Magyarság, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-22 / 17. szám
nyugodnok benne, hogy nincs többé joguk hozzá, hogy a nyilvánosság elé merészkedjenek és az ország dolgába még egyszer beleszóljanak. Ugrón Dallhazárthoz csalakozik Ugrón Gábor nemzetgyűlési képviselő, a demokrata párt tagja levelet intézett Balthazar Dezső református püspökhöz, amelyben közli vele, hogy a liberális és demokratikus elemeknek politikai szervezkedését helyesnek tartja s a megfelelő időpontban a maga személyes csatlakozássával is erősíteni óhajtja annak az alakulásnak erejét, amely a jogrend s a társadalmi béke megteremtése céljából politikájának fix tengelyévé a régi Nagymatgyarország helyreállítását avatja. Meskó Zoltán ellen elrendelteti a Decsaretügyi vizsgálatot Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselő hírlapi vita folytán fegyveres elégtételt kért Meskó Zoltán belügyi államtitkártól. Beniczky Ödön segédei Pallavicini György őrgróf és Sigray Antal gróf Meskó Zoltán magatartását a fegyveres elégtétel megtagadásának minősítették, de mert mindkét fél tartalékos tiszt, az ügy iratai felülbírálás céljából a katonai becsületügyi választmányhoz kerültek fel, melynek következő döntése érkezett le Beniczky Ödön segédeihez : »M. kir. budapesti katonai körletparancsnokság, 641/III. — ev. 192. szám. Méltóságos Sigray Antal gróf urnak Budapesten. — Beniczky Ödön és Meskó Zoltán urak közti lovaglás ügyben értesítem méltóságodat, mint Beniczky Ödön úr megbízottját, hogy Moskó Zoltán nyugalmazott állományú hadnagy ellen, mert ezen ügyben — melyben a körletparancsnokság szabad folyást engedett — a fegyveres elégtételt kitolni igyekezett, a becsültügyi vizsgálatot elrendeltem. — Dani altábornagy, katonai körletparancsnok. Az olasz szocialista párt bomlása A kommunisták kiváltak Az olasz szocialista párt livornoi kongresszusán körülbelül az történt, ami Franciaországban a toursi kongresszuson. Mint Milánóból jelentik, megtörtént a szavazás abban a kérdésben, hogy csatlakozzanak-e a harmadik internacionáléhoz. Bár a szavazás a mérsékeltebb irány több- A dagadó — Miéi élményeiből — igaz, hogy még nem vagyok túlságosan öreg, mert tizenhat tavasz csakugyan nem számos, hanem azért már láttam férfit, bátrat, vitézt, sőt hőst nem egyet ebben a mi szerencsétlen hazánkban. Bódi bácsinál bátrább férfiút azonban idáig még nem láttam sehol. Megmondom, miért. Mali néni ugyanis, bibliai nyelven Bódi bácsinak az oldalbordája, roppant kardos asszony, s midenkitől, elsősorban pedig a bácsitól szigorúan megköveteli, hogy alávesse magát a házirendnek, amelyet ő, a néni szabott ki reánk. E házirend értelmében Bódi bácsinak este mindig legkésőbb kilenc órakor otthon kellene lenni vacsorán és a bácsi mindig éjfél után botorkál haza. Mali néni emiatt minden áldott éjtszaka csalul lehordja a bácsit, sőt hébe-hóba (mert mindannyiszor felriadok álmomból a családi perpatvarra) tettlegességre is vetemedik szegénnyel szemben, és a bácsi mégis inkább minden áldott. Vagyis inkább áldatlan éjtszakán elviseli a szörnyű szidást, sőt alkalomadtán a néni tettlegességét is, — de azért nem, a szentnek sem jön haza a vendéglőből éjfél előtt. Betipeg lábujjhegyen, besurran, kezében fityegő cipővel, harisnyában, bemászik négykézláb a sötét hálószobába és sietve búvik be a paplan alá a néni haragja elől, de sohasem hamarább, csak éjfél után. Ha szokás volna, hogy a nők kalaplevétellel köszöntsék, akit üdvözölni akarnak, hát megvallom, hogy a Bódi bácsi el nem rettenthető hősiessége előtt leemelném a kalapom. Ok nélkül semmi sem történik, és Bódi bácsi elszánt éjszakázásának is megvan a maga tiszteletreméltó oka. Bódi bácsinak ugyanis hiába Bódog a neve, szegény öreg nagyon, de nagyon boldogtalan. Egy délután, miközben (a házirend szerint dohányzási tilalom lévén a szobában) a nyitott kályhaajtó előtt ülve szivarozgatott, hogy egyenest a kályhába fújja bele a füstöt, keserves vallomást tett nekem a konyhában vezénylő élete párja ellen. — Mert bolond voltam, — felelte kiváncsi kérdésemre, hogy mért választotta éppen házastársául éppen Mali nénit, mert szegény írnok létemre megszédített a Mali harmincezer forint hozománya. Én őrült, én őrült, mert nem tudott akkor ilyen rossz valutánk lenni, hogy észrevettem volna, hogy az a nyomorult harmincezer forint mennyire semmi!? Máli is megtalálta volna a maga foltját, s most, édes Micikém (tekintett rám oly szomorún, akár a megvert kutya), te is egy boldog Bódi bácsit láthatnál füstölni itt a kályhaajtó előtt. Akaratlanul is odnevettem magamat. — De hisz’ én a Máli néni unorkahuga vagyok, és akkor nem is ismerhetném Bódi bácsit, hahaha . . . Mire ő zavartan vakarta meg a tarkóját és epésen igazította helyre (t. i. nem a tarkóját, hanem a szavát), hogy: — No igen, akkor te valószínűleg egy másik szerencsétlen flótást látnál itt panaszkodni; én azonban — s e kijelentéskor szinte büszkén tolta előre a pocakját. •— én azonban akkor ma boldogan szuszognék a pompás fatányéros, vagy erdélyi töltött káposzta után dagadóval. — Hát erdélyi lány volt ? — függesztettem rá a szemem a sámlira, amin kuksoltam. — És Bódi bácsi faképnél hagyta ... a néni hozományáért ? Lássa, Bódi bácsi, ez nem volt szép dolog magától . . . A hozományvadász nagyot szippantott a szivarjából, majd lassan eresztette ki a füstöt az orrán, s csak azután dünnyögte röviden, hogy : — Nem . . . — De meg is vert érte az Isten, — sóhajtotta rögtön utána. — Hejh, pedig mit nem adtam volna érte, de hányszor meg hányszor a harminc éves háború, akarom mondani harminc éves házaséletem alatt, ha meg nem történtté tehettem volna ezt az én emeletes ostobaságomat, szegény Esztike, szegény Esztike, micsoda felségesen is tudta készíteni a töltött káposztát. Micske lelkem, tudod, dagadóval! . . . Van kegyes Isten, az biztos. A télen egyszer csak idézést kapott Bódi bácsi a lakáshivataltól, hogy ötszobás lakásukból egy szobát bizonyos özvegy Tarcsafalvy Gusztunné menekült vagonlakó igényel a két gyermekével s ennélfogva tessék megjelenni a lakáshivatalban a tárgyaláson. — Mit? El akarnak rekvirálni az otthonunkból?! — pattant föl Máli néni az idézés láttára, s mi sem természetesebb, mint hogy a tárgyalás reggelén ő is, igenis, ő is elindult Bódi bácsi oldalán, majd hogy azt nem mondtam: kardcsörtetve a lakáshivatalba. Mikor késő délben hazatértek a tárgyalásról, Máli néni olyan volt, mint akit leforráztak. Sírni is alig tudott, csak lihegett. Borzasztó . . . Most idejön lakni az az idegen nő a két gyerekével... a mi kis fészkünkbe . . . pedig sem ingünk, sem gallérunk . . . Rettenetes! . . . Bódi bácsi csöndes zmmögéssel hagyott rá mindent. Aminek aztán az lett a természetes következménye, hogy mire a vagonlakó Tarcsafalvyné csakugyan elfoglalta a rekvirált szót, hát, Máli néni szigorúan adta ki a parancsot a bácsinak, hogy: — Aztán te vadember, te! Nehogy kellemetlenkedjél annak a szegény menekültnek! Dehogy kellemetlenkedett neki! Volt eszében! Csak énnekem nyomott suttyomban a markomba száz koronát csokoládéra — hallgatási dij fejében — s miután eddigi szokásától elütő módon már második nap este nyolc órakor ragyogó ábrázattal ette, mit ette? — falta odahaza a családi asztalnál a pompás erdélyi káposztát, amit a még mindig jóképű özvegy Tarcsafalviné (Eszti, Eszti!) készített (szobaavatás örvén) a bácsiék tiszteletére, dagadóval. Zsoldos László MAGYARSAG 1921 január 22. szombat ségét eredményezte, az úgynevezett radikális-kommunista irány váratlanul sok szavazatot kapott. Ennek az iránynak a vezére, Bombacchi kommunista mindjárt ki is nyilvánította, hogy a radikális kommunista csoport kiválik a szociáldemokrata pártból és külön pártként alakul meg. Az olasz szocialista párt tehát felbomlott. A szavazás eredményéről a következőt jelentik Milánóból : Serrati egységálláspontja 81.026 szavazatot, Bombacchi radikális kommunista iránya 57.990, Turati mérsékelt csoportja 17.202 szavazatot kapott. Programot adott az uj külügyminiszter 7$ Béke politit&eipdif fi.fpd.ed — Baranya kiürítéséig megsürgettük — A Magyarság tudósítójától — Gratz Gusztáv dr. külügyminiszter ma este mondotta el expozéját a kormányzópártban. A kormány tagjai közül Teleki Pál gróf, Tomcsányi Pál, Hegedűs Lóránt és nagyatádi Szabó István jelentek meg a pártban. A külügyminiszter beszéde nagyobb vitát nem provokált s akik felszólaltak, azok inkább egy-egy készülő interpellációjukat mondották el. Gratz Gusztáv a következőkben tájékoztatta a pártot külügyi politikánkról. Konszolidáció és békés politika Azok a nehézségek, — mondotta Gratz — amelyekkel külpolitikai téren számolnunk kell, sokkal szövevényesebbek, semhogy azokon egy huszárcsinnyel túltehetnők magunkat. De Magyarország a legutóbbi évek katasztrófái után is be fogja bizonyítani életképességét. Az idők fejleményei jóvá fogják tenni azokat a súlyos igazságtalanságokat, melyeket a békeszerződés ránk nézve magában foglal. A békeszerződések alapján kialakult helyzetben ma csak kétféle politika lehetséges : egy a békeszerződéseknek a lehetőség határáig való teljesítésén alapuló, a politikai, társadalmi és gazdasági konszolidáció Európaszerte előmozdító békés és konzervatív politika vagy a békeszerződések azonnali felbontására törekvő minden konszolidáció alapjait megingató forradalmi politika. Egész meggyőződésével vallja, hogy Magyarország mai állapotában, exponált földrajzi helyzetében csakis a konszolidáció felé vezető és Európa társadalmi megnyugvását, gazdasági és pénzügyi helyreállását előmozdító politika, alapjára helyezkedhetni, mert minden más út belső és külső katasztrófa elé vihetné nemzetünket. A forradalmi állapotokban vajúdó kelet felől a tavasz folyamán egész Európára nézve veszedelmek támadhatnak. Bárhogyan értékeljük ezek nagyságát, az az egy nem lehet kétséges, hogy minden egyenetlenség, minden bizalmatlanság, amely a fenyegetett államokat a döntő pillanatban nem a közös ellenség ellen fordítja, hanem egymás ellen uszítja, közelebb hozza a veszélyt, mellyel számolnunk kell. Magyarország, mikor a békeszerződéseket a ránk rótt mérhetetlen áldozatok dacára elfogadta és döntött akkor, amikor a bolsevizmus halálos öleléséből felocsúdva másfél év óta következetesen és tudatosan az állam és nemzetbentartó erők megerősödését célzó politikát folytat. A trianoni békeszerződés alapjára helyezkedünk, de az antant által a béketárgyalások során hozzánk intézett kijelentések szellemében értelmezett trianoni békeszerződés alapjára. E kijelentések, melyek különösen a békeszerződés kísérőlevelében foglaltatnak, kifejezetten koncedálják azt a lehetőséget, hogy a békeszerződésbe igazságtalanságok csúsztak be, amelyek azonnal csak azért nem voltak kiküszöbölhetők, mert ezzel az egész Európa által áhított béke késedelmet szenvedett volna. Ez igazságtalanságok reparálását az antant részben kilátásba helyezte. Nincs okunk feltételezni, hogy e szándékát nem fogja teljes lojalitással érvényre juttatni. A Ausztria és a nyugatmagyarországi kérdés Mély részvéttel látjuk a súlyos nehézségekkel küzdő ,Ausztriának elhibázott békeszerződés rettenetes súlya alatt való kínos vergődését, amely, ha nem akad kivezető út, oly katasztrófa felé vezethet, amely reánk, közvetlen szomszédjára nézve is visszahatással lehet. Végtelenül sajnálatosnak tartom, hogy Magyarország és Ausztria között a nyugatmagyarországi kérdés felvetésével újból ékvetődött és Ausztria a kérdésben eddig mereven a res judicata álláspontjára helyezkedett. Az utolsó pillanatig nem fogom feladni azt a reményt, hogy Ausztriában e kérdésben a jobb belátás fog felülkerekedni. Ha az antant Ausztriának megígérte Nyugatmagyarország egy részének átengedését, nekünk viszont megígérte, hogy az ily területi változások előtt módját fogja ejteni a békeszerződésbe becsúszott etnikai és gazdasági igazságtalanságok kiküszöbölésének. Nem kételkedem benne, hogy kivált Nyugatmagyar- ország esetében ilyen igazságtalanság konstatálható. Etnikai igazságtalanságok állapíthatók meg, mert hiszen tiszta magyar községek is Ausztriának ítéltettek oda és gazdasági igazságtalanságok, mert a szóbanforgó terület egyrészt városainak élelmezése, állatainak takarmányozása, iparának nyersanyagellátása és boldogulása teljesen Magyarországtól függ, csak innen biztosítható és a területnek Ausztriához való csatoltatása esetében lehetetlenné válnék. Minden rendelkezésünkre álló eszközt fel fogunk használni, hogy ennek a — nézetünk szerint — megdönthetően helyességül álláspontunknak mindazokon a helyeken, ahol ez a kérdés el fog dőlni, érvényt szerezzünk. A kérdésnek rendezését ismételten felajánlottuk az osztrák kormánynak és nem minket fog terhelni a felelősség, ha e tárgyalások meghiúsításával kényszerűen beállanának azok a következmények, amelyeket azok, kiknek kezdeményezésére a nyugatmagyarországi kérdés a béketárgyalások során ilyen megoldást nyer és akik bizonyára nem a nagy ántanthatalmak sorában keresendők, előidézni akarhat, amelyek azonban bizonyára nincsenek sem Magyarországnak, de még kevésbé Ausztriának érdekében. Keresnünk kell tehát a megértés útjait és keresni fogjuk tovább is, de elvárjuk, hogy a keresésnek ezt a feladatát Ausztria ne bízza egyedül reánk. Szomszédaink és az antánt Ami második volt fegyvertársunkat, Németországot illeti, már csak azért is őszinte és meleg rokonszenvel kísérjük belső konszolidálására és gazdasági megerősödésére irányuló törekvéseit, mert hitem és meggyőződésem szerint ezek sikere egész Európa gazdasági regenerálásának és társadalmi megnyugvásának egyik legfőbb előfeltétele. A legnagyobb súlyt fogom vetni arra, hogy azt a szívélyes és bizalomteljes viszonyt, amely közöttünk és Lengyelország között, mondhatnám, ez utóbbi újjászületésének első pillanatától kezdve fennáll és amely nemcsak régi rokonérzésen és történelmi hagyományokon, hanem kölcsönösen felismert közös érdekeken is alapszik, tovább ápoljam és lehetőleg kimélyítjem. De fennáll annak szüksége is, hogy közvetlen szomszédjainkkal, dacára azoknak a mély érzelmi ellentéteknek, amelyek a közelmúlt eseményeiből folyólag közöttünk és közöttük fennállanak, normális viszonyba és főleg gazdasági tekintetben szorosabb összeköttetésbe kerüljünk.