Magyarország, 1933. május (40. évfolyam, 107-122. szám)
1933-05-12 / 107. szám
MAGYARORSZÁG 2 Néhanapján hasznos Fél pohár Igmándi Tisztít gyomrot-kelet, Vérnyomást mérsékli! került volna sor a védelem felszólalásaira. Az öngyilkosság i tárgyalásról Heidelberg hazament tigrisuccai lakásába. Rendkívül rosszul érezte magát,, szédült, ideges volt, fájdalmai ellen porokat vett be, enni is alig akart. Mellette volt lánya és veje is, akikkel együtt este nyolc órakor megvacsorázott. Heidelberg keveset evett, Heidelbergné még kevesebbet. Nyolc óra után a Heidelberg házaspár teát kért és arra kérte Hönichéket, hogy most már hagyják magukra őket, mert le akarnak feküdni. — Aludni szeretnék— mondotta Heidelberg Vilmos vejének. A fiatal házaspár elbúcsúzott az öregektől és visszavonult a lakásába, amely ugyanazon az emeleten, a szomszédban van. A szobalány bevitte a teát és körülbelül féltíz volt, amikor a személyzet is nyugovóra tért azzal, hogy Heidelbergék már valószínűleg elaludtak. Ma reggel fél nyolc órakor megjelent Heidelbergék lakásában Heidelberg Márton ügyvéd, Heidelberg Vilmos öccse. Vigasztalni akarta fivérét, el akarta neki mondani, hogy a kemény vádbeszéd még nem azt jelenti, hogy a bíróság magáévá teszi az ügyészség álláspontját, sőt a külső jelekből a hozzátartozók közül azok, akik végighallgatták a tárgyalást, arra következtettek, hogy Heidelberg Vilmos ügye nem áll rosszul. Hiszen állandóan azzal védekezett, hogy az utóbbi időben már egyáltalában nem folyt be a Heidelberg-bankház ügyeinek vezetésébe, csak mint elnök szerepelt az iratokon és könyveken, a bankházat fia, György vezette. Mikor az ügyvéd megérkezett a lakásba, a szobalány azzal fogadta, hogy a házaspár még alszik. Heidelberg Márton örült ennek. Tudta, hogy bátyja beteges, gyomorbajos, tudta, hogy emberfeletti erőt fejtett ki, hogy amennyire lehet, nyugodtan vegyen részt a tárgyaláson, éppen ezért leült a hallban, cigarettára gyújtott és várta, ho a hálószoba ajtaja kinyíljék és fivérével beszélhessen. Nyolc órakor azonban már türelmetlen volt, felugrott , és be akart menni a hálószobába,, de legnagyobb meglepetésére az ajtót kulccsal bezárva találta. Ekkor átment a szomszédba. Hönichékhez, feltárcsázták Heidelberg telefonját, tudva, hogy a telefonkészülék a hálószobában áll és így a csengetésre valószínűleg fel fognak ébredni az alvók. A kagylót azonban nem emelte fel senki, mire rosszat sejtve siettek vissza a Heidelberg lakásába és Hönich Miklós felfeszítette a hálószoba ajtaját. A két ágyban eszméletlenül hörögve feküdt a Heidelbergi házaspár. Heidelberg Márton odarohant fivéréhez, Ilönich Miklós anyósához. Mentési kísérletek A mentőket hívták, a szobalány rendőrért futott és nyolc óra 20 perckor robogott a mentőautó a Tigris utcába, a mentőorvos már telefonált a mentők székházába, hogy még egy autó jöjjön. Megkezdődött a munka, hogy segítsenek s ha lehet, megmentsék Heidelberg Vilmosékat. Azonnal gyomormosást, injekciókat adtak, de ott a lakásban nem segített semmi. Az idős házaspár olyan nagy adag mérget vett be, hogy az minden valószínűség szerint már felszívódott a szervezetbe, mire az öngyilkosságot felfedezték. A hozzátartozók elmondották a mentőorvosoknak, hogy Heidelberg Vilmos álmatlanság ellen afonált és laminált szedett. Valószínűleg nagy adag mérget kevertek be esti teájukba, azt hajtották fel, de előbb tíz búcsúlevelet írtak. Búcsúlevelek Egy papírlapra Heidelbergné ezeket a betűket vetette: — Hagyjatok nyugodtan meghalni, ne próbáljatok visszahozni az életbe. A toalett tükör asztalán pedig ott feküdt a tíz leragasztott búcsúlevél: Hönich Miklósnénak, Heidelberg Györgynek, Végh Károlynénak, Bajor Gizinek, még egy levél Hönichnénak, lovag Ullmann Gyuláné Garde Irénnek, Oblath Gyulának, Garde Eugeniónak, Heidelberg Mártonnak, Oblath Károly dívnak. A mentők a két autóval a Heidelberg házaspárt a Siesta szanatóriumba szállították. A rendőr a búcsúleveleket lefoglalta és az I. kerületi rendőrkapitányságra vitte, az öngyilkosság körülményeiről szóló jelentéssel együtt. Ekkor már a Hleidelberg-lakásban volt Vajda Ödön ügyvéd és néhány hozzátartozó, akik megdöbbenve nézték, hogy az elegáns perzsa szőnyeges lakásból hogyan viszik ki a mentőápolók a két hordágyat és rajtuk a Heidelberg-házaspárt. Vajda ügyvéd kétségbeesetten mondotta el a hozzátartozóknak: szerdán délután fel akarta keresni Heidelberg Vilmost, hogy megvigasztalja, de a bankár azt üzente, hogy ne jöjjön, rosszul érzi magát, pihenni akar. Csütörtökön délben várja. Heidelberg Mártonná elbeszélte, hogy amikor Heidelberg Vilmos a vizsgálati fogságból kiszabadult, öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott. Azt mondta, hogy ha főtárgyalásra kerül az ügy, akkor végez magával. A hozzátartozókazonban vigasztalták és mindent elkövettek, hogy kétségbeesett hangulatából kimentsék. Heidelberg Vilmos Bödő Ferencné, Heidelbergék takarítónője, aki 25 éve szolgálja Heidelbergéket, a szanatórium kerítésénél várja gazdáiról a híreket Olcsó fürdőjegyek kaphatók Az Est pénztáránál Széchenyi-népfürdőf: la— P helyett.......... —.80 fillér 2 db. jegy vásárlása esetén további engedmény Széchenyi- és Gellért-fürdőki Gőzfürdőjegy P 2.— helyett P 1.60 2 db. jegy vásárlása esetén további lényeges engedmény Rudas-uszodai Vetkőzőszekrény —.80 fillér helyett —.64 fillér Kabin.............. P 1.20 helyett...... —.96 fillér Körúti-fürdifi P 1.20 helyett........................P 1.— Császár-fürdő (gőz) P 1.20 helyett.............—.90 fillér Lukács-fürdő (iszap) P 1.60 helyett.....................P 1.28 Hungária-fürdő (gőz) P 1.30 helyett P 1.20 Uzsonnával P 1.40 helyett P 1.30Kádfürdő ............................. P 1.20 Sésfürdő árai: 1 db. kádfürdő... P 2.9 helyett ......P 1.80 II db. szalonfürdő P 2.40 helyett ......P 2.20 1 füzet kádbérlet (10 db.)... P 18 helyett P 16.21 füzet szalonbérlet (10 db.) P 21 helyett P 19.20 Heidelberg Vilmos halála a szanatóriumban A Siesta-szanatóriumot ekkor már értesítették arról, hogy a két öngyilkos útban van. Az orvosok gyomormosást alkalmaztak, injekcióik következtek, de Heidelberg Vilmosnál semmiféle orvosi beavatkozás nem sikerült. Tíz perccel a beszállítás után a szanatóriumi ágyon meghalt. A Siesta-szanatórium Stefánia pavillonjának 56-os számú szobájában elkezdődött az orvosok harca Heidelberg Vilmosné életéért. Reménytelen küzdelem Heidelbergné életéért Az orvosok mindent elkövettek, hogy életben tartsák Heidelbergnét. Ismételten gyomormosást alkalmaztak nála, különféle injekciókat adtak neki, de már az első pillanatban nyilvánvaló volt előttük, hogy ez a halállal való emberfeletti küzdelem nagyon kevés reménnyel kecsegtet. A méreg teljesen felszívódott a bankár feleségének szervezetébe és borzalmas pusztítást végzett. Minden, amit az orvosok csinálnak, már csak reménytelen kísérletezés. Drámailégkörű a szanatórium hallja. Zokogó rokonok néznek meredten az 56-os számú szoba ajtajára, várják a percenként érkező híreket: »már pulzustálam, »a szívműködés alig észrevehetőd, »csak az injekciók tartják benne az életeid és így tovább. Rokonok, ismerősök veszik körül Hönich Miklósnét, Heidelberg Máriát, a tragikus sorsú házaspár lányát. Az egyik sarokban Márton Miksa ül feleségével, Makay Margittal. Mellettük Heidelberg Márton kormányfőtanácsos, Oblath Károly ügyvéd és még sokan feketében, lehajtott fővel, drámai csendben. A bankárok háziorvosa, Herrmann Béla lép ki a szobából. Hozzá sietnek Remek férfiöltöny rendelhető férték szerint 40 és 50 pengőért. A tavaszi idényből felhalmozódott, kitűnő minőségű szövetmaradékokból, amíg a készlet tart. „Divat úriszabóság", Erzsébet körút,Jem. Egyszeri rendelés elég, hogy állandó vevőnk maradjon, mert Ön a lenti összegért többet kap, mint amennyit remél 1933. május 12. péntek —■■■■■■ni 11 ■■■ ■ i i ' taton círmstif .mmmiáim és faggatják. Csak a fejét csóválja. Megindultan tér ki a kérdések elől. Káldor dr., a szanatórium főorvosa siet be az eszméletlenül fekvő Heidelbergnéhez. Még oxigénnel próbálkoznak. Egy ápoló hatalmas oxigénpalackot hoz. Beviszik az 56-os számú szobába. Az orvosok egy óra után feladnak minden reményt. Heidelberg Vilmosné mozdulatlanul, az élet legkisebb jele nélkül fekszik az ágyon. Később valamivel javul az állapota, ismét ver a pulzusa, ezek a tünetek azonban nem jelentenek semmit. Pillanatok alatt ismét rosszabbra fordul az állapota. Beszélgetés a bankár leányával Az 56-os szobával szemben nyúlánk, fekete fiatalasszony ül vörös szemmel, remegve. Heidelberg Mária. A Magyarország munkatársa halkan kérdezi a tegnapi utolsó estéről. Heidelberg Mária volt utoljára a halálba induló bankár-házaspár mellett. — Nem vettünk rajtuk észre semmi különöset — mondja akadozóan, szomorúan a leány, aki bámulatos lelkierővel uralkodik magán. — Édesanyám tíz óra tájban arra kért, hagyjuk aludni apát — folytatja. — Igaz, az utóbbi időben többször hangoztatták, hogy mind a ketten öngyilkosok lesznek, mert nem bírják az izgalmakat, nem bírják elviselni a rájuk szakadt szörnyű kellemetlenségeket... De éppen azért, mert sokat mondották, nem hihettük, hogy végzetes elhatározásukat komolyan valóra is váltják... Amikor apámat tegnap délután hazatámogattuk a főtárgyalásról, keserűen kifakadt: »Nem élem túl, ha még egyszer akár egy napra is vissza kell a fogházba mennem... Nem tudok többé ,egy percre sem elválni édesanyátoktól...« Elcsuklik Heidelberg Mária hangja. Hangtalanul sír. Azután megint beszélni kezd. — Férjemmel nyugodtan hazamentünk. Gondoltuk, hogy elmúlik talán szüleim feje felől a sok szenvedés... És ma reggel... ma reggel ránk tört a szörnyű hír ... Előre készülhettek az öngyilkosságra. Az éjjeli szekrényen még egész doboz allonást találtunk, pedig az orvosok szerint sok-sok altatót vettek be mind a ketten... Istenem... Még mindig neon tudom átgondolni, hogy mi is történt... És mi lesz? A szomorú interjú véget ért. Heidelberg Mária egy karosszékbe roskad. Újra nyílik az 56-os számú szoba ajtaja. A beteg megint rosszabbul van. Már két óra és Heidelbergné szervezete még mindig ellenáll. A rengeteg luminál és állónál könnyen végzett a jóval idősebb, beteg férjével, de a fiatalabb, egészséges bankárné szervezete még nem adta fel a küzdelmet. Délután fél négykor az újabb orvosi vizsgálat szerint Heidelbergné életbenmaradásához nincsen remény. Heidelberg Györgyöt a fogházban értesítik a kéttűs öngyilkosságról Tizenegy óra volt, amikor Heidelberg György dr.-t lehozták Markó utcai cellájából azzal, hogy rokonai akarnak vele beszélni. Heidelberg György dr. semmit sem sejtett, amikor cellájából lefelé ment a fogház beszélőjébe és mosolyogva üdvözölte sógorát, aki ott várakozott rá az ügyvédekkel Leitner Ernő dr.-ral, Vajda Ödön dr.-ral és Papp Jenő dr.-ral együtt. A mosoly azonban egyszere megdermedt arcán, amikor látta azt a megrendült hangulatot, amely a látogatók arcára kiült. — Mi történt kérem !... — kérdezte a hatalmas szál ember. Sógora lépett hozzá és megfogta a kezét. — Légy erős Gyuri, — mondotta — apád és anyád öngyilkosságot követtek el, de mindketten ... — Életben vannak?!— sikította a fiatal Heidelberg. — Igen, életben vannak — felelte sógora és az ügyvédek is megnyugtatták. Heidelberg György leült egy székre a fogházőr mellé. Sógora és az