Magyarország, 1925. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
Budapest, 1925. január 1. csütörtök MAGYAR ORSZÁG _________________________3 Az álom írta: S. BOKOR MALVIN Hol volt a város ! Nem tudom. Melyik déli ország kék ege feszült fölötte, mint egy makulátlan selyemsátor ? Nem tudtam volna megmondani. De ismertem minden kövét, ahogyan csak az ismerheti, aki ott született. Ismertem zegzugos, szűk uccáit és fehér márványkockás nagy tereit, melyeken szökőkutak szórták fényes vizüket a nap felé. Ismertem palotáinak régiségtől megfeketedett pilléreit és a kertek magas kőkerítéseit, melyek mögül viola és magnólia illata áradt, a folyondár pedig nekivadultak ömlött ki rajtuk, mint valami zöld vízesés. És ismertem templomait, a hősöket homályosakat, amelyeknek kapuja mögött bíborszínű bőrfüggöny őrizte a sötétséget és a szent csöndet a forró és lármás ucca elől. Sok templom volt a városban. Az én időmben az volt itt a szokás, hogy az előkelő házak halottait temetésük előestéjén nyitott koporsóban körülhordozták a zegzugos uccákon és a fehér márványköves nagy tereken, a kertek alján és a tengerparton , hadd búcsúzzék el szeretett városától, mielőtt a mennyei városba költözik. Az én szívem mindig nehéz lett, ha ilyen menettel találkoztam, mert nem szerettem halottat látni és a halálra gondolni. Álombéli testvéreimnek azonban természetes, sőt ünnepélyesen örvendetes volt ez a látnivaló. Öreg asszonyok jóleső sírásra fakadtak a diadalmenet láttára, melyben a fehér és kevély hős részesül, aki íme, befejezte a harcot. Fiatal párok könnyesen nézték az elmúlást és szorosabban ölelkeztek össze, míg a gyermekek viháncoló csapatban temetést játszottak a menet mögött és senki nem kergette el őket. Élni itt éppen olyan természetes volt, mint meghalni. Mindenki tudta, hogy a kövek örökéletűek, a füvek, virágok és az emberek pedig egyenként elmúlnak közülük. A koporsóval, melyet a benne fekvőnek barátai vittek a vállukon, megállottak minden templom előtt. És a pap mindenütt kijött a templomból, meghintette a koporsót szentelt vízzel és áldást adott a nagy útra az utasnak. Sok templom volt a városban. Sok-sok áldás kísérte a távozót. Azon az estén, amelyen az idegen városban találtam magamat, ifjú embert hoztak ki egy távoli palotából. Hat szép fiatal barátja vitte a vállán , mind a haton fekete selyemköntös volt és aranyos kard az oldalukon. A menet előtt ministránsfiúk mentek sötétvörös karingben és nehézillatú füstölőket lóbáltak. Utánuk a barátok csapata haladt, sokan, egy egész kolostor. Nagycsaládból való ifiú volt, egyetlen reménye apjának, akitől az egész város rettegett. A szülei nem kísérték, otthon roskadoztak a fájdalomtól. Csak a húga ment a koporsó oldala mellett, fehérben, mint egy menyasszony, a hosszú csipkefátyolának mirtusvirág volt a szegélye. Megálltak minden templomnál és a zsolozsmázó papok kijöttek arany edényeikkel, szórták a szentelt vizet és megáldották az egész menetet. Sok templom volt a városban. Egyszerre, amint egy szűk utcán haladnának, egy lefüggönyözött kis üvegajtó mögül, amely fölött üvegből való szőlőfürt himbálózott, rájuk kiáltottak : — Megálljátok ! Szép, fiatal, büszke nemes fiúk tódultak elő mosolygó arccal az ajtó mögül. És egyikük — az, aki kiáltott — magasra emelte ezüst boroskupáját : — Rád köszöntöm ezt a poharat, elment pajtás! A vidám esték nevében, amelyek itt virradtak ránk reggelle ! A cimborák nevében, akikkel együtt felejtetted el, hogy gond és bánat is van a szívben. A kocsmáros nevében, aki aranytalléraidért sirat, olyan őszintén, mint bárki más ezen a világon ! És állt a menet, az ifjú pedig fenékig ürítette az ezüstkupát a halott emlékére. Amikor pedig kiértek volna a fehér márványkockás térre, halkan csengő női hang szólt ki egy palota sötét kapualjából: — Megálltatok! Giovanna asszony állította meg az utast. Giovanna messer Sangrandenak, a kalmárnak, felesége volt, barnabőrű, de halványarcú, vékony szemöldökes titkokról beszéltek bánatos, mandulavágású szemei fölött. Halkan, gyorsan surrant ki a kapun és rózsaszínű magnoliaágat tett a halott ifjú szívére. Messer Sangrande már ott állt a lépcsőn mögötte, összevonta a szemöldökeit és a kardjához apott. De a barátok vezetője magasra emelte a fekete keresztet. Messer Sangrande leeresztette a karját, sóhajtva tette kemény, ráncos kezét Giovanna vállára és egy szigorú intéssel visszaparancsolta a sápadt asszonyt a házba. Most a magas kőkerítések utcájába ért, a koporsó, a magas, rácsosablakú kerítések elé, amelyek mögött úgy őrizték a város szép, gazdag leányait, mint, súlyos zárdabörtönben. S íme, megnyílott egy rácsos ablak és lágy hang csendült ki rajta : — Megálljatok ? Ó, ez Gentucea volt! Soha nem állhattam ártatlan és mégis annyira tudó kék szemét, fehér és rózsaszínű arcát, melyet nem fogott meg a nap, mert soha nem járt ki hűvös szobáiból, vagy kertjének árnyékos fái alól. Gentucca szép volt és mosolygós : a kis gödröcskék állán és két orcáján nemhogy enyhítették volna, hanem kimélyítették és veszedelmesebbé tették lágy, rózsás szépségét. Nem szerettem Gentuccát, az ötvösmester leányát, aki mindig fehér ruhában járt és soha nem tett fel egyet sem a drágaságokból, amelyeket apja készített a számára. Most, hogy kihajolt a kerek ablakon, könnyek folytak végig az arcán, de a szája és a gödröcskék körülötte azért csak mosolyogtak. És mintha ez a mosolygó sírás mindennél jobban meghatotta volna a kísérőket, az ő kemény arcukon is végigcsordult egy-egy könny. És a fiatal halott húga odahajolt a rácsos ! Mit vállaltak és mit nem mány és a szocialisták titkos paktumában ? „politikai zsarolásnak“ akartak véget vetni a szocialisták a paktum közlésével. A kormánynak nem kellemetlen a megállapodások közlése (A Magyarország tudósítójától.) A szociáldemokrata párt választmánya kedden ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy nyilvánosságra hozzák azt a paktumot, amelyet a szociáldemokrata párt 1921 december 22-én kötött a kormánnyal. A szocialistákat a paktum közzétételére azok a célzások és fenyegetések indították, amelyek az utóbbi időben érték a pártot a kormánnyal kötött megállapodással kapcsolatban. Maga Bethlen István gróf miniszterelnök is úgy nyilatkozott néhány nappal ezelőtt a Neue Freie Presse-ben, hogy ha az ellenzék tagjai lemondanának mandátumaikról, úgy kénytelen lenne azt a paktumot, amelyet a szociáldemokratákkal kötött, hogy lehetőséget nyújtson nekik a parlamenti életben való részvételre, nyilvánosságra hozni. »Ha nyilvánosságra hozom ezt a paktumot — mondta nyilatkozatában Bethlen — akkor nyilvánvaló lesz, hogy én azt betartottam,s A szociáldemokraták országos pártválasztmánya Farkas István nemzetgyűlési képviselő előadó javaslatára egyhangúlag helyeselte a pártvezetőségnek azt az elhatározását, hogy a paktum szószerinti szövegét nyilvánosságra hozza. Ennek megfelelően a párt kiadta azoknak a tárgyalásoknak az összefoglaló jegyzőkönyvét, amelyeket a kormánnyal folytattak. A paktumot a kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök, Klebelsberg Kunó gróf akkori belügyminiszter, Tomcsányi Pál igazságügyminiszter, Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter és Bernolák Nándor népjóléti miniszer írtak alá; a szociáldemokrata munkásság részéről Peyer Károly, Farkas István, Miákits Ferenc és Propper Sándor aláírásai szerepelnek. A kormánnyal kötött paktum kiterjeszkedik az egyesülési és gyülekezési jog szabályozására, a szakszervezetek működésére, az Általános Fogyasztási Szövetkezet ügyére, az internálásra és jelentkezési, kényszerre, a sajtószabadságra, a gyorsított bírói eljárásra, a kivételes rendelkezésekre, a■ munkásbiztosítás autonómiájára, a bányamunkások panaszaira, a gazdasági kívánságokra és munkabérek szabályozására, szakszervezeti betétekre, szaklapokra, továbbá külpolitikai és belpolitikai tekintetben is megegyezést létesít a kormány és a szociáldemokrata párt között. Külpolitikai tekintetben a szociáldemokrata párt kötelezi magát a paktum szerint, hogy a nemzet összességét érintő vitás külpolitikai kérdésekben kifejezetten a magyar álláspontot teszi magáévá. Olyan mértékben, mint azt a német többségi és más mérsékelt, szociáldemokraták mindenkor megteszik, akik ilyen kérdésekben soha nem képviselik ellenséges államok kormányainak álláspontját. A külföldi mérsékelt szociáldemokrata körökkel való összeköttetéseit felhasználja a szociáldemokrata párt, hogy a Magyarországról terjesztett alaptalan terrorhíreket megcáfolja és befolyását olyan irányban érvényesíti, hogy a külföld Magyarországról a valóságnak megfelelő képet nyerjen. E cél elérésére mindenekelőtt a Népszava fog tárgyilagos hangot megütni. Belpolitikai tekintetben a megállapodás szerint a szociáldemokrata munkásság az ország újjáépítését a munkásság érdekében is oly fontosnak tartja, hogy e célból a polgári osztályokkal gazdasági téren kooperációra is hajlandó, politikai sztrájkoktól feltétlenül tartózkodik. A paktum szerint a szociáldemokrata munkásság belpolitikai téren szakít a liberális blokkal. A polgári demagógia és az októbrista elemek támogatásától tartózkodik. A kormánnyal szemben, mint annak ellenzéke, tisztességes fegyverekkel küzd , és mint komoly ellenzék fakciózus demagógiát, nem fog csinálni. Köztársasági propagandát nem űz. A paktumban megígérik a szocialisták, hogy a párt nem fogja kiterjeszteni agitációját a mezőgazdasági munkásrétegekre. A pártválasztmány tegnapi ülésén rámutattak arra, hogy a kormány a paktum megkötésénél a szociáldemokrata párt „szörnyű kényszerhelyzetét® igyekezett a legteljesebb mértékben kihasználni. Olyan kívánságokat támasztott a kormány, amelyeket a szociáldemokrata párt soha el nem fogadhatott volna és természetesen, ha alá is írta, egy pillanatig sem tartotta azt magára nézve kötelezőnek. Politikai körökben élénk feltűnést keltett, a paktum közzététele, különösen azok a megállapodások keltik fel a politikusok figyelmét, amelyeket a szociáldemokrata párt a kormánynyal a liberális ellenzékkel szemben kötött. A liberális politikusok álláspontjára vonatkozólag Szilágyi Lajos a demokratikus blokk egyik vezetője a kormány és a szocialisták paktumával kapcsolatosan a következőkben fejtette ki előttünk a véleményét: — Nagyon helyeslem, hogy a paktumot a párt publikálta, mert úgy vettem észre, hogy a miniszterelnök a szocialistákat ezzel sakkban akarja tartani, ebből a saját számára politikai tőkét akar kovácsolni. A szocialistáktudják és bizonyára indokolják is, melyik kötelezettséget miért vallatták! Engem főleg Bethlen István érdekel, aki ímen szövetkezett a szociáldemokratákkal a polgári ellenzék ellen, mert hiszen kikötötte a polgári ellenzékkel való szakítást Ezt én a legnagyobb politikai erkölcstelenségnek tartom, amit polgári társadalmi rendhez tartozó politikus az elmúlt évtizedekben elkövetett. A liberális polgári ellenzék mégis kell, hogy közelebb álljon a kormányhoz, mint a szociáldemokraták. Bethlen a polgári ellenzék háta mögött titkos szerződést kötött a szociáldemokratákkal, s ez a legnagyobb politikai erkölcstelenség. És ezt mi mondjuk, akik jelenleg a szocialistákkal nyílt szövetségben vagyunk. Ezek után azt hiszem, hogy az egységespártnak az a fingás része, amely szemrehányást tett nekem, hogyan tudtam a szocialistákkal szövetkezni, most szégyenkezve el fog hallgatni, amikor kitűnik, hogy vezérük már ezelőtt három évvel szövetkezett a szocialistákkal, és pedig suttyomban, titokban, a polgári pártok megkerülésével és azok ellen. Peyer Károly a szocialista pártválasztmány tegnapi határozatáról a következőket mondta a Magyarország munkatársának: — Szükségesnek tartottuk a megállapodás közlését, hogy a politikai zsarolásnak véget vessünk. Újabban már olyan dolgokat magyaráztak a megállapodásba, amelyekről egyáltalában szó sem volt. Így most meggyőződhetik mindenki arról, hogy sem a választásról, sem a választói jogról még csak tárgyalás sem volt.. A pártban ezt a kérdést már rég elintézték, amit legjobban bizonyít az, hogy majdnem vita nélkül egyhangúlag határozta el a választmány az úgynevezett paktum közzétételét. Ezzel az ügy a részünkről be van fejezve. A pártonkívüli ellenzék egyik neves tagja a paktummal kapcsolatosan a következőket mondta munkatársunknak: — A paktumban a szociáldemokraták kötelezettséget vállaltak, hogy tartózkodni fognak az októbristákkal való együttműködéstől, ezt nem tartották meg, ma is velük dolgoznak. Nem tartották meg a köztársasági propagandára vonatkozó megállapodást sem. Cserbenhagyták az októbristákat, cserbenhagyták az emigránsokat. A külpolitikai tekintetben való megállapodást sem tartották meg, a szanálás ellen például állandóan intrikáltak. A kormány általában megtartotta a megállapodásokat, tény az, hogy egyes kötelezettségeket a kormány sem teljesített, így például elmaradt a munkásbiztosítás autonómiájának visszaállítása. — Mi már régen tudtuk, hogy a kormány és a szocialisták között van egy ilyen, paktum, csak nem ismertük annak szó szerinti szövegét. Amikor a választójog és a legitimizmus kérdésében ellenzéke voltunk a kormánynak, akkor egy szép napon hátba