Magyarország, 1925. október (32. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

­ Budapest, 1925 október 1. csütörtök MAGYARORSZÁG Jelentkeznek végre a trojka felkantározói, és jelent­keznek a vörös postakocsi­k fehér kürtösei. Nem mondhatjuk, hogy mostanig hallgattak, ellenkezően, élöidkürtjük nagyon is harsányan rivallt most is, de mindig másról és­­másokról rivallt, mint amiről és mint akikről szó van. Az elemi felháborodásnak olyan haragvó Viharával fordultak a kormány, az Aranyközépút, a szociáldemokra­ták, a liberálisok és a liberális sajtó ellen, mintha akkor, nem is azért támadták volna ugyanők ugyanazokat, mert nem voltak haj­landók »a keresztény munkásság szabadságharcát« látni abban a mozgalomban, amelyet most ugyan­ok... egyszerűen lezsidóznak. A vizsgálat dolga megállapítani, hogy a Vági-féle mozgalom vitor­­láit milyen szelek dagasztották, azt azonban vizsgálat nélkül is láthatta mindenki, hogy a mozga­lom nem­ jobbfelé, hanem balfelé opponált a szociáldemokráciában, ami elsősorban a jobboldli politi­kát inthette volna óvatosságra, hogy legalább is ne lelkesedjen ,olyan nagyon viharosan azért a mozgalomért... Ehelyett az tör­tént, hogy a legszóló jobboldal leg­szélsőbb tollai söpörték, sikálták, gyomlálták az utat a mozgalom előtt, saját­­újsághasábjaiknak, bár keskeny országútján. Napokon át Csengtek vissza tetszésüknek és he­lyeslésüknek, sőt buzdításuknak és bátorításuknak lelkes szavai, ame­lyek akkor, kísérték az akciót, s most végre ők is meghallják ezt a Visszhangot, saját lelkesedésük Visszhangját, amely szinte kísérte­tiesen hahotázik a trojka dobogá­sában. Megjegyzésük: semmi, csu­pán az, hogy n­ök nem tudták«... Ők nem tudták, mit ünnepelnek. Hát persze hogy nem tudták, de mit és mikor tudtak ők!... Nem tudták, de politikus-e az, aki min­dent azon az alapon csinál, hogy nem tudja annak alapján, amit csinál. A közmondás szerint jó­szándékkal kövezik ki a pokol or­­szágútját is. Hát ebben az esetben még a jószándék is alig volt meg ebben az útkövezésben s félreértet tetteiket sehogy se tudják megma­gyarázni ... olyan kibírhatatlan fontoskodással­­ húzzák-halogatják még az ilyen tisztára bür­okratikus intézkedést is, mint amilyen az új pénzegység megállapítása. Ha Wekerlének is így járt volna az esze, élete végéig nem érkezett volna el az arany­­valuta megteremtéséig. Nem lehet képzelni olyan egyszerű pénzrefor­mot, amelynek megtanulásához és megszokásához bizonyos időre ne volna szüksége a népnek. A köz­érdek tehát azt kívánja, hogy a nép minél előbb tisztában legyen vele, hogy milyen pénzben kell szá­molnia. Ha maradt volna még egy csöpp logika e kérdésnek a keze­lésében, az aranykoronát bizonyos­nak kellene tartanunk. A mérlege­ket november 28-ikáig aranykoro­nában kell elkészíteni, logikai kép­telenség tehát ugyanakkor vagy később egy más pénzegységet be­vezetni. A logika azonban ezidő­­szerint száműzve van s az a teo­lógiai elv érvényesül helyette, hogy »credo­, quia absurdum­­, — hinnünk kell azt, ami képtelenség. Erre már megtanítottak és jól prepa­ráltak bennünket, — bátran meg­szülhetik tehát a vajúdó nagy he­gyek az ötlet­hiány egérkéjét. A szent titok milég mindig el van fátyolozva előt­tünk s még mindig csak sejtenünk szabad, de tudnunk nem, hogy mi lesz a pénzzel? A hivatalos szájak­ból jövő félhivatalos nyilatkozatok u­tán már azt hittük, hogy megtör­tént a döntés az aranykorona mel­lett, a Londonból hazatérő ki­tűnő jegybankelnök azonban­ most azt mondja, hogy »még nincs dön­­­i «. Pedig nem is az a kérdés foglal­koztat bennünket, hogy aranyko­rona lesz-e, osztrák shilling lesz-e, vagy angol shilling lesz-e, hanem az a kétségbeejtő dolog izgat, hogy amilyen felesleges, éppen A legfeketébb magyar statisztika, a halál önkén­teseinek sivár seregszámlája mind­jobban gyarapodik. Végigtekintve »önmaguk hóhér­jainak» egyre hosszabb és mind sűrűbb sorain, az a keserves ta­pasztalat szorítja össze szívünket és torkunkat, hogy azok között, akik maguk vágják el — Atroposz szerepét megirigyelve — életük fo­nalát, a középosztály tagjai talán a legnagyobb számban sokasodnak elénk. Bizonyos, hogy sok öngyil­kosságnak merőben egyéni okát diagnosztizálhatjuk. De emellett tömegesen sötétlenek azok az ese­tek is, amelyeknek kulisszái mö­gött mint keményen diktáló rende­ző működik a társadalmi ok, a ma­gyar középosztály általános lerom­lása. Az a középosztály, amely száz­felét ki van kezdve, amely alól a háború, a forradalmak és az után­a következő­­boldog idők* jóformán­­ kihúzták az egzisztencia talaját, a­­ tönkrement, elcsüggesztett és re- | ményeitől megfosztott középosztály tagjai nemcsak a végzettől rájuk kényszerített, hanem az önkéntes halálnak is könnyű prédái. Aki az öngyilkosságnak már'­ | már mániává fajuló járványa ellen | küzdeni akar, annak elsősorban lé- | lekben és­­ anyagiakban erősebbé,­­tehát a nihilista lemondással szem­ben ellentállóbbá kell edzenie az ország lakosságát és benne a közép­osztályt is. Hinni akarjuk és re­mélni szeretnék, hogy ennek a nél­ ,­külözh­etetlen edzésnek folyamata nem marad egynéhány álmodozó­nak jámbor szándéka csupán, ha­ | nem gyógyító valósággá is válik | csakhamar . Caillaux a búcsúlakomán akar pénzt kapni Newyork, szeptember 30. (A Magyarország külön tudósí­tójától.) A francia adósságrendező bizottság csütörtök estére lako­mára hívta meg az amerikai bi­zottság tagjait. Caillaux előre be­jelentette, hogy elutazását elha­lasztja péntekre. Általános az a vélemény, hogy addig sikerülni fog a megegyezés. Ugyanígy tör­tént Belgium államadósságainak rendezésekor is, a megállapodáso­kat még a búcsúlakoma előtt szer­ződésbe foglalták. (A. W. Sch.) az Ébredő Magyarok Egyesüle­tének sörház uccai helyisége előtt EME és BESZKÁR A régi rezsim meg akarja aka­­dályozni az üzemek felülvizs­gálásá­t.?Kurzus kontra blokk ■'(■A, Magyarország tudósítójától.) A­ demokratikus blokk körében mindinkább nagyobb,és nagyobb elkeseredéssel­ beszélnek arról, hogy az illetékes körök semmibe sem ■veszik a főváros autonómiáját és nem akarják levonni azokat a­ kon­­zekvenciákat, amelyek a választás eredménye­­után természetesek len­nének. Már az a választók akara­tának meghamisítását jelenti, hogy a kormány a törvényhatóságba ki­nevez embereket és így a törvény­hatóság összetétele nem marad meg olyannak, mint amilyennek a választók verdiktje azt megkí­vánná. A polgármester eddig nem ta­gadta, hogy pártpolgármester és most, amikor más párt ke­rült a főváros élére, egysze­rűen forradalmat és törvény­sértést emleget azok részéről, akik őt el akarják távolítani és megválasztásának időtartamára hivatkozik. Maga a tanács, a•­dégi összetételében m­aradt m­eg és­ igen , sok esetben a demokratikus blokk kívánságaival szembehelyezkedi­k. Az üzemek vezetői bezárkóznak a részvénytársaságok és más jogi formák sáncaiba és a törvényha­tóságtól Minden ellenőrzést el akarnak hárítani. Rengeteg panasz érkezik a tör­vényhatósági bizottsági tagok­hoz, és ha a panaszokat meg akarják vizsgálni, egyszerűen nem engedik oda őket a forrá­sokhoz. Az egyik szocialista bizottsági tag több mint ötven panaszt ka­pott, hogy­ a­­kisdedóvókban olyan állapotok uralkodnak, amelyet nem lehet tűrni. A feljelentések­nek nem akart hitelt adni, hanem maga győződött meg mindegyik­ről. Erre senki sem beszélt magá­ról a panaszokról, hanem minden­ki az ellen kelt ki, hogy a bizott­sági tag el mert menni az óvo­dákba és ott meg merte vizsgálni az állapotokat. Wolffék , nagy hangon kiabáltak, hogy politikát nem tűrnek az is­kolákban, éppen ők mertek így­­ fellépni, akik isk­olahelyiségekből klubokat csináltak, akik a torna­termekben ébredő gyűléseket ren­deztek és minden más pártállású tanítót elüldöztek a fővárostól. A demokratikus blokkhoz tartozó bizottsági tag igazán nem politi­kát csinált, hanem csak azt nézte­­ meg, ki vannak-e törve az abla­­kok, fel vannak-e szaggatva a padlók és gondoskodnak-e a kis­gyerekek egészségügyi kérdései­ről. Ezt nevezték politikának s a hallatlanul nagy lárma ar­ra enged következtetni, hogy bizonyosan a­­fővárosnak tit­kolni valója van, különben nem zárkózna el éppen az au- . tonómiára való hivatkozással az elől, hogy az autonómia kép­viselői mindenről személyesen meggyőződhessenek, . A demokratikus blokk "a pana­szok nagy részének valódiságáról nem tud meggyőződni, így például hallották azt, hogy megállóit a BESZKÁR kocsija és onnan bizonyos holmikat szállítottak be az egyesületbe. Most­ nem lehet tudni, hogy esetlent a villamos az Ébredő Magyarok Egyesületéhez talán külön szárny­vonalat akar építeni, vagy pedig az anyagok lerakásával más célja volt. A bizottsági tgok ezt a kér­dést­­ nem tisztázhatják, mert egy­szerűen a BESZKÁR hivatkozik arra, hogy részvénytársaság, tehát csak az igazgatóságnak tartozik elszámolással. Arról is szó volt, hogy a keresztényszocialisták Horthy Miklós úton levő vendéglőjét szintén a BESZKÁR emberei építették fel és az ő anyagaiból készült az épít­kezés. A nagyközönség csak azt látta, hogy ott sürögtek-forogtak a villamos emberei­, viszont ezt az ügyet sem lehetett elintézni, mert egyszerűen a villamos néni hajlan­dó betekintést engedni a dolgaiba. Arról is susognak, hogy az egyik üzem vezérigazgatójának motor­csónakot készítenek a főváros költ­ségére. Még csak el sem lehet­ in­dulni, mert egyse­rűen csukott aj­tókat találnak a bizottsági tagok. Különösen a munkások képvise­lői igazán nem akarnak ellesni üzemi titkokat, patentokat nem akarnak megszerezni, hiszen nin­csenek, vállalataik, hanem a közön­ség érdekében akarnak újításokat tenni s meg akarják akadályozni azt, hogy esetleg sógorvízzsaft le­gyen a főváros üzemeiben, ahol csak protekció ér­vényesülhet. Nem lehet arra hivatkozni, hogy egy részvénytársaság ügyeibe nem le­het betekinteni, mert hiszen ha a részvény­társaságot megkaparjuk, előbújik maga a főváros. A fővá­ros ellenőrző szerve pedig a tör­vényhatóság, tehát a törvényható­ságnak igenis joga van a felme­rülő panaszok ügyében eljárni.­ A demokratikus blokk nem tudja megérteni, hogy például a közélel­mezési üzemekhez kiküldött vizs­gálóbizottságot még miért nem alakították meg ? Ez a huzavona arra enged következtetni, hogy a bizottság egyes üzemeknél esetleg kellemetlen dolgokat tálalna. A vizsgálóbizottságot még nem, hív­ták össze, ellenben a vásárpénztár egyik alapítása, egy élelmezési üzem milliárdos új befektetéseket akar csinálni és ebben egyáltalá­ban nem kérdezik meg a főváros autonómiáját képviselő törvény­­hatóságot. Az üzemellenőrző bizottságot a kormány hívta életre, tehát annak anyagát felhasználhatja a törvény­hatósági bizottság, de mégis ennek a­ kérdésnek lez­ár a­yálásánál nem tekintheti a kérdést elint­etettnek. A demokratikus blokk maga akar­ja, kezébe venni az üzemek felül­vizsgálását és ettől a jogától sem­mi­ körülményein között nem áll el. A legközelebbi napokban a de­mokratikus blokk nagy értekezle­tet fog tartani, amelyen az auto­nómiának összes sérelmeit meg fogják beszélni, egységesen kí­vánnak fellépni és követelni fog­ják, hogy a törvényhatósági bizott­ság jogait a városházán mindenki respektálja.­­ I­I I 3

Next