Magyarország, 1927. szeptember (34. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

Budapest, 1927. szeptember 1. csütörtök MAGYARORSZÁG 4 Szabadságot Rothermerenek! Amiről nem szabad beszélni , arról beszélnek. A legtöbbet, a legmélyebben, a legbensőbben arról szoktak beszélni, amiről nem szabad beszélni. Azt a ma­gyar küldöttséget, amely Pá­rizsban a magyar köszöntő alá­írások albumokba kötött millióit akarta átnyújtani lord Rother­merenek, megkérték, hogy ez az átadás beszédek és feltűnő kül­sőségek nélkül történjék meg. A diplomácia valóban nem szereti a beszédet. Ezt bizonyí­tották azok a tárgyalások is, amelyek kicsúcsosodása a tria­noni béke volt és amelyek talán még formailag sem voltak tár­gyalások, hisz azokon nem ju­tott szóhoz csak a győztes. Az erősebb. A hatalmasabb. Tria­nonról nem volt szabad beszélni Trianon előtt. Trianonról, úgy­látszik, nem szabad beszélni Trianon után sem. Trianont csak megtartani szabad. Csak szolgálni. Csak vérezni érte és görnyedni alatta. De hogy nem szabad beszélni róla — a trianoni szerződésről — éppen ez bizonyítja ennek a szerződésnek beteg, omlatag, múlandó voltát. Amit féltenek a nyilvánosságtól, aminek meg­árt, ha a szabad diskusszió leve­gőjében oxidálódik, az önmagát­­ ítélte elmúlásra. Üvegharang alatt csak kísérleti tárgyak fér­nek el, de nem országok sorsát, határait döntő állami szerző­dések. Mi elhisszük, hogy a francia diplomáciának kényes a Trianon fölötti hangos és nyílt di­skusz­­szió. A magyar diplomáciának is. Az angolnak is. És ez talán helyes is. Ki-ki a maga mester­ségét folytatja és a diplomácia kenyere tudott idők óta a halk­­ság volt, a hallgatás, a dolgok meg nem látása, az idők meg nem érzése. De a dolgok és az idők — a­ történelem tanítja — keveset szoktak törődni ezzel, a frakkos etikettel, ha nem men­nek a maguk útján előre. A valóságot nem lehet agyonhall­gatni,tények élnek iszonyi­ erővel. A valóság pedig az, hogy Trianonban példátlan igazság­talanság történt. A valóság az, hogy ez az igazságtalanság sze­mébe szökött egy vezérlő angol publicistának, aki nem diplo­mata, akit nem kötnek formák, szabályok, etikettek, aki újság­író, a toll, a nyilvánosság és az igazság embere, aki megírja, amit meglát és megírja úgy, hogy anak visszhangja is tá­mad mindkét félen. Idehaza mi­­nálunk és odaát ő náluk. A diplomácia hallgathat, de a tények beszélnek. Tény Tria­non. Tény, hogy ez a békeszer­ződés nem az igazságot és nem a méltányosságot jelenti, hanem, az emberi, a nemzeti, a népi, az erkölcsi, a szellemi, a gazdasági, a társadalmi, a kulturális jogok egy szinte példátlan kisemmizé­­sét. Tény Pozsony, Kassa, Ko­márom, Nagyvárad, Arad, Ko­lozsvár, Marosvásárhely, Temes­vár magyarsága. Tény, hogy millió magyarokat megkérdezte­­tésük és megszavaztatásuk nél­kül kénytelenítettek idegen ura­lom alá. Tény, hogy ez így van. És tény, hogy ez nem marad­hat így. Meg fog változni. Mert meg kell változni. Mikor? Hogyan? Nem először írunk a Rother­­mere-akcióról, de valahányszor írtunk róla, mindig azt írtuk, hogy mi ennek az akciónak bé­kés kicsengésében hiszünk és igazságunkat nem a fegyverek forgandó szerencséjére,, hanem Európa tisztultabb lelkiismere­Ez év január 22-én reggel, amikor a gyömrői személyvonat begördült a ke­leti pályaudvarra, az egyik II. osztá­lyú fülkéből két revolverdörrenés hangzott. A fülke előtt egy halálsápadt fiatalember, Zombori Gyula sofőr ál­lott, a fülkében pedig eszméletlenül,­­vérző nyakkal feküdt Kugler Erzsébet 21 éves gyömrői leány. A fiatalember azt vallotta, hogy a leány a vonaton féltékenységi jelenetet rögtönzött és revolverrel reálőtt, a go­lyó azonban csak kabátját súrolta. Ez­után a leány maga ellen fordította a revolvert. Kugler Erzsébet a Rókus­­kórházban viszont azt vallotta, hogy Zombori lőtt reá. Ma tárgyalta a titokzatos ügyet a büntetőtörvényszék Krayzell-tanácsa, ahol a vádlottak padaján Kugler Erzsé­bet ült szándékos emberölés kísérleté­vel vádolva. A vádlott nő mai vallo­másában elmondotta, hogy Zombori három esztendőn át ostromolta őt sze­relmével. Lassankint ő is megszerette a sofőrt. Ettől kezdve azzal áltatta, hogy feleségül veszi, de később elhi­­degült tőle és szakítani akart. Január 22-én Gyömrőről Pestre uta­zott. Maglódon felszállt Zombori, a vonatban összevesztek és a leány val­lomása szerint Zombori lőtt reá. Golyó a kabátujjban Az elnök: De önnek volt revolvere? Vádlott: Igen, egy ismerősömtől kap­tam, de ezt Zombori elvette tőlem. A vonaton veszekedés közben Zombori pofonütött, ki akartam menni­­a fülké­ből, de ő visszarántott. A következő pillanatban lövés dördült s én elájul­tam. Most következik a fegyverszakértők érdekes vallomása. Az egyik szakértő határozottan kijelenti, hogy azt a lö­vedéket, amit Zombori kabátja csücs­kében talált, semmiesetre sem lőtték ki revolverből. Ezután került sor a sértett Zombori Gyula kihallgatására. Szerelem, feljelentés Jön a sértett Zombori Gyula kék­ruhás, szélesvállú, erős, magas fia­talember. Harsány hangon beszél, keményen. Az elnök megkezdi a kihallgatást. A kihallgatás kérdés­­ről-kérdésre izgalmasabb. . — Kugler Erzsébettel — kezdte a sértett — 1923-ban ismerkedtem meg. Egy ismerősöm mutatta be nekem. Nekem a leány megtetszett, foglalkozni kezdtem vele. Még ab­ban az évben alkalmat adott ne­kem, hogy lakására fölmenjek. Én tiltakoztam az ellen, hogy egy fia­tal, egyedülálló leány lakására föl­menjek ... — Ezt a tiltakozást nem tartom komolynak, — mondja a terem de­rültsége közben az elnök, — előbb úgy­ e házasságot ígért neki. — Igen, ígértem. — Irt önnek a leány leveleket, amelyekben bizonyos fenyegetések foglaltatnak? tére akarjuk bízni. Meg akarunk torolni ... De a háború igazság­talanságait a béke igazságával akarjuk megtorolni és millió magyarok sorsát nem akarjuk időnkénti háborúk időnkénti es­hetőségeire bízni. Mi az Igazsá­got és a Békét egyformán akar­juk és úgy érezzük, hogy Ro­­thermere és­­ Locarno nagyon jól megférnek egymással. De éppen ezért akarjuk a dol­gok nyilvánosságát és a vitát­. — Igen, itt. — Maga ezért a leányt feljelen­tette életveszélyes fenyegetés cí­mén­­a járásbíróságon. — Igen, feljelentettem. — Adatok valnnak arra vonatko­­zóan, hogy maga mondotta a leánynak, hogy írja meg ezeket a fenyegető leveleket, mert maga ilyen módon akart hatni a család­jára, hogy ne ellenezzék házassá­gát. Kinél volt a revolver? — Ne most térjünk át a revolverre, — mondja az elnök. — Kérem, — engedelmeskedik az el­nök utasításának Zombori, — amikor egyszer egy kocsmában ültünk, a leány elővette a revolvert és megfenyegetett engem azzal. Ekkor elvettem tőle a re­volvert. — Ki hallotta azt, hogy magát a kocsmában a leány lelövéssel fenye­gette ? — Figyelmeztetem, hogy én a tanú­ból is vádlottat tudok csinálni. Itt ne hazudozzon össze-vissza. — Kérem, ő elővette a revolvert és én elvettem tőle. Fél hónapig volt nálam a revolver, később Kugler Erzsébet visszavette azt tőlem. — Hogyan vette vissza? — Úgy vette vissza, hogy egy napon együtt utaztunk a vonaton. Én a me­leg kupéban elaludtam és Kugler Er­zsébet ekkor vette ki a zsebemből. — Honnan tudja, hogy kivette, ami­kor aludt? — Amikor felébredtem, hiányzott. — Maga azután, hogy Kugler Erzsé­bet állítólag elvette magától a revol­vert, feljelentette őt életveszélyes fe­nyegetés címén. A re­ndőrség házkuta­tást tartott a leánynál, de nem találta nála a revolvert. Hol volt akkor a revolver?­ — Nála volt. — De most már térjünk át a me­rényletre — folytatja az elnök. — Be­széljünk arról a bizonyos vonatról, ahol állítólag Kugler Erzsébet rálőtt magára. A merénylet — A maglódi állomáson száll­tam fel reggel öt órakor. Az első fülke le volt fü­ggönyözve. Kugler Erzsébet ott ült az üres fülkében. Le volt oltva a villany, én fel­gyújtottam. A leány folyton el akarta függönyözni a kocsit, én azonban mindig széthúztam a függönyt, azt mondtam, hogy ezt nem szabad csinálni, mert az em­berek mindjárt rosszat gondolnak, ha egy fiatalember egy fiatal leánnyal sötét szobában elzárt függönyök mögött van. Kugler Erzsébet ezután kiment a folyo­sóra. Én utána mentem, bár szá­mítottam arra, hogy valami tör­ténni fog. — Na, ne mondja, — szólott az elnök. — hát miből számított erre? — Különös érzéseim voltak, mert tudtam, hogy egyszer el fogja ko­kozás szabadságát. Az eszmék és vélemények szabad küzdelmáre még sosem vezetett fegyveres katasztrófára. A háborúk szülő­anyja mindig az elnyomás, az önzés, a képmutatás volt. Nem csak Magyarország, de egész Európa békéjének érdekében; hirdetjük tehát: Szabadságot M­agya­r­or­szág­na­k! Szabadságot Rothermerenek ! Szabadságot az Igazságnak!, vetni ezt a cselekményt. Kugler­ Erzsébet a rákoshegyi állomáson­ visszajött a fülkébe. Szóváltás tá­madt közöttünk, én azt­­ mondot­tam neki, hogy nem tárgyalok magával, a bíróság előtt fogjuk az ügyet elintézni. Valamivel Budapest előtt meg­­állott a vonat. Ekkor Kugler elő­rántotta a revolvert. Én ráugrot­tam, mert gondoltam, hogy engem akar lelőni. A revolverből lőtt reám, azután önmaga ellen fordí­totta a fegyvert. — Hol érte magát a lövedék? —­­Négy lyukat ejtett a kabáto­mon, a lövedéket meg is találtam kabátom egyik zsebében és min­gyárt m­eg is mutattam a­ rend­őröknek, hogy ez az a lövedék, amellyel a leány engem meg akart ölni.­­ Hát tudja meg, — hajol most székében az elnök — hogy mindaz, amit maga itt elmondott,, közönsé­ges hazugság. A szakértők közreveszik Zombo­­rit és ekkor rendkívül izgalmas je­lenetek következnek. A szakértők szemébe mondják, hogy a golyó soha fegyverből nem jött ki, a lyu­kak nem golyótól származnak és a lövedéket maga tette a kabátja zsebébe. Sértettből vádlott is leheti Kugler Erzsébet az egész vallomás alatt fejét lehajtva görnyedten ül a vádlottak padján. — Most már bánom, — mondja a sértett — hogy elhoztam, ezt a golyót a vizsgálóbíró úrnak, mert még ki fog derülni, hogy én voltam a tettes. — Ez nagyon könnyen lehetséges —­ nyugtatja meg Zomborit az elnök. Ezután az elnök egymásután adja fel neki a kérdéseket és Zombori a leg­súlyosabb ellentmondásokba keveredik a keresztkérdések tüzében. Felmentik a vádlottat­­letartóztatják a sértettet A gyömrői személyvonat drámája a bíróság előtt 3 Csütörtökön este SP01ÁMCH minim Szurolyi Árpád híres szegedi cigányprímás és zenekara bemutatkozó estélye Gimesné Freud Irma okf. zenetanár vezetése alatt álló áll. eng. magán zeneiskola VI. Csengery ucca 72.Tel. 120-87. Behratások zongora, hegedű, kamarazene főtanszakra naponta 10—1-ig és 3—6-ig. Felvételi vizsgák szept. 7 és 9-én .

Next