A Magyarság jubileumi évkönyve, 1920-1930
Milotay István: 1920-1930
A Magyarság albuma, mellyel a lap a maga fennállásának tízéves jubileumát ünnepli, nem akar se többet, se kevesebbet adni annál, amire valójában hivatva van: összefoglalását, történetét akarja az elmúlt évtizednek, abból a szempontból, amit ez a tíz év Magyarországra és a lapra nézve jelentett. Ha azt mondjuk, amit ilyen alkalmakra mondani szoktak, hogy a mi laptörténetünk tíz év alatt elválaszthatatlanul összeforrt az ország történetével, igazán nem frázissal élünk. Mikor megindultunk, célul tűztük ki magunknak ezt a szoros kapcsolatot s egy lap, ha hivatását csak zsurnalisztikai szempontból fogja is föl, el nem kerülheti ezt a sorsot. Különben újságnak se lenne nevezhető, ha nem élne együtt azzal a társadalommal, amelynek igényeit ki akarja szolgálni, amelynek törekvéseit figyelemmel kíséri, amelynek eseményeiről hírt ad s amelyet a külvilág folyásáról tájékoztatni akar. A Magyarság azonban mindennél kezdettől fogva többre készült. Nemcsak az egyszerű krónikás szerepét vállalta, nemcsak azt, hogy a magyar olvasóközönség igényeit európai színvonalon szolgálja, nemcsak a zsurnalisztikai újdonság, ízlés, érdekesség kielégítése lebegett előtte, ezenfelül eszmék hordozója akart lenni, ideálok képviselője, egy nemzeti megújhodás harcosa és szószólója is. Ez a vaskos jubileumi album a mi életünknek és törekvéseinknek ezt a kettősségét s e kettősségben az egésznek egységét igyekszik szemléltetni, képben és írásban demonstrálni. Egy érdekes kalauz, sajátságos útmutató, amely visszafelé vezeti olvasóit, vissza tíz esztendő élményeinek és eseményeinek legfontosabb állomásaira, hogy megmutassa, miként hatottak ezek az országos, vagy éppen világesemények reánk, másrészről miként hatottunk mi az ország, a nemzeti társadalom politikai, társadalmi vagy művészeti életére, vagy legalább is miben kerestük az ilyen hatás tényeit és eszközeit. A Magyarságnak, mint lapnak története személyes életmozzanatokból rakódik össze, amelyek azt illusztrálják, hogyan nőtt, hogy küzdött, hogy erősödött meg, milyen külső viharokat kellett kiállnia, milyen szellemi és erkölcsi erőket gyűjtött maga köré, hogy adott fészket tehetségeknek,hogy nevelte és bocsátotta a hírnév, az elismertség szárnyaira őket, milyen csapásokat vágott az irodalomban, milyeneket a nemzeti politika új irányainak, feladatainak kijelölésében, a társadalom erkölcsi és anyagi megerősítésének munkájában s mind e fáradozás közben milyen visszhangra talált és milyen eredményeket nevezhet a magáénak. Aki ezt az albumot végiglapozza, nem állhat meg erős megrendülés nélkül annál a két legfontosabb dátumnál, amely az elmúlt tíz esztendőnek kezdő és záró mozzanatát jelzi. Az első a nemzeti hadsereg bevonulása Budapestre 1919 november havában, a másik az idei szeptember 1-nek utcai harcai a kommunista tüntetőkkel. E két dátum és két esemény között azonban sok minden történt, sok sinden ért bennünket és az országot is, öröm, bánat és megpróbáltatás. Voltak a magyar külső és belső politikának olyan válságos eseményei, amelyek éppen bennünket a legexponáltabb frontszakaszon találtak. Dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy sokszor rajtunk függött a közvélemény érdeklődése s állásfoglalásunk adott súlyt vagy irányt a fejlemények egész sorozatának. Viszont voltak események, amelyekkel mi leptük meg nemcsak a magyar politikai világot, de amelyek Mikotay István.