Magyarság, 1921. február (2. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-24 / 44. szám
-*r • sok és a ház tulajdonosainak módot nyújt arra, hogy hozzátartozóik részére is biztosíthassanak lakást házaikban. A Ház a ■miniszterelnök válaszát tudomásul veszi. Somogyi István a földbirtokreform végrehajtása ügyében interpellál egy nagyobb hatvani földbirtok parcellázása ügyében. A sashalmi birtokot az Altruista Bank parcellázta a kormány megbízásából s a parcellákból , mindenki kapott földrészt, csak a hadirokkantat, a kisgazdák és az igényjogosultak nem. A bank a földet sokkal magasabb áron adja, mint ahogy ezt az állam megvette. A birtokból egy háromszázhatvan holdas középbirtokot Ghillányi Imre báró volt földmivelésügyi miniszter részére hasítottak ki. Kéri, hogy a földbirtokreformot a törvény szellemében hajtsák végre. Mayer János államtitkár felel az interpellálónak. Azok a tisztviselők, a akik parcellázásában részesültek, azok már régebben szerződéssel kötötték le saját részükre a birtokrészüket. Nem tartotta hivatottnak magát arra, hogy megfossza őket pár holdas földjüktől. Széchenyi Viktor gróf a Szibériában sínylődő magyar hadifoglyok ügyében interpellál s elmondja, hogy Brandström Elza, a svéd vöröskereszt tagja levelet intézett egy alapítványi hölgyhöz s abban leírja, mennyire sínylődnek a magyarok .Szibériában, akiknek száma mintegy ötvenezer. A hadifoglyok azt hiszik, hogy azért nem akarják őket hazaszállítani, mert félnek a bolsevizmustól. Gratz Gusztáv külügyminiszter felel Széchenyi Viktor gróf interpellációjára. Hamis az a beállítás, hogy azokat a hadifoglyokat, akiket várva-várunk, szándékosan nem hozatjuk haza. A hazaszállítást az antant ellenzése tette lehetetlenné és mikor az megszűnt, akkor az Oroszországba menekült magyar kommunisták agitációja révén hiúsult meg a hazahozataluk. Korábban tárgyalások folynak s it—80.000 magyar hadifogoly hazahozataláról van szó. A választ Széchenyi Viktor gróf felszólalása után tudomásul veszi a Ház. Sándor Pál kontra Stern Samu Ezután ismét Sándor Pál beszólt. Helyteleníti a monopolisztikus üzleteket A széneladási áraknál vagononként 10.530 korona elsikkadt valakinek a kezén. Felkiáltások: A zsidók kezén! Sándor Pál: Akárkinek a kezén, ki kellderíteni. Az állam ki akarja adni a katonai konfekciós szállításokat. Tíz esztendős szerződést akarnak kötni a Hangya, a Kereskedelmi Bank, a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetével s az üzletnél ismét felbukkan Stern Samu neve. Mozgás a jobboldalon.) Ereki Károly: Hisz ez már rémregény! Felkiáltások : Kicsoda az a Stern Samu ? Sándor Pál: Stern Samu nyilatkozott a lapokban. Jó sok pénzébe került. Önök azt kérdezik, hogy kicsoda Stern Samu ? Hát megmondom, Budapest élelmezési diktátora! A drágaság fokozásának, a nagy nyomorulásnak a fővárosban Stern Samu az oka. Nyolc-tíz eszt mrllióval ezelőtt egy tejvállalatnak az igazgatója volt ez az ember. Egy kis senki, aki egész nap üzleti ügyek után futkosott. Azután amerikai stílusban emelkedni kezdett, az amerikai trösztök mintájára magához kaparitott minden üzletet. Övé az összes tojás Pesten, övé minden baromfi, övé a pesti hűtőház, amely 750.000 korona költséggel épült közcélokra, most az ő üzleti érdekeit szolgálja. (Felkiáltások: Gyalázat.,) Stern Samu — a Vadkiviteli Társaság, a Magyar Élelmiszer,Szállító részvénytársaság, az összes tejcsarnokok, az összes jéggyárak, a lemezgyárak, mind a Stern Samu tulajdona. Hatalma oly nagy, hogy nemcsak a budapesti piacon szabja meg az árakat, hanem a bécsi piacra is nagy befolyása van az ő akaratának, övé azonkívül a Budapesti Húsvágó r t. és a Sertésnagyvágó részvénytársaság, sőt , a nagytétényi hizlalda is a Samué. Felkiáltások: Minden a Samué ?! Sándor Pál: Egy falat étel nem került fővárosi ember asztalára, amit Stern Samu ne érintett volna. Olyan ő, mint Wels láthatatlan embere. .Mindenütt ott érezzük hatalmát. Csak Stern Samu szállított külföldre. Felkiáltások a kisgazdapárton: Kiég a zsibvásárból! Sándor Pál: Szóvá teszi, hogy a francia diplomáciai misszió tagjai kiviteli engedélyt eszközöltek ki a kormánynál. (Mozgás.) Vass József a trösztkapitalizmusról Vass József: Sándor Pál ragyogó szikekkel megfestette a képet arról, hogy mi volt eddig Magyarország közgazdasága. Egy névben foglalható össze: Stern Samu. Egy polipot rajzolt meg Sándor Pál, ha egyik karját levágják, iít támad helyette. Ilyen exisztenciák csak a liberális korszakban, a szabad forgalom, mellett nőttek gigászi méretekre. (Taps a középen, nagy zaj a jobboldalon.) Gaál Gaszton: A bürokrácia hibájából. Vass József: A liberális gazdasági rendszer volt az oka. Abban igaza van Sándor Pálnak, hogy akinek hűtőháza van, az élelmezési diktátor. Gaál Gaszton: Le kell foglalni. Schandl Károly: Ha lefoglalják, Sándor Pál lesz az első, aki tiltakozik. Vass József: Íme az iskolapéldája annak, hogy a szabadforgalom hová vezet. Ha szabadjára eresztik a kivitelt, akkor a gazdáknak most egy falat kenyerük se lenne. (Zajos ellent mondás a kisgazdapártban. Felkiáltások: Sokkal több volna!) Gaál Gaszton: Te csak prédikálj, én produkálok! Az nem a te szakmád. Vass József: A társadalomtudomány és a nemzetgazdaság egyetemi professzora vagyok, megvan hozzá a tudományos képzettségem. (Zajos taps) Azt feleli Sándor Pál mik, hogy mikor a múltban Rakovszky a bankokráciát támadta, Sándor Pál kivédte. Sándor Pál a konkurrens szemszögéből nézi a dolgokat. Tojáskivitelre senki sem kapott engedélyt. Ami a francia esetet illeti, tény az, hogy Raul Chélard és Leon Bley, a francia kormány megbízottai diplomáciai stílust használtak arra, hogy kiviteli engedélyt kapjanak. Nincs a francia kormánynak hatalma, hogy mégegyszer megtörténjen hasonló eset. (Zajos taps.) Egyébként aStern-ügyre az a végső szava, hogy semmi kifogása az ellen, ha Sándor Pál erős szekercecsapásokat mér üzleti ellenfelére. Ezután Szilágyi Lajos a bihar megyei vasúti csatlakozás javítása, Hornyánszky Zoltán a nyugdíjas tanítók özvegyeinek lakbérpótléka ügyében interpellált. Az ülés háromnegyed 7 órakor végződött. Az azbeszt-lakoma A nyáron megismerkedtem egy amerikai újságíróval, mister Dodsonnal. Valahogy szóba került az azbeszt hasznossága és mister Dodson már az ötödik szónál amerikai élményeire tért át. — Kérem, nálunk odaát — mondta — már régen megértettük az azbeszt hasznosságát. Például Gordon Cityben, Nebraska államban már egész sor ház épült fel azbesztből. A legnagyobb oszloptól vagy gerendától kezdve a legkisebb szögig minden azbesztből való. A lakók bútorai, házieszközei, ruhái, szerei, szóval minden azbesztből késenge. Nem is fél ott senki tűzveszedelemtől. Érdekes esetet mondhatok el, ami velem esett meg Gordon-Cityben mister Philipsnek, a »Gordon-City Herald« főszerkesztőjének a lakásán. Mellékesen megjegyzem, hogy a »Gordon-City Herald« is azbesztpapiroson jelenik meg. Nagyszámú társaság ült együtt az azbeszt-szalonban, mert kedvelt főszerkesztőnk születése napját ünnepeltük. Mindnyájan megszokott esti azbeszt-öltözetünkben ültünk az asztal körül. El sem hiszi, uram, hogy micsoda élvezet az, ha az ember nyugodtan ülhet és nem kell tűzveszedelemtől tartania, mert nincs a háznak vagy a lakásnak egyetlen porcikája sem, ahol eléghetne. Főszerkesztőnk mindenekelőtt bocsánatot kért, hogy a lakomával késnie kell, mert a lakás villamosvezetése elromlott és a szakács épp most szaladt el a középponti villamostelepre, hogy a szerelőt magával hozza. Kijelentette azonban, hogy az ételek már el vannak készítve és mihelyt az elektromos áram megindul, pár pillanat alatt meg vannak főve. Hogy addig éljük valamivel az időt, a társaság egy hölgytagja eljárta a tűztáncot. Érdemes volna, hogy Amerikába fáradjon ezért a látványosságért. Gondolja el, hogy egy elegáns hölgy habos, csipkefodros ruhában egy lánggal lobogó máglyán táncol, ami egyszerűen a padlóra van rakva. A lángnyelvek nyaldossák a ruhája fodrát, szegélyét, parányi cipellőjét és ő mosolyogva énekli a tűz dalát, míg az utolsó parázs el nem hamvad ! Javában tapsoltunk a kisasszonynak, amikor egyszerre egetverő kiáltás rázta meg a házat. — Tűz van! — hallatszott mindenfelől. — Főszerkesztőnk mosolygott. Én cigarettára gyújtottam. Ebben a pillanatban felpattant az ajtó és lángtenger öntötte el a szobát. Annyi időnk volt még, hogy felhúzhattuk az azbeszt-keztyűt és a fejünkre húzhattuk az azbeszt-csuklyát, amelyből két, eléghetetlen prizmán át mindent láthattunk. A türelem féktelenül tombolt a szobában, de mi mosolyogva szemléltük a tehetetlen lángokat. Az urak tréfásan tűzcsóvával dobálták a hölgyeket és a legkedvesebb haragszom rád-játék fejlődött ki köztünk. Egyszer főszerkesztőnk felorditott: — Jaj a pénzem! A másik szobában feledtem az asztalon. Átrohant a másik szobába és ezalatt alkalmunk volt az államot kárhoztatni, hogy nem azbesztből, hanem papírból csináltatja a bankókat. Nemsokára azonban főszerkesztőnk boldog arccal jött vissza és magánkívül kiáltotta: — Harmincezer dolláromat mentette meg az azbeszt. Harmincezer dollárnyi papírpénzem forgott veszedelemben, de szerencsére egy azbesztharisnyába voltak begöngyölve.— Éljen — kiáltottam. — Most már nyugodtan megülhetjük a lakomát . .. — A lakoma! — kiáltott föl a főszerkesztőnk. — Milyen feledékenyek vagyunk! . . . Rajta uraim és hölgyeim, fel a konyhába és hozzuk ide az egész vacsorát. Mindnyájan a konyhába szaladtunk és mindenki hozott magával egy fazekat vagy egy üstöt és maga elé letette az asztalra. A lángok nyaldosták a főzőedényeket és derekasan végezték feladatukat. Negyedóra múlva kellemes ételszag töltötte meg a szobát és valamennyien vígan hozzáfogtunk a lakmározáshoz. Sajnos, írásra nem kerülhetett a sor, mert mihelyt az azbeszt-palackokat kinyitottuk volna, a szeszbe belekapnak a lángok. Végre valaki azt indítványozta, hogy igyunk kávét. Főszerkesztőnk bájos és kedves felesége azonnal lement a kertbe és egy azbeszt kötőre való kávébabot szedett a kertben a felfutó indákról. A kávébabok az asztalon gyönyörűen megpörkölődtek. Megdarálni, megfőzni, elfogyasztani őket csak rövid idő kérdése volt. A lakoma után a szokásos tűzijátékok következtek. Főszerkesztőnk egy tűzmentes ládából kivette a rakétákat, napokat, békákat és egyéb pirotechnikai csodákat. Csakhamar vigan röpködtek és sziporkáztak a röppentyűk, forgott a nap és nagyokat ugrott a tüzibéka. Az egyik tüzihüllő főszerkesztőnk nejének tányérjára zökkent és nyomban előugrott ,onnan. — Észrevette a gólyát — jegyezte meg a társaság egy szellemes tagja, mire főszerkesztőnk neje természetesen elpirult. A sikerült ünnepet a lángok sustorgó zenéje rekesztette be ... Az amerikai újságíró elhallgatott és most rajtam volt a sor, hogy álmélkodjam. — Bocsánat uram, — mondottam, — az ön története valóban meglepett engem, de nem volna szíves megmondani, hogy ha minden azbesztből volt és semmi sem égett, akkor hát voltaképp mi égett? — Ez, kérem, titok — felelte. És zavarában égő szivarjával megpörkölte az ujját. Színi Gyűlt MAGYARSAG 1921 február 24. csütörtök Alzöldségestárlóit első értekezlete A pénzügyi Javaslatéban tárgyaltán - A ltterális brokk Itödite körun . Indol A képviselőház első számú bizottsági termében ma este háromnegyed hét órakor tartottak első ízben a szövetséges pártok kiküldöttei értekezletet. A pártszövetségi konferencián Teleki Pál gróf elnökölt. Az értekezleten megjelent néhány miniszter s mintegy harminc képviselő. Elsőnek Hegedűs Lórántpénzügyminiszter szólalt fel. Beszédében újólag ismertette pénzügyi javaslatait, amelyek közül néhányat a pénzügyi bizottság már el is fogadott és letárgyalt. Azért hozza a pártszövetség elé javaslatait,, hogy eloszlassa az aggodalmakat, mert, így reméli, hogy amire oly nagy szüksége van az országnak, a nemzetgyűlés simán és gyorsan elintézi azokat. Schandl Károly az italmérések revíziójával kapcsolatban kéri, hassanak oda, hogy a jövőben is kapjanak italmérési engedélyeket a szövetkezetek. Gaál Gaszton tiltakozik az ellen, hogy a tisztviselők rokonai italmérési engedélyt kapjanak, mert ez szerinte kétségessé teszi az ellenőrzést. Kuna P. András a kisüstök visszaadását, illetve felállítását kéri. gawwujMMjqj» umi«aiZM,HGEmaMinojUh.ji... Sehlachta Margit az ital és egyáltalán a szeszadó lényeges felemelését követeli. Csernus Mihály indítványt terjesztett elő, mely szerint oly egyének, akik húsz éve nincsenek az országban, ne kapjanak italmérési engedélyt. Frishwirth Mátyás szerint az italmérési engedélyek kiosztásánál elsősorban a rokkant katonákat kell előnyben részesíteni. Fatacsy Dénes azt kérte, hogy a régi tizennégykoronás adó mellett a tervezett három hektoliter bor helyett a termelő hat hektót tarthasson meg saját használatára. Szabó József és Henczer István a fogyasztási adók ellen, Gaál Gaszton a fogyasztani adók mellett szólalt fel. A konferencia elfogadta a gyufa, a dohányjövedéki, vadászati jog és a bortermelési adók javaslatait. Temesvári Imre felszólalása zárta be az értekezletet. Indítványozza a kormányprogram napirendről való levételét. Ha csütörtökig be nem fejeznék a kormányprogram fölötti vitát, akkor félbeszakítják azt és pénteken áttérnek a pénzügyi javaslatok tárgyalására, amelyeket sürgős voltuknál fogva napi nyolc órai üléssel igyekeznek majd tető alá hozni. Gaál Gaszton a javaslat elfogadása mellett szólalt fel. Pénteken lesz a kisgazda-áttörő bizottság ülése A kisgazdapárt intéző bizottsági ülését elhalasztották péntekre, mikor a belügyminiszteri kérdést is felvetik a kisgazdapárti képviselők. A liberális blokk szervezkedése Ma délután a Polgárok és Munkások Szövetsége ülést tartott, amelyen jelen voltak: Bárczy István, Balthazar Dezső, Batthyány Tivadar gróf, Nagy Ferenc, Szemző Ernő, Haspál Benő, Drózdy Győző, Giessipoin Sándor és a szociáldemokrata párt részéről Vanczák János, Miákits Farenc, Farkas István. Az értekezleten Bárczy István elnök ismertette azokat a eseményeket, amelyek a szövetség megalakulása óta történtek. Bejelentette, hogy az ország minden részéből nagy számmal csatlakoztak a szövetséghez testületek és egyes személyek. Kifejtette az országos szervezkedést és az agitáció megindításának tervét. Bárczy beszédét megbeszélés követte, amelyben a jelenlevők valamennyien részt vettek. Ennek során a szociáldemokraták álláspontját Farkas István fejtette ki.