Magyarország, 1926. július (33. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

Apa 150® köröm(12 ' -MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1926. JÚLIUS 1 CSÜTÖRTÖK 193^­­F XXXIII. ÉvFOLYAM~145. SZÁM Bacher Emilt a vizsgálóbíró ma délután fél 3-kor letartóztatta Bacher a végzés kihirdetésekor sírva fakadt. —* Fábryt is letartóztatták. — Hogy állnak a Viktória-konszern ügyei? Az angolok hajlandók várni (A Magyarország tudósítójától) .Ma délelőtt 11 órakor Medves­ Medico dr. vizsgálóbíró maga elé vezettette Bacher Emilt. A három­napos fogság már erősen megtörte a Viktória konszern vezérét. Sá­padt, fáradt, amikor fölvezellte a vizsgálóbíróhoz, látszik rajta, hogy az elmúlt napokban alig tudott aludni cellájában. Pontosan há­romnegyed tizenkettőkor kezdette meg a Medves-Medico vizsgálóbíró Bacher Emil érdemi kihallgatását. Künn az előszobában Bacher vé­dője úgy tudta, hogy Negyedháromkor a vizsgálóbíró kiszólt az előszobába és bekérette Székely Lajost, Bacher Emil védő­jét, hogy a védő jelenlétében hir­desse ki végzését Bacher Emil előtt, a kihallgatás rövid ideig fog tartani, Bacher Emil egyszerűen megerő­síti az ügyészségen tett vallomá­sát. A vizsgálóbíró felolvassa az ügyészségi vallomási jegyzőköny­vét, amit Bacher appróbál és aláír. Nem ez történt. Telt-múlt az idő, elmúlt már egy óra is, Bacher még mindig a vizsgálóbíró szobá­jában tartózkodott, mert kijelen­tette a vizsgálóbírónak, hogy újabb részletes vallomást és bizonyos ki­egészítést óhajt tenni vallomásá­ban, amit kér írásba foglalni. Ahogy a védő bement a vizs­gálóbíró szobájába, pár pillanat múlva hangos, szinte jajgatásszerű sírás hallatszott ki a vizsgálóbíró szobájából. A Viktória- konszernnek tulaj­donképpen két nagy hitelezője van, az angolok és­­a Herczog-cég. Az angolok követeléséből még közel 150.000 font áll fenn, ennek biztosí­tására tudvalevőleg árukészletek­­voltak lekötve,­­ Herzogék követelése jelentéke­nyen leapadt 25—30 milliárd áll még fenn. Ennek a követelésnek biztosítására le van kötve a szolnoki fűrésztelep. A Viktória konszern többi tartozá­sa pedig elosztódik a többi hitele­zők között, akik azonban egyenként aránylag nem nagy összegeket kö­vetelnek a konszerntől. A hitelezők kielégítése ez idő­­szerint csak azoknak­ az aktívák­nak értékesítésétől várható, ame­lyek a Viktória-konszern tulajdonát képezik. Hogy ezeknek­ az aktíváknak ér­tékesítése nem történhetett meg abban a tempóban, mint azt egyes hitelezők szerették volna, csak a gazdasági helyzeten múlott. Mert sem a Molinum, sem a Viktória adminisztrációját ellenőrző bizott­ság nem akarták elkótyavetyélni a hitelezők kielégítésére szolgáló aktívákat. A malmok eladása is rendkívül nehezen megy, két nagy malomról lehetne mostanában szó, a pozsonyi és a temesvári, mind a kettőre van ajánlat, de a Moli­num egyelőre még nem tartja el­fogadhatónak ezeket az ajánlato­kat. A Viktória-konszern három malma, a halasi, csongrádi és ba­jai, vámőrléssel foglalkozik, nem sokat keres, legfeljebb a költsége­ket, a szolnoki és ceglédi telepek azonban kereskedelmi őrlést vé­geznek, elég kedvező eredménnyel. Úgy a Molinumnak, mint az el­lenőrző bizottságnak kezdettől fogva az volt az álláspontja, hogy, lassan kell lelikvidálni a kon­szern ügyeit, az időnek és a viszonyoknak alkalmasnak kell lenni arra, hogy egy objektum eladása megtörténjék, addig azonban konzerválni kell a meglévő objektumokat, nehogy ezek értékükben jelentékenyen csökkenjenek és a hitelezők köve­teléseinek kiegyenlítését még ne­hezebbé tegyék. Az az összeg, amelyet a Moli­num rendelkezésére bocsátottak, különben jelzálogilag is biztosítva van, mert a Viktória-konszern összes malmai egyetemlegesen felelő­sek a tartozásért, mert minden ingatlanra 79 milliárd korona van betáblázva. Negy­edk­­erom­sítiga­tartóit Bacher Emil kihallgatása A Viktória hitelezői Az öreg Bacher Emil fakadt sírva és hango­­san zokogni kezdett, amikor meghallotta mi a vizsgálóbíró végzése. Bacher abban reménykedett, hogy a vizsgálóbíró feljelentések hiányában feltétlenül elrendeli azonnali szabadlábra hhélyezését. Nem ez történt. A vizsgálóbíró pár perc múlva kijött­ az előszobába és rövid szó­val tudatta az újságírókkal, hogy Bacher Emilt letartóztatta. Közben bent a vizsgálóbíró szo­bájában Bacher Emil lassan ,­­ esend­esült, abbahagyta a zokogást. A vizsgálóbíró és védője ugyanis vigasztalni próbáltak, hogy a le­tartóztató végzés nem végleges, ez ellen felfolyamodással élhet a vád­­tanácshoz. Bacher fel is folya­modta a vizsgálóbíró végzését.. Tíz perc múlva a vizsgálóbíró a szomszédos ü­res hivatali szobába kísértette át a fogházőrrel. Bacher Emilt és félháromkor intézkedett, hogy vezessék eléje kihallgatás céljából cellájából Fábry Oszkárt. Fél három órakor, két fegyveres fegyőr hozta fel Fábry Oszkárt, aki kalap nélkül, kisbabáiban ment végig a fegyőrök között a folyo­són. A vizsgálóbíró szobájába ve­zették. Kihallgatása jóval rövi­­debb ideig tartott, mint Bacheré, három óra­­előtt már végzett­­is vele a vizsgálóbíró és kihirdette előtte végzését, amelyben az ő letartóztatását is fentar­­totta. Fábry előtt a végzést a vizsgáló­­bíró­­szintén Fábry ügyvédjének jelenlétében hirdette ki. Fábry és ügyvédje, mint Beacher, szintén felfolyamodták a vizsgálóbíró vég­zését. Az angol hitelezők státusa A Viktória-konszern angol hite­lezői a bankcsoport által kidolgo­zott, utasítás értelmében készítet­tek a Viktória-konszern aktíváiról és passzíváiról kimutatást. Fölvet­ték az összes vagyonértékeket, a­ kintlévőségeket, de már a státus elkészítésénél ők maguk klasszi­i­­kálták a Viktória-konszern köve­teléseit és ők írtak le a kétes követelé­sekből 50—190 százalékot. A Molinum ezt a státust a Pénz­intézeti Központ revizoraival fe­lülvizsgáltatta és ez a két státus adott felvilágosítást arról, hogy a sp­anyolok követelésére lekötött áru­készletekből mi van még meg, mi hiányzik és mennyit tesz ki áru­ban és készpénzben az a hiány, amely az angolok hátralékos tar­tozásának száz százalékban való ki­­zelését lehetetlenné teszi. Áldandó értékmérője marad eze­nek a hiánynak az az eladás, ami az angol hitelezők javára lekötött búza- és lisztkészletekből közel egy év óta történt. Az elszámolások közel 109.080 font fedezetlen tartozást tün­tetnek fel. De minthogy még nincs olyan pon­ tos számlakivonat minden tételről, u­tolsó fillérig nem lehetett pontosan kiszámítani a hiányt sem­ Lehetsé­ges, hogy 100.000 fontnál is több lesz, de semmiesetre sem lehet olyan nagy összegről szó, mint amiről Bacher Emil letartóztatása első óráiban beszéltek. A Viktória-konszern árukészlet­­eiből sokat vásárolt Görögország, Csehszlovákia és Ausztria és a bel­­földi fogyasztás is felhasznált ezek­ből a készletekből jelentékeny mennyiséget. Az angolok hajlandók várni Roose kapitány, az angol hitele­zők megbízottja, tárgyal Russoval, az ellenőrző bizottság vezetőjével és Schneller dr.-ral, a Molinum igazgatójával. Az a hír, hogy Norton kapitány is a Vik­tória ügye miatt volna Buda­pesten, nem felel meg a való­­ságnak. Norton az amerikai Speyer bankház londoni m­eg­­bízottja, aki a magyar törvény­hatóságok, városok és Buda­pest főváros képviselőivel tár­gyal a Speyer-bankház által fo­lyósítandó újabb községi köl­csönről, a Viktória ügyeihez semmi köze. A Viktória-konszern angol hite­lezőinek megbízottja, mint értesü­lünk, nem helyezkedik arra a rideg álláspontra, hogy ne lehetne vele­ beszélni, nemcsal­ az árukészlettel fedezett tartozásról, de arról a hiányról is, ami a fedezet körül mutatkozik. Nap-nap után tárgyal­nak vele és a tárgyalások során kifejezésre jutott az az óhajtás, hogy az angolok a követelés ki­fizetésére az eddigi megállapo­dásoktól eltérően hosszabb ha­lasztást adjanak, közel áll a megvalósuláshoz. Kétségtelen az, hogy az angol hitelezők is tudják, hogy sem a magyar kormány, sem a magyar gazdasági érdek­költségek többé nem hajlandók a Viktória konszern tartozásai­nak fizetésére akár egy fillért is áldozni. A magyar gazdasági életnek és ar kormánynak is elég volt az a sok milliárd, amit már eddig áldoztak s ezt az angolok is elismerik, és így nem lesz nehéz megtalálni a megegyezés platformját. Nincs ugyan még konkrét ajánlat a hiány fedezetére, csak annyi bi­zonyos, hogy ezt a fedezetet másból, mint a Viktória aktíváiból elő­teremteni nem lehet, ezt az an­goloknak is be kell látni.

Next