Magyarország, 1928. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

I Szenzációs fantasztikus regény Drasche-Ildztin Tu­fféd 2222 100 oldal Ara 9.50 pengő M tvan taxa 300 év múlva ár­amban. az itat. a smarefem Kapható „Az Est" könyvkereskedéseiben. Vll., Erzsébet körút II—20 és V., Vilmos császár út is. B­udapest, 1928. február 1. szerda MAGYARORSZÁG í­ ri hús város vigalmiadója Huszonöt milliárd korona. Ez pengőben sem megvetendő ösz­­szeg. Kerek szám két millió, ahogy azt a legfrissebb statisz­tika egyik nevezetes tétele ki is mutatja, elszámolván arról az összegről, amely 1927-ben vi­galmiadó címen folyt be a szé­kesfőváros pénztáraiba. Össze­vetve az adókimutatás egyéb tételeivel, azt látjuk, hogy Bu­dapest tavalyi »vidámságának« adója az állami adó harmincad­­részét, a községi adó tizenketted­­részét s a kereseti adó egyötöd­részét teszi ki. Hogy sok-e ez az összeg, vagy kevés? — arról most talán ne essék szó. Beszéljünk inkább arról a »vigalomról«, amelynek árát ez a bús város tavaly két­millió pengővel fizette meg az adóhivatal útján. Mert ha a vidámság csakugyan vidámság, s az öröm csakugyan öröm volt, akkor — semmi kétség — a mu­latós tétel valóban megéri a hét­jegyű számot s a befizetett két­millió pengő ellen senkinek sem lehet kifogása. A vidámság töb­bet ér minden pénznél, hiszen az egészség, megelégedettség, jólét és boldogság legbiztosabb jele. Csakhogy... Csakhogy ez esetben, még ha csupán futó pillantást vetünk is az elmúlt esztendőre, úgy lát­juk, hogy Budapest két millió pengő adót jövedelmező »vigal­­ma« nem a fentebb felsorolt for­rásokból fakadt. Sőt, maga a vigalmiadó sem fakadt szín­tiszta vigalomból, táncos hejje-.. hujjából, gondtalan jókedvből, mert tudvalévően a vigalmiadó oroszlánrészét a színházak és hangversenyek szolid mulat­sága, művészi szórakozása szol­gáltatja. Még­hozzá: legtöbb­ször olyan színházlátogatók ré­vén, akik egyáltalán nem azért járnak színházba, mert külön­ben szétrepednének a beléjük fojtott jókedvtől, ellenben — igenis — nehezen, gonddal és bajjal élnek, nagyon is fáradt­ságosan váltva meg egész napi robotolásukkal a legszerényebb és legnemesebb »vigalom« pár esti órájának enyhe derűjét.­­ Nem, Budapest nem vidám város. Már régen nem vidám. Inkább keserű, csüggedt, ideges­­és lehangolt. Egyre növekvő anyagi gondok terhe nyomja, bágyasztja egykor híres, nevető kedélyét. S ha itt egy esztendő alatt mégis két millió pengő vi­galmi adóról adhat számot az adókimutatás, ez csak optikai csalódás. Az aránytalanul nagy szám nem ejt tévedésbe senkit, aki közelebbről ismeri ennek az elsavanyodott, megbénult város­nak mai­ lelkét. Bár úgy lenne, — mi örülnénk neki a legjob­ban — hogy a kétmilliós tétel igazi, őszinte, kicsattanó örömet és vigasságot takarna! _ De saj­nos, nincs így. Jól tudjuk, mi­lyen kevés itt a mosoly, a jó­kedv nevetése, mikor az ok effé­le vidámságra még kevesebb. Üzlet, bolt, műhely, iroda pa­nasszal van tele. Sok az adó s a hamar ellobbant konjunktúra tüzén kormosra égett a kenyér. (A Magyarország tudósítójától.) Zsitvay Tibor elnök a képviselőház mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg s az elnöki előterjesztések után folytatták a valorizációs tör­vényj­avaslat részletes tárgyalását. A javaslat 10. Ma van soron, amely a vasúti fuvarozásokból eredő kártérítések nem valorizálásáról szól. Gál Jenő az első szónok, aki sze­rint ezt a szakaszt ki kellene hagy­ni a javaslatból, mert ha ezt a szakaszt törvénybe iktatják, ez még a hadikölcsön nem valorizálásánál is szörnyűségesebb. Ez a szakasz egyenes szembehelyezkedés a berni egyezménnyel, amely kötelez min­den nemzetet, hogy a vasúti fuva­rozásból eredő kárt köteles megté­ríteni. Következménye az lesz, hogy a külföld nem fog majd árut szállítani a MÁV-on. Gondolja meg ezt a dolgot a pénzügyminisz­ter. Gazdasági sáskajárást csiná­lunk ezekkel a rendszerekkel. Dezseőffy Aurél: Köztudomású tény,, hogy éppen a vasutak voltak azok, amelyeket a forradalmi cső­cselék megrohant és kifosztott. Ezekért a károkért a vasutakat fe­­lelősségre vonni nem lehet, pláne nem lehet őket kötelezni valorizá­lásra. Lakatos Gyula előadó kifejtette, hogy egész Európában vajúdik most a valorizáció kérdése. Beje­lentette, hogy felhatalmazást ka­pott módosító indítványra. A 6. szakasz a MÁV-ot kiveszi az átér­tékelés alól, épp­en ezért a 10. sza­kasz helyébe a következő szöveget ajánlja: Állami vagy más közforgalmi vasutak fuvarozási kártérítést nem fizetnek, ha a pénztartozás 1922 január 1-e előtt keletkezett. A 6. szakaszt pedig úgy óhajtja , módosítani, hogy a MÁV-ot sem veszi ki a va­lorizációs törvény hatálya alól, de természetesen csak azokra a tartozásokra, amelyek 1922 január 1-e óta keletkeztek. Gál Jenő szerint az új szöveg csak zavart teremt. Nincs szükség rá. Elég a nemzetközi szabályozás törvénybe iktatása. Töméntelen per fog fakadni abból a módosí­tásból. Sándor Pál visszavonja módosító indítványát, mert a módosítás tel­jesen kielégíti. Bod János pénzügyminiszter: Már maga az a tény, hogy a MÁV- nak 31.000 tisztviselője és 42.000 nyugdíjasa van, megmagyaráz mindent. Nem helyes tehát Gál Je­nőtől, hogy sáskajárásról beszél. Sáskajárások igenis az ilyen be­szédek. Ezt itt a parlamentben ki kell jelentenie. Gál Jenő: Kifelé rontja a MÁV hitelét, holott azt kellene megma­gyarázni és elmondani, hogy mi­lyen nagy terheket visel a MÁV. A Ház ezután az előadó módosí­tását elfogadta. A magánjogi valorizáció Az új 11. szakaszhoz Csák Károly módosítást ajánl. Ne jusson hát eszükbe azoknak, akik Budapest és az ország sor­sát intézik, vigalmi adója után ítélni meg a magyar főváros vidámságát. Sose »mulatott« még magyarabban város, mint mostanában ez a sírva-vigadó Budapest. Mert az: sírva-vi­gadó... S lám, még ebben a »vigadó« jelzőjében is ott lap­pang az »adó«, mintegy szomo-Gál Jenő elfogadja, mert helye­sen interpretálják a szakaszt. Az előadó felszólalása után Wolff Károly logikai ellentmon­dást lát a szakasz és­ Csák módosí­tása között. Kálnoki Bedő Sándor nem lát lo­gikai differenciát. Csák Károly reflektál a felszó­lalásokra, azután Pesthy Pál igazságügyminiszter szólal fel, aki betegsége után ma jelent meg felőször a Házban. A magánjogi valorizáció kérdése a miniszter szerint nehéz és bonyul­lt dolog. Az emberek igazság­­érzetével kell megalkudni akkor, amikor ezeket a rendelkezéseket elfogadásra ajánlja. A gazdasági élet követelményei kényszerítenek bennünket erre a gazdasági, tár­sadalmi és bírói béke érdekében. Ezért kellett keresztülvinni a valo­rizáció korlátozását. Csák Károly és az előadó módosításával kéri a szakasz elfogadását. A Ház így határoz. Gál Jenő a 12. szakasznál felszó­lal. Ez a szakasz kapcsolatban van az előzővel, tehát épúgy módosítás­ra szorul, mint az. A bírói ítéletek indokolásából általánosítani tör­vény keretében nagyon veszedel­mes dolog. Felesleges a bíróságok kitanítá­sa. Elsősorban ők valorizálnak. Örök érdeme a bíróságnak, hogy mikor a kormány nem ért rá a kérdés rendezésére, tör­vénypótló tevékenységével megpróbálta a kérdés meg­oldását. Kálnoki Bedő Sándor. Az igazi törvényhozó nem a levegőben kodi­fikál, hanem az élet számára. Pesthy Pál igazságügyminiszter helyesli, ha nagyon szigorú jogi formulákat tartanak szem előtt, de a méltányosság elve szerint kell a valorizációt végrehajtani. Szüksé­ges, hogy a bíróságok tudják, mi­lyen szempontokat kell figyelembe­venni a valorizációnál. Kéri a sza­rvan stílusos­ szimbólumaként annak a gondnak, amely látszó­lagos vidámsága, mélyén állan­dóan nyugtalanít. Nem, Budapestnek mai »ví­­galma« egész bizonyosan nem nem éri meg a­­ vigalmi adóját- Pedig ha megérné, szívesen fizetné itt mindenki a tavalyi két milliónak akár a dupláját is. hasz eredeti szövegezésben való el­fogadását. A többség így határoz. Lakatos Gyula előadó indítvá­nyozza, hogy a régi 13. jelenleg 14 szakasz, a régi 12. jelenleg 13. sza­kasz elé kerüljön. A Ház így határoz. A 11. szakasznál Csák Károly ki­jelenti, hogy most már szűk kere­tek közé van szorítva annak a le­hetősége, hogy a valorizálást perek gyártására használják fel. Ostor József felszólalásában rá­mutatott arra, hogy az állam a valorizáció dolgában teljesen ár­­ván hagyta a jogszolgáltatást. A bíróság emiatt maga fejlesztette ki a valorizációs jogszokásokat. A bíróságok gyakorlata az, hogy ér­vényesítik a visszaható erőt. Kálmán Jenő Östörrel polemizál. A jogbizonytalanság megszünteté­sét és a gazdasági konszolidáció alátámasztására módosítani kelle­ne a törvényjavaslatot, amely a pénztartozás megszüntetéséről szól. Wolff Károly: Hivatkozik a né­met joggyakorlatra. Mindenki, aki a jog és méltányosság alapján áll, a valorizáció mellett foglal állást. Polemizál a pénzügyminiszternek ama kijelentésével, hogy a valori­záció jogi bizonytalanságot teremt. Nem kell tartani a perek lavinájá­tól, ha a kártérítések bejelentését, három hónapra korlátozzuk. Az elnök ezután az idő előre­haladottságára való tekintettel a vitát félbeszakította és napirendi javaslatot tett, amely­ szerint a Ház legközelebbi ülését holnap, szerdán délelőtt 10 órakor tartja a mai ülés napirendjével-Az elnök felolvastatja a földmi­­velésügyi miniszter válaszát Bodó Jánosnak a múlt év július 11-én el­mondott interpellációjára, majd felolvastatja az interpellációs könyvet. Ezzel az ülés délután két órakor, véget ért.­­ A magántartozások és a MÁV kártérítései a valorizációs vitában Csendes ülése volt ma a Háznak 3 ­ Az antikvárius „humoros" plakátja a bíróság előtt (A Magyarország tudósítójától.) Már hosszabb idő óta foglalkoztatja a bu­dapesti büntetőjárásbíróságot az a furcsa becsületsértési per, amely Ga­­lántai Gyula könyvkereskedő és házi­ura. Berger Leó, az Erzsébet körút 44.­­ számú ház tulajdonosa között folyik. Az ügy úgy keletkezett, hogy a nyár folyamán a háziúr felmondott Galán­­tai Gyulának, aki erre könyvesboltjá­nak kirakatában gúnyos plakátot ra­gasztott ki. A háziúr a plakát miatt becsületsértés címén bepörölte lakóját. Dán dr. bíró már egyszer tárgyalta az ügyet és akkor Galantai azzal véde­kezett, hogy ő nem akarta sérteni a háziurat. Ő humorista és humoros pla­kátot ragasztott ki a felmondásról. Egyben viszonvádat emelt a háziúr el­len, aki őt „piszok lukénak” nevezte és kiköpött előtte. A mai folytatólagos tárgyaláson a bíró kihallgatta Berger Leót, aki ta­gadta, hogy megsértette volna Ga­­lantait. Hegedűs Emil kereskedő tanúvallo­másában elmondta, hogy egy vasár­nap délben a Deb ucea és a körút sar­kán állott Galantaival. Elment mellet­tük egy magas úr, akinek az arcát nem látta is feléjük köpött. Kihallgattak tanúként egy a házban lakó özvegy asszonyt. Szerinte Berger azt mondotta, hogy kikergeti az ösz­­szes lakókat a Teleki térre. Lakatos István könyvkereskedő után Kutka Eszter háztartási alkalmazott azt vallja, hogy egy reggel, amikor Berger lejött a lépcsőn, azt mondotta, hogy Ata ezeket, a piszok lakókat ki

Next