Magyarország, 1933. október (40. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

1933. október 1. vasárnap MAGYARORSZÁG A főváros deficitje Irtai Friedrich István A főváros költségvetésében is meg­jelent a deficit. Habár már három év óta nem csinálnak egyebet, mint leépítenek, redukálnak és takarékos­­kodnak. Harminc százalékkal csök­kentették három év alatt a kiadáso­kat és ez még mindig nem bizonyult elégnek. Mert rohamosan csökkennek a főváros bevételei is. Részben a dol­gozó társadalom elszegényedése miatt, részben pedig a kormány adó­ügyi intézkedései miatt. Egész csomó adójövedelmi forrás­tól fosztotta meg a kormány a fővá­rost, de ezeknek más módon való pót­lásához már nem járult hozzá. De ha hozzá is járult volna, akkor se ment volna sokra vele Budapest autonómiája, mert a Névtelen Adó­fizetők már most is egyre nehezeb­ben fizetik a közterheket. Szóval szegényedik a polgárság, szegényedik a főváros. Nincsenek beruházások, nincsenek középítések. A polgár nem tud fizetni, az admi­nisztrációnak meg fogához kell ver­nie a garast. Egészen vigasztalan kép. Ha a kormány nem szívta volna el az adójövedelmek egy részét, akkor is nehéz helyzetben volna a főváros, de a deficit nem szakadt volna a nyakába. A fővárosi kormánypártok azonban ebben a tekintetben sem vol­tak képesek megvédeni az autonó­mia érdekeit. Addig támogattak be­lülről és kívülről, amíg részben a kormány jóvoltából Budapest is be­lesodródott a deficites gazdálkodás­ba. A kormánypártok politikája e té­ren is teljesen megbukott. Tehát a főváros is ott tart, ahol az államkincstár. Benne van a deficit­ben. És a hiányt kölcsönből készül fedezni. Nem kincstári váltók útján, hanem fővárosi váltók segítségével. Vagyis egyáltalában nem racionali­zálja költségvetését, hanem újabb adósságot vállal, melynek törlesztési és kamatterhei még jobban növelni fogják a hiányt. Utánozza az állam­­kincstár szokásait. Az ember egészen elszomorodik, ha ezt a jövő évi költségvetési terveze­tet olvassa. A fejlődésnek, haladás­nak még nyomait se lehet benne megtalálni. Mintha szép metropoli­sunk már csak gyöngülő reflex-moz­dulataiban élne. Csak leépít, spórol, összevon és összehúzza magát. Tabán, fürdőváros, Erzsébet sugár­út, mind lírikus párákká foszlanak. Léggömbök, amelyek messze-messze elszálltak. Levegőbe eresztett sárká­nyok, amelyek most sorjában lefelé bukfenceznek Sajgó emlékek. És ez mind akkor van így, ami­kor javuló helyzetről mesélnek a hi­vatásos hangulatcsinálók. Amikor a lelkes piktorok egymásután festik a délibáb csalóka képeit. Amikor a gaz­daságpolitikában a »terülj, terülj asztalkám« játékkal szórakoznak. Az automobilok leállításában mi vezetünk Európában. És viszont se­hol sem kerül olyan kevés új gépko­csi használatba, mint minálunk. Tes­sék csak megnézni Budapest utcáin az autóforgalmat. Bizony a forgalmi rendőröknek egyre kevesebb dolguk akad. De van bizony tülekedés a kis­­szakasz téjákán. Lassanként majd oda lehet vezényelni a forgalmi biz­tos urakat. A személyautomobilok alkatré­szeire kiszabott horribilis vámtételek, az autókat és pneumatikákat sújtó forgalmi adók, a közúti adók ma­gassága, az üzemanyag hatósági drágítása és a látszatadóval való ijesztgetés megtették a magukét. Három év alatt húsz százalékkal csök­kent a forgalomban lévő gépkocsik száma. Az üres és kiadatlan lakások szá­ma rohamosan nő, az összes közüze­mek forgalma csökken, a hitelélet­ben hónapról-hónapra nyomasztóbb lesz a helyzet, a mezőgazdaság, a ke­reskedelem és az ipar egy nagy része jobban panaszkodik, mint valaha. Hiszen a főváros szomorú pénzügyi helyzete nem egyéb, mint az általá­nos elsatnyulásnak és elkorcsosulás­­nak a tükörképe. De én nem azért firtatom ezeket a szomorú jelenségeket, hogy pesszi­mizmust hirdessek. Nem. Én csak szembe akarok szállani azokkal a rózsaszínű szemüveggel járó opti­mistákkal, akik mindenfelé csak ja­vulást és virradatot látnak. Akik azt hiszik, hogy kacskaringós frázisok­kal a gazdaságpolitikában is sikere­ket lehet elérni és nekik csak na­gyokat kell mondaniok és itt min­den államostul és fővárosostul h­elyrebillentődik. Bájosnál bájosabb ráolvasásokkal kísérleteznek és csókolnivaló naivi­tással hadakoznak a statisztika kér­lelhetetlen számoszlopai ellen, foly­ton azt motyogva, hogy majd csak minden jóra fordul magától. Hát, hogy hova fordul magától, azt most látjuk a főváros költségve­tési tervezeténél. Három év alatt harminc százalékkal lejjebb fordult. Majdnem egy­harmaddal. Hát bizony nagyon szűkösen állunk a javulások tekintetében és a gazdasági kibonta­kozások irányában. Erre nagyon is eklatáns példa a főváros pénzügyi helyzetének teljes leromlása. A városháza félárbocra kénytelen­­ leengedni pénzügyi lobogóját, az­­ autonómia környékén sötét anyagi­ gondok gomolyognak és ugyanakkor egy új megszálló hadsereg is van ellene felvonulóban. És mindezt együttvéve konszolidált nyelven úgy hívják, hogy javulás és kibontakoz­­zás. Gyenge vigasz, hogy most néhány egységes oroszlán úgy készül egy* mást felfalni, hogy végül mind* egyikből csak kevés marad a poron* dan. Ez legfeljebb cirkusz a deficit mellé, de engem nem képes optimis­í­­ábbá hangolni. Pedig én is szeretek a mamelukmérkőzéseken mulatni. Istók úgyse, nem bánnám, ha mind felfalnák egymást. PANNÓNIA SZÁLLÓ Rákóczi út 5 hallszerűen berendezett TÉLIKERTJÉBEN szeptember hó 30-tól minden este »S­UPER DANSANT* Jazz Bár Cigányzene Mérsékelt árak Százalékrendszer Vásár- és ünnepnapokon délután táncos uzsonna P 1.10 L Amerika új válságban Forronganak a kisgazdák - Megállt a tőkeberuházás Ezermillió dollár Európába menekült — Katasztrofális­­ tömegnyomor — Roosevelt új tér­­en dolgozik Hét termelési csoportra osztani az U.S. London, szeptember 30. A New York Times sötét színekkel ecseteli az amerikai gazdasági hely­zetet. Az újjáépítési hadjárat — írja a lap — válságos fordulópont­­h­o­z érkezett. A mezőgazdasági és közmunkapolitika a hanyatlás jeleit mutatja. A kisgazdák forronganak, az ipar és kereskedelem visszafejlő­dik, a munkabérek emelkedésének ál­dásait lerontotta az élet megdrágulá­sa és a munkaidő megrövidítése. A tőkeberuházási mozgalom megállt. Angliába, Svájcba és Hollandiába több mint ezermillió dollár amerikai tőke menekült. A lap megbízható washingtoni for­rásból úgy értesül, hogy Roosevelt rö­videsen nagy fontosságú nyilatkozat­ban ismerteti új pénzügyi politikáját. A nyilatkozat érinti majd a dollár alá­­értékelését és rögzítését és megígéri az arayaalapra való mielőbbi vissza­térést. Hír szerint Roosevelt különleges ta­nácskozó bizottságot állít fel, amely­nek feladata a newyorki tőzsde ellen­őrzését és megrendszabályozását célzó törvényjavaslatok készítése lesz. A bi­zottság fő célja a túl nagy árfolyam­­hullámzások és spekuláció® túlkapások megakadályozása. A búzával bevetett területek csök­kentését célzó mozgalom eredménye eddig 50 százalékkal kevesebb annál a csökkentésnél, amit eredetileg tervbe vettek. A kisgazdák vonakod­nak kötelezettséget vállalni a terme­lés csökkentésére, mert kételkednek a kormány földmívelésügyi politiká­jának sikerében. Az agrárolló pusztí­tásaira némi világot vet a következő index-szám: szeptember 15-én a me­zőgazdasági termények ára a háború előtti áraknak csak hetven százaléka volt, ellenben a kisgazdák által vásá­rolt szükségleti cikkek ára 16 száza­lékkal haladta meg a háború előtti árszínvonalat. Irtózatos nyomor a New Yorkban London, szeptember 30- New York város polgári segélybi­zottsága O’Brien főpolgármesterhez intézett komolyhangú feliratában sürgeti, hogy legalább havi 15 millió dollárt irányozzanak elő a városban élő 250.000 szűkölködő család segélye­zésére, miután a rendelkezésre álló havi hatmillió dollár nem elegendő, hogy a szerencsétleneket az éhhalál­tól megmentse. A bizottság legsöté­tebb színekkel ecseteli a New York­ban uralkodó irtózatos tömegnyomort és nagygyűlést hívott össze a város­házára a szegények katasztrofális helyzetének megbeszélésére. A hét termelési csoport London, szeptember 30. Mint a Daily Herald New Yorkból jelenti, Johnson tábornok, az ame­rikai újjáépítési diktátor, rendkívül merész tervet dolgozott ki. Eszerint a kormány korlátlan teljhatalmat kap­­na az ország termelésének és kereske­delmének irányítására, beleértve a termelés szabályozását, a munkabére­ket, munkaidő- és árak megállapítá­sát. Az ország m­arát a következő hét termelési csoportra osztanák: szállí­tás, közlekedés, bánya, vegyi áruk, fogyasztói áruk, tőke és kereskede­lem. Minden egyes csoportot egy-egy kormányzó és mind a hetet a legfőbb parancsnok vezetné; az utóbbi csak Roosevelt elnöknek lenne felelős. Az új valutapolitika Washington, szeptember 30. A kormány egyik főtisztviselője, akinek nevét azonban nem említik, kijelentette, hogy Roosevelt rövidesen GEETDEBEGQGBEQQBBDEEEBGJEQBEJ. Gyengélkedés idején, külö­nösen ha a rosszullétet szorulás fokozza a természetes Ferenc József keserű víz fájdalommentes székürülést és ki­elégítő emésztést hoz létre 3 BBSQBBHEEOOS EBDSBOSEEQEBBB* Gyártja: r.-t.

Next