályára, ahol vad verseny kezdődött Párizs határáig. Fodor István 5 Nincs már veretlen magyar birkózó Párizsban Keresztes Lajost is legyőzték Párizsban.­­ Az elődöntő és a döntő mérkőzéseken sorozatos vereséget szenvedtek a magyar birkózók. Párizs, július 12. A Magyarország külön tudósítója az éjjel már megtáviratozta, hogy Varga Bélát, a magyar birkózó­sport legelső versenyzőjét a finn Wecksten és Westergreen ellenében lepon­tozták­­ -és így egyszerre szétfoszlott minden reménységünk, amit az ő szerepléséhez fűztünk. Ezzel szemben állt az a tény, — és ez némileg, vigasztalóan hatott­ — hogy Radvány Ödön, Radó Kaimunn és különösen Keresztes Lajos továbbra is nagyszerűen tar­­ttották magukat és komoly eséllyel néztek az elkövetkezendő küzdel­mek elé. Sajnos, Radványt és Badót is hamar utol­érte a végzete, mert míg előbbi Malborgtól (Finn­ország) vereséget szenvedett, addig Radót, aki pedig még bennünket is meglepett nagyszerű formájával,­­ Deglane (Franciaország) és Rosenquist (Finnor­szág) ellen pontozták le s így az elsőségre való esélyüket teljesen elvesztették. Az egyetlen reménységünk most már Keresztes La­jos maradt, aki eddig minden mérkőzését megnyerte. Keresztes a súlycsoport döntőjében , a finn Breeman­­nal került össze, aki azonban — ugyancsak ponto­­zással — legyőzte a magyar birkózót. Ezzel az olimpiai bajnokság megszerzésére irányuló m­inden törekvésünk végleg meghiúsult és most már csak arra törekszik a magyar birkózógárda, hogy legalább egy-két helyezéssel szépítse a balsikert és kikorrigálja a pontozó bírók elfogult ítélkezését." Stallard diktálta az iramot és Lowe győzött... A 800 m-es síkfutás döntője Párizs, július 8. (A Magyarország kiküldött tudósítójától.) Angim­ina megint elragadott egy biztosra vett olimmpiai bajnokságot Amerikától. Sorrendben a másodikat, de előreláthatóan nem a legutolsót. S ami mindennél nagyobb csapás Amerikára, megint ott sújtott rá Anglia, ahol legjobban fáj neki, a futásban. A 890 m­-es síkfutás döntőjében angol atléta mellén szakadt el a célszalag. Várjon számított-e erre a győzelemre Anglia? A kérdésre határozott igennel kell válaszolni, nem­csak azért, mert Lowe, de különösen Stallard fényes formát árult el az előfutamokban,­ hanem azért is, mert a welszi herceg a pálya közepén állva nézte végig a 803-as döntőt ,­­ és nagyon valószínű, hogy az angol csapat vezetői tudták, mit csinálnak, mikor, a welszi herceget éppen a 800-as futás döntője előtt a pályára kísérték. Kilenc futó gyülekezett a startnál, valamennyien nagynevűek, győzelmekkel ékesek. Amerika, miként a 100 m-es futás döntőjénél megint, büszkén állapít­hatta meg, hogy mind a négy futója megjelenhetett a startnál. Richardson, SWatters, Dodge, Ének hordták mel­lükön a csillagos lobogót. Anglia színeit három futó, Stallard, Lowe és Houghton képviselte. Euró­pát reprezentálta a svájci Martin és a norvég Holt is. Mind a kilenc futó startlyukból startolt. Az in­dulást jelző pisztolylövésre Stallard, az angol favorit az élre szökött és sprinttempóban, 24 mp-re futva az első 200 mé­tert, vezetett. — Stallard­ vezet ... — hallom a kiáltást és a pillanatnak ezredrésze alatt átvillan agyamon a stockholmi eset. Stockholmban is négy amerikai futó startolt, de akkor nem angol atlétától,, hanem minden idők leg­jobb német futójától, Hans Brauntól rettegett Ame­rika. Hans Braun egyformán jó volt 200 m-től 800 m-ig s főként a végsportja volt a főereje. A jenki atléták tudták, hogy nem szabad finisre hagyni a versenyt és ezért Sheppard, a londoni győztes feláldozta magát Amerika győzelméért. Vállalkozott a vezetésre és olyan iramot diktált, ami Braunt — igaz, hogy a legutolsó métereken — megölte. A versenyt természetesen nem Sheppard nyerte meg, hanem 1. perc 51.9 m­p-es új világ­rekorddal, a mögötte futó Meredith. — Stallard vezet ... — hallom a kiáltást és meg­értem Stallard és Lowe taktikáját, a stockholmi mását. Richardson na­gyon gyors, fel­tétlenül győz tehát, ha lassú,­ az iram s a verseny sorsát egy 200-as finis dönti el. Stallard feláldozza tehát a sanszait, hogy gyors versenyt csinálva, lehe­tővé tegye az állóképes Lowe győzelmét. Tehát 200 m-nél Stallard vezet,­ ott Richardson melléje nyomni, de Stallard nem engedi át a Belső pályát és 52.4 mp alatt futva a 400 m-t, szinte repül a barna salakon. Ötszáz méternél Lowe felváltja a fáradni kezdő Stallard-t, visszaveri Richardson támadását és már mint biztos győztes száguld a cél felé, mikor — a meglepetés hangja rezdül át a lélekzetét is visszafojtó közön­ségen — Martin a háttérből kiszökik, hatalmas ugrások­­kal megelőzi az előtte futó Stallard-t, Ricllard­­sont, Éneket és­­ Lowet veszi űzőbe. Még ötven méter van a kifeszített célig ... — Martin nyer — kiáltják mindenfelé majdnem önkívületben. És csakugyan lépésről-lépésre fogy a távolság Martin és Lowe között. Harminc méterre a céltól már csak 40 cm van Lowe és Martin közt — ez a távolság azonban végig megmarad. Lowe bírja a­­finist és akárhogyan is erőlködik Martin, az angol szakítja el a célszalagot. Az időmérő órák 1 perc 52.4 mp-et mutatnak, a leg­jobb időt tehát, amit a stockholmi olimpiász óta egyáltalában futottak. ' ' A verseny olyan drámai menetű volt, hogy a céllal szemben levő tribünön elhelyezkedett angol tábor csak másodpercek múlva kezd tapsolni és zászlóival integetni, annyira lenyűgözte a rettenetes finis. Az egész­ stadion Angliával tapsol. Csak a két amerikai tribün néma és lehangolt. A pálya belse­jében zavartalanul folyik tovább a súlydobó- és távolugró verseny. Mind a kettőben senki atléta ve­zet. De akár világrekord alatt győzhetnek, az amerikai tribünökön ma nem zúg fel -s­zír »Bá-rá-ré .. .« A 800-as vereség után nem lehet ujongni. Hiába, Amerika is úgy van vele, mint Anglia, mindennél, többre becsüli a futópályán elért győzelmet.­­ A verseny után a három angol futó összeölel­­kezve ment vissza a 100-as start irányában. De már a félúton meg kellett állniok, mert közben Anglia lobogója méltóságteljes lassúsággal felkapaszkodott a győzelmi árbocra ... Gyárfás Viktor ’| K® SZOMBATON Z&ROK& W­P |KEGGEL fS ® R A K O r |

Next