Magyarország, 1925. május (32. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

Budapest* 1925. május 1. péntek MAGYARORSZÁG A csongrádi bombamerénylet vádlottjai a mai líbiai tárgyaláson M­in­ten­ese észrevételeket ideivsioti vaiesvássi&ra­ k és taei&ak vallomásai­t ismertették ma. —­­Holnap délelül! folytatják a tárgyalást (A Magyarország tudósítójától.) A buda­pesti ítélőtábla IVb/M'ő-tanácsa ma délelőtt kezdte­­ meg a csongrádi bombamerénylettel gyanúsított Sinkó László és­ társai bűnügyének tárgyalását, akiket a szolnoki törvényszék tudvalévően felmentett az ellenük emelt vád alól.­­A tábla épületét ezúttal először nagyobb­­számú rendőri készenlét szállta meg. A háromnaposra tervezett főtárgyalásra alig bocsátottak ki belépőjegyet és a hatalmas tár­gyalóteremben alig huszan foglaltak helyet az újságírókon kívül. Nyírő tanácselnök a személyi adatokra vo­natkozóan kérdezte meg a vádlottakat. Sinkó László földműves, Bölönyi Miklós gabonaügy­nök, Fülöp Andor magántisztviselő, Piroska György kereskedő, Piroska János átmeneti vi­szonyban levő főhadnagy és civilben festő­művész, Sági János és Sági Rókus gazdálkodók. A Piroska-fivéreket Ujain Ferenc védi, a többi ■vádlottakat Széchenyi István szegedi ügyvéd. Felolvassák az elsőnokii ítéletet Az elnök utasítására a szolnoki törvény­szék ítélete kerül felolvasásra. A szolnoki ügyészség a Vádlottak ellen három rendbeli gyilkos­ság és 25 rendbeli gyilkosság bűntettének kísérlete címén emelt vádat. A vádirat szerint Sinkó dobta a haláléjszakán a kézigránátot a táncterembe, Bölöni segédke­zett neki. A fiatalembereket részben mint tet­teseket, részben mint felbujtókat és bűnsegé­­­­deket vádolta az ügyészség. A szolnoki tör­vényszék felmentő ítélete elfogadta a vádlot­taknak azt a védekezését, hogy a bombame­rénylet elkövetését csak kényszer és erőszak hatása alatt ismerték be. • Az ítélet felolvasá­sa után Zakár István t­áblabíró, az ügy előadója kezdte meg a bombamerénylet ismertetését. A helyszínrajz magyarázata után­ rátért a táb­labíró az egyes vádlottak vallomásaira, ame­lyeket­ a syc.nmzati­­hatóságok előtt, és­ a főtár-, gyaluson tették. A vádlottak legnagyobb része hét-nyolc-kilenc vallomást tett. Csongrádon, Szegeden, majd a vizsgálóbíró előtt hallgatták ki őket 1923 decemberében, majd januárban, azután február 27-én történt visszavonó val­lomása. Sinkó László vallomásait ismerteti elsőnek a táblabíró. Sinkó első val­lomásában tagadott mindent, de december 31-én már beismerte a bomba­merényletet. A tárgyaláson azonban arra hivatkozott, hogy vallomását kibírhatatlan kínzások előzték meg. Ezekben a­ napokban tartóztatták le a vádlottakat. Ekkor jött le Diószeghy János mi­niszteri tanácsos és a vádlottak szerint a vizs­gálat ettől kezdve szigorúbb lett. A beismerő­­vallomások során Sinkó bevallotta, hogy Bö­löni adta át neki a bombát és azzal biztatta, hogy a­ bomba nem veszélyes, egész nyugodtan behajíthatja. Meggyújtotta a gyutacsot és be­dobta a bombát a bálterembe, azután elfutot­tak. Három házzal értek odébb, mikor hallot­ták az irtózatos robbanást. Piroskáék, Sinkó vallomása szerint arra intették, hogy ne várjal­jon semmit, ha esetleg beviszik a rendőrségre. — Ez a beismerő vallomás éjszaka történt *— állapítja meg a referáló táblabíró, majd folytatja Sinkó vallomásának részletes ismer­tetését. Rámutatott azokra az eltérésekre, amelyek Sinkó László különböző beismerő vallomásaiban mutatkoznak. Február 27-én a vizsgálóbíró előtt­­ már minden beismerő vallomását visszavonta Sinkó és ettől kezdve mindent tagadott. Azt állította, mint a főtárgyaláson is, hogy a de­tektívek fenyegetéseinek és az erőszakoskodás hatása alatt tette meg beismerő vallomásait. A főtárgyaláson hangoztatta, hogy Borbola rendőrtanácsos is verte. December 30-án­­ vallotta a főtárgyaláson, hallotta, amikor Diószeghy tanácsos biztatta a detekíveket, hogy izzadásig kell verni a terhelteket, ki kell vinni a határba és ott addig ütlegelni, amíg magukra nem vállalják a bombavetést. —« A vizsgálóbíró előtt azonban — mondja Ss előadó bíró — új tényeket is állított beisme­résében Sinkó, melyeket a rendőrhatóságok előtt sohasem állított. Báliam Sziklás vallomásait ismerteti ezután a táblabíró jóval rövidebben mint azt Sinkó vallomásainál tette. A főtár­­sam­ és Szécsényi egyszerre jelentik ki, hogy szintén nem kívánják, de közbeszól Fábián Béla: — Kérem a nagytekintetű ítélőtáblát, hogy egyes vallomások között mutatkozó ellentmon­dásokat részletesebben méltóztassék ismertetni. — Az ügyvéd itt nem volt itt eddig, — jegyzi meg Zachár táblabíró. — Ezért kérem ezt most és kérem a jövőre is, — feleli Fábián. — Ki itt a közvádló — kiált közbe Ulain, mire Szécsényi is közbeszól: — Csak a közvádlónak van joga kívánságot előadni. — Csak a közvádlónak, — helyesel védőtár­sának Ulain. — A képviselő úrnak nincs semmi köze ehez, — erélyeskedik Szécsényi ügyvéd. Fábián Béla : A bűnösség kérdésében nekem is­ jogom van indítványokat tenni. Nyirő tanácselnök csendesíti le a hevesen vitatkozó feleket. FiáSög* i&sigS©? és Pis'Qska Jázsas vallomása Fülöp Andor azt hangoztatta, — folytatta ezután az előadó bíró — hogy semmiféle bom­báról szó nem volt, nem tud semmit, a rob­banáskor kiszaladt, hogy azután mi történhe­tett, nem tudja, senkit sem látott, aki a bom­bát bedobta. Amikor a hálózó közönség lefelé szaladt a bálteremből, Heller kereskedő oda­kiáltott az asztalukhoz: gyaláson. Bölöni is mindent tagadott, előzően azonban a rendőrhatóságok előtt ő is beisme­résben volt. December 31-én hajnali fél négykor , tette a legsúlyosabb beismerő vallomást. Fábián Béla nemzetgyűlési­­képviselő lép most a terembe és helyet foglal Kéler főügyész­­helyettes mellett, mint a sértettek képviselője. — Később Bölöni is visszavont mindent,­­— folytatja referádáját a táblabíró — és csak kín­zásokra és fenyegetésekre hivatkozott. Későbbi vallomásai szerint a detektívek ismételten bán­talmazták, a talpán és a fején. ... — A példátlan kínzások miatt ismertem­ be a bűnt, melyet nem követtem el, — jelentette ki Bölöni a főtárgyaláson. — Nem tudom, — fordult most Zachár táb­labíró a főügyész és a védelem felé, — hogy a felek kívánják-e, hogy ezeket a kínzásokat­ részletesen ismertessem. — Nem kívánom a magam részéről, — mondja a főügyész. »Nem kell nyomozni a tettesek után, min­denki tudja, kik voltak, itt vacsoráznak.» A rendőrségen sem ismerte be bűnösségét, de azt beismerte, hogy december 1-én a kereske­dők báljára előkészítettek bűzbombát. Piroska­ György még azt ajánlotta, hogy ekrazitot is kellene beletenni. Amikor újból kihallgatták Fülöpöt, akkor már elmondotta, hogy decem­ber 26-án Piroska György azt a kijelentést tette előtte : nem baj, ha erős lesz is a bomba, ha húsz zsidó is megdöglik bele. Piroskáék felszólították őket, hogy a szílgráná­­tot szerelje át tojásgránáttá, ő át is alakította a gránátot és átadta Bölöninek, aki éjjel a ká­véház félreeső helyiségében Sinkónak adta át a bombáit. Sinkó és Bölöni együtt mentek ki a kávéházból az utcára. Fülöp január 5-én a vizsgálóbíró előtt szintén beismerte bűnösségét és azt hangoztatta, hogy a fő cél nem az öles, hanem az ijesztés volt. Március 3-án a vizsgáló­­bíró előtt már visszavonta beismerését, kijelen­tette, hogy őt nem­ bántalmazták, de fenyeget­ték, ezért tett beismerő vallomást a rendőri nyomozás alatt. A főtárgyalás során tagadott. Piroska János az egész eljárás során teljes tagadásban volt, nem­ ismert be semmit, kijelentette, ne is szembesítsenek vele senkit, mert ő úgy sem tud a bombamerényletről semmit. Fáfeiám védő a vallom­ásért késött ellentészek részletes ismertetését is éri ! Sápi minden detektívet leizsldéz©!!, pedig ezek mind keresztények voltak Tízperces szünet után délután fél egykor idig mindig folyik a referálás. Sági János vallomását ismerteti az előadó. r# Egy csámpás zsidó detektív kétszer szí­­venvágott, — jelentette ki a főtárgyaláson — minden detektívet lezsidózott, pedig azok egytől-egyig keresztények voltak. Az elnök rendre is utasította magaviselete miatt. Azt beismerte, hogy mint a nemzet­­védelmi osztály csongrádi vezetője egy magas ismeretlen fiatalembertől öt töltényt kapott, de ezeket eldobta. Diószeghy János kényszerítette beismerésre azzal, hogy a miniszteri tanácsos becsületszavára megígérte, hogy szabadlábra helyezi, ha vallomást tesz. Szabadlábra is ke­rült, de kilenc nap múlva újra letartóztatták. A Vizsgálóbíró előtt Sági János mindent vissza­vont. Szabadlábon léte alatt memorandumot szerkesztett Héjjas Ivánhoz. Lényeges, — jegyzi meg az előadó bíró — hogy ebben a memoradumban szó sem esik arról, hogy őt állítólag mennyire bántalmazták. .A Sági Rókusra vonatkozó részletek ismer­tetése következik ezután. Sági Rókus, a fiatal legény beismerte, hogy látta a készülődéseket. Sinkó ki is jelentette, gránáttal a kezében, hogy ez egy Hosszú dobás lesz. Nem akart bele­keveredni a dologba, félt Bölénitől, aki rá­kiáltott, amikor Sinkó neki akarta adni, hogy az nem gyerek kezébe való, menjen haza. A vizsgálóbíró előtt már azzal védekezett a fiatal Sági is, hogy fenyegetések és bántalmazások miatt tett beismerő vallomást, mert állandóan félt, hogy a csendőrök belevágják a nuská­­nyelet. Ségi később szintén visszavont minden előzőleg tett beismerő vallomást. Azzal a je­lenséggel állunk szemben — mondja Zachár táblabíró — hogy Piroska János a rendőrhatóságok előtt sohasem tett beismerő vallomást, minden állítólagos kínzás ellenére, ellenben a vizs­gálóbíró előtt beismerte bűnösségét Ezzel a vádlottak vallomásának ismerte­tését befejezte a referáló bíró. A tanácselnök a felekhez és a vádlottakhoz fordult, hogy van-e valami észrevételük az eddig ismer­tett vallomásokra. Sem Kéler főügyészhelyettesnek, sem a védők­nek nincs észrevételük. — Nem kívánok , semmit,­­megjegyezni állnak fel sorban a vádlottak. I f f í rak­d­ósiáisi­­­fí R nyaf Orfeum niApsS­aifíssráEfis I 3

Next