Magyarország, 1933. október (40. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
1933. október 1. vasárnap MAGYARORSZÁG A főváros deficitje Irtai Friedrich István A főváros költségvetésében is megjelent a deficit. Habár már három év óta nem csinálnak egyebet, mint leépítenek, redukálnak és takarékoskodnak. Harminc százalékkal csökkentették három év alatt a kiadásokat és ez még mindig nem bizonyult elégnek. Mert rohamosan csökkennek a főváros bevételei is. Részben a dolgozó társadalom elszegényedése miatt, részben pedig a kormány adóügyi intézkedései miatt. Egész csomó adójövedelmi forrástól fosztotta meg a kormány a fővárost, de ezeknek más módon való pótlásához már nem járult hozzá. De ha hozzá is járult volna, akkor se ment volna sokra vele Budapest autonómiája, mert a Névtelen Adófizetők már most is egyre nehezebben fizetik a közterheket. Szóval szegényedik a polgárság, szegényedik a főváros. Nincsenek beruházások, nincsenek középítések. A polgár nem tud fizetni, az adminisztrációnak meg fogához kell vernie a garast. Egészen vigasztalan kép. Ha a kormány nem szívta volna el az adójövedelmek egy részét, akkor is nehéz helyzetben volna a főváros, de a deficit nem szakadt volna a nyakába. A fővárosi kormánypártok azonban ebben a tekintetben sem voltak képesek megvédeni az autonómia érdekeit. Addig támogattak belülről és kívülről, amíg részben a kormány jóvoltából Budapest is belesodródott a deficites gazdálkodásba. A kormánypártok politikája e téren is teljesen megbukott. Tehát a főváros is ott tart, ahol az államkincstár. Benne van a deficitben. És a hiányt kölcsönből készül fedezni. Nem kincstári váltók útján, hanem fővárosi váltók segítségével. Vagyis egyáltalában nem racionalizálja költségvetését, hanem újabb adósságot vállal, melynek törlesztési és kamatterhei még jobban növelni fogják a hiányt. Utánozza az államkincstár szokásait. Az ember egészen elszomorodik, ha ezt a jövő évi költségvetési tervezetet olvassa. A fejlődésnek, haladásnak még nyomait se lehet benne megtalálni. Mintha szép metropolisunk már csak gyöngülő reflex-mozdulataiban élne. Csak leépít, spórol, összevon és összehúzza magát. Tabán, fürdőváros, Erzsébet sugárút, mind lírikus párákká foszlanak. Léggömbök, amelyek messze-messze elszálltak. Levegőbe eresztett sárkányok, amelyek most sorjában lefelé bukfenceznek Sajgó emlékek. És ez mind akkor van így, amikor javuló helyzetről mesélnek a hivatásos hangulatcsinálók. Amikor a lelkes piktorok egymásután festik a délibáb csalóka képeit. Amikor a gazdaságpolitikában a »terülj, terülj asztalkám« játékkal szórakoznak. Az automobilok leállításában mi vezetünk Európában. És viszont sehol sem kerül olyan kevés új gépkocsi használatba, mint minálunk. Tessék csak megnézni Budapest utcáin az autóforgalmat. Bizony a forgalmi rendőröknek egyre kevesebb dolguk akad. De van bizony tülekedés a kisszakasz téjákán. Lassanként majd oda lehet vezényelni a forgalmi biztos urakat. A személyautomobilok alkatrészeire kiszabott horribilis vámtételek, az autókat és pneumatikákat sújtó forgalmi adók, a közúti adók magassága, az üzemanyag hatósági drágítása és a látszatadóval való ijesztgetés megtették a magukét. Három év alatt húsz százalékkal csökkent a forgalomban lévő gépkocsik száma. Az üres és kiadatlan lakások száma rohamosan nő, az összes közüzemek forgalma csökken, a hiteléletben hónapról-hónapra nyomasztóbb lesz a helyzet, a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar egy nagy része jobban panaszkodik, mint valaha. Hiszen a főváros szomorú pénzügyi helyzete nem egyéb, mint az általános elsatnyulásnak és elkorcsosulásnak a tükörképe. De én nem azért firtatom ezeket a szomorú jelenségeket, hogy pesszimizmust hirdessek. Nem. Én csak szembe akarok szállani azokkal a rózsaszínű szemüveggel járó optimistákkal, akik mindenfelé csak javulást és virradatot látnak. Akik azt hiszik, hogy kacskaringós frázisokkal a gazdaságpolitikában is sikereket lehet elérni és nekik csak nagyokat kell mondaniok és itt minden államostul és fővárosostul helyrebillentődik. Bájosnál bájosabb ráolvasásokkal kísérleteznek és csókolnivaló naivitással hadakoznak a statisztika kérlelhetetlen számoszlopai ellen, folyton azt motyogva, hogy majd csak minden jóra fordul magától. Hát, hogy hova fordul magától, azt most látjuk a főváros költségvetési tervezeténél. Három év alatt harminc százalékkal lejjebb fordult. Majdnem egyharmaddal. Hát bizony nagyon szűkösen állunk a javulások tekintetében és a gazdasági kibontakozások irányában. Erre nagyon is eklatáns példa a főváros pénzügyi helyzetének teljes leromlása. A városháza félárbocra kénytelen leengedni pénzügyi lobogóját, az autonómia környékén sötét anyagi gondok gomolyognak és ugyanakkor egy új megszálló hadsereg is van ellene felvonulóban. És mindezt együttvéve konszolidált nyelven úgy hívják, hogy javulás és kibontakozzás. Gyenge vigasz, hogy most néhány egységes oroszlán úgy készül egy* mást felfalni, hogy végül mind* egyikből csak kevés marad a poron* dan. Ez legfeljebb cirkusz a deficit mellé, de engem nem képes optimisíábbá hangolni. Pedig én is szeretek a mamelukmérkőzéseken mulatni. Istók úgyse, nem bánnám, ha mind felfalnák egymást. PANNÓNIA SZÁLLÓ Rákóczi út 5 hallszerűen berendezett TÉLIKERTJÉBEN szeptember hó 30-tól minden este »SUPER DANSANT* Jazz Bár Cigányzene Mérsékelt árak Százalékrendszer Vásár- és ünnepnapokon délután táncos uzsonna P 1.10 L Amerika új válságban Forronganak a kisgazdák - Megállt a tőkeberuházás Ezermillió dollár Európába menekült — Katasztrofális tömegnyomor — Roosevelt új téren dolgozik Hét termelési csoportra osztani az U.S. London, szeptember 30. A New York Times sötét színekkel ecseteli az amerikai gazdasági helyzetet. Az újjáépítési hadjárat — írja a lap — válságos fordulóponthoz érkezett. A mezőgazdasági és közmunkapolitika a hanyatlás jeleit mutatja. A kisgazdák forronganak, az ipar és kereskedelem visszafejlődik, a munkabérek emelkedésének áldásait lerontotta az élet megdrágulása és a munkaidő megrövidítése. A tőkeberuházási mozgalom megállt. Angliába, Svájcba és Hollandiába több mint ezermillió dollár amerikai tőke menekült. A lap megbízható washingtoni forrásból úgy értesül, hogy Roosevelt rövidesen nagy fontosságú nyilatkozatban ismerteti új pénzügyi politikáját. A nyilatkozat érinti majd a dollár aláértékelését és rögzítését és megígéri az arayaalapra való mielőbbi visszatérést. Hír szerint Roosevelt különleges tanácskozó bizottságot állít fel, amelynek feladata a newyorki tőzsde ellenőrzését és megrendszabályozását célzó törvényjavaslatok készítése lesz. A bizottság fő célja a túl nagy árfolyamhullámzások és spekuláció® túlkapások megakadályozása. A búzával bevetett területek csökkentését célzó mozgalom eredménye eddig 50 százalékkal kevesebb annál a csökkentésnél, amit eredetileg tervbe vettek. A kisgazdák vonakodnak kötelezettséget vállalni a termelés csökkentésére, mert kételkednek a kormány földmívelésügyi politikájának sikerében. Az agrárolló pusztításaira némi világot vet a következő index-szám: szeptember 15-én a mezőgazdasági termények ára a háború előtti áraknak csak hetven százaléka volt, ellenben a kisgazdák által vásárolt szükségleti cikkek ára 16 százalékkal haladta meg a háború előtti árszínvonalat. Irtózatos nyomor a New Yorkban London, szeptember 30- New York város polgári segélybizottsága O’Brien főpolgármesterhez intézett komolyhangú feliratában sürgeti, hogy legalább havi 15 millió dollárt irányozzanak elő a városban élő 250.000 szűkölködő család segélyezésére, miután a rendelkezésre álló havi hatmillió dollár nem elegendő, hogy a szerencsétleneket az éhhaláltól megmentse. A bizottság legsötétebb színekkel ecseteli a New Yorkban uralkodó irtózatos tömegnyomort és nagygyűlést hívott össze a városházára a szegények katasztrofális helyzetének megbeszélésére. A hét termelési csoport London, szeptember 30. Mint a Daily Herald New Yorkból jelenti, Johnson tábornok, az amerikai újjáépítési diktátor, rendkívül merész tervet dolgozott ki. Eszerint a kormány korlátlan teljhatalmat kapna az ország termelésének és kereskedelmének irányítására, beleértve a termelés szabályozását, a munkabéreket, munkaidő- és árak megállapítását. Az ország marát a következő hét termelési csoportra osztanák: szállítás, közlekedés, bánya, vegyi áruk, fogyasztói áruk, tőke és kereskedelem. Minden egyes csoportot egy-egy kormányzó és mind a hetet a legfőbb parancsnok vezetné; az utóbbi csak Roosevelt elnöknek lenne felelős. Az új valutapolitika Washington, szeptember 30. A kormány egyik főtisztviselője, akinek nevét azonban nem említik, kijelentette, hogy Roosevelt rövidesen GEETDEBEGQGBEQQBBDEEEBGJEQBEJ. Gyengélkedés idején, különösen ha a rosszullétet szorulás fokozza a természetes Ferenc József keserű víz fájdalommentes székürülést és kielégítő emésztést hoz létre 3 BBSQBBHEEOOS EBDSBOSEEQEBBB* Gyártja: r.-t.