Magyarország, 1924. augusztus (31. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-01 / 156. szám
jóakaratról tesznek tanúságot, amely messzemenő koncesszióktól sem riad vissza. Ezek akoncessziók azonban már elérték a legvégső határt. A Quotidien, a baloldali blokk lapja, azt írja, hogy Franciaország tökéletesen teljesítette feladatát. Kormánya olyan javaslatot tett, amely megfelel az ország felfogásának és amelyet az egész demokrácia vár. Bármi történjék is, Franciaországra nem hárul felelősség. 'Az Oeuvre ezt írja: Verriot miniszterelnök, aki bizonyságát adta a francia demokrácia békeszereteteinek, nyugodtan várja Anglia és Amerika válaszát. Ha a konferencia kudarcot vall Sana, — ami valószínűtlen — akkor a felelősség nem Franciaországra hárul. A Petit Parisien szerint Herriot világosan megjelölte azoknak az áldozatoknak határát, amelyekhez Franciaország hozzájárul, amelyek azonban át nem léphetők. Németország a legnagyobbb ízei fával tektnt Hmennstia felé London, július 31. A torontói Globe tudósítója jelenti lapjainak, hogy beszélgetést folytatott egy magasnarlású német államférfiúval, aki kijelentette, hogy Németország hajlandó a legnagyobb jóakarattal közreműködni a Dawes-terv végrehajtásában. Németország a legnagyobb hálával tekint Amerika felé,amely a konferencián résztvevő szakértőivel ,és tanácsadóival a leghathatósabban elősegítette, úgyszólván az utolsó pillanatban a konferencia sikerét. Ha a Dawes-terv sikerül, Európában új korszak következik el: német kormány lastemot ad Hughes tiszteletire Berlin, július 31. (A Magyarország külön tudósítójának telefonjelentése.) Most már biztos, hogy Hughes államtitkár Berlinbe jön, mégpedig valószínűleg már szombat este. Látogatása inkább iparántermészetű mégsem lehet elvitatni politikai fontosságát, hiszen Hughes az amerikai kormány egyik vezető tagja, az Egyesült Államok külpolitikájának intézője semm, Berlinben megfelelően tudjákértékelni. Tiszteletére Houghton amerikai, nagykövet lakomát rendez, amelyre a német birodalmi kormány miniszterei is meghívást kapnak, vasárnap pedig, ha ugyan Marx kancellár és Stressenvonn birodalmi külügyminiszter akkor még nem utazik a londoni konferenciára, egyikük, ellenkező esetben a német kormány valamely más prominens tagja ad lakomátáiz amerikai külügyi államtitkár tiszteletére. "Nem veszélyezteti-e a német bölcsön Anglia iparát? London, július 31. (A Magyarország külön tudósítójának távirata.) Lord Birkenhead, aki nagy szerepet játszik az angol nehézipar terén és mielőtt belépett Lloyd George háborús kabinetjébe, nagyszabású vállalatok és szindikátusok élén tevékenykedett, bejelentette a felsőház elnökségének, hogy meg akarja interpellálni a kormányt a tervezett 800 millió aranyas árka összegű német nemzetközi kölcsön s annak az angol nagyiparra várható hatásai tárgyában. Tekintettel arra, hogy az angol kormánymegígérte támogatását a szövetségközi konferencián a kölcsön létrehozása érdekében, sőt, garanciát is vállal érte, azt akarja kérdezni Lord Birkenhead, hogy hajlandó Ramsay MacDonald még mielőtt leköti magát a német kölcsön mellett, szakértőkből álló bizottságotkiküldeni, amelynek az lenne a hivatása, hogy megvizsgálja váljon a nemzetközi kölcsön segítségével Németország ipara nem fog-e annyira elhatalmasodni, hogy veszedelmes konkurenciát támaszt az angol iparnak ,és ezen a réven az angliai munkanélküliséget növeli.. Budapest, július 31. **■ Románia hat politikai foglyot adott át Magyarországnak. Nagyváradi tudósítónk jelenti: A többszörös fogolycsere, mely Magyarország és Románia között egy három év előtt kötött konvenció értelmében végbement már minden román állampolgárt hazajuttatni Magyarországból, akire a román állam igényt tartott. Magyarországnak azonban még Romániában maradt hat állampolgára, kik a különböző romániai katonai fogházakban 5—10 évi kényszermunkára ítélve, esztendők óta letartóztatásban éltek. Július hó folyamán ezeket is összegyűjtötték a nagyváradi ügyészségen. Is hat magyar foglyot, név szerint Binez Ferenc, Bojtos György, Verne József, Csikós Balázs, Piroska Lajos és Kolonics Alajost a nagyváradi szigurancia emberei tegnap délután elszállították Biharkeresztesre, ahol a magyar kormány megbízottja várta és átvette őket.Az átadott foglyokért Románia nem igényelt és nem kapott senkit cserébe. MAGTA£&OB.SZA€t Budapest, 1924. augusztus 1. péntek Waldo miniszter a MÁV szanálásáról és ellenőrzéséről ( Magyarország tudósítójától.) A Közlekedési Bizottság ma délután 5 órakor folytatja a MÁV szanálása ügyében már hosszabb idő óta folyó tanácskozásait. A bizottság szigorúan zárt ajtók mögött tanácskozik, úgyhogy eddigi megállapodásairól, határozatairól a közvéleménynek még semmi pozitívumot nem sikerült megtudnia. Tény, hogy a szanálás előfeltételeképpen a MÁV külföldi kölcsönének felvételéről s a reorganizáció egyéb szükséges előfeltételeiről folynak a tanácskozások. A Magyarország munkatársának ma délben alkalma volt kérdést intézni Walkó Lajos kereskedelmi miniszterhez aziránt, hogy a Közlekedési Bizottság mikor fejezi be munkáját s egyáltalán milyen tervezet készül a MÁV reorganizációjára nézve . Walkó miniszter kérdésünkre a következő rövid választ adta : " A MÁV szanálása tárgyában tudvalevőleg már hosszabb idő óta tanácskozik, a Közlekedési Bizottság. A mai tárgyalás csak folytatása a bizottság megkezdett munkájának, amely a MÁV reorganizációját a legrövidebb idő alatt igyekszik megvalósítani. A Közlekedési Bizottság határozatairól mindaddig, amíg a bizottság előterjesztései nem kerülnekhozzám, nem nyilatkozhatom. Munkatársunk ezután arra vonatkozólag intézett kérdést Walkó Lajos kereskedelmi miniszterhez, hogy milyen formában fogják megvalósítani a MÁV ellenőrzését, tekintve, hogy olyan hírek kerültek forgalomba, hogy a MÁV ugyanolyan ellenőrzés alá kerül, mint amilyen ellenőrzési alapon a magyarországi szanálást a népszövetségi főbiztosság intézi. A miniszter kérdésünkre így válaszolt: — A magam részéről még egyáltalában nem állapodtam meg a többi illetékes tényezővel a MÁV ellenőrzése dolgában, éppen azért minden olyan hír, amely az ellenőrzéssel kapcsolatos, még korainak tekinthető. Az ellenőrzés módozataira nézve ugyanis még semmiféle konkrét döntés nem történt. Nem emelkedik a fővárosi választók száma Nem lehet kimutatást kapni az idei névjegyzékről (A Magyarország tudósítójától.) A központi választmány tegnap ülést tartott, amelyen bejelentették, hogy az 1925. évre érvényes ideiglenes névjegyzék szerint a budapesti választók száma 303.178. A fővárosnak hivatalos előadója is hangsúlyozta, hogy a választók száma ezzel emelkedett, de a keresztény községi párt tagjai továbbmentek és sürgős revíziót kívántak, mert szerintük olyan magas a választók száma már Budapesten, mint sehol egész Európában. Mára kiderült, hogy ez az egész beállítás hamis volt, mégpedig azért, mert a mostani 1024. évre érvényes végleges választói névjegyzékben több választó van, mint a jövő esztendőre megállapított ideiglenes névjegyzékben. Eddig ezt az összehasonlítást nem lehetett megcsinálni, mert a városházán nem lehetett megkapni azt a kimutatást, hogy az idei névjegyzékben hányan vannak bent. A kérdezősködők mindig azt a választ kapták, hogy ez a lista most van csak elkészítés alatt. Eredetileg a keresztény községi párt a felszólalók közül mindössze 261 embert akart felvenni, de olyan felzúdulás támadt, hogy a kormánynak is közbe kellett lépnie és mindenféle korrektúrákat rendelt el. Ezek az eljárások elhúzódtak és végeredményben a közigazgatási bírósághoz kerültek. A közigazgatási bíróság pedig az utolsó korrektúrát nemrégiben intézte el, és legújabban 4414 szavazót vett fel az idei névjegyzékbe, úgyhogy az összes kiigazításokkal a választók száma erre az esztendőre Budapesten 311.550- re emelkedett fel. Ennek következtében az a helyzet, hogy az idei választójogi névjegyzék szerint 311.550- en szavazhatnának, míg viszont a tegnapi megállapítás szerint 1925-ben az ideiglenes névjegyzék szerint csak 303.178-an, szóval 8721-vel kevesebb szavazót akar a keresztény községi párt, mint amennyi az idén van. Igaz, hogy 12.179 esetben a központi választmány nem ismerte el a választói jogosultságot s ezeknek ügyében végső fokon még a közigazgatási bíróság fog dönteni, úgyhogy esetleg valamivel emelkedni fog a jövő évben a szavazóit száma. Mindenesetre érdekes, hogy a főváros a mai napig várt ennek a statisztikának nyilvánosságra hozatalával és így lehetővé tette azt, hogy a központi választmány, illetőleg a keresztény községi párt tagjai olyan beállítást csináljanak, mintha valóban emelkedett volna a választók száma, holott éppen az ellenkezője igaz. A városházán a legnagyobb titokban kezelik ezeket az adatokat, így akarják lehetetlenné tenni az ellenzék működését. i. Aki felfedezte „apasi Európát" Meghalt Carpentar, a világjáró újságíró. — Egy különös karrier kezdete és vége Newyork, július hó. (A Magyarország tudósítójától.) A modern hírlapírás még aránylag fiatalnak mondható: alig van 50 esztendős és Amerikában keletkezett. Gordon Bennet, a Newyork Herald megalapítója adta a világnak a legelső nagy hírlaptudósítót, Henry Stanleyt, aki immár 20 éve porlad és aki Gordon Bennet megbízásából indult el a legsötétebb Afrikába, hogy felkutassa Livingstone Dávidot, a vakmerő afrikai utazót és ezzel a nagyszerű, kalandokkal teli, valamint megismételt felfedező útjával halhatatlanná tette a nevét. A másik nagy amerikai utazó hírlaptudósító, George Kennan volt, aki Szibériáról írt könyvével tett megbecsülhetetlen szolgálatot az emberiségnek, nemrég halt meg, most pedig a nagy triumvirátus harmadik tagjának halálhíre érkezik Kínából. Ott halt meg Carpenter, a fáradhatatlan globe- trotter, aki több ízben járta be a világot és akinek nevét — bár Európában alig ismerik — Amerikában Stanley és Kennan nevével együtt emlegették, de alkották a modern hírlapírás »szent háromságát«. Carpenter abban különbözött a másik kettőtől, hogy míg amazok Gordon Bennet költségén utazgattak, Carpenter ezt saját számlájára tette és cikkeit nem egy meghatározott lapnak írta, hanem azoknak, amelyek reflektáltak reá. Majdnem 40 esztendőn át működött ezen a módon, míg most Kínában, hivatása teljesítése közben utólérte a halál. Carpenter ifjú korában Washingtonban volt hírlapíró, ahol egy clevelandi újságnak levelezett. Sokat betegeskedett és az orvosok, akik megállapították, hogy meg van támadva a tüdeje, a legnagyobb kíméletet ajánlották neki. Carpenter ebből azt következtette, hogy már kevés ideje van hátra, miért is így gondolkodott: » Ha már el kell hagynom ezt a világot, legalább meg akarom tudni, hogy milyen is ez a világ. Lehet, hogy nem is érdemes élni és akkor könynyebben válok meg tőle.* Csomagolt és elutazott Európába, amelyet bebarangolt és egymásután írta a cikkeket benyomásairól. Több esztendeig tartott ez a cirkálása és a kontinensnek azokat a részeit is bejárta, amelyek addig úgyszólván ismeretlenek voltak az amerikaiak előtt, akiknek felfedezte a »legsötétebb Európát«. És Carpenter rácáfolt az orvosokra, mert a nagy fáradalmak közben is egészségi állapota egyre javult és amikor hazatért Amerikába, egyszerre csak azt vette észre, hogy otthon híres ember lett. Rövid pihenő után — bár az orvosok figyelmeztették, hogy az életével játszik — ismét útra kelt és Ázsiát járta be, azután Ausztráliát, Afrikát, az összes megközelíthető szigeteket, bár az orvosok mindannyiszor óva intették. Végre most, közel 40 év után, amikor orvosai már régen porladnak, bekövetkezett a jóslatuk és Carpenter csakugyan meghalt , 70 éves korában. Carpenter bámulatos lelkiismeretességgel teljesítette hivatását és utazásai közben egyetlen hét sem múlt el, hogy ne írt volna tudósítást. Egy washingtoni újság dicsekedhetik Carpenternek azzal a rekordjával, hogy 30 esztendőn át minden vasárnap között tőle egy tudósítást, vagyis 1500-nál több cikket megszakítás nélkül. Carpenter meginterjúolta úgyszólván a világ összes államfőit, — királyokat és elnököket — politikusokat, tudósokat, hadvezéreket stb., közölt haditudósításokat, beszámolt forradalmakról, nagy katasztrófákról és egyáltalán tollára vett minden érdekes eseményt. Összegyűjtött cikkei az utóbbi évtizedek legtökéletesebb földrajzi és történelmi áttekintését nyújtják, mert annyi eseménynek volt a szemtanúja, mint kívüle senki más. Földrajzi cikkei nagyban hozzájárultak a művelődés fejlesztéséhez és az amerikai tanuló ifjúságnak legkedveltebb olvasmányai közé tartoznak. Olyan népszerűek, mint Jules Verne művei. Túlzás nélkül meg lehet állapítani, hogy Carpenter keltette fel az amerikaiak érdeklődését az utazás iránt és így Európa is hálával adózhat az emlékének, amikor keblére ölelik a dollárokat. | UHUID ni llpjl11| III csötörtökön, záróra | NYÁR! HELYISÉGE | StcHrí* út 25. (Víztoronynál) re$£C3 Üröltör