Magyarság, 1921. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-24 / 44. szám

-*r • sok és a ház tulajdonosainak módot nyújt arra, hogy hozzátartozóik részére is biz­tosíthassanak lakást házaikban. A Ház a ■miniszterelnök válaszát tudomásul veszi. Somogyi István a földbirtokreform vég­rehajtása ügyében interpellál egy nagyobb hatvani földbirtok parcellázása ügyében. A sashalmi birtokot az Altruista­ Bank parcellázta a kormány megbízásából s a parcellákból , mindenki kapott földrészt, csak a hadirokkantat, a kisgazdák és az igényjogosultak nem. A bank a földet sokkal magasabb áron adja, mint ahogy ezt az állam megvette. A birtokból egy háromszázhatvan holdas középbirtokot Ghillányi Imre báró volt földmivelésügyi miniszter részére hasítottak ki. Kéri, hogy a földbirtokreformot a törvény szel­lemében hajtsák végre. Mayer János államtitkár felel az inter­­pellálónak­. Azok a tisztviselők, a akik par­cellázásában részesültek, azok már ré­gebben szerződéssel kötötték le saját részükre a birtokrészüket. Nem tartotta h­ivatottnak­ magát arra, hogy megfossza őket pár holdas földjüktől. Széchenyi Viktor gróf a Szibériában sínylődő magyar hadifoglyok ügyében interpellál s elmondja, hogy Brandström Elza, a svéd vöröskereszt tagja levelet intézett egy alapítványi hölgyhöz s abban leírja, mennyire sínylődnek a magyarok .Szibériában, akiknek száma mintegy ötvenezer. A hadifoglyok azt hiszik, hogy azért nem akarják őket hazaszállítani, m­ert félnek a bolsev­izm­ustól. Gratz Gusztáv külügyminiszter felel Széchenyi Viktor gróf interpellációjára. Hamis az a beállítás, hogy azokat a hadi­foglyokat, akiket várva-várunk, szándé­kosan nem hozatjuk haza. A hazaszállí­tást az antant ellenzése tette lehetetlenné és mikor az megszűnt, akkor az Orosz­országba menekült magyar kommunisták agitációja révén hiúsult meg a hazahoza­taluk. Korábban tárgyalások folynak s it—80.000 magyar hadifogoly hazahoza­taláról van szó. A választ Széchenyi Viktor gróf felszó­lalása után tudomásul veszi a Ház. Sándor Pál kontra Stern Samu Ezután ismét Sándor Pál beszólt. Hely­teleníti a monopolisztikus üzleteket A széneladási áraknál vagononként 10.530 korona elsikkadt valakinek a kezén. Felkiáltások: A zsidók kezén! Sándor Pál: Akárkinek a kezén, ki kell­­deríteni. Az állam ki akarja adni a katonai konfekciós szállításokat. Tíz esz­tendős szerződést akarnak kötni a Hangya, a Kereskedelmi Bank, a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetével s az üzlet­nél ismét felbukkan Stern Samu neve.­­ Mozgás a jobboldalon.) Ereki Károly: Hisz ez már rémregény! Felkiáltások : Kicsoda az a Stern Samu ? Sándor Pál: Stern Samu nyilatkozott a lapokban. Jó sok pénzébe került. Önök azt kérdezik, hogy kicsoda Stern Samu ? Hát megmondom, Budapest élelmezési diktátora! A drágaság fokozásának, a nagy nyomorulásnak a fővárosban Stern Samu az oka. Nyolc-tíz eszt mrllióval ezelőtt egy tejvállalatnak az igazgatója volt ez az ember. Egy kis senki, aki egész nap üzleti ügyek után futkosott. Azután ame­rikai stílusban emelkedni kezdett, az amerikai trösztök mintájára magához ka­­paritott minden üzletet. Övé az összes tojás Pesten, övé minden baromfi, övé a pesti hűtőház, amely 750.000 korona költség­gel épült közcélokra, most az ő üzleti érde­keit szolgálja. (Felkiáltások: Gyalázat.,) Stern Samu — a Vadkiviteli Társaság,­­ a Magyar Élelmiszer,Szállító részvénytár­saság, az összes tejcsarnokok, az összes jéggyárak, a lemezgyárak, mind a Stern Samu tulajdona. Hatalma oly nagy, hogy nemcsak a budapesti piacon szabja meg az árakat, hanem a bécsi piacra is nagy befolyása van az ő akaratának, övé azon­kívül a Budapesti Húsvágó r­­ t. és a Sertésnagyvágó részvénytársaság, sőt , a nagytétényi hizlalda is a Samué. Felkiáltások: Minden a Samué ?! Sándor Pál: Egy falat étel nem került fővárosi ember asztalára, amit Stern Samu ne érintett volna. Olyan ő, mint Wels láthatatlan embere. .Mindenütt ott érezzük hatalmát. Csak Stern Samu szállított kül­földre. Felkiáltások a kisgazdapárton: Kiég a zsibvásárból! Sándor Pál: Szóvá teszi, hogy a francia diplomáciai misszió tagjai kiviteli engedélyt eszközöltek ki a kormánynál. (Mozgás.) Vass József a trösztkapitalizmusról Vass József: Sándor Pál ragyogó szi­k­ekkel megfestette a képet arról, hogy mi volt eddig Magyarország közgazdasága. Egy névben foglalható össze: Stern Samu. Egy polipot rajzolt meg Sándor Pál, ha egyik karját levágják, iít támad helyette. Ilyen exisztenciák csak a liberális kor­szakban, a szabad forgalom, mellett nőttek gigászi méretekre. (Taps a középen, nagy zaj a jobboldalon.) Gaál Gaszton: A bürokrácia hibájából. Vass József: A liberális gazdasági­­ rendszer volt­ az oka. Abban igaza van Sándor Pálnak, hogy akinek hűtőháza van, az élelmezési diktátor. Gaál Gaszton: Le kell foglalni. Schandl Károly: Ha lefoglalják, Sándor Pál lesz az első, aki tiltakozik. Vass József: Íme az iskolapéldája an­nak, hogy a szabadforgalom hová vezet­. Ha szabadjára eresztik a kivitelt, akkor a gazdáknak most egy falat kenyerük se lenne. (Zajos ellent mondás a­ kisgazda­­pártban. Felkiáltások: Sokkal több volna!) Gaál Gaszton:­­ Te csak prédikálj, é­n produkálok! Az nem a te szakmád. Vass József: A társadalomtudomány és a nemzetgazdaság egyetemi professzora vagyok, megvan hozzá a tudományos képzettségem. (Zajos taps) Azt feleli Sándor Pál mik, hogy mikor a múltban Rakovszky a bankokráciát támadta, Sán­dor Pál kivédte. Sándor Pál a konkurrens szemszögéből nézi a dolgokat. Tojáskivi­­telre senki sem kapott engedélyt. Ami a francia esetet illeti, tény az, hogy Raul Chélard és Leon Bley, a francia kormány megbízottai diplomáciai stílust használ­tak arra, hogy kiviteli engedélyt kapja­nak. Nincs a francia kormánynak ha­talma, hogy mégegyszer megtörténjen ha­sonló eset. (Zajos taps.) Egyébként a­­Stern-ügyre az a végső szava, hogy semmi kifogása az ellen, ha Sándor Pál erős szekercecsapásokat mér üzleti el­lenfelére. Ezután Szilágyi Lajos a bihar megyei vasúti csatlakozás javítása, Hornyánszky Zoltán a nyugdíjas tanítók özvegyeinek lakbérpótléka ügyében interpellált. Az ülés háromnegyed 7 órakor vég­ződött. Az azbeszt-lakoma A nyáron megismerkedtem egy amerikai újságíróval, mister Dod­­sonnal. Valahogy szóba került az az­beszt hasznossága és mister Dodson már az ötödik szónál amerikai él­ményeire tért át. — Kérem, nálunk odaát — mondta — már régen megértettük az azbeszt hasznosságát. Például Gordon­ Cityben, Nebraska­ államban már egész sor ház épült fel az­besztből. A legnagyobb oszloptól vagy gerendától kezdve a legkisebb szögig minden azbesztből való. A lakók bútorai,­ házieszközei, ruhái, szerei, szóval minden­ azbesztből ké­sen­ge. Nem is fél ott senki tűzve­­szedelemtől. Érdekes esetet mondhatok el, ami velem esett meg Gordon-Cityben mister Philipsnek, a »Gordon-City Herald« főszerkesztőjének a lakásán. Mellékesen megjegyzem, hogy a »Gordon-City Herald« is azbeszt­papiroson jelenik meg. Nagyszámú társaság ült együtt az azbeszt-szalonban, mert kedvelt főszerkesztőnk születése napját ünne­peltük. Mindnyájan megszokott esti azbeszt-öltözetünkben ültünk az asz­tal körül. El sem hiszi, uram, hogy micsoda élvezet az, ha az ember nyugodtan ülhet és nem kell tűz­­veszedelemtől tartania, mert nincs a háznak vagy a lakásnak egyetlen porcikája sem, ahol eléghetne. Főszerkesztőnk mindenekelőtt bo­csánatot kért, hogy a lakomával késnie kell, mert a lakás villamos­­vezetése elromlott és a szakács épp most szaladt el a középponti villa­mos­telepre, hogy a szerelőt magá­val hozza. Kijelentette azonban, hogy az ételek már el vannak ké­szítve és mihelyt az elektromos áram megindul, pár pillanat alatt meg vannak főve. Hogy addig éljük valamivel az időt, a társaság egy­ hölgytagja el­járta a tűztáncot. Érdemes volna, hogy Amerikába fáradjon ezért a látványosságért. Gondolja el, hogy egy elegáns hölgy habos, csipkefod­ros ruhában egy lánggal lobogó máglyán táncol, ami egyszerűen a padlóra van rakva. A lángnyelvek nyaldossák a ruhája fodrát, sze­gélyét, parányi cipellőjét és ő mo­solyogva énekli a tűz dalát, míg az utolsó parázs el nem hamvad ! Javában tapsoltunk a kisasszony­nak, amikor egyszerre egetverő kiál­tás rázta meg a házat. — Tűz van! — hallatszott min­denfelől. — Főszerkesztőnk mosolygott. Én cigarettára gyújtottam. Ebben a pillanatban felpattant az ajtó és lángtenger öntötte el a szo­bát. Annyi időnk volt még, hogy felhúzhattuk az azbeszt-keztyűt és a fejünkre húzhattuk az azbeszt-csuk­lyát, amelyből két, eléghetetlen priz­mán át mindent láthattunk. A türelem féktelenül tombolt a szobában, de mi mosolyogva szem­léltük a tehetetlen lángokat. Az urak tréfásan tűzcsóvával dobálták a hölgyeket és a legkedvesebb ha­ragszom rád-játék fejlődött ki köz­tünk. Egyszer főszerkesztőnk felorditott: — Jaj a pénzem! A másik szo­bában feledtem­ az asztalon. Átrohant a másik szobába és ez­alatt alkalmunk volt az államot kár­hoztatni, hogy nem azbesztből, hanem papírból csináltatja a bankókat. Nemsokára azonban főszerkesztőnk boldog arccal jött vissza és magán­kívül kiáltotta: — Harmincezer dolláromat men­tette meg az azbeszt. Harmincezer dollárnyi papírpénzem forgott vesze­delemben, de szerencsére egy azbeszt­­harisnyába voltak begöngyölve.­­— Éljen — kiáltottam. — Most már nyugodtan megülhetjük a la­komát . .. — A lakoma! — kiáltott föl a főszerkesztőnk. — Milyen feledé­kenyek vagyunk! . . . Rajta uraim és hölgyeim, fel a konyhába és hoz­zuk ide az egész vacsorát. Mindnyájan a konyhába szalad­tunk és mindenki hozott magával egy fazekat vagy egy üstöt és maga elé letette az asztalra. A lángok nyaldosták a főzőedényeket és dere­kasan végezték feladatukat. Negyed­óra múlva kellemes ételszag töltötte meg a szobát és valamennyien vígan hozzáfogtunk a lakmározáshoz. Saj­nos, írásra nem kerülhetett a sor, mert mihelyt az azbeszt-palackokat kinyitottuk volna, a szeszbe bele­kapnak a lángok. Végre valaki azt indítványozta, hogy igyunk kávét. Főszerkesztőnk bájos és kedves felesége azonnal le­ment a kertbe és egy azbeszt kö­­tőre való kávébabot szedett a kert­ben a felfutó indákról. A kávéba­­bok az asztalon gyönyörűen meg­­pörkölődtek. Megdarálni, megfőzni, elfogyasztani őket csak rövid idő kérdése volt. A lakoma után a szokásos tűzi­játékok következtek. Főszerkesztőnk egy tűzmentes ládából kivette a ra­kétákat, napokat, békákat és egyéb pirotechnikai csodákat. Csakhamar vigan röpködtek és sziporkáztak a röppentyűk, forgott a nap és na­gyokat ugrott a tüzibéka. Az egyik tüzihü­llő főszerkesztőnk nejének tá­nyérjára zökkent és nyomban elő­ugrott ,onnan. — Észrevette a gólyát —­ je­gyezte meg a társaság egy szellemes tagja, mire főszerkesztőnk neje ter­mészetesen elpirult. A sikerült ünnepet a lángok sus­­torgó zenéje rekesztette be ... Az amerikai újságíró elhallgatott és most rajtam volt a sor, hogy ál­­mélkodjam. — Bocsánat uram, — mondottam, — az ön története valóban megle­­­pett engem, de nem volna szíves megmondani, hogy ha minden az­besztből volt és semmi sem égett, akkor hát voltaképp mi égett? — Ez, kérem, titok — felelte. És zavarában égő szivarjával megpör­költe az ujját. Színi Gyűlt MAGYARSAG 1921 február 24. csütörtök Alzöldséges­­tárlóit első értekezlete A pénzügyi Javaslatéban tárgyal­tán - A ltterális brokk Itödite körun­ . Indol A képviselőház első számú bizottsági termében ma este háromnegyed hét óra­kor tartottak első ízben a szövetséges pártok kiküldöttei értekezletet. A párt­szövetségi konferencián Teleki Pál gróf elnökölt. Az értekezleten megjelent né­hány miniszter s mintegy harminc kép­viselő. Elsőnek Hegedűs Lóránt­­pénzügy­­miniszter szólalt fel. Beszédében újólag ismertette pénzügyi javaslatait, amelyek közül néhányat a pénzügyi bizottság már el is fogadott és letárgyalt. Azért hozza a pártszövetség elé javaslatait,, hogy­ el­oszlassa az aggodalmakat, mert, így re­méli, hogy amire oly nagy szüksége van az országnak, a nemzetgyűlés simán és gyorsan elintézi azokat. Schandl Károly az italmérések reví­ziójával kapcsolatban kéri, hassanak oda, hogy a jövőben is kapjanak italmérési engedélyeket a szövetkezetek. Gaál Gaszton tiltakozik az ellen, hogy a tisztviselők rokonai italmérési engedélyt kapjanak, mert ez szerinte kétségessé teszi az ellenőrzést. Kuna P. András a kisüstök vissza­adását, illetve felállítását kéri. gawwujMMjqj» umi«aiZM,HGEmaMinojUh.j­i... Sehlachta Margit az ital é­s egyáltalán a szeszadó lényeges felemelését követeli. Csernus Mihály indítványt terjesztett elő, mely szerint oly egyének, akik húsz éve nincsenek az országban, ne kapjanak italmérési engedélyt. Frishwirth Mátyás szerint az italmé­­rési engedélyek kiosztásánál elsősorban a rokkant katonákat kell előnyben része­síteni. Fatacsy Dénes azt kérte, hogy a régi tizennégykoronás adó mellett a tervezett három hektoliter bor helyett a termelő hat hektót tarthasson meg saját haszná­latára. Szabó József és Henczer István a fo­gyasztási adók ellen, Gaál Gaszton a fo­gyasztani adók mellett szólalt fel. A kon­ferencia elfogadta a gyufa, a dohány­­jövedéki, vadászati jog és a bortermelési adók javaslatait. Temesvári­ Imre felszólalása zárta be az értekezletet. Indítványozza a kormány­program napirendről való levételét. Ha csütörtökig be nem fejeznék a kormány­program fölötti vitát, akkor félbeszakít­ják azt és pénteken áttérnek a pénzügyi javaslatok tárgyalására, amelyeket sürgős voltuknál fogva napi nyolc órai üléssel igyekeznek majd tető alá hozni. Gaál Gaszton a javaslat elfogadása mellett szólalt fel. Pénteken lesz a kisgazda-áttörő bizottság ülése A kisgazdapárt intéző bizottsági ülését elhalasztották péntekre, mikor a belügy­miniszteri kérdést is felvetik a kisgazda­­párti képviselők. A liberális blokk szervezkedése Ma délután a Polgárok és Munkások Szövetsége ülést tartott, amelyen jelen voltak: Bárczy Ist­ván, Balthazar Dezső, Batthyány Tivadar gróf, Nagy Ferenc, Szemző Ernő, Has­pál Benő, Drózdy Győző, Giessipoin Sándor és a szociáldemokrata párt részéről Vanczák János, Miákits Fa­­renc, Farkas István. Az értekezleten Bárczy István elnök ismertette azokat a eseményeket, amelyek a szövetség meg­alakulása óta történtek. Bejelentette, hogy az ország minden részéből nagy számmal csatlakoztak a szövetséghez testületek és egyes személyek. Kifejtette az országos szervezkedést és az agitáció megindításá­nak tervét. Bárczy beszédét megbeszélés követte, amelyben a jelenlevők vala­mennyien részt vettek. Ennek során a szociáldemokraták álláspontját Farkas István fejtette ki.

Next